A legnagyobb keresztény ellentmondás – Isten az agyban

9781857928792

A kereszténység alapja elméletileg az, hogy a testtől született ember újjászületik a lélek által. Ily módon az a személy, kit korábban a testi vágyak irányítottak, egy meglehetősen kiszámíthatatlan lelki emberré válik, kinél a lélek vágyakozása felülírja a test kívánságait, kinél a lelki táplálék minősége prioritást élvez a fizikai test követelőzéseivel szemben. Ekképp, aki korábban valamilyen testi vagy szellemi függőségben szenvedett (szex, pia, kábítószer, hatalom, uralkodás, hazudozás, különböző szenvedélyek, hobbik stb.) képtelenné válik arra, hogy kívülről betáplált, állandóan ismétlődő monoton programokat hajtson végre. Kiszámíthatatlan, a Mátrixra nézve, igencsak veszélyes emberré válik. (kiszámíthatatlan = „a szél ott fúj, ahol akar” Jn. 3/8 – ezért kellett Jézust megölni.)
Ennek ellenére valamiért mégis azt tapasztalom, hogy a keresztény embernél kiszámíthatóbb talán nincs is a Föld kerekén. A legtöbben egyre csak azt ismételgetik, hogy “A Biblia azt mondja”, “A Biblia arra tanít”, „Pál azt parancsolja”, „Jakab azt kéri”….
Mennyire jönnek ezek a szavak a lélektől? Miért van az, hogy egy egyszerű bácsika, kinek nincs veszítenivalója, sokkal inkább a szívemhez szól, mint egy szent iratokat állandóan lapozgató, szent embereket idézgető keresztény, hindu vagy akár buddhista személy?
Indiában és Nepálban volt alkalmam a vallásosság keleti verzióját is szemügyre venni. Különbséget csupán a formai megnyilvánulásban láttam. A lényeg keleten és nyugaton egyaránt ugyanaz: a vallásos elme képtelen arra, hogy ne bálványozzon valamit vagy valakit. A nyugati keresztények esetében a bálványozás attól válik súlyosabbá a keleti bálványimádásnál, hogy ők, bár bűnnek ítélik azt, valójában ők is bálványként tekintenek Jézus személyére és a zsidók történelemkönyvére, a Bibliára. Ekképp egyrészt megtagadják a bennük élő isteni lélektől a megnyilvánulás lehetőségét, másrészt pedig eldobják a krisztusi jellembe való teljes bemerítkezés esélyét, és életük végéig az írásokat fogják idézgetni azt állítván, hogy az a szentlélektől, azaz Istentől való. Közben nem veszik észre, hogy a Krisztus Jézus tanításait a tekintélyelvűség és a megfélemlítés alattomos eszközeivel szisztematikusan félreértelmeztetik velük. Tapasztalataim szerint a legtöbb vallásos ember fél elemből, nem pedig Isten iránti szerelemből teszi, amit tesz, ezáltal súlyosan becsapja magát és környezetét.
Két kérdés:
1. Lehetséges-e, hogy épp az az Istenkáromlás, hogy folyton a betűket idézzük, miközben az Élő Isten élő és épp aktuális gondolatokat kínál a lélek által?
2. Lehet-e bárkit követni, akit imádunk, akit bálványozunk? Ragaszkodni az imádathoz olyan, mint ragaszkodni a követendő személy és közöttünk lévő távolsághoz. Ha ezt tesszük, hogyan történhet meg az, amiről a Krisztussá lett Jézus beszél: legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei atyátok tökéletes? Hogyan történhet meg a teljes átlényegülés, az örökkévaló akarattal való teljes egybeolvadás?
Nem tudom, a fenti sorok alapján mennyire körvonalazódik a legnagyobb keresztény ellentmondás. Én egyszerűen csak arra szerettem volna rámutatni, hogy amennyiben egy személy újjászületett a “szentlélek” által, a benne élő lélek elvileg ugyanazt kellene mondassa vele, amit mások a szentlélek által papírra vetettek. Feltéve, hogy a papíron szó szerint az van, amit annak idején János és társai, mint Krisztus jellemében újjászületettek, megírtak. A valóság sajnos azt mutatja, hogy a legtöbben görcsösen kapaszkodnak az írásba, attól félve, hogy ha a bennük élő lélek megszólal, fennáll a veszélye, hogy a Sátán fog beszélni általa. 😦
Kedves olvasó,
ezek az “ördögök”, úgy néz ki, nem akarnak békén hagyni engem, és talán végérvényesen lekéstem a mennyországba vezető szent vonatot. Ennek ellenére muszáj feltennem a kérdést, hogy miért ragaszkodunk ahhoz, hogy olyan gondolatokra, melyek a testtől valók, melyek a betűből származnak, ráfogjuk, hogy Isten akarata, Isten beszéde? Hol van itt a lélek? Egyáltalán elhitte volna-e valaki, hogy a Biblia Isten beszéde, ha először nem vezetik be a zsidók és a keresztények által ma is egyre erősebben propagált bűn és istenfélelem fogalmakat?
Ha a lélek újjá tud szülni bennünket a feltétel nélküli szeretetre, miért van szükség arra, hogy azt ismételten, heti rendszerességgel ráolvassuk egymásra? Nem elég erős a lélek? Tudományos eszközökkel akarjuk segíteni a lélek munkáját? Tényleg azt hisszük, hogy szüksége van erre a léleknek?

Ha egy életerős muraközi mellé befogunk egy sánta gebét, az hátráltatni vagy pedig segíteni fogja a muraközi munkáját?

Nagyon sok, magát újjászületettnek hívő teljesen megvan győződve róla, hogy ő nem vallásos. Nyilván, ha folyton azt ismételgeti magának, hogy ő nem vallásos, nem csoda, hogy meggyőzi magát róla, de ha egy időre abbahagyná az elméje ismétlések általi idomítását, vajon mi maradna? Ha abbahagyná a keresztény istenképzetek beolvasását abba a szürkeállományba, mely holnap a tartalmával együtt az enyészet martalékává válik, mi maradna az Ő Istenéből?
Ha vakok lennénk, nem
lennénk ennyire cél-tévesztettek, de azt hisszük, látunk, azt mondjuk, nem vagyunk vallásosak… …és minél erősebben hisszük, hogy látunk, és nem vagyunk vallásosak, annál inkább elvétjük a célt. Én ki merem jelenteni, hogy a vallásosság levetkőzéséhez sok esetben még egy teljes életöltő sem elég. Tudom magamról, hogy vallásos vagyok, és amilyen mértékben még az vagyok, olyan mértékben akadályozom, az Örökkévaló munkáját.
És itt megjegyzem, hogy nem csupán azok a vallásos személyek, akik keresztény, muzulmán, hindu vagy buddhista eszmerendszer szerint élnek! Nekem például a motorozás volt a vallásom egy időben. Meg voltam győződve róla, hogy a motorozás teszi a lelket szabaddá. Sokan épp erre a téves eszmére építenek fel egy vallásos mozgalmat, anélkül, hogy tudatosulna bennük, hogy amit tesznek, valójában csak a felszínen különbözik a szent kereszt, a szent írás és a szent szobrok csókolgatásától.
A lelket fojtogató vallásosság tehát az elme programozása, a mantrázás révén jön létre, és erősödik meg. Ennek eszköze a gépies ismételgetés, az Om mani padme hum, a rózsafüzérek ismételgetése. Ekképp alakulnak ki és kapnak energiát a különböző istenképzetek, meg istenségek az agytekervényekben, melyek a szürkeállomány halálával egyidejűleg rendszerint köddé is válnak. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Földünk lakóinak 99 százaléka ilyen nem létező istenekre pazarolja élete idejét és energiáját, melyet jobb esetben a szép megteremtésére, az életöröm táplálására, a soha véget nem érő újjászületésekre is fordíthatna.

Ha a görény megtanulna beszélni, és azt ismételgetné, hogy nem vagyok büdös, egy idő után lehet, hogy elhinné magáról, hogy nem büdös, de attól a környezete még ugyanúgy igyekezne távol tartani magát tőle.
Avagy a hazugságból sosem lesz igazság, bármeddig is ismételgetjük, mantrázgatjuk azt.

Ha xanaxon élünk, és azzal dicsexünk, hogy nyugodtak vagyunk, milyen eszközhöz folyamodhat a Teremtő, az Örökkévaló Rend annak érdekében, hogy felébresszen minket? Mindenképp valamiféle sokkhatásra van szükség, nemde? Miért csodálkozunk, hogy betegek vagyunk?
Ha a testet fizikai eszközökkel öldököljük, a lélek hangját meg szellemi eszközökkel, az agyon keresztül bevitt programokkal, mantrákkal nyomorgatjuk, mi marad belőlünk, hol marad az EGÉSZség, hová lesz a teljesség?
Mit tud mondani erre egy igazi keresztyén azon kívül, hogy megszállt az ördög, és gonosz lelkek uralják az életemet? Ezt a választ már ismerem, létfontosságú eleme a keresztény elmeprogramozás iparának, mely emberek millióit mozgatja, rakosgatja ide-oda láthatatlan és megfoghatatlan zsinórjain keresztül.

Kedves keresztyén felebarátom, te ki mered jelenteni, hogy mindenkit a Sátán irányít, akiben kérdések merülnek fel a vallásos elmeprogramozással és a zsidók történelemkönyvével, a Bibliával kapcsolatosan?
Tételezzük fel, hogy engemet tényleg a Sátán irányít. Te, mint jó keresztyén, mit teszel? Ha ez egy segélykiáltás részemről, hogyan reagálsz rá, hogyan segítesz nekem?
Megfordult már a fejedben, hogy a „sátán” valójában az, ki az agyon keresztül bevitt vallásos “igazságokon” keresztül igyekszik rabigában tartani a lelked, lenyúlni az életenergiádat?
Ne vedd rossz néven soraimat, kedves olvasó.
Ezek egyszerű, balga kérdések, amelyekre, feltételezem, hogy egy Szentlélek által irányított ember képes válaszolni.

Az Örökkévaló szeretetében,
„egy Szabad Gondolat”

SORSFORDÍTÓ FILMEK: ITT

Reklámok
Categories: Minden | 2 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

2 thoughts on “A legnagyobb keresztény ellentmondás – Isten az agyban

  1. Sátán nincs, csak a Bibliai bűnbeesés jelenetének az egyik szereplőjeként ábrázolt Lilith nevű metafizikai jelenség és az ennek az inverziós jelenségnek a következménye által létrehozott őskáosz. Vagyis a pokoli idea-világ, amelyben az oda kerülő, mert saját ellentétükké vált ősideák között nem létezik együttműködési lehetőség, és ahonnan az egyéni karmáinkat hozzuk igen is létezik. És ennek következtében egyéni karmába bújt árnyék-én is létezik, hét milliárd és valamennyi, “inclusiv” 🙂 🙂 a keresztények árnyék-énje. Ennyi az egész.

  2. Nincs tehát veled semmi baj Attila, hanem csak leleplezted az árnyék-énedet, és csodálkozol és néha valljuk be, hogy azért mégis csak – bosszant, hogy mások, tehát a demokratikus nagy többség, vagyis a hét milliárd és valamennyi, miért nem?

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.