Tiszta Tükör

“Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán és csontos kezét
odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a
gyerek. Tizennégy éves ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott
ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a
lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a
vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke,
aprószemű november végi eső.
– A jó, ha útjára engeded, mindég legyőzi a rosszat – mondta mély, dörmögő
hangon az öreg -, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára
engeded. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a napfényt, odatükrözi,
ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek.
Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s
akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzásra…
Nehéz ezt fölfogni, tudom – tette hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a
titok…
Hangja tovaveszett a nyirkos csöndben. Csak az eső percegett a sziklán, s a
fellegek úgy tapadtak a radnai hegyekre, mint ember lelkére a gyász.
– Micsoda titok? – szakadt föl a gyermekből a kíváncsiság.
Az öreg ránézett. Bozontos fehér szakállától látni se lehetett az arcát, de a
szeme úgy izzott elő a nagy karimájú fekete kalap alól, mint lába előtt a
parázs.
– Micsoda titok? Hát a teremtés titka! Isten s ember titka, gyerek! Meg vagyon
írva a Szent Könyvben is, minden pap olvassa, s mégse érti. Pedig ott van a
szeme előtt: Teremté Isten az embert tulajdon képére, s adott néki uralmat
mindenek fölött! Uralmat, érted? – mordult a gyerekre szinte haragosan. –
Uralmat s nem szolgaságot! Erről szólt Krisztus Urunk is, amikor azt mondta
volt, hogy: “ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, azt
mondhatnátok ennek a hegynek: eridj odébb! S bizony mondom, odébb
mozdulna nyomban!” Márpedig a mustármag a minden egyéb magvak között
is a legkisebb, érted! De még ennyi hit sincs senkiben manapság, ez a baj…
A gyerek csillogó szemei rávilágítottak.
– De magában van, ugye, Öregapó? Az öreg ránézett, s nézte hoszszasan.
– Benned is van, gyerek – felelte csöndesen -, érzem és tudom, hogy ott van
tebenned is az erő, amit Isten adott azoknak, kik ismerik a jó titkát.Emlékszel,
mit tanítottam neked a minap azzal a kis üveggel, amit ott leltünk az ösvény
szélén? A nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a
szakadék aljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha. Emlékszel?
Nahát. Mondtam volt azt is, és ezt soha el ne feledd, hogy olyanok vagyunk
mi is, mint az a kicsike törött üveg. Isten fényét kell beletükrözzük az emberi
világ sötétségébe, s ha ezt megtesszük, eleget tettünk a parancsnak, amivilágra hozott, s a parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől.
De ha nem tesszük meg, amit az Úr parancsolt, akkor semmirevaló szemét
vagyunk mi is, akárcsak az a törött üveg az út szélén, amit sárba tapos a
jószág…
Csönd volt néhány percig, csak a vékony eső percegett odakint. Sötét volt
mögöttük a barlang. Az öregember ágat vetett a parázsra, s a tűz ott a
barlang szájában föllángolt újra.
– Bizony, erre teremtette volt Isten az embert s nem egyébre – szólalt meg
újra. – Hogy Isten képében járva eleget tegyen a parancsnak, s végezze a jót
ezen a földön. Csakhogy az ember elméje elborult, akár a rozsdás balta éle,
s lelke is megvakult, mint az ócska tükör, mely nem tud fényt tükrözni többé.
Vergődik vakságában, egymást pusztítja. Ijedelmében kitalálta a
gonoszságot, s egymásra szabadította saját kitalálását. Mert Isten nem
teremtett rosszat, s amit Isten nem teremtett, az nincs. Érted? Nincs. Emberi
elképzelés mindössze, mint a köd, ami nincs, és mégis elrejti szemed elől az
erdőt. De amíg az ember maga meg nem tagadja a rosszat, amit kitalált,
addig hiába várja, hogy elmenjen, mert nem mehet el, ami nincs, igaz? He?
De mindez sok tenéked, gyerek, így egyszerre. Majd rendre, apránként
megtanulsz mindent. Most elég, ha észben tartod, amit az üvegről mondtam.
Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől…
A gyerek szeppenve húzta be nyakát a vállai közé. Aztán a beálló csöndben
beszélni kezdett. Lassan, akadozva, mint aki lábujjhegyen járva keresi a
szót.
– Ha ránézek az őzre… s akarom, hogy megálljon… megáll. A hal is kijön
hozzám a patak szélibe. A mogyoróstyúk a vállamra száll. De amikor a
muszka katonák jöttek… elszaladtam. Kívántam, hogy forduljanak vissza, s
menjenek haza a maguk országába… kívántam erősen, ahogy maga tanított
kívánni, öregapó. Mondtam magamban: Isten jó… Isten hatalom… Isten
élet… menjetek el, katonák, menjetek! De nem mentek… Rátörtek
édesanyámra… édesapámba tízszer is belelőttek… kicsi húgomról is letépték
a ruhát… én meg elszaladtam… futottam, futottam… – Háta meggörbült, feje
aláhajlott, s felszakadt belőle a sírás. Az öregember karja kinyúlt, s keze
ránehezedett a gyerek vállára.
– Nocsak – dörmögte halkan -, nocsak, gyerek… – Percegve hullott odakint a
hideg, aprószemű eső. Szürke volt a világ. Keserű füstszagot lehelt a csönd.
Egy idő múlva az öregember lábra kelt, odacammogott a barlang falánál
fölhalmozott hasított fához, s néhány hasábot rávetett a parázsra.
A láng sárga nyelve pattogva kapott bele a bükkfába. A gyerek fölnézett.
Kétségbeesés ült a szemében.
– Miért szaladtam el, Öregapó? Miért? Vasvillát se ragadtam. Baltát se… csak
szaladtam…
– Megijedtél – felelte lassú szóval a vénember -, se vasvilla, se balta nem
segített volna ezen. Elhomályosult a tükröd s nem vetítette a fényt. A félelemnem Istentől való. Aki legyőzi, az legyőzte magát a gonoszat. A félelem az
ember legnagyobb ellensége…
A gyerek hallgatott, s bámulta az éledő tüzet. Az öreg lábra kelt megint,
kilépett a barlang szájába, körülnézett, motyogott is valamit, majd kinyújtotta
kezét a völgy felé.
– Odalent félelem uralkodik, gyerek. Félelem és sötétség. Sóhajtott.
– Nem válthatjuk meg a világot, mert minden ember önmagában hordozza a
maga megváltását, és senki más nem végezheti el helyette. De azért
megtehetjük mi is a magunkét.”

Wass Albert – Hagyaték

További inspiráló videók itt: https://szabadgondolat.wordpress.com/filmek/

Reklámok
Categories: Minden | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.