Együtt lélekzés (össz hang)

Arra gondolok, hogy ha a videóban látható egymásra hangoltság megtörténik az emberek közötti kommunikációban, lehet akár konstruktív is egy társalgás.

De megtörténhet-e az egymásra hangoltság, ha az egyes szavakhoz fűzött egyéni és sokszor egymástól különböző értelmezéseket versenyeztetjük egymással ahelyett, hogy a lényegre, a lélekre figyelnénk?
Figyelhetünk-e a lényegre, ha túlságosan a szavakra összpontosítunk?
Hol van tehát a lényeg? A szavakban, vagy pedig a szóközökben, a szavak között és szavak mögött meghúzódó lelkületben?
Kijelenthetjük-e tehát, hogy ha nem lépjük át a szavak korlátait, nem hozhatunk létre olyan társalgást, mely elvisz bennünket “A”-ból a “B”-be?
Elképzelhető-e, hogy ami egy bizonyos pontig a megértés hasznos eszköze volt, később a korlátoltság és, szűklátókörűség hátráltató eszközévé válik?
Mire van szükségünk? Magyarázatokra, vagy válaszokra?
Vajon kaphatunk-e válaszokat a szavak szintjén, vagy csak hangzatos magyarázatokat?
Mi a szavak szerepe tehát? Meghatározhatják az igazság pontos helyét, vagy csak útjelzőként szolgálnak a lélek szabadsága felé?
Lehetséges, hogy az ige (a logos) nem a szó, hanem az elképzelés maga, melynek a szó csupán a lebutított ábrázolása, hamisítványa, mely csak arra szolgál, hogy üres keretet biztosítson a tiszta tartalomnak?
Megállapíthatjuk-e, hogy milyen a torta íze csupán azáltal, hogy szemügyre vesszük a külsejét? Megismerhetjük-e a lényeget, ha csak annak keretét, a szavat látjuk?
A megismeréshez elégséges-e a keretek: szavak, szóhalmazok mutogatása/szemlélése? Vagy ennél azért egy kicsivel többre van szükség?
A szó erejéről:
“És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
(Mt 7:28-29)
Mi lehet az a több, ami áttöri a szavak korlátait, és hozzásegíti a keresőt az igazsághoz? Valami megfoghatatlan szubsztancia? A lélek maga?
Hogyan hangolódhatunk rá egymás lényegére tehát, ha nem úgy, hogy egymás lelkét fürkésszük, és ha megtaláltuk, együtt “lélekzünk”?
Mint látjuk, a szó testi, a lényeg pedig lelki eredetű.
Aki testtől született, test az (test/szavak által dominált). Ki lélektől született, lélek az (lélek/lényeg által dominált). Aki csak egyszer született, testi. Aki újjászületett, lelki.
Egymásra hangolódhat-e a testi a lelkivel, ha az egyik lélek az ölelést adja, de nincs egy másik, aki azt fogadja, fogadni tudja?
Megismerhetjük-e a torta igazi ízét, ha a máza sértetlen marad? Megismerhetjük-e a lelket, ha annak otthona, a test sértetlen marad, soha nem érik betegségek?
Ezek nem válaszok, csak egyszerű kérdések.
Advertisements
Categories: Minden | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.