04 A Betegségek Újraértelmezése

child_immunization_m

Ha a pokolról beszélünk, elkerülhetetlen, hogy a betegségekről is ejtsünk egy néhány szót. Azt hiszem, ideje kimondani, hogy a legtöbb fájdalmat, betegséget és szenvedést tulajdonképpen az a belső konfliktus, az ember lelkében végbemenő harc szüli, hogy az isteni eredetű, mindenhatóság képességeivel felruházott lény félelem által vezérelve embervonású robotként éli az életét. Külső parancsokat és utasításokat hajt végre gondolkodás nélkül ahelyett, hogy arra használná teremtőjétől kapott kreativitását, hogy az életet, az állandó megújulást szolgálja.
Az ember ebben a bizonyos pokoli létállapotban a betegségeket ellenségként kezeli, ezért
antibiotikumokat (életellenes szereket), meg egyéb vegyi anyagokat használ a fájdalom csillapítására, a tünetek elsimítására. Nem tudja, hogy a betegség, nem ellenség, hanem egy ébresztő jellegű jelzés, egy felszólítás, egy utalás arra, hogy nem a rendeltetésünknek megfelelően éljük földi életünket. Célja, hogy kizökkentsen a rutinból, felébresszen az alvó állapotból, emlékeztessen rá, hogy állandó változásra, megújulásra, növekedésre, örök életre születtünk. Azzal, hogy a fájdalmat kioltjuk, a tüneteket elsimítjuk anélkül, hogy igyekeznénk megérteni a lét kegyelméből kapott betegség üzenetét, azt hazudjuk magunknak, hogy meggyógyultunk. Fontos lenne észrevennünk, hogy mindaddig, amíg nem döntünk úgy, hogy meg szeretnénk érteni a betegség üzenetét, minden orvosság hazugság, függetlenül attól, hogy kémiai szerekből, vagy gyógynövényekből van előállítva. Amit ma orvoslás címszó alatt emlegetünk, – legyen az természetes, vagy modern gyógyászat – mindaddig, amíg a szenvedő ember fájdalmainak köszönhetően el nem jut a fenti felismerésig, nem más, mint az élet erőszakos kioltása, a lelki fejlődés késleltetése. Ilyen esetben nyilván minél hatékonyabb az orvosság, annál nagyobb a hazugság. Ha valaki készen áll arra, hogy felismerje a valódi okokat és meggyógyítsa lelkét, szinte teljesen mindegy, hogy milyen gyógymódot választ a fizikai tünetek helyreállítására. Anita Moorjani, aki visszafordult a halál küszöbéről teljes meggyőződéssel állítja, hogy ha a betegnek meg kell gyógyulnia, mindegy, milyen gyógymódot választ: kemoterápiát, vagy valami természetes gyógymódot. Száguldó életvitelünknek köszönhetően képtelenek vagyunk észrevenni, hogy sok esetben a legjobb gyógymód a pihenés lenne. Pihenésre van szükségünk, hogy az a sok tapasztalat, az a rengeteg információ, melyet a nap folyamán szerzünk, értelmet nyerjen, megtalálja helyét a nagy puzzleben. A modern ember fejében a pihenés teljesen átértelmeződött. Olyan tevékenységeket nevez pihenésnek, melyek még jobban leterhelik szervezetét, melyeknek köszönhetően még nagyobb zűrzavar keletkezik elméjében. Röviden szólva, a huszonegyedik század embere elfelejtett pihenni. És ennek köszönhető, hogy szisztematikusan lestrapálja, használhatatlanná teszi lelke járművét, a testet.
A betegségek, mint látjuk, kényszerszabadságot szabnak ki ránk, lehetőséget kínálva a meglassulásra, arra, hogy szervezetünk és elménk regenerálódjon. Ha értjük, mit akarnak mondani a fenti sorok, akkor talán az is érthetővé válik, hogy a legtöbb esetben a fizikai betegségek a lelki gyógyulásra, megtisztulásra, megújulásra biztosítanak lehetőséget. Ebből az következik, hogy a testi gyógyulás csak a betegség teljes mértékű elfogadásával és
megköszönésével veheti kezdetét. Amíg ez meg nem történik, legfeljebb csak a betegség tüneteit simíthatjuk el különböző szerek, külső beatavatkozások segítségével, de tartós testi egészségre nem tehetünk szert. Mindaddig, amíg képtelenek vagyunk belátni, hogy mi magunk vagyunk betegségeink okozói, és hogy szükségünk van rájuk ahhoz, hogy helyreállíthassuk a felbomlott belső egyensúlyt, tartós gyógyulást nem érhetünk el.
Minden egyes betegség azt kiáltja, hogy lassuljunk meg, ne robotoljunk annyit, próbáljunk egy kis figyelmet fordítani önmagunkra, hogy megértsük, mi keresnivalónk e földön, de mi meglassulás helyett elszaladunk az orvoshoz vagy a természetgyógyászhoz, és fizetünk neki azért, hogy betegségeink tüneteit eltüntesse, hogy mi zombi módra tovább robotolhassunk.

A kegyelem és az tudomány harca

Ha lenne egy kis szelídség, egy kis alázat bennünk a teremtéssel szemben, akkor meg tudnánk köszönni, hogy a lét kegyelméből néha betegségeket kapunk, jelzéseket, hogy valamit „rosszul” csinálunk. Tudom, hogy furán hangzik, de a rák, korunk egyik legdurvább betegsége is egy ajándék. Ha egyik napról a másikra eltűnne, vagy azt jelentené, hogy hirtelen mindenki felébredt az illúziókból, vagy pedig azt, hogy megszűnt a kegyelem, a teremtő levette rólunk gondját. Azon a létsíkon, amelyen ezen sorok megszületnek talán csak egy veszélyesebb dolog van a ráknál, és az nem más, mint annak hiánya. Még belegondolni is rossz, hogy mi lenne ezzel a világgal, ha az emberiség nem kapna figyelmeztető jeleket, hogy megtagadta az életet. Az a tény, hogy léteznek olyan betegségek, melyeket nem lehet gyógyítani, melyek nem ismernek sem gazdagot, sem szegényt, sem öreget, sem fiatalt, azt bizonyítja, hogy létezik kegyelem, mely gondoskodik arról, hogy ne szenderedjünk örök álomba, hogy ne feledkezzünk meg teljesen arról, hogy honnét származunk, merre tartunk, és kik vagyunk valójában. E kegyelem nélkül besötétülne az egész világ, és a fizikai test alkalmatlanná válna arra, hogy otthont biztosítson a léleknek. A kegyelem végtelen, soha nem múlik el, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szabad akaratot kaptunk, mellyel elutasíthatjuk, megtagadhatjuk azt, és ha megtesszük, kezdetét veszi a zombi világ, melyet eddig csak a televíziók képernyőin és a filmvásznakon láttunk. Megfigyelhető, hogy a kegyelem és az tudomány egy soha véget nem érő harcot vívnak egymással az ember lelkéért. A tudomány azon iparkodik, hogy megszüntessen minden betegséget, és olyan kényelmet biztosítson az ember számára, melyben a lélek teljesen azonosulhat a fizikai testtel, megfeledkezve isteni eredetéről. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy újabbnál-újabb betegségek jelennek meg a földön jelezve azt, hogy az embernek nem az a feladata, hogy a betegség tüneteit eltüntesse, hanem az, hogy annak okait felszámolja. Amíg erre rá nem ébred, addig folyton azt kell tapasztalnia, hogy amire megtalálja egy régi betegség gyógymódját, akkora új betegségek jelennek meg a horizonton, és ily módon a betegségek elleni „tudományos” küzdelemnek soha nem lesz vége.

Sokan tisztában vannak már vele, hogy nem az a helyes megfogalmazás, hogy a testnek lelke van, hanem az, hogy a léleknek teste, járműve van, melyen leellenőrizhető az utas (a lélek) egészségi állapota. Más szóval a test egészsége a lélek egészsége.
Régebb azt mondták, hogy „Mens sana in corpore sano”, melyet magyarra úgy fordítottak, hogy ép testben ép lélek. Ez az álbölcsesség azt sugallta, hogy attól leszünk egészségesek lelkileg, ha a testünket egészségesen tartjuk. Erre a tévhitre volt szükség ahhoz, hogy fel lehessen virágoztatni a gyógyszeripart. Ekképp történt meg az, hogy az amúgy is materialista világszemléletű ember még lejjebb süllyedt az anyagban az által, hogy teste épségét már-már betegesen kezdte vigyázni. Az interneten terjedő, félelmet keltő információknak köszönhetően rögeszmésen figyelt arra, hogy melyek azok az élelmiszerek, amelyek rákot okoznak. Megnyíltak a biopatikák, a bioboltok, ahol sok esetben ugyanazokat az élelmiszereket adják el, amelyeket a bevásárlóközpontokban, csak más címkével: bio, zöld, öko, természetes, fluormentes, stb., legtöbbször dupla áron.
Sokaknak (még) nem tűnt fel, hogy minél nagyobb az egészségmegőrzés lehetőségeinek tárháza, annál több a beteg. Tizenhétezres városkánkban tíznél több gyógyszertár van, és a biopatikák száma is egyre csak növekszik. Ennek ellenére szinte kiváltság pl. autóbalesetben meghalni. Bár mindenki lúgosít, diétázik és tisztítókúrázik, a legtöbben mégis rákos daganatok által fojtogatva lehelik ki lelküket. Ez persze még nagyobb félelmet szül, még több gyógyszertárat, még több csodaszert és még több biopatikát. A lét arra törekszik, hogy megmutassa, hogy nem ez a megoldás, ezért még több ember végzi rákban mint azelőtt. És az emberek még mindig a testük egészségére gyúrnak, mert bár vallásuk van, és vallásos színdarabokat játszanak, senki nem meri megvallni, hogy ő nem a test, melynek lelke van, hanem lélek, melynek teste, van.
Beköszöntött a lehető legdurvább és legéletellenesebb korszak: a spirituális materializmus korszaka. Ma már spirituális eszméket követve féltjük testünket. Olvassuk, prédikáljuk, de valójában nem hisszük, hogy mi nem a test, hanem a lélek vagyunk, mely ha egészséges, akkor egészséges annak járműve, a test is.
A biopatikázás, valamint a drága gyógyszerek és egészségügyi biztosítások kifizetéséért történő robotolás helyett csak meg kellene fordítani egy hazugságot, hogy igazság legyen belőle: „Ép testben ép lélek” helyett azt kellene mondjuk és éljük, hogy „ÉP LÉLEKNEK ÉP A TESTE”.
Ha ezt vallanánk, és e szerint élnénk, akkor továbbra is odafigyelnénk a táplálékra de nem a testi, hanem a szellemi táplálékra, mert ha a lélek jól táplált és jó egészségnek örvend, nincs semmi ok arra, hogy a test nélkülözzön, szenvedjen, torz tükröt mutasson.
Ha a lélek megbetegszik és nem vesszük észre, nincs az a csodaszer, mely meggátolja a test romlását. Hogyan betegszik meg a lélek? Úgy, hogy fél. Ha fél, akkor szerre van szüksége, hogy teljes legyen, szerre, mely táplálja és eteti őt.

A lelkiismeret furdalásnak nevezett lelki békétlenség is ugyanabból a bennünk végbemenő élet és halál közötti harcból származik, mint a testi betegségek. Célja, hogy megmutassa, hogy hazugságba keveredtünk önmagunkkal és/vagy embertársainkkal szemben. Segít észrevenni, hogy nem mertük őszintén vállalni a bennünk megszületett gondolatokat, érzéseket.
A kegyes és kegyetlen hazugságok okára részletesen ki fogok térni a későbbiekben.

Folytatása következik. Az előző részeket ITT találod

 

 

Reklámok
Categories: Szabadulás | 14 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

14 thoughts on “04 A Betegségek Újraértelmezése

  1. A gyermekbetegségeket, a kicsi korban bekövetkezett súlyos betegségeket (rák, leukémia, gyermekbénulás, stb.), járványokat mi okozza? Szerintem, ezeknél nem beszélhetünk arról, hogy a gyermek rossz úton jár? Esetleg még örüljön is neki, hogy figyelmezteti valamire?

    • A gyermekbetegségeknek (ha 7-10 év alatti gyerekről beszélünk), szerintem 2 oka lehet:
      1. karmikus (de a 2.-essel együtt is járhat),
      2. a szülőknek mutat tükröt.

    • Kedves Anna,
      Ez a kérdés többször felmerült már, de ha figyelembe vesszük, hogy a gyermek a szülő meghosszabbítása, ki részben magára veszi a szülő terheit, talán közeledni is kezdünk a válaszhoz.
      Ha továbbvisszük a gondolatmenetet, és arról beszélünk, hogy a lélek halhatatlan, örökön létezett és örökön létezni fog, akkor felvetődik egy olyan kérdés is, hogy vajon, milyen (szüleivel közös) csomagot hozott magával a gyermek.

      Derűs napot!

      • Köszönöm válaszod, ezen még gondolkodnom kell. Még nem világos számomra, hogy mi a különbség Lélek és Szellem között? Eddig úgy tudtam, hogy a Szellem örök és halhatatlan, míg a Lélek egy EON-ra adatik.

      • Kedves Anna, kérlek javítsál ki, ha tévedek, (nem kritizálni, és nem bántani akarlak), de eddig sem tudtad sehogy, és most sem tudod. Ha netán bántó, amit írtam, akkor magamra veszem. 🙂
        Arra utalok ezzel, hogy sokáig a másoktól (tekintélyektől) szerzett információkat neveztük tudásnak. Én is.
        Most már csak az önismeret útján megszerezett felismeréseket nevezem annak, de azt is csak óvatosan 🙂
        Nem tudom én sem, hogy mi a különbség a lélek és a szellem közt. Viszont egy néhány személyes tapasztalatom arra enged következtetni, hogy több vagyok, mint ami fogható tapintható…
        Hogy mettől meddig tart a lélek és a szellem…. egyszerűen csak azt válaszolom erre, hogy bőven van még, amivel foglalkozzak, amíg eddig a kérdésig a saját tempómban eljutok, amíg ez a kérdés releváns lesz számomra…
        🙂

  2. Köszönöm, köszönöm ezeket a szavakat, melyek a valóságra, az igazságra ráébresztenek! Nagyon együttrezegtem (könnyeztem) ezekkel a sorokkal! 😀

    • Sokan beszélnek helyettem, amikor én megszólalni nem tudok, és néha megesik, hogy beszélek sokak helyett, amikor van erőm a szavak súlyához.
      Jóegészséget! 🙂

  3. Dienes Erzsébet

    “…az isteni eredetű, mindenhatóság képességeivel felruházott lény félelem által vezérelve embervonású robotként éli az életét. Külső parancsokat és utasításokat hajt végre…”

    Sok igazság van ebben a mondatrészben. Csak az nem derül ki számomra, hogy azok, akik képesek ezeket a hibás utasításokat és parancsokat kiadni, miféle lények lehetnek. Nem gondolom, hogy Isten harcol Isten ellen végtelen unalmában.

    Isten rendje az anyagi világra vonatkozóan, magában a természet törvényeiben van leírva! Nos, aki TERMÉSZETELLENES parancsokat és utasításokat osztogat, éppen az áll szemben az életparanccsal. De nem ők lesznek betegek, hanem azok, akik félnek az ilyen parancsokat teljesíteni.

    Aztán másik probléma is adódik ebből a véleményemből. Ugyanis az életparancs nem csak időhöz, hanem nagyon is helyhez és fajhoz kötődő utasítás, koronkén, helyenként (mondjuk a jégvidéken és a sivatagokban) és fajonként más és más. Kinek áll isteni jogában felülírni a természet törvényeit?

    Márpedig a természet törvényeinek ismeretét egyáltalában nem az “isteni lények” hozzák magukkal születésükkel, hanem sok-sok generáció tapasztalata mutatja be az utódoknak avval a feltétellel, hogy a különböző generációk bővülő tapasztalatai által folyamatosan korrigálhatók legyenek.

    Nos, aki ütközésbe kerül a hagyományos és a legújabb ismeretekkel, az fél leginkább akár amiatt, mert a rossz hagyomány gúzsba köti, vagy amiatt mert az új ismeretek éppen ellentmondanak a hagyományos tapasztalatoknak.

    Minden esetre, érdekes eszmefuttatást olvastam. Van min elgondolkodni.

    • Duális világban élünk, azt hiszem, ez nyilvánvaló. A rosszat azonosíthatjuk a Sátánnal, a jót Istennel. Ha feltesszük a kérdést, hogy vajon a mostani világban melyik dominál, szerintem mondhatjuk, hogy a rossz, tehát, a sátáni. Isten az anyagi világot a Sátánnak adta, tehát itt a Sátán az úr, ő szabja meg e földi pokol törvényeit. (Ehhez el kell olvasni Jézus 3. megkísértését, amikor a Sátán azt mondja neki (saját szavaimmal írom): Néked adok itt mindent, csak ne üss rést a pajzson. Mire Jézus mosolyogva mondja: De hiszen még te is az enyém vagy! Még ide illik János Evangéliuma 8:44, amikor a zsidókhoz beszél: Ti nem az én Atyám fiai vagytok. (Jehova, a zsidók istene, nem azonos a Teremtővel.) Minden betegség, minden rossz a Gonosztól, a Sátántól származik, egyben figyelmeztetés, hogy letértél a helyes, az isteni útról. Amint ezt felismerted és újra a helyes útra léptél, a betegség el fog múlni. Ez saját tapasztalat is.

  4. Dienes Erzsébet

    Kedves Anna!

    Mi az, hogy “duális”? Mármint az isteni lét értelmében? Isten, aki egymaga a minden, és mellette a NAGY SEMMI, ami valójában maga minden, ami csak NEM LÉTEZIK, ergó nem is működhet.

    Isten, akit a hívők személyiségnek tudnak, az ateisták pedig ma már személyiség nélküli, spontán intelligenciának próbálnak elképzelni maguknak.

    Nos, számomra elképzelhetetlen olyan intelligencia, amelyik minden tudással rendelkezik, csak éppen öntudata nincs, tehát és istenhívőnek számítok ebben az értelemben. A nemlétnek pedig pláne nem lehet öntudata, ha egyszer nem is létezik.

    Amit mi Sátának ismerünk, annak viszont nagyon is van tudata és öntudata, tehát csakis a LÉTEZŐ intelligenciából, vagyis magából Istenből származhat.

    Isten nem lehet duális! Nem lehet saját maga ellensége! Márpedig minden vallás minden rosszat a gonosz lelkektől származtat, akik Istentől erednek ugyan, de szembefordultak vele. Olyan őrült Istent nem tudok elképzelni sem, aki függetleníti saját magától saját részeit.

    Valami célja csak van a rosszal is, nem? Én nem tudom, hogy ami nekünk rossz, az miért szükséges az isteni rendben.

    Azt látom, hogy igen precizen megszerkesztett űrhajó a Föld a földi élet számára, és feltételezem, hogy valahonnan valahová tart ez az anyagi világ, ha már létrehozta a végtelen intelligencia.

    De ettől még Isten nem lett duális önmagával.

  5. Juranek László

    Szia. Elolvastam a többi részletet is , de nem találtam, hogy melyik könyvből valók a részletek. Elolvasnám, mert érdekesnek találom. Köszi J Laci.

    • Szia Laci!

      Még nincs meg az egész tartalom, ahogy jön, úgy osztom is meg a folytatást…. Hamarosan bemásolom a következő részt.
      Jóegészséget!

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.