Az antikrisztus a tiltásban

antichristKedves embertársam!
A most következő sorok tudtommal nem részei semmilyen szentnek nevezett iratnak. Ezek a gondolatok egy egyszerű igazságszerető és igazságkereső ember lelkében megjelenő étvágygerjesztő igazságmorzsák, melyek az olvasó személyes igazságszeretete, igazságkeresése és igazságcselekvése nélkül teljesen haszontalanok.
Indiában, a megvilágosodás országában megtörtént, hogy bizonyos !értelmiségi! személyek megvilágosodottnak neveztek. Idehaza pedig mondtak már szentnek és prófétának is.
Ennek ellenére én teljesen meg vagyok győződve róla, hogy sem szent, sem megvilágosodott, sem próféta nem vagyok. Csak egy gyarló emberi lény, ki tisztában van vele, hogy valamilyen okból kifolyólag elvesztette kapcsolatát az Élő Istennel, az életet adó igazság forrásával, és most azon van, hogy visszaszerezze, majd megerősítse az elveszett elemet, az igazi „szer elemet”. Az, hogy valaki szentnek vagy megvilágosodottnak látja embertársát, annak köszönhető, hogy azzal a bizonyos személlyel szemben ő még nagyon benne van a mókuskerékben, a soha véget nem érő ismétlődések poklában, és számára igencsak meghökkentő, ha valaki tudatosan, a Teremtő Isten erejét segítségül hívva konkrét lépéseket tesz annak érdekében, hogy kijöjjön a hiábavalóság csapdájából, újjászülessen, visszaállítsa a lélek uralmát a test felett.

Azért tartottam fontosnak megírni ezt a bevezetőt, hogy ismételten felhívjam az olvasók figyelmét, hogy helytelen, élet- és megváltásellenes magatartás emberek szavait feltétel nélkül elfogadni. Kérlek, drága embertársam, vigyázz, hogy ne ess a hiszékenység végzetes hibájába, mert megtörténhet, hogy életed végéig az orrodnál fogva fognak vezetni, és olyan helyre jutsz, olyan állapotba kerülsz, ahonnan már nem lesz visszaút. Így az én szavaimban se higgy feltétel nélkül. Engedd, hogy a külső ingerek inspiráljanak, keresésre, felfedezésre motiváljanak, de vakon senkiben se higgy. …még akkor sem, ha tele van aggatva világi kitüntetésekkel, titulusokkal! Csak ily módon indulhatsz el a szabadság meglehetősen szűk ösvényén.
“Mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok.” – mondotta Pál.

Tegnap este egy igencsak meghökkentő gondolattal találtam szembe magam, melynek lényege az, hogy a dualitás világában a tiltást szinte egyértelműen Lucifer számlájára írhatjuk.
Meggyőződésem, hogy a tiltás az egyik leggonoszabb és legalattomosabb ember- és életellenes cselekedet, mely képes lelkek millióit pokoli kínok közé küldeni.
Krisztus számunkra a megváltás és a szabadulás megtestesítője. Ha valami elősegíti a megváltást, a hiábavalóságtól való megszabadulást, az krisztusi. Értelemszerűen az Antikrisztus az, ami a megváltást és a szabadulást késlelteti, gátolja, fékezi, akadályozza, ellehetetleníti. Tehát minden erő, minden szellemiség, minden tézis, minden eszme, amely a megváltást és a szabadulást akadályozza, antikrisztusi.

A minap arra a következtetésre jutottam, hogy az Antikrisztus abban áll, hogy tiltásként fogalmazunk meg olyan alapvető életelveket, melyeket az Isten hasonlatosságára formált emberi természet tiltás nélkül is felismerne, és betartana.
A külső tiltásnak köszönhetően az ember, istenadta természetes kíváncsisága és felfedezési vágya által indítva, átlépi a biztonságos élettér határait, és megsemmisül. Más szóval, ha a rossz, azaz az életellenes dolgokat megtiltjuk az embernek, amelyeket isteni természete révén egyébként is felismerne, és elkerülne, még nagyobb az esély rá, hogy figyelmen kívül hagyva a tiltótáblát, belerohan a tőrbe.
A tiltással csapdába lehet csalni minden egyes földi halandót, akiben az istenadta egészséges kíváncsiság és a megismerési vágy még él.
Az összeomlás peremén tántorgó lezüllesztett társadalmunkat figyelve könnyen felismerhető az az egyszerű tény, hogy a tiltás szabályszegésre ösztönöz minden egyes gyermeki lelkülettel és kíváncsisággal rendelkező emberi lényt. A tiltás útját szegi a megismerésnek, a felismerésnek, a felfedezésnek, a meggyőződésből való megigazulásnak, és megteremti az egyre burjánzó törvényekre épülő istentelen világot, a vallásos sémákat félelemből betartani igyekvő biorobotok társadalmát.
A tiltás, és a tiltás istene szöges ellentétben állnak azzal a Krisztus Jézussal, ki azt mondja, aki keres, az talál, a zörgetőnek megnyittatik. A tiltás ütközik azzal a krisztusi tanítással, mely úgy definiálja az örök életet, mint az Isten megismerésének végtelenségig tartó folyamata (János 17:3). Könnyen felismerhető, hogy az erőszakos tiltás és az istenadta keresési ösztön között olyan szikrák keletkeznek, amelyek a földi élet során teljesen felemésztik és tönkreteszik az emberek lelkét. Tisztán láthatjuk, hogy a tiltótáblák mennyire lezüllesztették a nyugati társadalmat, ahol az egyre csak szaporodó törvények kiszorították az emberekből a józanság és a megújulás szellemiségét. Ekképp egy olyan világdiktatúra alakult ki, mely a szabadság illúzióját keltve lelki degenerálódást előidéző szellemi rabságra ítéli emberek millióit.
Egy németországi kisvárosban nagyon sok baleset volt. Miután a polgármester leszedette a tiltótáblákat, egyetlen baleset sem történt, mert az emberek kezdtek odafigyelni egymásra. Egy néhány éve Indiában és Nepálban zarándokoltam, ahol nincsenek közlekedési szabályok, de az emberek nagyon odafigyelnek egymásra. 9 hónap alatt balesetet nem láttam. Ezzel szemben nálunk még az égből is tiltótáblák csüngnek, a törvénykönyvek egyre csak vastagodnak, az emberek eszeveszett iramban butulnak, távolodnak egymástól és az élet forrásától, Istentől… A józan paraszt számára ez nem meglepő… Viszont számunkra, kik „megvagyunk tanítva”, meglehetősen érthetetlen.
Merre tartunk ebben az iramban, Jehova?
Szól a lelkiismeret: sehova!

Ha valaki babonásan távol tartja magát a „tiltott gyümölcstől”, frusztrációt halmoz magában, mely révén eldobja magától az isteni rend, az élet tervrajza, az ige, az életet adó logosz megismerésének lehetőségét, amire Krisztus urunk elhívott.
Vegyünk egy egyszerű példát. A gyermek, kiben még jelen van a meg nem rontott isteni természet, a kíváncsiság, a játékosság, nem ugrik egyből a tűz közepébe. Először csak közel megy hozzá, egyszer-kétszer megégeti magát, így ráébred arra, hogy a tűz nem játék. Tehát a fizikai tapasztalat révén meggyőződésévé válik, hogy a tűznek nem az a rendeltetése, hogy játszadozzon vele. Mit tesz ezzel szemben az antikrisztusi, azaz megváltásellenes jellem? Szigorú tiltásokat hoz be a képletbe, mely erősen ütközik a Teremtőtől kapott kíváncsi, játékos keresési jellemmel, megismerési vággyal. Ekképp elfojtásokat, frusztrációkat, rákos daganatokat szül, mely elvezet egész addig a pontig, ahol bekövetkezik a törvényszegés, és vele együtt a végzetes katasztrófa.
Sok család esetében láthatjuk, hogy ha egyszer „véletlenül” kimarad a beteges tiltás és a kóros aggodalom, mivel nem rendelkezik saját tapasztalatokkal, felismerésekkel, meggyőződésekkel, olyan szituációba keveredik a gyermek, amellyel nem tud megbirkózni, és súlyosan megsebesül, vagy épp megsemmisül.
Az antikrisztusi jellem tehát ezekkel a szisztematikus tiltásokkal fejleszti ki az emberekben azt az önpusztító mechanizmust, mely, mint időzített bomba, megsemmisíti őket.
(Félreértés ne essék! A fenti sorokkal nem a „nem nevelés” teóriáját szeretném propagálni, hanem a „jóatyai” nevelést, melynek alapja az az Atya, kinek a gyermek örömmel engedelmeskedik.)

Miért mondtam, kedves olvasó, hogy ne fogadj el senkitől gondolkodás, mérlegelés és vizsgálódás nélkül egyetlen gondolatot sem? Azért, mert én a fenti állításokkal olyan vizekre eveztem, ahonnét, ha tévedek, veled együtt könnyen elvihet a sodrás. Gondoljunk bele, mi történik, ha a fenti gondolatokat rávetítjük az Ószövetség dühös, a vér szagával betelni képtelen, állandóan tiltótáblákkal hadonászó Jehovájára. Feltéve, hogy van némi következetesség a fenti állításokban, felmerülhet-e annak lehetősége, hogy Jehova=Antikrisztus, ki a szigorú tiltásaival az élet, az állandó megújulás Istene ellen ugrasztja lelkek millióit?

Felmerült-e benned az a kérdés, hogy az ószövetség miért sulykolja oly nagy előszeretettel a félelmet, az istenfélelmet? Ha Istent félni kell, miben különbözik Ő a világ urától, ki szintén a megfélemlítéssel próbál motiválni bennünket? Tiltások helyett miért nem ad tanácsokat, intéseket, példázatokat, mint Jézus? Miért követelt olyan sok véres áldozatot? Elképzelhető-e, hogy az antikrisztusi jellemű Jehova volt az, ki mint gyermekét gyűlölő Atya, diktatórikus tiltásaival szembeállította az embert a Teremtőtől kapott gyermeki természetével, a kíváncsiságával, a játékosságával, a megismerési vágyával, hogy olyan belső vívódásokat gerjesszen benne, amelyek megkárosítják (elkárhoztatják) a lelkét? Bár belátom, hogy nagyon sok tanulság van a próféták szavaiban, és ha betartjuk, amit Jézus javasol: szeresd a te Istenedet, belőlük is kiolvasható az élet rendje, valamiért mégsem tudom összeegyeztetni a Krisztust, az Ő jellemét, mely egyre inkább lenyűgöz, azzal a Jehovával, ki olykor-olykor úgy nevelte és úgy kezelte az ő népét, mint egy pszichopata katonatiszt. Tudom, hogy őrültség, de valamiért mégis hálás vagyok az ószövetség diktátor Jehovájának, mert minél többet olvasok róla, annál inkább kívánom azt a jellemet, melyet a Megváltó Jézus bemutatott. Úgy érzem, nem ok nélkül dübörög a föld minden táján az antiszemitizmus, viszont meggyőződésem, hogy nem vezet jóra, mert ezeket a pórul járt szerencsétleneket a gyűlöletünk nem szabadítja meg attól a Krisztus-gyűlölő Istenségtől, akinek jellemétől megrészegülve képtelenek betelni a vér látványával. A diktátor Istenük, a tiltótábla-mániás Jehova nem engedte számukra, hogy felismerjék a próféták által megjövendölt Szabadítót, ki visszaadhatná nekik is a lélek szabadságát. Azóta is vadásszák és gyilkolják a krisztusi jellemet, mely tiltótáblák nélkül, élő szeretet, az irgalom és a kegyesség eszközével képes elvezetni bennünket az életet adó forrás, az Univerzumot létrehozó és megtartó isteni rend minden igazságára.

A lebutított keresztények A vatikáni és az amerikai varázsló karizmatikus kereszténységet olyan prédikátorok és vallási tekintélyek irányítják, kik nem ismerik, és nem is akarják megismerni Krisztust. Aki megismeri őt, az fokozatosan elveszíti hatalmát és tekintélyét ebben a világban, és olyan értékekre tesz szert, melyet a világ szemei nem láthatnak. A vatikáni kereszténység, a Jehova törvényei és tiltásai alatt éhezteti a hívek lelkeit, az amerikai karizmatikus varázsló kereszténység pedig egy olyan tömeghipnózist generál, mely ugyanúgy ellehetetleníti a Mindenhatóval való ismerkedést, mint a vatikáni testvérbátyja. Ezt úgy teszi, hogy a hívek figyelmét a Krisztus jellemével való ismerkedés helyett a csodákra, a jelekre és a szenzációkra irányítja. Ekképp történhet meg, hogy a mai keresztények teljesen alkalmatlanná válnak arra, hogy fizikailag is észlelhető pozitív hatást gyakoroljanak az őket befogadó közösségekre. Elhitették velük, hogy jött a Szent Szellem, amiről azt hiszik, hogy a harmadik isteni személy, ki valamiféle varázslatos módon úgy megérintette őket, hogy már csak egy lépésre vannak a mennyek kapujától. Ennek következtében fölényeskedve, valótlan képzelgések által motiválva eltávolodnak embertársaiktól, hogy ne szennyezzék be magukat, és bambán várják az elragadtatást. Amikor ezt látom, a szívem összeszorul, és érzem, megnyuvadok. A lelkemet meg könyörtelenül gyötri az a tudat, hogy sokan, amikor felébrednek ebből a tömeghipnózisból, már a sírgödreik peremén fognak állni, és nem lesz visszaút. Valóban boldogok a lelki szegények, kik lelkét és jellemét nem fertőzték meg a megváltást és szabadulást gátló, rákkeltő, vallásos dogmák és tanítások, kik gyermekként élhettek, kíváncsian, próbálkozva, játszadozva ismerkedhettek az élet rendjével, az Örökkévaló Istennel, ki életet lehelt az univerzumba.

Kedves olvasó, gondolom, most már érted, miért figyelmeztettelek a bejegyzés elején. Ismétlem, hogy amiket én írok, az nem szentírás, de ugyanakkor arra is felhívom a figyelmed, hogy semmilyen írás nem lesz szent csak attól, mert azt írja a borítóján, hogy szent, vagy, mert azt állítja saját magáról, hogy szent.
A Biblia, tetszik, vagy nem, az elkábított nyugati emberek számára még mindig egy nagyon fontos eszköz, mely bizonyságot tesz az Élet Rendjéről, annak működéséről. Megmutatja, mi okból következnek be a sorscsapások, és hogyan történik a megújulás, és újjászületés, és a megváltás. Viszont jaj annak, aki ezt a könyvet az Istenének hiszi.

A félreértések elkerülése végett írom, hogy ezen bejegyzés legfőbb mondandója az, hogy a szent dolgokat is lehet szentségtelen, azaz megváltást akadályozó módon tálalni, aminek következtében a szent, megváltást és szabadulást elősegítő gondolatok, tanácsok és intések elveszítik lelket megelevenítő erejüket. A Bibliában megtalálható törvények, az élet tervrajzának szabályai élők, és ma is érvényesek, és még akkor is hatással vannak az életünkre, ha mi nem veszünk tudomást róluk. Ha például valaki a kapzsiság és a telhetetlenség hibájába esik, előbb-utóbb megtapasztalja annak fájó következményeit, még akkor is, ha életében nem hallott a Bibliáról.
Tapasztalataim szerint a Biblia általunk ismert fordításaiban, de főképp a Biblia vallásos értelmezéseiben jelen van az a fajta tiltó-megfélemlítő tálalás, mely az embereket nem közelebb viszi, hanem eltávolítja Istentől, az élet rendje megismerésének lehetőségétől. Ezzel az antikrisztusi bemutatással, mint tapasztaljuk, ki lehet irtani ősi kultúrákat, és le lehet igázni az egész emberiséget.
A vallások azt bizonyítják, hogy még Jézus Krisztus tanításait is lehet antikrisztusi módon tálalni. Amikor a bigott, vallásos emberek erőszakosan szajkózzák, hogy Jézus Krisztus az Út, az Igazság, és az Élet anélkül, hogy értenék, hogy Jézus mit akart ezzel mondani, a laikusokat, az igazságkeresőket valósággal elriasztják attól, hogy meg akarják ismerni az Ő tanításait.
Ezen kijelentés vallásos értelmezése, egy vak Jézus-bálványozást szül, mely elhiteti az emberekkel, hogy az Ő nevének babonás szajkózása beviszi őket a mennyek országába. Holott az ő jellemének a megismerése, magunkra öltése és megcselekvése lenne a kulcs.
Mindenki, aki annyira éhezi és szomjúhozza az igazságot, hogy képes feláldozni az anyagi kényelmét, biztonságát és akár e világi hírnevét is érte, üdvözülni fog, mert igazságszeretete (istenszeretete) arra motiválja őt, hogy fokozatosan lecserélje evilági jellemét egy olyan jellemre, melyben fellelhetőek, a Krisztus által bemutatott erények és igazságok. Ekképp ha életében nem is hallott Jézus Krisztusról, igaz lesz számára az, amit Jézus mondott: Én vagyok (az én krisztusi jellemem) az Út, az Igazság és az Élet, Senki nem mehet az Atyához, csak az én általam (az én jellemem megismerése, és megcselekvése által).
Jézus kijelentésének a vallásos félreértelmezése és félreértelmeztetése fölösleges ellenszenveket szül az emberekben megakadályozva őket abban, hogy meg akarják ismerni a Krisztust. A vallásos, bigott értelmezés azt próbálja legyúrni az emberek torkán, hogy ha nem kezdik mostantól Jézus Krisztus nevét ismételgetni, a pokolba kerülnek, nem látják meg a mennyek országát. Akik ennek a fenyegető és félelemkeltő értelmezésnek bedőlnek, olyan, szinte démoni megkötözöttségbe kerülhetnek, mely az utolsó percig „fél elemben” tartja őket, ellopva tőlük az üdvözülés lehetőségét.
Ez a magyarázata annak, hogy a vallásos emberek a legalkalmatlanabbak arra, hogy pozitív hatást gyakoroljanak a közösség életére, a közösség kollektív szellemiségére.
És ezennel újból elérkeztem arra a pontra, ahol határozottan ki kell mondanom, hogy a mai vallások, az egykori farizeusok által képviselt babonákat viszik tovább, amelyek nem csak, hogy nem segítik, hanem egyenesen késleltetik a Krisztus szellemiségével és az ő jellemével való ismerkedést. Feltételezem, ezért üzente Jézus, kedvenc tanítványán, Jánoson keresztül, hogy fussunk ki ezekből a rendszerekből, hogy ne kapjunk azokból a csapásokból, amelyek őket fogják érni.
A Teremtő Istentől kapott tiszta lelkiismeret által vezetett személyek embertársaiknak olyan „Atya Istent” mutatnak be, kit a gyermek lelkületű ember, ösztönszerűen követni akar, kinek a gyermek örömmel engedelmeskedik, kinek megismerésében a gyermek örömét leli.
Ezzel szemben a megváltásellenes dogmák által irányított vallásos személyek olyan Atya Isten képet mutatnak be, mely félelmet és ellenszenvet gerjeszt az emberekben, és arra motiválja őket, hogy elszakadjanak attól a forrástól, melyből vétettek.

Újból kijelentem, hogy én csak egy gyarló ember vagyok, egy egyszerű csavargó tele hibákkal. Sok életellenes dolgot elkövettem eddigi életem során, amelyeknek egy részét felismertem és őszintén meg is bántam. Talán csak egyetlen érték van bennem a sok élettelen társadalmi és vallásos program mellett, mely az üdvösségemet szolgálja: őszintén éhezem, és szomjúhozom az igazságot, kívánom az Élet forrásával való közösséget. Kedves barátom, talán ez az én egyetlen erényem, melynek köszönhetően a moslék mellett néha igazgyöngyök is megjelenhetnek az írásaimban. Nekem is nagy szükségem van az Örökkévaló irgalmára, segítségére, és embertársaim értem mondott imáira.
Őszintén kívánom, hogy ezek a sorok, még ha nem is teljesen megigazultak, a te lelki lényeged szabadulását és megváltódását szorgalmazzák, és kérem a Mindenható Örökkévalót, hogy tegyen bizonyságot a te szívedben minden egyes gondolat mellett, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy kifuthass a megfélemlítésen, babonákon, vallásos dogmákon és diktatórikus tiltásokon alapuló babiloni labirintusból!

Szeretettel,
“egy Szabad Gondolat”

Advertisements
Categories: Minden | 6 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

6 thoughts on “Az antikrisztus a tiltásban

  1. “Én vagyok, az én vagyok.” 8Mózes szerint az Isten)
    De mégis kicsoda az én-vagyok? Jehova? – Nem. Az én vagyok, az az Én-vagyok. Én béóé ás nem kívül…:)
    Én vagyok tehát az, aki az örök és határtalan, mindentudó és mindenható isteni boldogság élménye vagyok.

  2. Erika

    Erről csak az jut eszembe, hogy talán az eredeti Miatyánk imában az ” és ne vígy minket kísértésbe,
    de szabadíts meg a gonosztól!” helyett a ” vígyél minket a kisértésbe, DE szabadits meg a gonosztól ” állhatott? A De kötöszónak másképp nincs értelme. szerintem itt is megjelenik a tiltás a dolgok, történések megismerésétől , és annak felismerésétől, megértésétől .

  3. Kedves Attila, kérlek szépen, javítsd ki az elütéseket, mert nem találom a szerkesztő – szövegjavítást lehetővé tevő gombot. És ha megtetted, ezt a részét esetleg töröld is ki. Mózes előtt tehát nem 8 kell, hanem zárójel – nyitási jel. a furcsa béóé helyébe meg belül-t akartam írni. – Előre is köszönöm.

    Ami a kikódolást illeti, már nagyon – nagyon rég írtam egy kis asztrológiai tanulmányt arról, hogy a horoszkóp – elemek, vagyis a sorsképletben található karmikus szimbólumok, szoros összefüggésben vannak az “Én vagyok az út az igazság és az élet” kinyilatkoztatásban található fogalmakkal (Az én és az Én, a vagyok, az út, az igazság, az élet). Illetve, hogy ennek az isteni valamint a földi – személyi én-nek, milyen összetevői vannak a sorsképlet elemei szerint. Jézus ugyanis a legjobb, illetve a legmagasabb rendű (A Krisztusi) beavatást tanította, amit csak el lehet képzelni, és az amit ebből a vallás (A Vatikán, ahogy te írod…) gyártott, az az eredetinek (A krisztusi megváltás-tannak) a szöges ellentéte…
    A tavaly karácsony előtt ezt a régi kis tanulmányt kibővítettem egy 10 pontos beavatási tanulmánnyá, amelybe, úgy vélem, hogy sikerült a 22 éves gyakorló asztrológusi tapasztalataimét besűríteni, anélkül, hogy asztrológiai fogalmakat kelljen használnom.
    Nagyon – nagyon örvendek tehát, hogy te is ugyanazokra a következtetésekre (igazságokra) jutottál, mint én, anélkül, hogy ezeket a tanulmányokat olvastad volna. Hiszen ez majdnem abszolút visszaigazolás mindkettőnknek és – de főként és remélhetőleg azoknak is, akik olvassák, hogy miket írunk, arra, hogy mégsem eretnek tévelygések eredményét olvashatják.
    Isten áldjon jó-barátom!

  4. 1. Mózes talán így kellett volna beszámoljon az égő csipkebokor – élménye közben született megvilágosodásáról: “Én vagyok a boldogság-vagyok” Jézus tanításában ugyanis az a lényeg, hogy a karmától (A kísértéstől!) való megszabadulás után előálló – Extázis nélküli! – nyugodt, belső boldogság-élménynek, ugyancsak boldog életkörülményeket teremtő “mágikus” (sajnos nincs ennél jobb fogalmunk erre a jelenségre) következménye van. A megváltás ugyanis azt tanítja, hogy az ős boldogságból jövünk (Lásd meditációs élmény, illetve személyi bizonyosság.), és a karma (A világ “bűnbe esett” logikája) meghaladása – illetve megfelelő pozitív tulajdonságokkal való felváltása – után, ugyancsak a boldogságba jutást, a tartós és folyamatos boldogság-élményt kell elérnünk, minden erőltetés és megjátszás nélkül.
    2. Erika. Ebbe én is bele botlottam – akadtam, és máig nem értem, hogy a felelősségteljes (Egyetemesen felelős) Atya-Énünk, miért “vinne” minket a kísértésbe? Miért kell tőle azt kérni, hogy ne tegye ezt? Szerintem tehát, sajnos mg ebbe a állítólag eredeti, tiszta szövegbe is bematattak azon a a kr.u, 365-ben megtartott kegyetlen Bizánci zsinaton, amikor szekularizálták – Dogmásították és tehát “tiltó-táblásították” 🙂 a kereszténységet.

  5. szabolcs

    Itt van az orrunk előtt,. A római katolicizmus hogyan “veti” a keresztet a testre ? A szimbólumok szintjén beszélve bármilyen megdöbbentő is, ez egy – forditott kereszt – ami sajnos működik. Kereszt=szenvedés Forditott kereszt=kard, harc A mai világ Jehovának ,e világ urának köszönhetően a szenvedésről és harcról szól, és sajnos sok-sok millió alvó keresztény élteti ezt az erőt.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.