A most negatív hatalma – Mi lesz, ha feltétel nélkül megadod magad a jelen pillanatnak?

„Add meg magad a jelen pillanatnak”– hangzik a „tanítás” egyre gyakrabban és egyre több irányból azt sugallva, hogy a legjobb dolog, amit az ember tehet a „megvilágosodásért” az, hogy feltétel nélkül megadja, azaz átadja magát a jelen pillanatnak. Sajnos még Jim Carrey is erre biztat a Yes Man című filmjében.
Csábítóan hangzik ez a gondolat, de úgy érzem, fontos feltenni a kérdést, hogy az ember minek szeretné megadni magát: a jelen pillanatnak, vagy pedig az isteni akaratnak, mert a kettő nem minden esetben egyezik egymással.
A meditációról szóló bejegyzésben érthetően ki van fejtve, hogy nem minden cselekedet szolgálja az életet, és sajnos sokan még nem tudunk különbséget tenni az életet szolgáló és oltalmazó, valamint az életellenes cselekedetek között. Súlyos önáltatás és ugyanakkor önbántalmazás azt hinni, hogy a jelen pillanat minden lehetősége az életet szolgálja, melynek ha megadjuk magunkat, meg fogunk világosodni.
Neveket nem szívesen emlegetek, mert nem célom a személyeskedés, az avatott guruk, spirituális tekintélyek és megvilágosodást kínáló mestereket piszkálni, de aki nem csak olvassa, hanem érti is ezeket a sorokat, be tudja azonosítani, hogy ki(k)ről, és milyen mainstream és bestseller tanításokról van szó.
A „jelen pillanat” sokszor felkínálja azt a lehetőséget is számunkra, hogy súlyos, sok esetben helyrehozhatatlan hibákat kövessünk el. Így az az ember, aki feltétel nélkül megadja magát a jelen pillanatnak, tudattalanul eldobja magától az állandó megújulás és növekedés lehetőségét, az életet. Tehát az a bizonyos „Most Hatalma” nem minden esetben hoz jót követőire.
A “megvilágosodott” azaz nemes lélek az, mely azon kívül, hogy tisztán látja, hogy a „jelen pillanat” lehetőségei közül melyek szolgálják az életet, és melyek a halált, határozott nemet tud mondani azokra a lehetőségekre, melyek életellenes cselekedetek elkövetésére buzdítanak, és határozott igent tud mondani azokra a pillanatokra, melyek az élet kibontakozását szolgálják.
Kedves olvasó, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ezt a tudást, ezt a nemességet megszerezni jöttünk a földre.
Arra a lélekre mely tudja mikor lehet nemet, és mikor lehet igent mondani többet „rá mer” bízni a Teremtő, mint arra a lélekre, mely mindig arra hajlik, amerre a szelek fújnak. Azt az embert, akinek nincs tartása, aki minden körülmények között átadja magát „a jelen pillanat” kínálta kísértéseknek és lehetőségeknek, az Isten is megkíméli a számára fölösleges tudástól, mellyel nem tudna mit kezdeni.
Kedves olvasó, nem akarlak meggyőzni semmiről, helyette arra buzdítalak, hogy te magad is elmélkedj el ezeken a dolgokon, hogy te is kapcsolódj a krisztusi erőkkel annak érdekében, hogy ráébredhess arra az egyszerű dologra, hogy a jelen pillanat kínálta lehetőségek nem minden esetben szolgálják a „megvilágosodást”. És arra az emberre, aki képtelen különbséget tenni a lehetőség és a kísértés között, nem bíznak többet, mint amennyit a jellemtelensége és részrehajló mivolta lehetővé tesz számára.

Egy példabeszéddel fejezném be ezt a kis bejegyzést hangsúlyozva azt a tényt, hogy nem a becsvágyó és dicsvágyó önmagam igazát bizonygatom, hanem egy olyan igazság mellett szólok, mely annak ellenére, hogy nem tőlem származik, a Fennvaló kegyelméből számomra is elérhetővé és érthetővé vált.

„A talentumok
14 „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22 Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. 23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26 Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. 30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

Szeretettel,
„egy Szabaduló Gondolat”

Hanganyag hamarosan