A név – személyes vallomás

aramaicAzt hiszem, előbb-utóbb mindenkinek elérkezik az idő, amikor Jézus beszédeiből nem csupán azt jegyzi meg, ami kedves a füleinek,mint például: „Ti is Istenek vagytok”, „hegyeket mozdíthattok”, „bármit kérhettek”, stb.
A lélek szabadulásának evangéliuma ennél lényegesen többről szól. Mint tudjuk, az egy olyan fegyver, mely legalább annyira alkalmas a gyilkolásra, mint a gyógyításra.
Láthatjuk azt is, hogy az Ő nevével sok pénzt lehet csinálni, földi hatalmakat, embereket sötétségben tartó vallási rendszereket lehet építeni. De ha nem akad el itt a tekintetünk, azt is észrevehetjük, hogy lehet vele gyógyítani, lelkeket szabadítani, halottakat támasztani.
Mindenki maga dönti el, mire használja ezt a nevet, és végül mindenki maga számol el cselekedeteivel.
Nem hiába mondja Péter, hogy

“A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;”

Ez a név egy olyan kő, melyet lehetetlen átugorni, kikerülni. Egyesek beleütköznek és széttörnek. Mások meg ráállnak és megtartatnak, mint az erős alapokra épített ház.
Nem hiába beszél minden guru, minden tanító, minden ezoterikus mester róla. Nem tudták kikerülni, mert egyszerűen képtelenség kikerülni. Sajnos a legtöbben saját földi bölcsességük szerint használták fel ezt a nevet céljaik elérésére, hogy “megtévesszék még a kiválasztottakat is”. Hatalmakat, birodalmakat építettek e név segítségével. Megtették, mert megtehetették, hisz erő és hatalom van benne.
Úgy érzem, én túl buta vagyok ezekhez a dolgokhoz. Sok mindent megértettem, de nem tudok, és már nem is akarok mindent megmagyarázni. Egyszerűen csak érzem, milyen irdatlan nagy erő van benne, és látom, hogy az igazságkeresésben ezt a nevet lehetetlen kikerülni. Érzem, hogy a lelkiismeretem gyötör, ha a saját bölcsességem szerint, öncélúan használom a magam dicsőségére, nagyszerűségem reklámozására.

Írás közben még azon is eltűnődöm, hogy mennyire érdekes a Mindenható természete, mennyire felfoghatatlan az ő bölcsessége: hisz mielőtt neki adott volna minden hatalmat, megalázta, a legkisebbé tette őt, szó szerint “feltörölte a padlót” vele.
Ha erre gondolok, kimegy az erő belőlem, mert valahogy most már nem csupán az eszemmel értem, mit jelent, hogy elsőkből lesznek az utolsók, és az utolsókból az elsők, hogy aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Ennek lényege a csontomig hatol.

Elmondhatom magamról, hogy bejártam a fél világot az igazságért. Sok tanítóval, megvilágosult mesterrel, földi istenséggel találkoztam: Dalai Láma, Sai Baba, Ravi Shankar, stb. Voltam vipassana elvonuláson Nepálban. Zarándoklataim során lemondtam a modern európai világ kényelméről és biztonságáról. Feladtam azt a kényelmes életet, melyért emberek milliói ma is orrvérzésig robotolnak, mert annak ellenére, hogy megkaptam szinte minden földi jót, amire ember vágyhat, azt éreztem, hogy üres vagyok és szegény.

Az indiai zarándoklatom során a sok egyedüllét, a hosszú gyaloglások, az emberekkel való beszélgetések révén sok mindent megértettem a világ dolgairól. Mondtak már rám mindent: bölcs, bátor, próféta, megvilágosodott, stb. Ennek ellenére még mindig üresnek és szegénynek éreztem magam. Csak a megértések jelentettek számomra értéket, amelyeket a zarándoklat során szereztem, de valamiért az sem volt elég.
Hazajöttem, és itthon is megkaptam minden földi jót: a barátaim, családom, barátnőm szeretetét, a legfinomabb ételeket, italokat, mulatozásokat, testi élvezeteket, de még mindig szegénynek éreztem magam. Úgy hozta a sors, hogy elkezdtem olvasni az Új Szövetséget, melyben viszontláttam azokat a megértéseket, melyekkel az igazságkereső utamon találkoztam. Annak élménye, hogy a felismeréseimet visszaolvashatom Jézus tanításaiban arra késztetett, hogy megnézzem, miket mondott ő még azon kívül, amit én már korábban megértettem. Tovább olvastam, tovább kutakodtam. Ezúttal az írott szavakban. És egyszer csak elérkeztem a Péter által említett sziklához, melyet nem tudtam sem átugorni, sem megkerülni. Megértettem, hogy ha valaki tényleg az igazságot szomjazza, előbb-utóbb elérkezik ehhez a névhez. Én önkéntelenül is megpróbáltam kikerülni, hogy az enyémek maradjanak a kemény munkával megszerzett felismerések, megértések, hogy a kincseim engemet dicsérjenek, de rá kellett jönnöm, hogy amit megszereztem, sosem volt az enyém, és mindig is Ő volt, ki szelíden hívogatott, igazságszeretetem révén vezetett, megvédett, oltalmazott és tanított.
Beleütköztem a sziklába, és több ízben is összetörtem, darabokra hullottam, de az Ő szeretete minden alkalommal összeszedte széthullott darabjaimat, megvigasztalt, átölelt és felemelt.

Kedves olvasó, én elmondhatom, hogy ha az igazságról van szó, nekem földi értelemben is van, mivel dicsekedni, mert addig, amíg sokan tévéztek, a szenvedélyeiknek, a hobbijuknak, a szórakozásnak, a testi vágyaiknak éltek, a világ kényelmével és biztonságával takaróztak, én lemondtam mindenről, hogy megtudhassam, mi értelme van az egésznek. Voltam nagy betegségben, életveszélyben, mérges kígyók, leopárdok és medvék közelében. Viszont most megvallom, ahogyan Pál is megtette, hogy ez alkalommal a Krisztusban dicsekszem, mert most már biztosan tudom, hogy az övé volt az a láthatatlan kéz, mely mindvégig vezetett ezen az úton. És boldogan dicsekszem, mert tudom, hogy ha a következő pillanatban véget érne az életem, ez a láthatatlan kéz megölelné azt a részem, mely testem halála után hátramaradt, és visszavinné annak igazi otthonába. Boldogan dicsekszem, mert találkoztam az igazsággal, és megélhettem, hogy az igazság tényleg szabaddá tesz. Boldogan dicsekszem, mert ennek az igazságnak köszönhetően újra tudok sírni, és ezekben a könnyekben ezerszer több öröm van, mint a tegnapi nevetésekben.

És boldogan eldicsekedem azt is, hogy továbbra sem tartozom semmilyen vallási felekezethez. Viszont ezt már nem azzal a meggyőződéssel teszem, hogy a formai egyházakban és vallási felekezetekben nincs jelen a Krisztus. Meggyőződésem, hogy Ő mindenhol jelen van, ahol éhezik, szomjúhozzák és cselekszik az igazságot, de nincs egyetlen olyan felekezet sem, mely megtudna szabadítani egyetlen lelket is, melynek nincs személyes kapcsolata az Élő Krisztussal.
Azt, hogy továbbra sem tartozom semmilyen vallási felekezethez annak bizonyságául mondom, hogy a feltámadt Krisztussal lehet találkozni felekezeten kívül is, ha megfogadjuk az ő legeslegfontosabb tanácsát:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ha az Urat az Igazság szóval helyettesítjük, talán érthetőbbé válik az első és legfontosabb “parancsolat”, mely eljuttathat bennünket az újjászületés küszöbéig.

Az én igazi testvéreimet most már meg tudom látni a Katolikus egyházban, a Reformátusban, a Babtista mozgalomban, a Hit Gyülekezetében és vallási felekezeten kívül egyaránt. És azt is tisztán látom, hogy mindegyik helyen vannak olyanok, akik nem rendelkeznek személyes kapcsolattal Vele, akik azt hiszik, hogy a vallásos rítusokat és szabályokat követve, beudvarolhatják magukat a „Mennyek országába”.
Még csupán egyetlen fontos dolgot szeretnék elmondani erről a névről, mielőtt pontot tennék vallomásom végére. Nevezetesen azt, hogy ez a név nem csupán egy név, hanem tisztánlátás, bölcsesség, hatalom, erő, és ami ennél is fontosabb: szeretet.
Ezen a ponton szeretném hangsúlyozni, hogy akik azt gondolják, hogy ő is csak egy tanító volt, mint Osho, Eckhart Tolle, Buddha és társai, azok biztosak lehetnek, hogy még nem találkoztak az Ő Élő Valóságával, és nem fogadták el tőle az újjászületés ajándékát, mely segítségével kikerülhetnek az elme soha véget nem érő játszmáinak labirintusából.

Egyszer egy török sráccal arról beszélgettünk, hogy mi a közös a világ nagy bölcseiben, és van-e különbség Jézus meg a nagy mesterek tanításai, bölcsességei között.
A Jóisten kegyelméből az jött válaszképp, hogy látszólag semmi különbség nincs, mert többé-kevésbé mindenki ugyanazt mondta, mint Jézus. Tehát elméletileg mindenki ugyanarról beszélt. A különbség, melyet a világ nem akar észrevenni, az, hogy az egyik bölcsesség elakad a szavak, és a hangzatos tanítások szintjén, a másik bölcsesség pedig él. A különbség, mely fölött szemet huny a világ, az, hogy az Ő bölcsessége mellett bizonyságot tett és tesz a Jóisten. A lényeges különbség pedig az, hogy Ő nem csupán elméleti bölcsességet kínál, mint a világ tanítói, hanem erőt és hatalmat, mely ahhoz szükséges, hogy életre keljen a leírt és elmondott bölcsesség. Ez számomra a legnagyobb misztérium, melynek megértésétől igencsak távol állok. A biblia úgy fogalmazza, hogy szentlélek. Amit én tapasztalok és érzek, azt úgy írom le, hogy Isten ereje.
Az apostolok tudták, hogy a tanításnak és a hitnek csak akkor van értéke, ha valami élővé teszi azt. Ezért kérdezték azoktól, akik hittek, hogy vettek-e már erőt. Jézus barátja, János úgy fogalmaz, hogy akik hisznek benne (felismerik az ő személyében Isten legtökéletesebb arcát) hatalmat kapnak ahhoz, hogy Isten gyermekeivé váljanak. (Jn 1:12-13) Jézus azt mondja, hogy az Ő nevében Vigasztalót (Segítőt, Pártfogót) küld az Atya, mely megtanít mindenre, és eszünkbe juttatja mindazt amit ő mondott nekünk.
Ezt csak azért közlöm, mert látom, hogy nagyon sokan becsapják magukat azzal, hogy az életük megváltozott, mert alkalomadtán idézik Jézus szavait. Főképp azokhoz szólok, akik úgy látják, hogy semmi különbség nincs a híres spirituális tanítók és Jézus tanításai között.

Fontos tudni, hogy az életet adó különbség az erőben rejlik. Abban az erőben, mely megnyilvánul akkor, amikor egy tiszta szívű ember a Szentlélek sugallatára az ajkaira veszi az Ő nevét. A különbség abban az erőben rejlik, mely képes szembesíteni egy embert azokkal a rejtett hazugságokkal, melyek egy életen keresztül rabigában tartották őt. A különbség abban az erőben rejlik, mely szeretni tud akkor is, amikor látszólag lehetetlen, és meg tud bocsátani akkor is, amikor az emberi intelligencia képtelen. Arról az erőről beszélek, mely betegeket gyógyít, megnyitja a vakok szemeit, a meddő asszonyok méhét termékennyé teszi, és a halottakat feltámasztja. Enélkül az erő nélkül, minden bölcsesség csupán szócséplés, önámító elmélet.
Sokan azt mondják, hogy ő is csak egy ember volt, valójában meg sem halt, és nyilvánvalóan fel sem támadhatott. Mások meg olyan elméleteken vitáznak, hogy felesége volt meg gyermekei, és öreg korában halt meg valahol Japánban. Viszont ha kihúzzuk a fejünket a homokból, megtudjuk, hogy annak legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy ő nem csupán meghalt, hanem fel is támadt, az, hogy a nevére még ezekben az időkben is történnek feltámadások annak jeléül, hogy ez a név nem csupán filozófia, nem csupán elmélet, hanem élő, életet adó valóság.

Kedves olvasó, úgy érzem, hogy kissé hosszúra sikeredett ez az írás. Tudom, hogy aki meghallhatta az üzenetet, már valahol az írás közepén is meghallotta. És tudom, hogy akinek most (még) nincs rá hallása és hangolódása, akkor sem hallaná meg, ha tízszer ennyit írnék róla.
Én őszintén bízom benne, hogy azok szívében, akiket kiválasztott, Ő személyesen is bizonyságot tesz a sorok mögötti élő valóságról.

Kívánom, hogy az Ő békéje árassza el az életedet!
Szeretettel
“egy Szabadabb Gondolat”

Kapcsolódó írás:
A SZERETETJÁTÉK

Reklámok
Categories: Minden | 3 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

3 thoughts on “A név – személyes vallomás

  1. Anna

    “Csak Krisztusban találok teljes megelégedést,
    nincs más név számomra.
    Szeretetet, életet és tartós örömet találok benned,
    Úr Jézus”.
    🙏Hála mindenért ès mindenkiért🙏

  2. Visszajelzés: Hogyan zárhatod le a múltat? |

  3. Visszajelzés: Az ember, aki beperelte az iskolát |

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.