Mi köze Jézusnak az önkielégítéshez és a fogyókúrához?

possesedMiért végeznek önkielégítést a keresztények? Egyáltalán mi köze Jézusnak az önkielégítéshez? És mi köze Jézusnak a fogyókúrához?
Ismételten felhívom figyelmeteket, hogy nem a vallásos embereket ítélem el, hanem a Lucifertől származó vallásos struktúrákat és rendszereket, melyek dogmáikkal, kényszerített szokásaikkal, szertartásaikkal elszakítják az embereket a megváltódás lehetőségétől.

Máté 23:13
De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.”

Egy jó ideje már mind csak azt szajkózom, hogy pogány szokásokkal, pogány babonákkal teletűzdelt vallásos módszerekkel teljességgel lehetetlen az Élő Istent tisztelni és szeretni.
A vallásos emberekkel továbbra is mélységesen együttérzek, ugyanis sokáig fetrengtem jómagam is vallásos dogmák, ezoterikus önmegváltásról szóló képzelgések rabságában. Az örömhír minden kedves olvasó számára továbbra is ugyanaz: Krisztus él, és az ő segítségével bárki újjászülethet, akár ebben a pillanatban is. Még a legortodoxabb és legbigottabb vallásos emberek is, akik babonás és vallásos félelemben élték egész életüket! Az alábbi gondolatsorok olvasása közben figyeljetek jól a bezárt ajtóra, mert kopogtatnak odakinn! Ha megnyitjátok az ajtót, és behívjátok azt, aki egész életeteken keresztül zörgetett, és szólongatott szelíden, akár ebben a percben is megszabadulhattok világi rabságotoktól, babonás, lelket fojtogató vallásos képzelgéseitektől.
A legtermészetesebb reakció egy ilyen kérdés hallatán a tiltakozás, a felháborodás és az értetlenkedés, hogy miként kerülhetett egy lapra Jézus neve az önkielégítéssel és a fogyókúrával. Akik valóban éhezik és szomjúhozzák Isten királyságának az igazságait, könnyen megérthetik, hogy nagyon is sok köze van Jézus Krisztusnak a fogyókúrához és az önkielégítéshez.
Matematikai nyelvezettel úgy fogalmazhatnék, hogy a fogyókúra, és az önkielégítések gyakorisága fordítottan arányos Krisztus jelenlétével. Székelymagyarul ez úgy hangzik, hogy minél kevésbé van jelen Krisztus lényege és szellemisége az életünkben, annál több önkielégítésre van szükség, és annál gyakrabban kell fogyókúrázni. Hogy miért van ez, megtudod, ha továbbolvasod ezt a bizarr eszmefuttatást.

Azt hiszem, senkinek sem mondok újat azzal, hogy minden egyes ember egy veleszületett boldogságéhséget hordoz magában, melyet igencsak rövidre szabott földi élete folyamán különböző eszközökkel megpróbál kielégíteni sikertelenül és reménytelenül.
Személyes példámat hoznám fel, hogy legalább ebben a bejegyzésemben senkit meg ne sértsek. Amióta az eszemet tudom, azóta éhezem a boldogságot. Ezt az éhséget és hiányt próbáltam kielégíteni kölyökkorom óta. A legkülönbözőbb módszerekkel próbálkoztam e csillapíthatatlan éhség enyhítésére. Már gyermekkoromban is megtettem mindent annak érdekében, hogy felhívjam magamra a figyelmet, hogy pótoljam az űrt a szívemben, mely lassan zűrré változott.
Mint minden gyermek, én is sokat rosszalkodtam. Feszegettem mindenütt a húrokat az óvodától az iskoláig, az iskolától a katonaságig, és a katonaságtól a máig. Ha jól visszagondolok, talán az összes parancsolat ellen vétkeztem, az embergyilkosság kivételével, nem beszélve arról a sok törvényről, melyet Mózes bácsi fáradtságot nem ismerve hátrahagyott az utókornak. Gyermekkoromban imádtam lopni. Én személyesen a biciklilámpákra specializálódtam. Amikor megláttam egy csinos biciklilámpát, az olyan volt számomra, mint serdülőkoromban a playboy magazinok segítségével elért orgazmus. Sajna, az ellopott biciklilámpákkal történő ismerkedés élménye nem tartott sokkal tovább, mint a serdülőkori önkielégítések tovaröppenő instant mennyországa. Amióta az eszemet tudom, örömélmények után kutattam az élet minden területén, de sehol nem találtam tartós örömöket.
Több évtizedes örömvadászat után arra a felismerésre jutottam, hogy nincs olyan földi örömforrás, mely véglegesen ki tudná elégíteni azt az öröméhséget, melyet születésemtől fogva magamban hordozok. Minden egyes próbálkozás, minden egyes választás csak növelte a rabságomat. Nem volt elég egyetlen ellopott biciklilámpa, hetente vagy akár naponta szükségem volt a biciklilámpa jogtalan eltulajdonításának élményére. Sokkal drasztikusabb volt a helyzet a testedzéssel és a szexszel. Naponta kétszer végeztem intenzív testedzéseket annak érdekében, hogy erős legyek. Tizennégy évesen elértem, hogy bárkinek megengedtem, hogy teljes erejéből hasba vágjon. Kölyökként felnőtt embereket aláztam szkanderban. A sok ismételgetéstől és a teher állandó növelésétől az izmaim nagyon kezdtek fájni. Ezért abbahagytam a testedzést, és utat engedtem a szexualitás kezdetben kimeríthetetlennek tűnő örömforrásainak. Aki már végzett önkielégítést, vagy szeretkezett, az tudja, hogy alapjában véve mindkét dolog ugyanazon mozdulat monoton ismételgetéséről szól, melyet az emberek újabban megfűszereznek a Hollywood és a keleti Tantra által promovált pozícióváltoztatásokkal, valamint a körülmények állandó variálásával. A jó öreg misszionárius pozíció után jön a modernebb kutyapóz. És mikor már az sem ad kielégítő választ az örömszerzés kérdésére, jönnek a gyertyák, az illatosító, és síkosítószerek, a párcserék, a csoportos szeretkezések, stb-stb-stb. Vannak, akik miután rájönnek, hogy a szexualitás sem ad kielégítő választ a maradandó öröm kérdésére, más élmények, más ismételgetések után néznek, mint például a kábítószerek, bungee jumping, vadvízi evezés, motorozás, vadászat, utazás, rosszabb esetben turistáskodás stb. Amikor Andalúziában voltam, az iráni származású munkaadóim arról beszélgettek, hogy ki hogyan szeret embert ölni. Amikor végül nem akartak kifizetni, kissé bátortalanul említettem meg nekik, hogy véletlenül elfelejtettek fizetést adni nekem. No, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az önkielégítésnek számtalan sok formáját ismerjük, de egyik sem képes maradandó örömöt okozni. Ennél fogva folyton váltogatni kell őket annak érdekében, hogy valahogy elhitessük magunkkal, hogy változatos életet élünk. Például a sportfüggőségnek nevezett önkielégítést nem árt fűszerezni alkoholizálással, vagy a munkafüggőséget cigarettázással, vagy a pénzfüggőséget kurvázással, a szexfüggőséget drogozással, a hazugságfüggőséget pofozkodással, a vallásfüggőséget pedofíliával, és képmutatással stb.
Az ótestamentumi törvények szerint ha netán valami olyant álmodtunk, amit nem szabad, bajban vagyunk, és ha felkeltünk és véletlenül megfeledkeztünk a több száz törvény valamelyikéről, szintén bajban vagyunk. Viszont valamelyest mégiscsak szükség van azokra a törvényekre, mert különben honnan tudnánk meg, hogy két férfi szexuális egyesüléséből a mulandó élvezeteken kívül, legfeljebb csak nemi úton terjedő halálos betegség származhat, de élet semmi esetre sem.
Ezen a ponton tisztán láthatjuk, hogy az önkielégítés minden formája, a nagyétkűséget beleértve, hiábavalóság. És az összes olyan rabságot eredményez, mely legtöbb esetben halálos végkimenetelű. Az élsportoló véget vet az életének. Az énekes kábítószer túladagolásban végzi földi pályafutását. A vadászok néha-néha egymást puffantják le. A szex szerelmesei nemi betegségekkel küszködnek. A fizikai szépség szerelmesei viaszbabát csinálnak magukból. A tolvajokat felkötik vagy bebörtönözik. A gyilkosokat úgyszintén. Az étel szerelmesének a kövérség elleni hosszas küzdelem után a szíve dobja be a törölközőt. A pénz szerelmesét a belső üresség és a szeretethiány kergeti öngyilkosságba. A tudományfüggőségben élők agyvérzést kapnak. A szenvedélyes hazudozóknak valami belső nyavalya okoz fulladásos halált. Stb stb stb.

1Egy kis önkritikával egybekötött társadalomkritika után arra a következtetésre jutunk, hogy szinte minden általunk ismert öröm a vesztünket okozza. Megfigyelhetjük, hogy alig szabadulunk meg az önkielégítés és az önerőből történő örömszerzés egyik formájától, rögtön rabjai leszünk az önkielégítés egy másik, számunkra még új formájának. Ekképp, aki eddig vallásos rabságban élt, a váltás után nem kizárt, hogy meg akar világosodni. Aki a szexualitás rabja volt korábban, az elkap valami szenvedélybetegséget. Aki a sportnak élt korábban, az az italozásban találja meg újból az örömét. Az alkoholista és a drogfüggő sok esetben a vallások által kínált szellemi droggal, vallásos szertartásokkal, ismételgetésekkel próbálja csillapítani örömszomját.
Tehát valahányszor megtagadjuk korábbi örömforrásainkat, olyan örömforrásokat adoptálunk, melyek ugyanolyan függőséget okoznak, mint az előzőek, és ugyanúgy a monoton, véget nem érő és hiábavaló ismétlődésekről szólnak, mint az előzőek.
Ekképp bárhogy döntünk, bármilyen új függőséget vagy önkielégítési formát választunk, rabok maradunk, mert minden általunk ismert önkielégítési forma alapjában véve ugyanaz: monoton, soha véget nem érő ismétlődések sokasága, mely egy helyben tart, és halálra éhezteti a lelket. Ezenfelül meg azzal a tudattal kell élnünk, hogy az ótestamentumi törvények szerint semmirekellő, bűnös emberek vagyunk, és életünk végén elkárhozunk. Nem túl biztató, ugye?
És itt lépik be a képbe az örömhír. De még mielőtt elmondanám, kérem az Örökkévalót, hogy puhítsa meg a szíved, hogy be tudd fogadni, hogy fel tudd használni, hogy igazán szabad és boldog tudj lenni.
Részletek a próféciából:

Ézsaiás 53:1
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? 2 Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! 3 Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. 4 Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! 5 És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. 6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. 7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! 8 A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! 9 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. 10 És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. 11 Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. 12 Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!”
„Ézsaiás 61:1
Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;” (A fületek hallatára, és a szemetek láttára beteljesedett az írás…)
Jeremiás 31:33
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”

Mint tapasztaljuk, a törvényeket képtelenség betölteni. Ez így volt a régi időkben, és így van ma is. Az ember észben sem tudja tartani, nemhogy betölteni. Minden egyes ember halott, aki a törvényeket tanulmányozva, és önerőből gyakorlatba ültetve éli az életét. A föld népei a törvények átka alatt élik az életüket. Olyan törvények átka alatt, melyek, bár valósak és érvényesek, emberként képtelenség betölteni.
De jött valaki, aki állítólag képes volt rá, hogy eleget tegyen az összes törvénynek. Betöltötte és „eltörölte azokat”, hogy megszabadítson minket az emberként betarthatatlan törvények átkától, az apró, állandóan ismétlődő örömök rabságából.
Most tárd ki szíved kapuit, és jól figyelj, mert most jön a te megváltásod, a te szabadulásod:
A több száz törvény helyett adott kettőt, de gyakorlatilag csak egyet, mert ha azt az egyet betartja az ember, a másodikat is és az összes többit könnyen be tudja tartani.
Az első törvény a következőképpen hangzik:

Máté 22:37
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Máté 22:39
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Bár kértem az Örökkévalót, hogy adjon megértést ezekhez a sorokhoz az olvasóimnak, elképzelhető, hogy még mindig nem érted, miről van szó. De nem baj, mert még nincs vége ennek az eszmefuttatásnak.
Vegyük az első törvényt és helyettesítsük be az Urat az igazság szóval, mint annak idején a tízparancsolatról szóló bejegyzésben:

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Igazságot, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”

Na, dereng már valami? Ha nem, akkor folytatom. Azt mondja Jézus, hogy keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Utána meg azt mondja, hogy ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Itt már sejtjük, hogy ő nem a fogdák rabjainak szabadulását kínálja, mint ahogy a zsidók értették, hanem a hiábavaló élvezetek, függőségek, önkielégítések rabjainak szabadulásáról beszélt. Na de mégis, hogy lehetséges ez?
Azt mondja magáról, hogy ő az út, az igazság és az élet. Kissé öntelt, nemde? Biza nagyon nagyképűnek hangzik ez a kijelentés. Ha ember mondta, egyértelmű, hogy el volt szállva magától. Ha tényleg Isten fia mondotta, talán van benne valami. Hogy lehet ezt megtudni? Talán úgy, hogy kipróbáljuk.

Én kipróbáltam. Jézust egy néhány éve még elakartam temetni azt mondván, hogy egy kétezer éves hullának nincs mit keresnie a föld felszínén. Elég nagy zűrt okozott már eddig is. Indiai és nepáli zarándoklatom során én az igazságot kerestem. Közel 9 hónapon keresztül zarándokoltam pénz nélkül, hogy megtudjam, mi az igazság. Az első hetekben két alkalommal volt lehetőségem szexuális kapcsolatot létesíteni női személyekkel. Utána több hónapon keresztül semmi. Önkielégítés… már nem is emlékszem. Mindenestre nem vittem túlzásba. Egyszerűen nem jött, nem kívántam annyira a szexet, mint az összkomfortos európai világban. Azt, hogy miért, csak később értettem meg: az igazságot kerestem. Jöttek megértések, érdekes felfedezések, melyek nagyobb örömöket kölcsönöztek, mint korábban bármi. Az örömszomjamat azok az igazságmorzsák oltották, amelyeket az út folyamán találtam. És ezekből az igazságmorzsákból származó örömök már akkor felülmúlták a bohóc polírozásából és a szexuális együttlétből származó örömöket, mert mindig új dolgokkal, új kalandokkal, új felismerésekkel, új megértésekkel találkoztam. Ezek az igazságmorzsák nagyobb örömöket kölcsönöztek számomra, mint korábban bármi. A felismerések nem mindig voltak szívderítőek, de boldog voltam, hogy általuk bizonyos emberi hibáktól, monoton, hiábavaló gyakorlatoktól megszabadulhattam. Ezek az igazságmorzsák már akkor elkezdtek feloldozni engem olyan bűnök, azaz életellenes cselekedetek kötelékei alól, melyektől önerőből nem lettem volna képes megszabadulni. És ezek még csak igazságmorzsák voltak, nem a teljes igazság.
Nem Jézust kerestem, és nem is a Krisztust, hanem az igazságot. Találtam egy néhány igazságfalatkát, melyet később visszaolvastam az Újszövetség soraiban. Igencsak meglepődtem, mikor olyan dolgokat találtam az evangéliumokban és a levelekben, amelyekre a keresőutam során jómagam is rájöttem. Amikor azokat a sorokat olvastam, hogy aki keres, az talál, és a zörgetőnek megnyittatik, nem tudtam azt mondani, hogy nem így van, mert saját bőrömön megtapasztaltam ezen kijelentések igazságát. Nem hittem volna, hogy igazságkeresésemben eljutok Krisztushoz, és arra a következtetésre, hogy abban a kijelentésben, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet, lehet némi igazság, mert én annak ellenére, hogy próbáltam távol tartani magam a vallásos dogmáktól, az igazságot keresvén eljutottam egy érdekes fickóhoz, aki ki merte jelenteni magáról, hogy Ő az Út, az Igazság és az Élet, és azokról a felfedezésekről, amelyekkel igazságkereső utam során találkoztam, ő már kétezer éve beszélt a tanítványainak. Amikor tudomásul vettem, hogy az én igazságmorzsáim részei az ő tanításainak, elkezdtem tanulmányozni az ő beszédeit. Életemben annyira semmi nem nyűgözött le, mint az ő tanításai. Olvastam egy-két sort, és a szívem válaszolt, hogy igen, ez így van. Akkora örömöt leltem az ő szavainak tanulmányozásában, hogy minden más földi öröm eltörpült mellette.
Amikor kezdett meggyőződésemmé válni, hogy tényleg ő az út, az igazság és az élet, úgy döntöttem, hogy szólok neki, hogy ne zörgessen tovább. Jöjjön be az életembe és tanítson, mert tetszik, amit tőle „hallok”, és én kezdem elhinni, hogy Ő valóban az, akinek mondja magát. Ezzel az ismerkedéssel jött egy jó egészséges szégyenérzet, ami abból a felismerésből származott, hogy annak ellenére, hogy Ő azért jött, hogy megszabadítson az önkielégítések, világi örömök lélekgyötrő hiábavalóságától, én büszkén tagadtam őt, és másokat is arról győzködtem, hogy saját erőnkből ki tudunk szállni a szamszarából, a mókuskerékből, a soha véget nem érő ismétlődések poklából. Ma már semmi okom nincs ezt hinni, mert amikor azokra az emberekre nézek, akik e téves elképzelés szerint élik életüket, rabokat látok, kik a felszínen szabad embert játszva orrvérzésig tagadják rabságukat. Szavakkal meggyőzni életbevágóan fontos dolgokról, meggyőződésem, hogy senkit sem lehet. Ezért most is csak fohászkodom, hogy az Élő Isten tegyen bizonyságot e sorok olvasóinak tartalmuk igazságáról.

Lassan, de biztosan eljutottunk arra a pontra, ahol kijelenthetjük, hogy az ember boldogságigénye végtelen. Minden ember szívében egy végtelen űr van, melyet az önkielégítés egyetlen módszerével sem lehet végérvényesen betölteni. A szenvedés abból származik, hogy az ember egy kiolthatatlan vágyat érez az űr betöltésére.
A legtöbben ezt az űrt még mindig véges és ismétlődő földi élményekkel próbálják betölteni. Ekképp az önkielégítés, a soha véget nem érő és hiábavaló ismétlések, monoton mantrák és imák, vallási szokások és hagyományok rabságában élnek.
Mások önfeláldozó módon lemondanak az űr betöltéséről. Önkielégítést sem végeznek, és Krisztushoz sem fordulnak. Ekképp olyan betegségeket hoznak létre, melyek révén választás elé kerülnek és dönteniük kell, hogy az életet vagy a halált választják.
Nagyon kevesen választják a harmadik lehetőséget, ami nem más, mint az öröm kiapadhatatlan forrásából való táplálkozás, mely szó szerint örök életet és állandó megújulást eredményez.

Lassan, de biztosan elérkeztünk címben szereplő kérdésekhez:
Miért végeznek önkielégítést a keresztények?
A keresztények nagyrésze azért végez önkielégítést, azért él a szenvedélyeknek, mert a vallásos dogmáknak és az élettelen szokásoknak köszönhetően nincs élő kapcsolata Krisztussal. Mindenki, akinek nincs élő kapcsolata az Élő Forrással, arra kényszerül, hogy a boldogságigényét más forrásokból pótolja, így kezdetét veszi az önkielégítés.
A legnagyobb ajándék, amelyet emberként kaphatunk az, hogy élő adásban lehetünk az Élő Istennel. Amikor élő adásban vagyunk a Teremtővel, akkor az Ő kegyelme megjelenik rajtunk keresztül, és kiárad, hogy a rabok megszabaduljanak, hogy a vakok újra lássanak, hogy a betegek meggyógyuljanak. Aki tapasztalta már, tudja, hogy azt az örömöt, mely a kegyelem kiáradásakor kap az ember, semmi nem múlja felül. Azt az örömöt, mely az Istennel való ismerkedésből származik, semmi nem múlja felül.
Teljesen nyilvánvaló, hogy csak és kizárólag úgy lehet szabad az ember, ha a benne lévő űrt az Élő Isten kegyelme, az igazsággal való ismerkedés kalandos útja tölti be. Ha ez nincsen így, olyan örömforrásokhoz kell nyúljunk, amelyek újból rabságot okoznak a léleknek.
Ezen a ponton talán érthetőbbé válik, hogyan gondolhatta Jézus, hogy két parancsolattal eltörli az összes többit. Ha szeretjük Istenünket, akkor Élő adásban vagyunk vele. Ha élő adásban vagyunk vele, halljuk a hangját. Ha halljuk a hangját, engedelmeskedünk neki, még mielőtt embertársainknak, feleségeinknek, barátainknak és testvéreinknek engedelmeskednénk. Ha engedelmeskedünk neki, jön a kegyelem, mely átmos, mely megtisztít, mely felemel, mely megigazít, és mely örömmel áraszt el. Ekképp nincs szükségünk azokra az örömökre, melyeket a világ kínál számunkra az önkielégítés különböző módozatai által. Ha nincs szükségünk azokra az örömökre, amelyeket a világ kínál, szabadok vagyunk még akkor is, ha börtönbe vetnek, még akkor is ha kinevetnek, még akkor is, ha megaláznak, még akkor is, ha a halál fenyeget.
A megváltás és a szabadság magyarul nem más, mint találkozás és soha véget nem érő ismerkedés az Élő Krisztussal, azzal a szellemmel és szellemiséggel, mely elvezet minket az Örökkévalóhoz.

Hogy mi köze Jézusnak a fogyókúrához?
Egyszerű a válasz:

János 6:35

Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.”

Ez szó szerint így van. Aki hozzá megy, és az ő igazságából táplálkozik, nem érzi már akkora szükségét annak, hogy a fizikai étkezés örömével elégítse ki magát.
Kedves olvasó! Ha egy igazi fogyókúrát akarsz, itt a nagy lehetőség. Változtasd meg az örömöd forrását. Hívd be a zörgetőt az életedbe, és kérd őt, hogy olyan táplálékot adjon, mely úgy csillapítja az éhségedet, hogy nem hízol el tőle.
Vannak, akik erőből, program szerint böjtölnek. Aki ekképp cselekszik, annak tudnia kell, hogy még mindig az ószövetségben él, még mindig saját erejéből próbál közel kerülni Istenhez, és elutasítja a megváltást, mely kegyelemből van, hit által. Ha hallod az Ő hangját és engedelmes vagy, automatikusan lesznek olyan napok, amikor keveset eszel, vagy amikor egyáltalán nem eszel semmit, mert jobb neked az ő kegyelmében fürdőzni, és az élet igéjével táplálkozni, mint a füstölt kolbásznak és a Milka csokinak örvendezni.
Aki nem hiszi, próbálja ki, járjon utána!

Hűség a párkapcsolatban
Mi a helyzet a hűséggel? Lehet-e egy férfi hűséges az ő választottjához? Kedves hölgyek, nem várom el tőletek, hogy elhiggyétek nekem, amit mondani fogok. Azt viszont elvárom, hogy gondolkodjatok el rajta, esetleg kérjétek az Örökkévalót, hogy válaszokat adjon erre a kérdésre.
Személyes meggyőződésem, hogy ha egy férfi biológiailag egészséges, teljességgel képtelen a hűségre. Még akkor is, ha erről nem beszél.
Arra van esély, hogy a sok meló után már nincs kedve más nőkön ábrándozni, de annak az esélye, hogy ő pihent állapotban is ellene tudjon állni a kísértésnek, az esélye valahol a zéró és a mínusz végtelen között van.
Salamonnak, a bölcs királynak nagyon sok felesége és nagyon sok ágyasa volt. Biztosak lehettek benne, hogy a legtöbb férfi meg tudna békülni ezzel a szituációval.
Arra, hogy az emberetek ne csaljon meg titeket, legalább gondolatban, két lehetőség van:
A nem szerencsés lehetőség szerint a férfi önerőből, valamilyen gyakorlatok révén elfojtja a vágyat magában. A belső elfojtások, mint tudjuk, általában súlyos szervi megbetegedéssel járnak. Biztos vagyok benne, hogy egyetlen férjét szerető nő sem választaná ezt a lehetőséget.
A szerencsésnek mondható lehetőség szerint a férfi fokozott figyelmet fordít az Igazság forrásával való kapcsolatára, az embertársaival szembeni szolgálatra és az isteni kegyelem továbbítására. Ez akkora örömöket kölcsönöz neki, amelyeket nem cserélne el egy alkalmi szexért, és az azzal járó hercehurcáért.
Ebből következik, hogy ha egy nő hűséges, élő és életképes férjet szeretne magának, a legtöbb, amit tehet az, hogy bízik benne, bízik abban, akiben a férje bízik, és teljes szeretetével támogatja őt az Örökkévalóval fenntartott kapcsolatának gyakorlásában.

Kedves olvasó, kérlek, bocsáss meg, ha nem sikerült elég érthetően fogalmaznom. Sajnos egyre nehezebben megy az írás, és lehet, hogy hamarosan le is fogok szokni róla. Eddig sem volt erősségem az irodalom, de egyre gyakrabban érzem azt, hogy egy-egy ilyen bejegyzésnek a formai felépítése túl sok figyelmet és energiát vesz el tőlem, melyet a lényeg ésszerű és egyszerű kifejtésére fordíthatnék, ha mikrofonnal vagy kamerával felvenném, amit mondani szeretnék.
Csütörtökön este 7 órai kezdettel egy kis találkozó keretén belül élőben is megbeszélhetjük ezen bejegyzés lényegi mondanivalóját. Akit érdekelnek ezek az eszement gondolatok, netán kérdései vagy megjegyzései vannak, azt szeretettel látom csütörtökön este 7 órakor a gyergyószentmiklósi Rubin hotel pincevendéglőjében.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

Kiegészítés:

Reklámok
Categories: Minden | 5 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

5 thoughts on “Mi köze Jézusnak az önkielégítéshez és a fogyókúrához?

  1. Fátyolka

    Kár, hogy a második esetben fennáll a lehetőség, hogy olyan férfi kerül(ne), aki nem lép kapcsolatba nőkkel, csak azzal az Örökkévalóval, akiben bízik… annyira egyértelmű különben, hogy ezt az írást férfi írta. Fel sem merül benned, hogy a nők általában nem puszta szexre, hanem szerelemre vágynak. Sokkal inkább a szerelemre vannak kódolva, mint a férfiak (most általánosítok). Te különben voltál valaha szerelmes?

    • Beléd is szerelmes vagyok, kedves Fátyolka. 🙂 Ezért is írtam ezt a bejegyzést.
      Az örökkévaló él-e vagy halott?
      Ha él, vajon azt akarja-e, hogy a férfi csak neki éljen, és ne ossza meg bánatát és örömét egy nőnemű lelki társsal?

  2. Visszajelzés: Korai ünnepi köszöntő (Mit mond a nyomozó és a boncolóorvos?) |

  3. Visszajelzés: Miért akar a kislány kisfiú lenni? |

  4. Visszajelzés: MASZTURBÁLÁS ÉS/VAGY SPIRITURBÁLÁS? |

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.