Hogyan uralhatjuk a helyzetet?

A „gond” ott kezdődik, hogy azt hiszem, uralom a helyzetet.
Megértettem, hogy a helyzet minimum akkora mindig, mint én.
Többé soha nem becsülöm alá az “ellenség” erejét.
Talán ezen a ponton veheti kezdetét az igazi utazás.

 

situationA fenti sorok azt akarják mondani, hogy mindenki akkora terhet kap, amekkorát éppen csak megbír, mindenkinek akkora kihívásokkal kell szembenéznie, amelyeket csak a legnagyobb alázattal tud helyesen kezelni.
A hegedű húrjait ahhoz, hogy meg lehessen szólaltatni, meg kell feszíteni. Ugyanígy az élet mindenkit a saját erejéhez képest maximálisan próbára tesz, megfeszít. Ha ez nem így lenne, nem fejlődhetnénk, nem növekedhetnénk, nem élhetnénk.

Sokszor azt hisszük, hogy uraljuk a helyzetet, a sorsunk, az életünk, de valójában nem így van. A gőg, a lélek gyilkosa gyakran mondatja velünk, hogy “tudom én, értem én, majd megoldom én”, miközben a helyzet már rég hatalmába kerített minket. Ekképp minél inkább meggyőződésünkké válik, hogy uraljuk az aktuális élethelyzetet, annál távolabb kerülünk a megoldástól. Így történik meg az, hogy nagy meglepetésünkre összecsapnak fejünk felett a hullámok.
A “helyzet”, avagy az ellenség annak érdekében, hogy minket uralhasson, sokszor meghagyja nekünk azt a hamis hitet, hogy mi vagyunk fölül. Ily módon mi nem ellenkezünk, szinte önként megadjuk magunkat neki.

A fenti sorok tanulsága az,  hogy az életben minden kihívást, ütközést, feladatot csak és csakis a legnagyobb alázattal lehet helyesen kezelni.
Ha a bennünk lévő hamisság, gőg, ego kijelenti, hogy ő tudja, ő tisztán látja, ő megoldja, szinte teljesen biztos, hogy semmi sem lesz megoldva, és még a legkevésbé sem látjuk át, hogy miről szól a játék.
Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy valamit ténylegesen sikerült megoldani, vagy csak látszólag, csupán meg kell vizsgálnunk a megoldás folyamatát, hogy volt-e benne alázat, vagy sem.
Ha nincs a megoldás folyamatában alázat, automatikusan alábecsüljük a helyzet súlyosságát, az “ellenség” erejét, és azt hisszük, hogy egyedül, mindenféle külső és felső segítség nélkül győzhetünk.
Mint korábban is említettem, a helyzet a saját győzelme érdekében képes elhitetni velünk, hogy mi győztünk.

Hogy mi az alázat? Több, mint egy szó! Nem elég róla beszélni, tapasztalni kell azt, érezni, és élni! Az alázat és a szolgálat kéz a kézben járnak egymással. Ha nem ismerjük, nem tapasztaljuk, nem éljük a szolgálatot, az alázatról, a lelki fejlődés legeslegfontosabb eszközéről sem tudhatunk semmit. Hogy megtudjuk, mit jelent a szolgálat, ami nélkül nem születhetik meg az alázat, érdemes megvizsgálnunk azon emberek életét, akiket az egyház szentté avatott (Assisi Szent Ferenc, Néri Szent Fülöp, Loyolai Szent Ignác, Giuseppe Moscati, stb). Miután ezt megtettük, próbára kell tennünk magunkat: saját eszközeinkkel meg kell próbálnunk önzetlenül szolgálni embertársainkat. Az önzetlen szolgálatra a lét mindenkinek bőségesen biztosít lehetőséget, amelyet fel kell ismernünk ahhoz, hogy őszintén szolgálhassunk. Az élet mindenkinek megmutatja azokat az alkalmakat, amikor segíthet embertársainak. Viszont, ahhoz, hogy őszinte és értékes legyen a szolgálatunk, fontos akkor cselekednünk, amikor a hívást kapjuk. Ha megmutatja magát az alkalom, és mi azt mondjuk, hogy most nem érünk rá, elbuktunk. Ha hívás nélkül teljesítünk szolgálatot, fennáll annak veszélye, hogy a jóság köntösét jogtalanul magunkra öltve az önáltatás és az önaltatás bűnébe esünk.
Ezen sorok megörökítését, mivel fáradt vagyok, egy későbbi időpontra szerettem volna halasztani. A fáradtság kísértése azon iparkodott, hogy lemondjak az írásról, hogy a jelen gondolatait, azok élénksége és minősége rovására holnap vagy holnapután vessem papírra. Sokszor beleestem már ebbe a kísértésbe: Amit szépen és érthetően megfogalmazhattam volna tíz perc alatt a “most”-ban, azt egy későbbi időpontban vetettem papírra úgy, hogy több órás fogalmazás és újrafogalmazás után is olvashatatlan és érthetetlen volt a szabadságától megfosztott gondolat.
Kívánom neked, hogy saját lelked üdvéért mindig ébren tudj lenni, amikor a hívás érkezik, és legyen erőd rá, hogy késlekedés nélkül válaszolj!
Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

A fenti sorokat meghallgathatod itt:

Kapcsolódó gondolatok:
Gondolatok a láthatatlan kosárról
P.S.
Ajánlom minden kedves útkereső társam figyelmébe a Néri Fülöp életéről szóló filmet, melyben kristálytisztán be van mutatva az alázat és a szolgálat lelket nemesítő szerepe. Címe: A mennyországot választom.
Egy kis ízelítő itt:

Advertisements
Categories: Minden | 8 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

8 thoughts on “Hogyan uralhatjuk a helyzetet?

  1. emoke

    Szivbol koszonom ezeket a gondolatokat.

  2. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Nem tudom, hogy az “EGY-EK VAGYUNK”-ságból következően van-e úgy, hogy – már megfigyeltem többször is – a gondolataid papíron hagyott nyomai megegyeznek az én korábbi gondolataimmal, (vagy fordítva) ám mint tudjuk, a fizikai találkozás, érintkezés kizárva. Van, hogy versben fogalmazok meg olyan gondolatokat, amelyeknek nyomot hagyása után megjelenik egy hasonló, de inkább ugyanolyan témájú írásod, holott nem beszéltünk össze. Eme írásod kapcsán most nem egy vers jelenti a hasonlóságot, hanem egy vers hozzászólásához korábban írt gondolatom, melynek tartalma megegyezik a kép alatti vastag betűs írással.
    Az “Ezen sorok megörökítését”-tel kezdődő bekezdésben pedig, mintha rólam írtál volna, illetve mintha azt rólam is írtad volna. Egyetértek abban, hogy az első gondolat mindig a legjobb, legmegfelelőbb gondolat, amelyet “elvesztve”, pótolhatatlanná válik. Meg kell tehát állapítani, állapítanom, hogy a helyzetet a “LEGMEGFELELŐBB IDŐBEN” uralni kell(ene), s itt ismét megjelenik a mostanában oly sokszor emlegetett TUDATOSSÁG. A részemről levont következtetés: van még a tejbe mit aprítani.
    Hát…, akkor kívánom, hogy mindig a legmegfelelőbb pillanatban urald a helyzetet, s kívánom ezt mindannyiunknak is, szeretettel: Schmidt Károly.

  3. Egyszer szivesen elbeszelgetnek VELED..

  4. Visszajelzés: Melyik mond igazat: a belső hang vagy a mester? |

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.