BESZÉLGETÉS ISTENNEL

sea-758165_1280A mester a következőket mondotta:
“Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? (Jn. 3:12)”
Isten fia egyértelmű utalást tesz arra, hogy amíg a földi dolgok rendjét nem ismerjük meg, és nem tartjuk be, nem igazán van esélyünk arra, hogy meglássuk a menny csodáit, melyet a teremtő Isten előkészített az Őt szeretőknek. Ábrándozhatunk, képzeleghetünk, olvashatunk, beszélhetünk róla, de nem fogjuk megismerni, személyesen megtapasztalni, amíg itt a földi dolgokban nem követjük Istenünk tanácsait. Azért nem írom, hogy parancsolatait, mert attól kezdve, hogy szabad akaratunk van, nem kötelező nekünk megfogadni az ő utasításait. Választhatjuk a saját törvényeinket az ő törvényei helyett. Viszont amikor súlyos csalódásokba és problémákba ütközünk, nem árt emlékeznünk arra, hogy mi döntöttünk úgy, hogy a saját elképzeléseinknek engedünk az Ő rendelései helyett, melyekben az írások szerint élet, békesség és biztonság van.

“Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn. 17:3)”
A második idézett igerész meg egyértelműen kijelenti, hogy annak van örök élete, aki ismeri Istent, aki folyamatosan ismerkedik vele. Tehát a végtelen Istennel való Ismerkedés eredményezheti a végtelenségig tartó életet, az örök életet. Ebből az egyetlen kijelentésből is megtudhatjuk, hogy semmi más nem segít, és semmi más nem számít, csak az Istennel, az ő tervével való ismerkedés. Jézus szavai szerint nem segítenek a hosszú imák, az ismételgetések, a vallásos cselekedetek, különböző keleti meditációs technikák, légzésgyakorlatok, mert neki is csak az segített, hogy hallotta a Jóisten hangját, és megcselekedte utasításait.
Erre az örökön tartó ismerkedésre sokan kaptak meghívót, de ez a meghívó nem olyan, mint a kötelező katonai szolgálatra való felszólítás. Szabad akaratunk van. Ezért van, ki elfogadja és részt vesz ezen az ismerkedésen, és van, ki úgy dönt, hogy elutasítja azt. Te mit választasz?
Az írás ezt úgy fogalmazza, hogy “…mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Mt. 20:16)”
Nem titok tehát, hogy csak annak a léleknek van “örök élete”, ki elfogadja a meghívót, és részt vesz ezen a végtelenségig tartó utazáson, és elkezd ismerkedni az utazás tervezőjével és szervezőjével, az Örökkévaló Istennel.
Azt mondja a Fiú, hogy az első és legfontosabb parancsolat az, hogy: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (mert ha szereted őt, örökre az Ő vonzásában és kegyelmében maradsz. Teljesen logikus, nemde?)
Egyedüli probléma az, hogy nem tudjuk, hogyan kell szeretni Őt. A tanító azt mondja: hogy lélekben és igazságban. Az ószövetség soraiból kiderül, hogy Ő féltékenyen szerető Isten, ezért igényt tart az életünk zsengéjére, életünk legjavára. Tudom, hogy sokak fülét sérti ez a megszemélyesítés, de engedjük meg a prófétáknak, hogy így fogalmazzanak annak érdekében, hogy az egyszerű embertől kezdve a tanult, intelligens emberig mindenki megérthesse a lényeget!
Az ő féltékenysége azt jelenti, amit az első parancsolat is megfogalmaz: mindenek előtt Rá figyeljünk, Őt szeressük annak érdekében, hogy meghallhassuk és megérthessük az élet törvényeit!
Ő azt mondja, ha rá figyelünk, örök életünk lesz, és még a földön is bővelkedni fogunk. Sajnos a zsidóság, és a becsapott kereszténység túl nagy hangsúlyt fektetett a földi bővelkedésre, és figyelmen kívül hagyta Jézus gazadag emberhez intézett szavait: add el, amid van, oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Majd gyere, és kövess.
Azok után, hogy hallottuk és olvastuk az Ő rendeléseit, és bizonyságot szereztünk róla, hogy amit mond, az valóban működik, mi mégsem hiszünk neki. Helyette egy alattomos cselt alkalmazunk önmagunkkal szemben: elhitetjük magunkkal, hogy hiszünk.
Ő arra kér bennünket, hogy mindenekelőtt Rá figyeljünk, hogy életünk legyen, de mi csak akkor figyelünk rá, amikor már jóllaktunk a szexszel, a keksszel, a sörrel, az amerikai filmekkel, a bulizással, a fesztiválozással, a szenvedélyeinkkel, a töltelékes káposztával, a pletykálással, a siránkozással, az önsajnálattal, a fecsegéssel és locsogással, a gusztustalan viccekkel, a focimeccsel, a politikával. És miután eleget tettünk öregedő és hervadozó testünk minden követelőzésének, este mondunk egy gyors miatyánkot, vagy valami más előre megírt versikét, ami csak arra jó, hogy elhitessük magunkkal, hogy hiszünk és bízunk benne.
Ezen a ponton, úgy érzem, hogy muszáj ismételten kijelentenem, hogy az a fajta vallásos szellem, mely elhiteti velünk, hogy a hit és Isten tervébe vetett bizalom abból áll, hogy amikor ráérünk, mondunk neki egy mondókát, egy versikét, és eljárunk templomba, legalább annyira veszélyes, mint az alkoholizmus, a drogfüggőség, vagy valamilyen más szenvedélybetegség. Talán még annál is veszélyesebb, mert elhiteti velünk, hogy hiszünk annak ellenére, hogy valójában semmi közünk nincs a hithez és a bizalomhoz. Ekképp egy olyan passzív, lagymatag állapotban tart minket, amiből sokszor csak a betegség és a tragédia tud kimozdítani.
Régebb a próféták és a benne hívő vezetők kezei által nagy csodákat tett az Isten. Jézus kezei által pedig még nagyobbakat. Mi lehetett az Ő titka? Ismételten kijelentette magáról, hogy nem azért jött, hogy azt cselekedje, és azt beszélje, amit akar, hanem azért, hogy még az élete árán is megcselekedje és kimondja, amit a mi Atyánk az Ő lelkére helyezett. Érzitek ennek a súlyát? Nem lehetett Őt semmivel sem megfékezni, megfélemlíteni. Nem lehetett Őt elhallgattatni. Ezért kellett őt megölni! Az életét is odaadta a Jóisten igazságáért, ki kijelentette róla, hogy ez az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Őt kövessétek! Engedte, hogy meghaljon gyermeke az életet adó igazságért, majd feltámasztotta a halálból, hogy megmutassa nekünk, hogy aki a fia által kinyilatkoztatott igazság mellett foglal állást, annak semmitől nem kell félnie, mert ha meghal is élni fog. Engedte, hogy megalázzák, megkínozzák, és megöljék.. Engedte, hogy lemenjen a pokol fenekéig, majd felemelte, megdicsőítette az ő szerelmetes hű gyermekét. Tehát nem igaz, hogy Jézus feltámadt. Ezt a hamis kereszténység és a ma divatos ezotéria mögött álló sötét hatalmak akarják elhitetni a világgal. Jézus nem magától támadt fel! Jézust az Atya támasztotta fel, hogy megdicsőítse, megdicsérje gyermekét az engedelmességéért, és hogy megmutassa nekünk, hogy aki Őt követi, és az Ő útját járja, az szó szerint legyőzte a halált. Az Isten ma is megdicsőíti fiát, valahányszor a nevében csodákat hajtanak végre az őt követők. Mint tudjuk, ennek a névnek adatott minden erő és hatalom az Égen, a Földön, és a Föld alatt egyaránt.
… mert mi történik, ha az ember betartja az első és legfontosabb parancsolatot, “isteni tanácsot”?
Csoda! Csoda történik, mert teljesül az Úristen akarata, amint a mennyben, oly módon itt a Földön is. És mi a csoda? A gyógyulás, a szabadulás, a feltámadás, a látás, a hallás, a szentlélek általi, igazi mennyei öröm.
Ha szeretjük az életet adó igazság Atyját, halljuk az Ő hangját. Ha halljuk a hangját, cselekszünk. Ha cselekszünk,  az Ő erejével cselekszünk, mert amire elhív, ahhoz erőt és bölcsességet is ad nekünk. És amikor véghez vittük, amire megkért, csodálkozunk, álmélkodunk, és örülünk, mert az Ő jelenlétében, akaratában és védelmében vagyunk. Így szerzünk bizonyságot arról, hogy Ő él, hogy ő nem csupán egy vallásos képzelgés agyszüleménye, hanem Élő Isten, ki megmutatja magát azoknak, kik figyelnek rá, és tettekben is követik a Krisztust.
Tehát amikor meghalljuk a hangját, és megcselekedjük, amit mond, nem teszünk mást, mint ismerkedünk az Ő erejével, az ő dicsőségével, az ő bölcsességével. Ha engedelmesek vagyunk, és megcselekedjük az akaratát, Ő szó szerint megdicsér és megdicsőít bennünket. És újra szól hozzánk, és mi újra válaszolunk. Ekképp tovább folytatódik a konverzáció, az ismerkedés. És ebben az ismerkedésben dicsőség és olyan öröm van, mely nem függ már a test dolgaitól. Olyan öröm ez, mely a test halála és rothadása után is teljesen sértetlen marad.

Sokan panaszkodnak, hogy nem beszél hozzájuk az Isten. És ez lehet, hogy így van. A kérdés az, hogy amikor szólt egyszer, és szólt kétszer, meghallottuk-e? Cselekedtünk-e? Ha netán nem tettük, miért erőltette volna tovább az ismerkedést?
Mi ha valakit megszólítunk egyszer, kétszer, háromszor, és az illető személy nem figyel ránk, még meddig próbálkozunk? Vagy ha valakinek akarunk adni egy ajándékot, de nem fogadja el, ráerőltetjük, vagy valaki olyannak adjuk, aki értékeli azt?

Kedves olvasó, te szóra tudod bírni Istent? Hallod az Ő hangját? Ha hallod, válaszolsz rá, és cselekszel, vagy úgy döntesz, hogy előbb eleget teszel a hús és a vér sírig véget nem érő követelőzéseinek?
Tudom, hogy aki meghallhatta, az meg is hallotta, ki megérthette, meg is értette, hogy miről kellene szóljon az Istennel való ismerkedés, és az örök élet.
A Krisztus Jézus szeretete és lelket megszabadító ereje legyen úrrá életetek minden területén!

Advertisements
Categories: Minden | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.