A magyar nemzet egyetlen esélye a túlélésre

unity

Mi a különbség a zsidók és más népek történelme között?
Az elmúlt időszakban, a Biblia ószövetségi részét tanulmányozva, azon tűnődtem, hogy mi a különbség a zsidók történelme és más népek történelme között. Kicsit úgymond fel is lázadtam a Teremtő ellen, gondolván, hogy alapjában véve ugyanaz történt a zsidókkal is, mint a magyarokkal és más népekkel: szinte szinuszosan egyszer fent, egyszer lent… kiirtották őket, majd újra elszaporodtak, szolgasorsba kerültek, majd újból uralkodhattak stb.
Nem vagyok a történelem szakértője, de azt látom, hogy többé-kevésbé ugyanez történik más népekkel is: időszakonként felemelkednek, utána meg elesnek. Látszólag jogosan merül fel a kérdés, hogy a zsidók történelme mitől lenne szentebb más népek történelménél, hogy azt a nevet viseli, hogy Szentírás?
Amikor a Teremtő rendjével szembeni lázadozásom a tetőfokára hágott, hirtelen megérkezett a válasz a kérdésre, mely mindig is az orrom előtt volt, de időre volt szükség, hogy az elmémbe is beíródjon.
Tehát látszólag a zsidó történelemkönyv (a szentírás ószövetségi része) semmiben nem különbözik más népek történelmétől, mert ugyanúgy emelkedett fel és bukott el a maga idejében minden nép, mint a zsidó. Mégis van egy nagyon lényeges dolog, ami az Ószövetség néven ismert zsidó történelmet megkülönbözteti más népek történelmétől.
Előre hangsúlyozom, hogy nem szeretek pártoskodni, nem hiszek abban, hogy egyik nép kiválasztottabb vagy feljebbvaló lenne a másiknál. Nem hiszem, hogy a zsidók jobbak lennének a magyaroknál, vagy más népeknél. Viszont azokat az elméleteket is elutasítom, melyek minden áron azt akarják bebizonyítani, hogy a magyar a mag népe, és tőlük származik minden, ami jó, értékes és szakrális.
Ezek, véleményem szerint, meglehetősen szélsőséges állásfoglalások, melyek célja, hogy egy hamis és elfogult nemzeti öntudatot kreáljanak, ami leplezi a sok esetben meglehetősen szomorú valóságot.
A zsidók felsőbbrendűségének propagálása legalább akkora vétek, és legalább annyira illetlen és lealacsonyító más népekkel szemben, mint a magyar vagy akár az amerikai felsőbbrendűség propagálása. A nemzeti büszkeséget illetően az állásfoglalásom változó: ha valaki nagyon ostorozza a magyarokat, vagy a zsidókat, akkor én rendszerint a másik oldalra állok. Ha valaki nagyon felemeli a zsidókat vagy a magyarokat egy másik nép rovására, én az ellenzék oldalára állok, hogy ellensúlyozzam a halált hozó gőgöt és a megrészegítő elfogultságot.

Az Ószövetség sorai szerint, de ugyanakkor a józan paraszti ész szerint is láthatjuk, hogy a zsidókat valóban kiválasztotta a mennyei világ azzal a céllal, hogy megörökítsék az Örökkévaló Törvényeket, melyek szerint az emberi élet megmaradhat a Földön. Ha megismerjük ezeket a törvényeket, és megvizsgáljuk a valóságot, beláthatjuk, hogy létező és működő játékszabályokról van szó, ha hiszünk bennük, ha nem. Ez természetesen nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a mennyei világ gondoskodott arról, hogy pl. Peruban is megjelentesse ezeket a törvényeket annak érdekében, hogy ne álljon teljesen a feje tetejére a világ, és legyen egy mérce, melyhez mindig vissza lehet kanyarodni. Ezekből a törvényekből szerezhetünk tudomást többek között arról is, hogy nem volt része a mennyeiek elképzelésének a fajok keresztezése, a génmanipuláció, az azonos neműek házassága stb.
Ennek ellenére minden szabad, minden megvan engedve, de felhívják figyelmünket, hogy minden egyes döntés, minden egyes cselekedet következményekkel jár: az életellenes döntések és cselekedetek rendszerint fájdalomhoz és halálhoz vezetnek, az élettel, annak “törvényeivel” megegyező döntések és cselekedetek pedig áldást és életet hoznak.
Én személy szerint nem ismerem az Arvisurákat. Ezért nem állíthatom, hogy azok nem tartalmazhatják ugyanazokat a törvényeket, amelyeket a zsidók történelemkönyve, az Ószövetség tartalmaz. Mint említettem, elképzelhetőnek tartom, hogy a mennyei világ más népeknek is kinyilvánította a Teremtés Rendjét, mely szerint az élet létrejött a Földön. Meggyőződésem, hogy teljesen mindegy, hogy milyen könyvből vagy milyen forrásból szerzünk tudomást a játékszabályokról. Az egyetlen dolog, ami számít, az, hogy megismerjük-e és betartjuk-e azokat, vagy sem. Találkoztam olyan emberekkel, kik végzetes képmutatásban és hazugságokban élnek, miközben azt mantrázgatják maguknak, hogy Jézus a megváltó, és találkoztam olyanokkal is, akik a név szajkózása nélkül élik, amiről Ő beszélt.
Na de térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, melyet, ha kicsit kielemzünk, talán megérthetjük, hogy miben rejlik a magyar nemzet egyetlen esélye a túlélésre.
Mi a különbség a zsidók történelme és más népek történelme között?
Ha egyetlen mondatban szeretnénk megválaszolni a kérdést, azt mondhatnánk, hogy az önkritika és a bűnbánat jelenléte.
Az ószövetség sorait tanulmányozva, megfigyelhető, hogy a próféták és azok a személyek, akik lejegyezték a történelmet, tárgyilagosan, meglehetősen nagy “nemzetkritikával” örökítették meg a régi időket.
Minden egyes alkalommal ki van hangsúlyozva, hogy azért érték a nemzetet csapások, mert elfordultak Istentől, a teremtés rendjétől, az élet törvényeitől. És az is nyomatékosan ki van hangsúlyozva, hogy a felemelkedést, a bővölködést mindig megelőzte a hibák beismerése, a bűnbánat és az életellenes utakról való megtérés. Nem olvastam el a teljes Ószövetséget. Ezért kérlek, bocsássatok meg, ha néhol pontatlan vagy hiányos az eszmefuttatásom. Viszont az eddig elolvasottak alapján kijelenthetem, hogy a zsidók történelemkönyvében lépten-nyomon találkozhatunk az önkritikával, a helytelen döntések beismerésével, a megbánással, a hamisságból való megtérésekkel, a fohászkodással, az alázattal stb. Dávid királynak nem csupán a dicsőségéről és az erényeiről számol be Sámuel próféta, hanem a gyarlóságáról, a tévedéseiről és azok súlyos következményeiről is. Ugyanez a helyzet Salamon királlyal is. A történet nem csupán az ő bölcsességét és dicsőségét fényezi, hanem határozottan rámutat a tévedéseire és istentelenségére is, melyek lelkileg nagyon hazavágták őt.
Ezzel szemben azt látjuk, hogy más népek történelme, egész pontosan a tömegszelleme tele van önsajnálattal, ok nélküli büszkeséggel, az ártatlanság és az igazságtalanság érzésének propagálásával stb. Ezek a hamis, az újjászületést, a felemelkedést és a megváltást erősen akadályozó „sátáni” programok annyira megfertőzik a tömegszellemet a magyarok esetében, hogy szinte elkerülhetetlenekké válnak a tragédiák és a sorscsapások, melyek a teljes nemzetet a földbe fogják taposni. Ugyanez a helyzet a hazug, intézményesített keresztény gyülekezetekben és vallási felekezetekben is: a hibákat és a gonoszságokat állandó jelleggel takargatják, miközben a felszínen a szentség látszatát keltik.
Ha megfigyeljük a magyar történelmet, továbbá a magyar sajtó, és a facebook közleményeit, folyton csak azzal találkozunk, hogy a magyar nemzet mindig egy ártatlan szentfazék volt, melyet teljesen ok nélkül érték a sorscsapások, a támadások. Mi mindig nemes jelleműek, ártatlanok és szent életűek voltunk, amikor azok a gonosz tatárok, törökök, oroszok és más nemzetek leigáztak bennünket.
Kedves olvasó, hidd el, hogy nem rosszindulattal írom, amit írok, hanem az ébredés reményével. Imádkozom a magyar nemzet újjászületéséért, és hiszem is, hogy ha kialakul egy olyan szellemi közeg a Kárpát-medencében, mely őszintén be tudja látni, hogy azért érik csapások a nemzetet, mert letért az élet útjáról, mert elhagyta az Isten törvényeit, és őszinte megbánást tud tanúsítani, igenis elképzelhető, hogy megkönyörülnek az égiek és segítséget nyújtanak nekünk az újjászületésben. Viszont amíg a magyar nemzet csupán az önsajnálatról, az ártatlanságáról, a hőscselekedetekről és a büszkeségről zengedez dicshimnuszokat, addig csak hanyatlásra és egyre súlyosbodó sorscsapásokra lehet számítani, amelyek előbb-utóbb térdre kényszerítenek bennünket.

Fogytán a kegyelem a magyar nemzet fölött
A kánaáni honfoglalás leírásából kiolvasható, hogy a Mindenható nem engedte meg a zsidóknak, hogy tetszésük szerint háborúzgassanak minden nép ellen. Miért is?
Azért, mert a Teremtő Akaratnak nem volt tetszésére, hogy olyan nemzeteket irtsanak ki, melyeknek még nem járt le a kegyelmi idejük.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy amennyiben a nemzetet uraló tömegszellem, modernebb kifejezéssel élve a nemzet kollektív tudata nem süllyed egy olyan szintre, ahonnét békés eszközök révén már képtelenség megtérni és felemelkedni, addig a Mindenható nem fog engedélyezni olyan sorcsapásokat, amelyek a teljes nemzetet megsemmisítenék.
Viszont kötelességemnek érzem kimondani, hogy Magyarország engedett a hitető lelkeknek, és egy olyan útra lépett, mely a süllyesztőbe taszítja a nemzetet, miközben a szellemi vezetők ébredésről és spirituális felemelkedésről tartanak szónoklatokat. A magyar nemzet gyermekei olyan megváltásellenes, azaz antikrisztusi tanokon nőnek fel, melyek évtizedek óta keletről elárasztják, és belülről szétbomlasztják a nyugati közösségeket. Egyre többen tapossák a hindu miszticizmusból eredő önmegváltás útját, és egyre kevesebben maradnak meg azon értékek mellett, melyek egyben tarthatnák a nemzetet.
A magyarok import guruk tanításaira hallgatva, büszkén, magas térdemeléssel távolodnak még mindig Istentől, az élet forrásától, annak rendjétől, és egyre csak fogy a kegyelmi idő.
Sajnálatos módon a kereszténységet is olyan tanok itatják át, melyek vastag leplet borítanak Krisztus tanításainak lényegi mondandójára. A Krisztus útját követni szándékozó személyek hivatalosan két opció közül választhatnak: az A opció a vatikáni kereszténység, a B opció pedig az amerikai karizmatikus, babiloni varázslásokon és csodákon alapuló kereszténység. Viszont mivel minden út Rómába, egész pontosan a Vatikánba vezet, az A opció egyenlő a B-vel. Sajnos mindkettő szabadulás- és megváltásellenes, azaz antikrisztusi tanokkal fertőzi az emberek elméjét. A választás lehetősége látszat, éppúgy, mint az amerikai választásokon, ahol ugyanazon erők rejtőznek a demokraták mögött, mint a republikánusok mögött.
Mivel kihalóban az igazi, az „Isten által elképzelt” férfijellem, mely képes lenne lehúzni a leplet a babonákról és a sötét vallásos dogmákról, igencsak kicsi az esély a tömeges ébredésre, újjászületésre. A magyarok között nincsenek Luther Mártonok, kik az életüket is odaadnák azért, hogy a nemzet fölött eloszoljanak sötétség felhői. A férfiakat olyan programok irányítják, melyek a szaporodási ösztön, a versenyszellem, a hiúság, a dicsvágy, újabban a megvilágosodási vágy, valamint a hús-vér élvezkedések és szenvedélyek primitív szintjén tartják őket. Nem terjed ki már a figyelmük azokra a szellemi okokra, melyek fizikai formát öltve, leigázhatnak, illetve megmenthetnek egy teljes nemzetet.
Az emberek fejében meg sem fordul, hogy a papíron fel nem tüntetett C válasz a helyes, mely abban áll, hogy kilépve a centralizált, hatalmi piramisokra épülő spirituális és vallásos felekezetekből és rendszerekből, személyes kapcsolatot alakítanak ki az Élő Istennel, és kis közösségekbe tömörülve együttes erővel arra törekednek, hogy magukra öltsék az átalakulás reményét kínáló krisztusi jellemet.

Muszáj hangsúlyoznom, hogy nem szándékom leírni teljesen a kereszténységet, mert egyre több olyan lelkész van, kik Jézus tanácsát megfogadva kifutnak a dogmák, a babonák és a babiloni varázslások kereszténységéből, és segítik az embereket abban, hogy személyes kapcsolatba kerüljenek az Élő Istennel. Ezekre a felébredt, Babilonból kifutott papokra, lelkészekre, vallási vezetőkre ugyanúgy, mint a szabadgondolkodókra, üldöztetés vár, mert késleltetik az antikrisztusi világkormány és világvallás színre lépését, de kitartásuk és a Jézus Krisztus által bemutatott Örökkévalóba vetett bizalmuk által sok lélek megmenekül. És csak ez a fontos, mert a világ, és minden, ami benne van, elmúlik. E gondolatok írójára és olvasóira ugyanaz a sors vár. Elképzelhető, hogy e sorok olvasói között is vannak olyanok, kik nem fogják megérni a holnapot. De nem ez számít! Hirtelen eszembe jut a Hit Teszt című filmből a néger bácsi, kinek, mikor puskát szegeznek a fejéhez, azt mondja: “Én készen állok. És te? Készen állsz?” Kedves olvasó, olyan időket élünk már most, hogy talán az egyetlen kérdés, mely igazán számít az, hogy készen állunk-e, vagy sem?
A Nagy Babilonból kiszakadt keresztény csoportosulások legnagyobb hibája
Még csak annyit szeretnék hozzáfűzni a Babilonból való kijövetel témájához, hogy sokan, mivel nem törekednek az Isteni akarattal szembeni teljes engedelmességre, saját fejük szerint próbálnak kijönni a babiloni kereszténységből, és ugyanazt a rendszert kezdik építeni, amelynek korábban felfuvalkodva hátat fordítottak, csak kicsiben. Ennek az az oka, hogy magukkal hozták azokat a hibás kódokat, amelyek az idők folyamán mélyen az elméjükbe vésődtek. Ezért van az, hogy bár látszólag számtalan, magát függetlennek gondoló keresztény felekezet és gyülekezet létezik, ha jól megfigyeljük, azt látjuk, hogy ugyanarra a kaptafára húzták őket. Ugyanazok a szertartások, ugyanazok a rítusok, ugyanazok a betanult dogmák, és vallásos programok uralkodnak mindenütt, amelyek a Nagy Babilonban is ellehetetlenítik, hogy a Mindenható Ereje, a Krisztus szelleme és az Ő jelleme irányítsa az együttlétet. Ekképp elmaradnak az életbevágóan fontos prófétálások, melyek a közösséget érintő legfontosabb kérdésekre adnának választ. Ily módon az egész egy közönséges, unalmas, önáltató és önaltató Istentiszteletnek nevezett Istenkáromlás szintjére degradálódik, mely életerős Élő igék helyett zsibbasztókat és altatókat ad a híveknek, melyek elhitetik velük, hogy már csak egy lépésnyire vannak a mennyek országától. Ez sajnos így van az összes központosított, és központok által irányított, előre megírt sémák szerint működő keresztény vallások esetében, és sok felekezeten kívüli keresztény csoportosulások esetében is, ahol a meg nem semmisített régi kódok szerint kezdtek bele tudattalanul, az élet forrásával való kapcsolat nélkül a kis Babilonok építésébe.
Ezért van az, hogy ha erősebb szavakkal próbára teszel egy keresztényt, egy-kettőre felszínre kerül az igazi jelleme, mely elárulja, hogy egyszerűen képtelen élni azt, amiről beszél. És mint a legutóbbi videóban is szóvá teszem, ennek köszönhető az is, hogy folyton ördögökkel és démonokkal viaskodnak, melyek szembesítik őket azzal a ténnyel, hogy nem igaz, amit magukról gondolnak, babonás istenfélelemben, hazugságban és önámításban élik az életüket.

Tudom, hogy első ránézésre zagyvaságnak tűnik ez az eszmefuttatás, de meggyőződésem, hogy az idő be fogja igazolni, hogy a mennyek országa helyett a babiloni fogság ideje közeledett el Magyarországon.

A régi példaképek kegyelmi ideje már lejárt.
Nem szívesen terhelem magam a nagyvilág híreivel, de valahogy nem kerülhették el a figyelmem a Németországban és Svédországban végbemenő események hírei. Erőszak, robbantások és szirénák zavarják meg azt a nyugalmat, melyet sokáig követendő példának hittünk. Az internet tele van önsajnálkozó, fajgyűlölettel, uszításokkal és lázításokkal teletűzdelt videókkal, közleményekkel. Minden szörnyűséget a barbár muzulmánok és terroristák számlájára írnak. Egyetlen hírportál sincs, mely úgy tálalná az eseményeket, hogy ami most történik, közvetett módon, az önigazultság, az elbizakodottság, az istentelenség, az életellenes szokásoknak és törvénykezéseknek a következménye.
Ezek a nemzetek a mi példaképeink voltak. Irigylésre méltó volt az életszínvonaluk, a kényelmük, a jólétük, és a nyugalmuk. Most pedig azt látjuk, hogy a kegyelmi idejük lejárt. Most kerül leleplezésre, hogy ők eddig egy mesterségesen életben tartott békében és nyugalomban éltek, melyet mi kelet-európai, kisebbrendűségi komplexussal küszködő népek irigyeltünk tőlük. Úgy érzem, hogy okkal merülhet fel a kérdés bennünk, hogy ha a példaképeink ilyen sorsra jutottak, ránk mi vár, mikképpen kerülhetjük el a sorsunk?
Mi vár ránk, mi tévők legyünk?
Mit kezdünk a még hátralévő kegyelemporciónkkal? Tovább követjük az ő sémáikat, amelyek a megsemmisülés szélére sodorták őket, vagy pedig irányt változtatunk, megtérünk, visszatérünk?
Hogy hova térjünk vissza? Hát, ha élni akarunk, akkor talán az élet rendjéhez, annak törvényeihez kellene visszatérnünk. De hogyan, mi szerint fordulhatunk vissza az élet rendjéhez? Ahogy a régiek mondták: Isten tudja! És ez a kulcs, kedves olvasó! Én nem tudom. Róma és a Vatikán félrevezetett. Az amerikai karizmatikus kereszténység elvarázsolt, elkápráztatott. A keleti miszticizmus bevitt az elhitetés szellemeinek világába. De Isten tudja! Talán Őt kell megkérdezni. Talán hozzá kell fordulni segítségért, még mielőtt az utolsó csepp kegyelem is elpárologna a magyar nemzet poharából. Krisztus urunk azt mondta, hogy “kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” Arra is felhívja a figyelmünket, hogy ha az Ő nevében kérünk, tehát azok szerint az értékek szerint, melyeket Ő bemutatott számunkra megkapjuk, amit kértünk. Viszont ez nem fog menni az elkövetett életellenes cselekedeteinkkel (bűneinkkel) való szembesülés nélkül, azok őszinte megbánása nélkül, az irányváltoztatás vágya nélkül, az Örökkévaló akarattal szembeni alázat nélkül, mennyei segítség nélkül. A szembesülés pedig nem történhet meg az Isten törvényeinek megismerése nélkül, a lelkiismeret hangjára való odafigyelés nélkül. A megújulás magvainak elvetése nem történhet meg előzetes gyomlálás, tisztítás, a talaj előkészítése nélkül, a vallásos dogmák és babonák, valamint a keleti okkultizmus megtagadása nélkül. A magvetés és a kertészkedés nem fog menni rátermett, az igazság szelleme által megtisztult kertészek nélkül, kik a Krisztus jellemének ismerete és szeretete révén képesek megkülönböztetni a génmódosított terméketlen magot, a természetes és termékeny magoktól, a gyomnövényeket az életet adó búzától. Ezek a kertészek képesek kell legyenek az élet rendjének ismerete révén megkülönböztetni a vallást az igazságtól, az emberek alkotta dogmákat és babonákat az istenadta bölcsességtől és józan gondolkodástól. És ezek a kertészek, nyilván egyszerre két urat nem szolgálhatnak. Nem tehetik meg, hogy egyik szavukkal a babiloni (vatikáni) paráznát szolgálják, és a másik szavukkal az Örökkévalót. Akik nem tudnak lemondani a kényelmükről, a világi tekintélyükről, az anyagi biztonság illúziójáról, a józanság lelkének munkáját megsemmisítő vallásos cselekedetekről és a hiábavaló ismétlésekről, nem lehetnek a lelket megmentő igazság szóvivői, az élet és a megújulás magvainak elültetői és gondozói. Ez az egyik alapszabály, mely kétezer éve változatlan.
Jézus azt mondja: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” Ha nem futunk ki teljesen a megváltásellenes vallásos cselekedetekből és szokásokból, ha nincs megtisztítva kertünk, nincs ahova a megújulás és az újjászületés magvait elszórni. Ekképp elkerülhetetlenek lesznek azok a csapások, amelyek azokat az embereket sújtják majd, kik az Élet törvényei helyett a hataloméhes, hús-vér vágyaktól megrészegült, emberek alkotta rendszerek szokásainak és parancsolatainak engedelmeskednek.

Kedves olvasó, a fenti sorok mögött meghúzódó üzeneteket az Örökkévaló segedelmével megpróbáltam a tőlem telhető legnagyobb mértékben szabaddá tenni minden világi ambíciótól. Nem azzal a szándékkal rovom ezeket a sorokat, hogy híveket toborozzak egy formai szervezetnek, melyben én vezető pozíciót töltök be. Továbbra sem tartozom semmilyen vallási és spirituális felekezethez. Az Örökkévaló kegyelméből megtapasztalt élményeket és felismeréseket osztom meg ezen a blogon, azzal a céllal és reménnyel, hogy általuk talán mások is visszanyerhetik lelkük szabadságát. Azt mondja a barátom, hogy ne attól féljünk, aki a testet megöli, (mert az előbb vagy utóbb mindenképp az enyészet martalékává válik), hanem attól féljünk, aki a testtel együtt a lelket is a kárhozatra ítéli. Tudom, hogy nem én fogom a világot megváltani, de azzal is tisztában vagyok, hogy ha elmulasztom megtenni, amit rám bízott az ég, fölöslegesen és jogtalanul várom, hogy megújuljon a világ körülöttem.
A világ és ez a földi élet így is, úgy is elmúlik, de nem akarok azzal a gondolattal belépni az örökkévalóságba, hogy gyáva kislányként papucsokban végigcsoszogtam a földi életen anélkül, hogy bármit is tettem volna annak érdekében, hogy a sötétség és a hülyeség felhői legalább egy kicsit megvékonyodjanak a fejünk felett.
A
rra bátorítok minden kedves olvasót, hogy ha úgy érzi, hogy van ezekben a sorokban valami, amit érdemes megtartani, ossza meg, adja tovább, mondja el másnak is. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem csak engemet szólított meg a Mennynek és Földnek Ura, hogy elmondjam, amit már nem szabad elhallgatni, hanem mást is. Mindenkinek megvan a maga szerepe és elhívása a „nemzet megmentésének” tervében, de mindenki szabadon dönthet arról, hogy véghez viszi-e a rábízott feladatot, vagy egyszerűen csak várja, hogy a sült galamb a szájába röppenjen, miközben a panasz és az elégedetlenség szavai soha el nem hagyják az ajkait. A kegyelem csak akkor tud kiáradni, ha amit kapunk, azt tovább is adjuk, és nem rekesztjük magunkba, hogy rákos daganattá növekedjen, miközben a megvilágosodás, és az önmegváltás élettelen cselekedeteit és mantráit ismételgetjük. Sokan haragszunk, hogy a vallás és a világuralom félrevezet bennünket, de kevesen vesszük észre, hogy mi vagyunk azok, akik ezt lehetővé tesszük, akik követeljük, hogy valaki megmutassa, merre kell mennünk, amíg mi a kényelmünket ápolgatjuk és hús-vér vágyaink kielégítésén szorgoskodunk. Nem csak a vatikáni pápáért jött Jézus a Földre, hanem minden egyes emberért, aki személyes kapcsolatba szeretne kerülni az Élő Istennel, az Élet forrásával. Mindenkinek van rá lehetősége, hogy megismerkedjen az élet tervrajzával, mely képes megszabadítani az embert a hiábavalóságtól, az önismétlések mókuskerekétől, de mindenki szabadon dönthet, hogy elfogadja-e ezt az ajándékot, vagy sem. Vannak, akik még hatalmas összegeket kell kifizessenek a megvilágosodás és gyógyító tanfolyamokra ahhoz, hogy ráébredjenek, az életet és annak igazságait lehetetlen megvásárolni, mert az kegyelmi ajándék az Élet teremtőjétől azok számára, akik kellő alázattal, szelídséggel és gyermeki lelkesedéssel keresik őt, hozzá kiáltanak, és vele ismerkednek. Aki őszintén éhezi és szomjúhozza az igazságot, azt a Mindenható Rend olyan társaságokba, kis közösségekbe vezeti, ahol az Ő segítségével együttes erővel dolgozhatnak a terméketlen magok kigyomlálásán, valamint az életképes magok elültetésén és gondozásán.

“És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:32)

Szeretettel,
“egy Szabad Gondolat”

Advertisements
Categories: Minden | 4 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

4 thoughts on “A magyar nemzet egyetlen esélye a túlélésre

  1. Anna

    Igen, Igen, Igen, ez az a “vörös fonal” lényege,
    ami végigfut a történelmen! Köszönjük a fáradságot,
    kedves Attila! A jó Isten áldjon!

  2. nutria

    Az ószövettségi szent népnek mikor jár le a kegyelmi ideje???

    http://tombobb.blog.hu/2016/02/25/ujabb_zsido_frocsoges_koszonjuk

    • már sokszor lejárt, és még lefog járni, ha tovább hazudoznak maguknak és a világnak.
      De ez nem csupán rájuk érvényes, hanem ránk is.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.