Hol van a mennyország?

heaven

Kedves barátaim!

Arra vártam, hogy valami olyant írhassak, amilyent még soha senki nem írt, de rájöttem, hogy ha ez a célkitűzésem, akkor biza nagyon sokáig kell még várnom. Nincs új az ég alatt. Csak azt lehet megmutatni és leírni, amit mások ezerszer, egymilliószor leírtak és megmutattak már.
Így hát okkal tevődik fel a kérdés, hogy mégis miért írok. Röviden azért, mert megnyugtat, mert abban lelek még egy kicsinyke örömöt, ha látom, hogy az ujjaim szinte automatikusan megtalálják a következő karaktert a billentyűzeten, hogy a szavak segítségével szóközöket formáljanak, helyet a teremtés igazságának.
Egy darabig azt hittem, hogy új dolgokat fedeztem fel, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy előttem már felfedeztek mindent, mi felfedezhető. Csak nekem volt új minden, amit megláttam, amivel először találkoztam. Ennek ellenére elmondhatom, hogy szívemből örvendek, hogy én magam fedezhettem fel magam számára bizonyos dolgokat, és nem mások szájából, készen megrágva fogyasztottam el a nagy igazságokat, mint ahogy az újszülött madárfióka falatozza az édesanyja által visszaöklendezett ételt.
Meggyőződésem, hogy még a technika területén is már „régóta” létezik minden, ami jelenleg nálunk még felfedezésre vár. Vannak, akik azt mondják, hogy a Föld nevű bolygón léteztek a mostaninál sokkal fejlettebb civilizációk, ahol már nem volt divat a fizetőeszköz használata, és ahol nem okozott gondot a gravitáció.
Bizony kissé kényelmetlen felismerni, hogy minden, amit újnak mondhatok, tulajdonképpen csak nekem, a tudatom jelenlegi éberségi állapotának új. Egy meglehetősen műveletlen és gyarló földi halandó vagyok, ki bizonyos oknál fogva a tapasztalás és az „újra felfedezés” útját választotta az olvasás és a mások tapasztalataiba vetett feltétel nélküli bizalom helyett. Néha, ha elém kerül egy kis szöveg vagy szövegrész, visszaolvasom mindazt, amit már én is felfedeztem. Neveket nem mondok, mert nem az a fontos, hogy előttem kik gondolkodtak úgy, ahogy most én gondolkodok, kik látták a valóságnak azon szeletét, melyet most én látok. Vannak, akik hiúságból hasonlítják össze magukat a múlt nagyjaival. Én meg ugyanebből az okból kifolyólag nem hasonlítom össze magam senkivel. Hiúságom és hamis én képzetem még mindig azon munkálkodik, hogy elhitesse velem, hogy különb vagyok, mint a többi. Ezért a „nagy felfedezésekről” csak utólag olvashatok, miután már jómagam is felfedeztem őket. 🙂

Nem lehet újat írni, mondani. Legfeljebb csak új formát adhatunk mindannak, ami van, ami mindig is létezett. Megkísérelhetjük ugyan, hogy érthetőbb és emészthetőbb kereteket adunk a létezés igazságainak, de nem kizárt, hogy ezen törekvésünkkel csak még jobban elkomplikáljuk, és érthetetlenebbé tesszük az élet dolgait.
Miért is írok hát? Miért fordítom még mindig életem idejét és energiáját arra, hogy az örök lét végtelenségét véges szavakba és szóhalmazokba kényszerítem?
Bár meglehetősen fájdalmas és kényelmetlen a válasz, erőt veszek magamon, és kimondom. Leveszem az összes maszkot, és tükörbe nézek, mert tudom, hogy az idők végezetén semmi más nem fog számítani, csak az, amit őszintén, tiszta szívvel megvallottam magamnak és azoknak, akik valamiért épp felém irányítják figyelmüket.
Mint korábban is említettem, azért írok, mert megnyugtat, mert abban lelek még egy kicsinyke örömöt, ha látom, hogy az ujjaim szinte automatikusan megtalálják a következő karaktert a billentyűzeten, hogy a szavak segítségével szóközöket formáljanak, helyet a teremtés igazságának. De miért nem vagyok én nyugodt? Miért kell szócsépléssel nyugtatgatnom magam? Most a hamis én azt súgja, hogy ne aggódj, más is ezt teszi. Sőt, mások még pénzt is csinálnak belőle. Erre a még hamisabb én azt válaszolja: te senki máshoz nem mérheted magad, csak önmagadhoz! Micsoda hízelgő gondolat! Csak önmagamhoz mérhetem magam, senki máshoz, mert én minden és mindenki felett vagyok. Nem mérhetem magam sem a koldushoz, sem a gazdaghoz, sem a boldoghoz, sem a boldogtalanhoz, mert én vagyok az alfa és az ómega, a nagy Attila, istennek ostora. Kinőttem már mindet és mindenkit, ami és aki megjelenik a nagy ÉN királyi horizontján.
De bereked a hamis én, és bereked a még hamisabb és a leghamisabb én is. Nem tudják már azt üvölteni, hogy más vagyok, különb vagyok, mint a többi. És bár van némi igazság abban, hogy az ember mindhiába méricskéli magát máshoz, nyugtatgatja magát azzal, hogy van rosszabb is, mint az ő tulajdon énje, be kell látnom, hogy koldus vagyok, egy nyughatatlan koldus, ki e sorokkal próbál egy kis nyugalmat lopni az őt körülvevő éterből. A szó és a gondolat az én kábítószerem, az én altatóm.
Kedves barátom, én nem érted írok. Sosem voltam annyira önzetlen, hogy megmozdítsam a ceruzámat teérted. Az igazat megvallva, úgy gondolom, nem is lenne értelme, mert mindenkinek (neked is) kutya kötelessége rájönni, hogy önmagában hordozza a saját megváltását. Az égvilágon semmit nem tehetek érted, hogy eltűnjön a saját hazugságaid által meggyötört szívedből a szomorúság. Senki sem tehet semmit érted. Érted? Legfeljebb csak annyit, hogy nem rejti véka alá, amit érez, amit gondol, hogy megláthasd magad az ő gondolatainak tükrében.
Önző koldus vagyok, ki szavakkal nyugtatja magát, melyek gyarló módon az igazságot akarják kifejezni. Egy rongyos nincstelen, ki azt hiszi magáról, hogy bilincstelen, és árva létét csak annak köszönheti, hogy van kegyelem. Egy ideje tudom, hogy az igazságot nem lehet szavakba zárni, a tollat el kell dobni és a szájat be kell zárni. Mégis kitartóan próbálkozom, szavakat lopok, ide-oda rakom, örülök neki, ha van gondolatom. Nehéz meglátnom, hogy a te bánatod az én nyomorúságom.

Tanítók, guruk és különböző szaktekintélyek ezrei élősködnek emberek millióin.
Elhiszik és elhitetik másokkal is, hogy van tanítás, hogy amit ők mondanak, az nem hazugság, hanem a szent gondolat, az örök igazság. Beetetik az éhezőket pozitív gondolatokkal, agykontroll technikákkal, titkokkal, és tömik zsebeiket dollárral, eurókkal. Tömik, mert megtehetik, a koldusok lehetővé teszik, s jövedelmük nem adóztatik. Szegények, ha tudnák, mekkora terhet cipelnek…
Na de mi ez a sok összevisszaság? Miket zagyválok itt megállás nélkül? Van-e, s ha van, mi értelme ennek a zűrzavaros bejegyzésnek? Nem tudom. Lehet, hogy van értelme, lehet, hogy nincs. Lehet, hogy szemét ez az egész, de lehet, hogy kincs.
A következő sorokat teszem felelőssé a fentiek és az alábbiak megszületéséért. Tisztelettel megkérem, hogy lépjenek elő, és segítsenek az olvasónak szétoszlatni az értetlenség felhőit:

“Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte:
– Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat.
– Miért utálsz János?
– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.” (Popper Péter)
… hát nem csoda…

Na? Érthető-e már az önsanyargatásom?
Igen, tudom. Nehéz, súlyos sorok ezek, melyek visszariaszthatnak bennünket a pozitív gondolkodás, az agykontroll és a hangzatos ezoterikus okosságok langyos, megnyugtató bugyrába. De számodra, kedves olvasó, ki már itt vagy, tudd, hogy nincs menekvés! A valóságot akartad, az igazságot szomjaztad a pozitív gondolatok helyet, mert az élet „apró örömeiben” nyugalmad nem lelted.
Sok érdekes, de gyakorlatban nem működő hangzatos spirituális tanítás van, amelyekért rendszerint rengeteg pénzt elkérnek. Rengeteg guru gurul ide-oda, ki szép szavakat fecseg és a zsebe az otthona. Elhangzik egy mérföldnyi eszmefuttatás, melynek lényege a pozitív gondolkodás. Változtasd meg a gondolatod, és megváltozik a világod! Fordíts hátat a nehézségeknek, menekülj és csodálkozz, hogy a valóságot nem látod!
Te vagy isten, a világ közepe!
Ki megteremt pénzt, sört, bort, pálinkát,
hímvesszőt és pinát.
Tündöklő, pokolba igyekvő lavinát.

Kedves embertársam, számtalanszor megtapasztalhattad, hogy az elbűvölő látszat sok pénzbe kerül. A szép autónak és a szép palotának nagy az ára. Ugyanígy a hangzatos szavakat sem adják bagóért.
A szaktekintélyek és a guruk nem dolgoznak ingyen. Rávilágítanak a problémáidra és mindig a legérzékenyebb és a legfrissebb sebedet piszkálják, miközben azt szajkózzák, hogy van megoldás a problémáidra. Ezek után számodra teljesen egyértelművé válik, hogy az ők kezükben van a fájdalmaid és betegségeid ellenszere, és újra letérsz az egyedüli járható útról, melynek neve: önismeret.

Nem igaz, hogy a szegénység a tisztaság záloga. Viszont ha egy kicsit elvonatkoztatunk attól az ezoterikus tantól, hogy a múlttal nem szabad foglalkozni, és megnézzük, hogyan éltek azok az emberek, akiknek a szavai nem váltak az idő martalékává, azt láthatjuk, hogy legtöbbjük munkásságát az akkori tömegszellem nem értékelte. Sokan meglehetősen szerény körülmények között éltek, mert megalkuvást nem ismertek, szép szavakat nem fecsegtek, a hamisságnak nem hízelegtek.
Tudomásom szerint Szókratész sem bővelkedett a földi javakban, mert fontosabb volt számára, hogy egyenesen kimondja, mit gondol, mit érez, mint az, hogy a tömegszellem mit eszik, mit éhez.
Nagyon fontos leckét kapott Popper Pilinszkytől. Elképzelhető, hogy ez a néhány sor sírjáig kísérte őt. Ez a néhány sor olyan lehetett számára, mint egy tőr, melyet ha kihúznak a sebből, elvérzik az áldozat. Valószínűnek tartom, hogy Popper Pilinszky tőrjét hordozta magában élete végéig. Azt a tőrt, mely tudtára adta, hogy ez a rengeteg okoskodás, eszelés, filozofálás, és a sok ezoterikus rágógumi csak hab a materializmus és a földhözragadtság tortáján.
Körülnézek, és tudálékos koldusokat látok, akiknek, annak ellenére, hogy az életük romokban hever, és a reményvesztettség szakadéka peremén tántorognak, mindenre van egy frappáns válaszuk. Koldus szaktekintélyek sorait olvasom, kik ugyanúgy, mint én fájdalmuk csillapítását remélik a papírra vetett soroktól, kik ugyanúgy, mint én hátat fordítanak az őket körülvevő tükörvilág fájdalmainak, és esedezve könyörögnek egy kis jóért, egy kis szeretetért, miközben kemény pénzeket fizetnek a pozitív gondolkodás tanfolyamokra, melyek tanai úgy hatnak rájuk, mint agysejtekre a vénába fecskendezett heroin.

Kedves embertárs, igaznak vélem azt a kijelentést, hogy tanulni jöttünk a földre. És ha te is igaznak hiszed, akkor hadd ne fordítsunk hátat semminek. Tudva azt, hogy minden, amit tapasztalunk, általunk létezik, és értünk van, hogy megismerhessük és megérthessük a fizikai lét hiányosságait, korlátait, merjünk szembenézni a világ fájdalmaival. Engedjük, hogy ez a szembesülés arra ösztönözzön, hogy megpróbáljuk elképzelni és vágyni a mennyországi állapotot, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy újra megtapasztalhassuk a súlytalanság és a végtelenség örömét. Ne (csak) arra összpontosítsunk, hogyan lehet egy kellemetlen tünetet szétoszlatni, a rossznak bélyegzettnek hátat fordítani, mert nem ez a megismerés útja. A pozitív gondolatok nevű kábítószer épp olyan, mint az alkohol, a morfium, és a kokain: csak ideiglenesen szabadít meg a gondoktól.
Miért hisszük, hogy azért születtünk, hogy rendbe tegyük az e világi problémáinkat, amikor folyton azt tapasztaljuk, hogy ez az állapot véges, mulandó? Miért akarunk oly betegesen berendezkedni a kényelmes, gondtalan és problémamentes földi életre? Csaknem azért, mert még mindig azt hisszük, hogy csak annyi van, amit az átlag hatvan év alatt megtapasztalhatunk? A párkapcsolat nem azért romlik-e meg, mert romlandó? A szexualitás nem azért múlik-e el, mert mulandó? A földi gazdagság nem azért veszik-e el, mert veszendő?
Megkoronáztuk, kitüntettük, és felavattuk egymást. Az orvosok lettek a gyógyulás avatott tekintélyei, kik ideiglenesen az egészség látszatát kölcsönzik az embernek. A papok lettek a jóság, az erkölcsiség és tisztaság avatott tekintélyei, kik ideiglenesen a jóság, az erkölcs és a tisztaság álruhájába öltöztetik híveiket. A közgazdászok lettek a bőség avatott tekintélyei, kik ideiglenesen a gazdagság illúzióját vetítik szemeink elé. A tudósok lettek a tudás avatott szaktekintélyei, kik egy kis időre a tudás illúzióját ültetik fejünkbe. Az avatott tekintélyektől olyan dolgokat vásárolunk, amelyek már születésükkor halálra voltak ítélve.
Halott dolgokba kapaszkodva, büszkén, jóságot, egészséget és bőséget színlelve, arcunkra fagyott művigyorral énekelve menetelünk sírgödreink felé, halott dolgokat és eszméket hagyva magunk után, melyek tovább éltetik az álmennyországot.
Miért véges a földi élet? Ki tudja? Lehet, hogy azért, mert arra volt teremtve, hogy véges legyen, hogy felismerve ezt, még a fizikai létsíkon elkezdjük keresni az örök életet. De lehet azért is véges, mert halott tárgyakban keressük az élet értelmét, olyan dolgokkal kötjük össze magunkat, amelyek már a születésük pillanatában elindultak a halál felé, amelyek a rájuk fordított figyelem nélkül elporladnának.
Boldogok azok, akiket kevés anyagi kincs vesz körül, kik az értékes, életet adó figyelmüket megőrizhetik önmaguk táplálására, a teremtés igazságainak felfedezésére, megmutatására.
Nagy földi otthonokat építünk, hatalmas területeket kerítünk be, sok tárgyat vásárolunk, melyek folyamatosan lekötik figyelmünket, kiszippantják az életet belőlünk. Ekképp a földi kincseinkkel együtt mi is az enyészet martalékává válunk.
Hol van a figyelmünk? Kit és mit szolgál az értékes figyelmünk? Hol oszlik szét, hol semmisül meg az életet adó figyelmünk? Min dolgozik a figyelmünk? Helyre akarja állítani a megromlott kapcsolatot? Fel akarja éleszteni a haldokló szexualitást? Javítgatja az omladozó falakat? Csiszolja a rozsdázó vasat? Kaparja a régi festéket, és keveri az újat? Álarcokat formál, jelmezeket készít? Éljenzi az eszmét? Harcol egy darab földért? Örök hűséget esküszik a változatlannak?
Láthatjuk, hogy amennyiben a halandóval és mulandóval kötjük össze az életünket, mi magunk is halandókká válunk. Vajon mit kell tennünk azért, hogy halhatatlanokká váljunk? Lehet, hogy még nem láttál senkit meghalni, de közvetett módon te is találkoztál a fizikai halál gondolatával, amikor tudomást szereztél egy családtag, egy barát vagy egy ismerős haláláról. Minden ilyen haláleset egy jelzőtábla, mely figyelmeztetni próbál, hogy olyan úton jársz, mely egy sírgödörbe torkollik. Tisztán láthatod, hogy ha úgy élsz, ahogy ők, te is úgy végzed, ahogy ők. Minden, amit látsz, azt bizonyítja, hogy ha élettelen dolgokba kapaszkodsz, előbb-utóbb a te tested is alkalmatlanná válik arra, hogy helyet biztosítson az életnek.
A fizikai lét megtanítja nekünk, hogyan lehet halott tárgyakba és eszmékbe kapaszkodva meghalni. Elképzelhető, hogy a földi lét talán csak arra való, hogy megismerkedjünk a halál trükkjeivel és módszereivel, hogy a megismerés által legyőzhessük őt, és bekerüljünk az örök lét birodalmába, a halhatatlanság mennyországába.
Sokan azt mondják, hogy a mennyország itt és most van, hogy az csak egy elmeállapot. Kedves barátom, ha neked még örömet okoz, nyugodtan higgyél még benne, hogy a mennyország itt van, ebben a földhözragadt és földhöztapadt formában, de légy résen, mert közeleg feléd is a felismerés, hogy az egész csak egy hiú ábránd, egy hamis eszme, mely elviselhetőbbé teszi a földhözragadtság, és a soha véget nem érő monoton ismétlődések poklát a koldusemberek számára. Akik azt vallják, hogy a mennyország itt van, azok szerintem csak addig boldogok, amíg élvezhetik a koldusemberek figyelmét, kik szavaikon csüngve azzal töltik életük idejét, hogy romantikus és szent hazugságokba kapaszkodva élő látszatot kölcsönöznek halott tárgyaiknak, és szebbnél szebb jelmezeket és álarcokat készítenek, hogy legyen amit felvenni a vasárnapi szentmisére és a közös meditációkra. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy „a mennyország itt és most van” prófétáinak nagy része súlyos betegségben, kínok között hagyja itt azt a bizonyos itt és most mennyországot, amelyről egy életen keresztül prédikált. Egyik ilyen nagy próféta Osho volt, ki elkápráztatta Hollywoodot és a fél világot a hangzatos tanaival, végül pedig betegen, kínok között lehelte ki a lelkét.
Kedves olvasó, ha túl hosszú és érthetetlen volt ez a bejegyzés, próbáljál csak annyit észben tartani, hogy a szarból lehet csokoládét formálni, és be is lehet szépen csomagolni, de az íze és a szaga mindig emlékeztetni fog annak valódi minőségére.
Reggeltől estig dicsekedhetnék, mert megvan mindenem, amiről más még csak álmodni sem mer. A fél világot bejártam. A legfinomabb ételeket fogyasztottam, láttam, tapasztaltam. Soha nem éheztem, soha nem fáztam. Látszólag a szerencse volt az útitársam. Megkaptam mindent, mit ember csak remélhet, mi nélkül azt hiszi, nem lehet, nem élhet. Minden nap megkapom családom és barátaim ölelő szeretetét, de valami nem hagyja nyugodni az elmét. Semmi földi jó nincs, amire még vágyok, mit ha megkapnék, vidámabb és boldogabb lennék. Megkaptam mindent, és mégis szegény vagyok. Már annak sem örülök ha a nap az égen ragyog. Földi utam alatt mindvégig kerestem, sok szépet találtam, mit sokáig csodáltam, de lelkem igaz nyugalmát semmiben sem leltem.
Gazdag vagyok nagyon és egyben nagyon szegény,
Nyitott szemmel tévedtem el a lét mezején.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

A végtelen

Bennem él a végtelen.
Nem elégít ki már se pénz, se szex, se szerelem,
Boldogságom az anyagban hiába keresem. Nem lelem.

Magamra veszek mindent, mit gyenge testem elbír,
A vállaim roskadoznak. Nem ez a gyógyír.

Kerestem az igazit, a nagy csodát,
Jártam-keltem érte hegyen-völgy át.

Kereső szívem hangját játékokkal csitítottam,
Parancsoltam neki: ne keresd, mert megvan!

Eszemet s népemet rendszerint átvertem,
De az Ő igaz nyugalmát továbbra sem leltem.

Meg kellett értenem, nehéz őt átverni,
A sikerért, komám, korábban kell kelni.

Óvatosan keltem hát, hogy ő ne ébredjen,
Álomport hintek rá, ezen járt az eszem.

De álompor a szívre nincs a játékboltban,
Sem a piacon, sem a kocsmában, sem a templomban.

Csak zsibbasztókat találni, akárhol is járok,
Fejem fölött folyton egy gúnyos varjú károg.

Zsibbasztókra költöm az össze vagyonom,
és ha az nem elég, éjj-nappal dolgozom.

Ha kell, koldulni megyek érte.
Ne zaklasson többé! Az Isten szerelmére!

Ne zaklasson engem! Hagyjon nyugodtan élni!
Megvagyok én nélküle is! – akarom remélni.

A végzetembe sietek ezzel a magatartással.
Szív nélkül nem lehet. Se vele, se mással.

Játékok, pénz, zsibbasztók, szex és szerelem.
Az Isten bocsássa meg! Hol itt az értelem?

Ősidők óta kutatom, keresem, nem lelem.
Nem akarom látni, hogy Ő maga a végtelen.

Szívem hangját követve tarthatok csak felé,
Ővele érkezhetek atyám háza elé.

Esélyt kaptam rá, hogy tisztán meglássam:
Bennem a végtelen, s a szív az útitársam.

Folyton figyelmeztet, ha egy helyben sokat állok,
Ha a félelem visszafog, s ha zsibbasztókra várok.

Az ő hangját követve az utat mindig meglelem,
Segít, hogy megszülessen a FÉL-ből az ÉRT-ELEM, SZER-ELEM.

Gondoltam, a következő videót még belinkelem a fenti gondolatok után:

Advertisements
Categories: Minden | 14 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

14 thoughts on “Hol van a mennyország?

  1. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!

    Hol van a mennyország?

    ÉG ÉS FÖLD

    Istenünk két Mennyországot
    álmodott a létnek,
    földi létezésnek egyet,
    egyet meg az Égnek.

    Égi létezésből jöttünk,
    feledve lét múltját,
    végigjárni a szeretet
    sokszor rögös útját.

    A Mennyországot megélni
    Földön ember dolga,
    szabad akarattal mint úr,
    s nem úgy mint rabszolga.

    Anyagban mennyei lét csak
    akkor, s úgy élhető,
    ha embernek tudata e
    feladathoz felnő.

    Ég és Föld közt vajon mi a
    látható különbség?
    Földön ismeretlen még a
    mennyei békesség.

    Mennyet akarunk? Hát nyíljon
    szeretetvirágunk,
    s Égi Mennyországot teremt
    földi valóságunk.
    (2014.07.08.)

    Azért én sem ragadok le ennél a hat versszaknál. Mennyország? Kinek mi! Egy biztos, hogy e fogalom igen ingatag lábakon áll, ahogy szokás mondani, relatív. Ami nekem a Mennyországot jelen(het)i, az másnak a pokol. Azt viszont bizton állítom, hogy van Mennyország, Igazi Mennyország. Minden emberben OTT BELÜL található, a nagy kérdés csupán az, hogy az ILLETŐ akarja-e megtalálni, s a további kérdés még az is, hogy megvan-e hozzá az “eszköze”, a szíve. S hogy ne érje szó a ház(am) elejét a következő versem kapcsán, ezt az egyenletet le kell hogy írjam: Égnek Kékje=OTT BELÜL.

    ERŐBŐL NEM MEGY

    Tudom, hogy az Égnek Kékje
    a Mennyország kapuja,
    buta fejem azon töröm,
    hogyan másszak fel oda.

    Lajtorjámat felállítom,
    már a végét sem látom,
    létrafok számlálhatatlan,
    én mégis odavágyom.

    Bennem a vágy, s eltökéltség
    visszafordíthatatlan,
    érzés, hogy feljussak oda,
    már-már megfoghatatlan.

    Erőm gyűjtöm, s fizikumom
    készítem a nagy útra,
    ilyen kitartással talán
    feljutok a Tejútra.

    Lépéseket lépés követ,
    ám félúton feladom,
    miért e sikertelenség,
    Istenhez fohászkodom.

    “Kérlek mondd meg, hol hibáztam,
    hisz készültem nagy útra,
    adj Fényt, s megvilágosodást,
    hol tévedtem tévútra.”

    Istenem a szemöldökét
    felvonja jó magasra:
    “Erőddel ez hasztalan, csak
    szíveddel jutsz fel oda!”
    (2014.06.22.)

    Ide kívánkozik egy kis történet, lehet, hogy nem ismeretlen. Egy zsebtolvaj mindenkit ki tudott zsebelni, egy ember kivételével, akit hűségesen követett, de az ékszert, melyet az imént vásárolt, nem találta nála sehol. Felfedte magát a vásárló előtt, s megkérdezte, hogy az imént vásárolt ékszert hova dugta, melyik zsebébe, mert Ő most kudarcot vallott, nem találja. A válasz: oda tettem, ahol a biztos nem fogod keresni, ott van a Te zsebedben. Hát… így vagyunk mi a Mennyországgal kapcsolatban is, ITT VAN BELÜL, mégsem találjuk. Miért is?!

    Boldog Mennyországkeresést kívánok Neked is, Olvasóidnak is, és a Nem Olvasóidnak is, szeretettel: Schmidt Károly.

    • Örvendtem Károly most is, mint mindég, kedves, megtisztelő hozzászólásodnak. Ami fent, az lent, ami kint, az bent, a részben az egész, és az egészben a rész. Ekképp igaz az, hogy bennem a Mennyek országa, de én már nem tartom valószínűnek, hogy azt az én testem meglátja. Mert az a test nem csak eszköz, hanem egy pont után korlát. Mely képtelen meglátni a teremtés teljes csodáját. 🙂
      Jó egészséget drága barátom!

      • Schmidt Károly

        Kedves Szabad Gondolat!
        Szerintem elég sokan vagyunk, akik földi, fizikai létezésükben meg szeretnék látni a Mennyek országát. Telik-múlik az idő, s elég sokan leszünk, akik már nem tartják valószínűnek, hogy a testük meg fogja látni azt. Ám felvetődik egy kérdés, egyáltalán szükséges a Mennyek országának fizikai érzékelése? Már láttuk, látjuk, tapasztaltuk, tapasztaljuk, hogy az anyagi megnyilvánulásban elért “siker”, s ez lehet(ne) akár a Mennyek országa is, hisz annak számtalan formája lehet ITT LENT, egyeseket igen önteltté tudná, vagy tudja varázsolni, s ebben az esetben – ahogyan azt egy írásban olvastam – e történés a visszájára fordul. Lehet, hogy sokkal célravezetőbb ily tudat hiányában, azaz tudattalanul “letudni” anyagi megnyilvánulásunkat, s aki képes rá, hogy “szívével átugorja ezt a lécet”, csalódni biztosan nem fog. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az ITTLÉTÜNK próba 3D-s álruhában. Oly rövid ez a fizikaiságunk, hogy azt akár féllábon is ki lehet bírni, természetesen szükségeltetik egy jó adag kitartás és értelem. A test korlátos mivoltával én is egyetértek, bár nem szükség, illetve törvényszerű ilyen korlátok közé szorítani. Én, a jelenlegi fizikai állapotomban el tudom képzelni a nem fizikai Mennyország megtapasztalását. No, majd meglátjuk, s most nem teszem azt hozzá, hogy a vak is azt mondta és sosem látta meg.
        Boldog, s mennyei mindennapokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

    • még egy dolgot meg szerettem volna mutatni, bár lehet, hogy már ismered.
      Ez az ember már halott is volt, nézd, hogy látja a mennyet:

  2. Kőszegi Viktor

    Nahát így jár aki keresi, hogy mi van. Pedig amit keres mindíg ott van, ahol éppen van. 🙂
    Csak néha hanyatt esüknk az utunkon, mert az éppen útban van. 🙂

    • Folytasd csak, ne hagyd abba Viktor! Olyan rosszat úgy sem tudsz mondani rólam, aminél rosszabbat nem tudnék mondani magamról! 🙂

  3. Kőszegi Viktor

    Nahát, ha ez verseny inkáb bevárlak így hanyat fekve, hasamat fogva és magunkon nevetve 🙂

  4. zsukat

    …Kérdőjeleimet nyomatékosítod, frusztrációmat erősíted, keresésemet kutatod, hitem-nem hitem feszegeted, létezésemet igazolod, elmekáoszom töltöd élettel…és megfogalmazod a megfogalmazhatatlant. Míg olvastalak, hullt a könnyem. Rég volt ilyen. Tisztultam. Köszönöm! És mégis élnünk kell. Minden nyomorával és lélegezni érdemes pillanatával. TÚLélni. A mit??!!?! Ezt a káoszt, min sebzetten bukdácsolunk. Szó nincs. Valóban kevesek, semmit nem érőek a szavak. Közben meg szomjazunk egy józan, szókimondó, igaz, gaz :o) kiömlésre….ömlesztve a betűket, leütésükkel járó pillanatnyi gyönyörre. Isssssssss. Nincs recept. Sem gyógyír. A lelkem nyugalmát nem nyerem érzete, tudata….mar, feszít, megöl…és mégis felkeltem ma is. És tudok még mosolyogni, égni, tenni….valamiért. Kiírtam magamból e hajnali elmebajt. Nincs válasz. Kell az “őrületed”!

    • Értelme van, kedves testvér, mindennek. Még akkor is, ha mi megfosztanánk bizonyos dolgokat tőle. Ez az, ami nem fér a 21. századi ezotéria fejébe.
      Mindenhatók vagyunk.
      De az orrunkig néha alig-alig látunk…
      Derűs napot! 🙂

  5. szivárványhavasán

    Drága Atilla/Attila/Szabad Gondolat! Annyira szeretlek! De csak mert önzők… vagyok… 😀

    • Legközelebb mondd azt, hogy gyűlölsz, és húzzak már a búsba… hogy ellensúlyozd a fenti kijelentésed 🙂

      Önzőségből születik az önzetlen,
      ha látjuk, hogy magvunk mily esetlen.

      Önzőségtől nehéz megválni,
      ha az örökkévalót nem merjük meglátni. 🙂

      Kétféle ember van:
      egyik tudja magáról, hogy önző. A másik még nem…

      Jó utakat! 🙂

      • szivárványhavasán

        Ahogy jól esik! 😛

  6. Kircsi Erika

    Végre, végre! Valaki megfogalmazta, amit gondolok! Amit leírtál, az az enyém is. 🙂 köszönöm

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.