Hogyan hátráltat a gyarló szeretet? – A legjobb barát az ellenség

Sad Clown
Az ember legnagyobb tragédiája az, hogy azokban bízik, akik épp olyan gyarlók és tudatlanok, mint ő, és nem abban a mindent átható erőben, mely bármikor, bárhol és bárkin keresztül megnyilvánulhat. Fájdalmaira és csalódásaira egy olyan személytől várja a gyógyírt, aki egy pap jelenlétében tudatlanul örök hűséget esküszik neki. És mivel nagyon várja, és csak tőle várja, képtelen észrevenni, hogy a szeretet olyan hatalmas, hogy a segítség, melyre szüksége van, akár még egy kolduson keresztül is eljuthat hozzá.
Az a személy, aki segítségére leginkább számítunk, aki örök hűséget esküdött nekünk, azért a legalkalmatlanabb fájdalmunk csillapítására, hogy megérthessük, hogy a segítséget, melyre szükségünk van, nem (csak) egy bizonyos ember adhatja meg nekünk, akit mi közel hiszünk magunkhoz, hanem bárki, akit arra kijelöl a lét. Ha ezt megértjük, nem fogunk tévelyegni többé, és mindig meglátjuk a fa mögött az erdőt, a férj, a feleség, a családtagok és a barátokon túl az összes földi halandót, kiket nem szerethetünk kevésbé családtagjainknál, önmagunknál. Ennek a megértésnek a hiánya sok csalódást okoz. Ennek a megértéshiánynak köszönhetően törvényszerűen csalódnunk kell mindenkiben, akiket közel érzünk magunkhoz, akikre előszeretettel támaszkodunk, akikkel a sok szépet elmondatjuk magunkról, akiket jobban szeretünk másoknál.
A fentiek értelmében három típusú ember van e földön. Egyik az, aki már csalódott élettársában, a legjobb barátjában. A másik típus az, amelyik épp most csalódik. A harmadik típus még reméli, hogy az ő kapcsolata, az ő barátsága különb a másokénál, de már ő is magas térdemeléssel közeledik a csalódás pillanatához. Aki csalódott már, és megtalálta a legújabb legjobb barátját és a legújabb hűséges párját, annak elárulom, hogy hamarosan benne is csalódni fog. És ez nem átverés, hanem kegyelem. Kegyelem, mely segít újra és újra megtalálni az igaz boldogság felé vezető ösvényt, segít megértenünk, hogy nem támaszkodhatunk gyarlóságunk tükörképeire, hogy a segítséget sosem az embertől kapjuk, hanem attól a szertől, mely táplál, mely etet, mely benne van mindenben és mindenkiben, mely bárhol, bármikor és bárki által megnyilvánulhat, ha szükség, és mely képes legyőzni az ember legnagyobb ellenségét, a félelmet. Ez az a kegyelem, mely tudomásunkra hozza, hogy soha sehol nem vagyunk egyedül. De nem azért mert jó párt, jó barátokat választottunk magunknak, hanem azért, mert az igaz segítség mindég, mindenütt és mindenkiben jelen van.
Rengeteg feleség és barátnő csalja meg a párját úgy érzelmileg, mint szexuálisan, miközben a felszarvazott pasik nagy része szentül meg van győződve róla, hogy az ő párja nem tenne ilyent. Ugyanez történik fordítva is: rengeteg férfi csalja meg feleségét és barátnőjét miközben a megcsalt hölgyek mérget mernének venni rá, hogy az ő emberük nem tenne ilyent. A legtöbben nagyon félnek, túl gyávák ahhoz, hogy felvállalják hűtlenségüket, de minél tovább őrizgetik titkukat, annál súlyosabb lesz a helyzet, a kis hazugság akkorára nő odabent, hogy amikor végül kijön, mindent elönt, és mindent elpusztít, mint egy könyörületet nem ismerő árvíz, mint egy mérges lavina. És ez mind rendben van. Ezzel a gondolatcsomaggal azt szerettem volna mondani, hogy a rend részeként ennek a csalódásnak meg kell történnie, hogy elveszítsük az álbiztonságot, a látszatbiztonságot, és megtaláljuk az igazit. Az igazi biztonságot.

Az a személy, kit a legközelebb gondolunk magunkhoz, a legtöbbször valójában a legtávolabb áll tőlünk, mert valódi segítség helyett hízelgő, megnyugtató szavakat, tehát álsegítséget kapunk tőle, mely csak ideiglenesen ad nyugalmat, de valójában káros és hátráltat, mert eltereli figyelmünket azokról a felismerésekről és megértésekről, melyet az aktuális helyzet kínál számunkra.
Ezekkel a nem túl tetszetős szavakkal azt szerettem volna kifejezni, hogy nagyon sok esetben, amit ajándéknak hiszünk, az valójában csupán egy hátráltató eszköz, és amit Isten verésének gondolunk, valójában ajándék, mely segíthet átugorni egy átugorhatatlannak látszó akadályt.
Őszintén bízom benne, hogy akik már régebb óta olvassák a szabad gondolatokat, nem értik félre a fenti sorok üzenetét. Tudják, hogy nem arról van itt szó, hogy egyik napról a másikra meg kell szabadulni a férjtől, a feleségtől, a család melegétől, hanem csupán arról, amiről már oly sokszor beszéltünk: nem mind arany, ami fénylik, és a mesét nem tudjuk, csak félig. Avagy a szeretetünket és a figyelmünket nem túl tanácsos szelektíven csak olyan személyekre fordítani, kik minden létező eszközzel a kedvünkben akarnak járni, a hamis énnek tudatlanul hízelegni. Fontos rájönnünk, hogy az ellenségünk mindig közelebb van hozzánk, mint a barátunk, mert ő az, aki kizökkenthet bennünket a hétköznapok megnyugtató és bealtató monotonságából.
Egy pár napja azt mondtam, hogy nincs nagyobb gonoszság, mint a színlelt jóság, és nincs nagyobb hazugság, mint a romantikus szent hazugság. A romantika szép dolog ugyan, de nem a megismerés, hanem a bealvás eszköze. Shakespeare drámái is erről tanúskodnak. A hős szerelmesek általában képtelenek meglátni a fától az erdőt, mert annyira össze vannak tapadva érzelmi függőségük tárgyával, hogy képtelenek megpillantani a világ végtelenségét. Meggyőződésem, hogy ennek köszönhető, hogy a túl szoros kapcsolatok tragédiába torkollnak. Szinte mindig. És ezt nem úgy kell felfogni, mint Isten verését, hanem úgy, mint az élet kegyelmét, mely állandóan hív és segít bennünket, hogy megismerhessük a lét legnagyobb csodáit, melyeknek a képzelet és az álmok a hírnökei. Tehát, mint mondtam, nem az a baj, hogy az ember szerelmes, hanem az, hogy legfelsőbb szerelmének és bizalmának tárgyát nem a mindent átható, a mindenben jelenlévő, a mindent egyben tartó szer, hanem egy korlátos és gyarló emberi lény, rosszabb esetben egy halott tárgy képezi. Szerethetünk bármit és bárkit, mert a szer mindenütt, mindenben és mindenkiben benne van, de senkinek nem adhatunk kitüntetett figyelmet, mert azzal önmagunkat és egymást szegényítjük, fosztjuk meg a mindenhatóval való találkozás lehetőségétől.
Fontos minden pillanatban szem előtt tartanunk azt a tényt, hogy a minket körülvevő emberek többnyire a mi gyarlóságunk, korlátaink, és hazugságunk tükörképei. Ekképp, ha őket helyezzük az első helyre tulajdonképpen nem a végtelent, hanem a véges, a korlátos, a gyarló és hiú önmagunkat helyezzük a legmagasabb pozícióba, kit a tudatlanság arra ösztönöz, hogy olyan emberekkel vegye körül magát, kik „szeretetük” jeléül azt hazudják, és azt mutatják neki, amit ő hallani és látni akar. Ily módon szinte lehetetlen kikerülnünk a mókuskerékből, a soha véget nem érő ismétlődések poklából, a karmából, a szamszarából.
Jó felfedezni, hogy az a személy, aki ragaszkodik hozzád, mivel ragaszkodik hozzád, és nem akar elveszíteni, mivel ugyanúgy, mint te, vakon ő is benned látja élete értelmét, tudva vagy tudattalanul többet fog hazudni, hízelegni és kedveskedni neked, mint mások. Egy ideig szép és felemelő dolog önfeledten szerelemes lenni, de a lét kegyelme nem engedi, hogy teljesen belefeledkezzünk, és azt higgyük, amit Zoltán Erika, hogy szerelemre születtünk. 🙂 Valójában lehetünk szerelemesek, de nem egy bizonyos személybe, hanem az emberi kiteljesedés lehetőségeinek végtelenségébe. Választhatunk társat magunknak, kivel
egy darabig közös lesz az utunk, de soha nem feledhetjük, hogy nem ő a megoldás, hogy ő érzelmi függőségének köszönhetően a legkevésbé alkalmas arra, hogy segítsen a megismerésben.

Kedves olvasó, ha túl sok, vagy túl érthetetlen ez az eszmefuttatás, elég csak annyit megjegyezned, hogy ahhoz, hogy eljuss a mennyek országának kapujáig, úgy kell szeretned és figyelned minden embertársadat, mint önmagadat. Nem szeretheted jobban sem édesanyádat, sem a feleségedet, sem a barátnődet, sem a gyermekedet, mint az ellenségedet. Ez nem kis feladat, de nagyon fontos. Sőt, talán azt is kijelenthetjük, hogy e feladatnál nincs is fontosabb ezen a világon. Nem arra születtünk, hogy szerelmesek legyünk gyarló, a tudatlanság poklához ragaszkodó tükörképeinkbe, hanem arra, hogy visszataláljunk a teremtés igazságának forrásához, hogy életünk végéig felfedezhessük valódi önmagunkat, hogy amikor eljön az utolsó óra, a legnagyobb örömmel és hálával lépjük át a fizikai és örök lét küszöbét.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

P.S. A Fenti soroknak hasznos kiegészítője lehet egy régi bejegyzés, mely arról szól, hogy miért nem jó ígéretet, fogadalmat és esküt tenni. https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/11/29/szabad-gondolat-6/ (5.oldal)

Röviden és tömören:
Megfigyelhető, hogy az egész világmindenség örökös mozgásban, változásban van. A tudatunk, az éberségünk is állandóan változik, állandóan tágul, növekszik. Ezért az élettel szembeni legnagyobb tiszteletlenség és felelőtlenség bármilyen nemű ígéretet, fogadalmat és esküt tenni a holnapra vonatkozóan. Egy állandóan emelkedő szem, egy állandóan növekvő és táguló tudat nem tudhatja, hogy mit fog látni, milyenek lesznek a körülmények holnap, amikor ő már sokkal magasabban lesz, amikor már sokkal többet fog látni, amikor már minden körülmény megváltozott, ezért nem tehet semmilyen fogadalmat arra vonatkozóan, hogy hogyan fog cselekedni akkor, amikor már semmi sem lesz a régi, semmi nem lesz olyan, mint amilyen volt, a fogadalom, az ígéret és az eskü kimondásának időpontján.
Egy egyszerű példával szemléltetve a fenti sorokat: tételezzük fel, hogy 50 év múlva, már semmilyen jármű nem fog a föld felszínén közlekedni, mert akkora annyira megváltoznak a körülmények, hogy lehetetlen, sőt életveszélyessé válik a föld felszínén való tartózkodás. Ezért ha én most ebben a pillanatban fogadalmat teszek, hogy életem végéig a föld felszínén fogok biciklizni, soha nem szállok fel semmilyen repülő alkalmatosságra, akkor gyakorlatilag saját magamat verem át, mert szorosan hozzáláncolom magam a ma igazságához, mely teljesen érvénytelen lesz holnap.
Röviden, amiről szó van, csak annyi, hogy egy olyan világban, amelyben minden változik, a változatlannak tett fogadalmak, ígéretek és eskük lehetetlenné teszik a tudat fejlődését.
Ekképp, amikor az ember ígér, fogadkozik, esküszik, gyakorlatilag a változatlanra, a halálra esküszik, mert az élet nem más, mint örök változás, növekedés.

Reklámok
Categories: Minden | 5 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

5 thoughts on “Hogyan hátráltat a gyarló szeretet? – A legjobb barát az ellenség

  1. Veréb Imre

    Annak idején a “földönkívüliek” témakörében csatlakoztam ehhez a gondolkodási körhöz. Nem szoktam beszélni vagy írni. Ez most egy hangsúlyos kivétel. A pontos fogalmazás nem igényel sok szót (ez egy amerikai betegség, húsz percig beszélni arról, amit 20 – 30 másodperc alatt el lehet mondani), a pongyolaság a gondolkodás betegsége. Az orvosság “keserű íze” és az ellenség “jó hatása az életünkre” szép párhuzamba állítás. De az orvosságot csak a válság helyzetben használjuk, így érdemes lenne a nem válságos helyzeteken is elgondolkodni, mert együtt alkotnak egységet. Kiélezettnek gondolja valaki azt a mondást, hogy “a legjobb barátod szeretnék lenni, ezért az ellenséged kell, hogy legyek”?

    • balazsandi

      Nem, de még mennyien szoktak rám megharagudni, ha ezen mondás alapján bánok velük. 🙂 Aztán észre sem veszik, de fejlődnek kissé azért.

  2. szivárványhavasán

    Mindig akkor tudok legtöbbet tanulni – minden értelemben – , amikor az addigi gondolataimmal, tapasztalataimmal, véleményemmel nem egyező (szándékosan nem írtam ellenkezőt) dolgokat tapasztalok. Csodálatos, nem? Valakinek taszít a jelenléte. Miért? Nem marad így. Pillanatonként változik ez a CSODA itt körülöttünk. Képrázatos. 😀 És megszeretem.

  3. Kőszegi Viktor

    A jó jutalmaz, a rossz tanít! Szerelmi háromszög – már megint.

  4. Visszajelzés: Pinalavina |

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.