Valótlanságok, melyeket valóságnak hiszünk – Az ellenség

ENEMY_ii_by_xlostfaithElőszó

Kötelességemnek tartom ezen bejegyzés előtt is hangsúlyozni, hogy minden szó, amit itt olvasni fogsz, csak bizonyos helyen, csak bizonyos időben és csak bizonyos személyeknek igaz. Viszont a párhuzamos valóságok világának azon szeletén, melyen épp tartózkodom, és melyen velem együtt sok embertársam tartózkodik, igaznak látszik.

Az Új Kor küszöbén mindenki a változásról álmodozik, de kevesen vannak, akik tudják, hogy nem kell változni, mert a változás VAN, mindig van, a változást csak engedni lehet, siettetni vagy késleltetni, nem igazán. Vagyis lehet próbálkozni vele, de nem tanácsos. Viszont látok már olyan embereket is, akik tudatában vannak, hogy egy bizonyos állapotot csak akkor lehet megváltoztatni vagy megszüntetni ha értelmét vesszük. Sokan már tisztában vannak vele, hogy egy létállapot csak akkor változhat, ha már kiteljesedett, elérte célját, és nincs rá szükség.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol fontos ismételten hangsúlyozom, hogy mi voltunk azok, akik úgy döntöttünk, hogy a tudatosság útját választjuk, és megpróbáljuk megérteni a teremtés működésének misztériumait. Ezért az út közepén nem dönthetünk úgy, hogy mostantól úgy élünk mint a spenót, mely egyszerűen csak van anélkül, hogy értené, hogy honnét, miért és meddig. Természetesen lehet próbálkozni, de úgy tapasztalom, hogy a lét előszeretettel emlékeztet bennünket egykori döntésünkre, a teremtővel kötött megállapodásunkra, miszerint tudni szeretnénk, hogyan működik ez az egész.
Azt látom, hogy sokan érzékelve a megértéssel és a bölcsességgel járó felelősség súlyát, annak ellenére, hogy „aláírtuk a szerződést”, nyomunk egy hatalmas padlóféket, és úgy döntünk, hogy már nem vagyunk kíváncsiak rá, hogy mi miért van, eldobjuk magunktól az ok-okozat megértésének lehetőségét, és azon fáradozunk, hogy újból spenótként létezzünk, ezáltal megtagadva, hogy az Ő gyermekei vagyunk, kik az Ő hasonlatosságára teremtettünk, kik igenis megfejthetik és érthetik a természet és a teremtészet titkait, majd tudatosan részt vehetnek a nagy mű továbbformálásában, építésében, szépítésében.
Kedves testvérem, tudom, hogy kecsegtető annak gondolata, hogy a növénynek kisebb a felelőssége, mint az embernek, ezért könnyebb lenne hirtelen befékezni, és visszamenni spenótba, de vajon valóban le akarunk mondani a növekedésről, az állandó változásról és arról az örömről, mely az isteni mivoltunkban való növekedéssel jár? Nem hiszem, hogy valóban ezt akarjuk. Biza kissé kényelmetlen a gyáva emberek székletével borított harcmezőn keresni a fény felé vezető utat, de én amondó vagyok, hogy mégiscsak megéri, van értelme megőrizni emberi lelkesedésünket, mert általa kijuthatunk ebből a szemétdzsungelből, melyet mi magunk hoztunk létre vakságunkban, tudatlanságunkban, félelmünkben.
Mostantól csak az olvassa ezt a bejegyzést, ki örömmel vállalja, hogy továbbra is emberként szeretne élni, és nem kívánkozik vissza a spenót létállapotba.

Az ellenség illúziója

Egyre gyakrabban beszélek a Humán Operációs Rendszer megismerésének fontosságáról, mint az emberi korlátok tudatos levetkőzésének egyik legalapvetőbb lépéséről.
Talán a legdurvább programja a Humán Operációs Rendszernek, mely jelen van az élet minden területén a vallástól a politikáig, a legnagyobb valótlanság, amit az ember valóságnak hisz az,
hogy van külső ellenség. Mostantól szándékosan igyekszem kerülni a hazugság kifejezést, és használom a valótlanság fogalmat helyette, mert ha hiszek a hazugságban, akkor hinnem kell a külső ellenségben is, és valamiért már nem esik jól bárkire vagy bármire ellenségként tekintenem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a hazugság létezése feltételezi, és indokolja a külső ellenség létezését is. Ezzel szemben a valótlanságról meg a hamis illúziókról elmondhatjuk, hogy egy olyan betegség szüli, melyet tudatlanságnak nevezünk, mely a fél elemből ered, és mely gyógyítható, ha van szer, mely etet. És érdekes módon egyik legjobb barátom, mielőtt itt hagyta volna a tudatlanság szemétdombját, nem azt mondta, hogy bocsássál meg nekik, mert szarházi, gonosz disznók voltak, hanem azt, hogy bocsássál meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek. Ebből következik, hogy még ő sem hitt a külső ellenségben.
(Ha netán valakit zavarna, hogy néha napján őt idézem, az kérem ne kínozza magát azzal, hogy a szabad gondolatot olvassa, mert elképzelhető, hogy ez a csúnya szokásom a közeljövőben sem fog elmaradni. 🙂 Hogy miért nem? Azért, mert egy jó ideje határozottan kijelenthetem, hogy bizonyos kinyilatkoztatások, melyek állítólag tőle származnak, nem mondanak ellent a logikának, érthetőek, józan paraszti ésszel is követhetőek.)

Visszatérve a nem létező külső ellenségekhez, elmondhatjuk, hogy bár úgy tűnik, hogy bizonyos emberek hazudnak, szándékosan félrevezetnek, valójában nem hazudnak, hanem tudattalanul fecsegnek, állítanak olyan dolgokat, melyekben vakon hisznek anélkül, hogy személyes tapasztalataik, megéléseik, felismeréseik és megértéseik révén meg lennének győződve állításaik valóságtartalmáról. Ugyanígy az is elmondható, hogy bár úgy tűnik, hogy vannak rosszindulatú emberek, valójában csak olyan emberek vannak, akik vak hittel, tudattalanul vívják a szent háborút, melyet ha mi kellő alázattal és szelídséggel szemlélünk, szembesülhetünk a bennünk is létező, a minket is uraló kollektív tudattalannal, az elkülönült hamis énnel, az egóval.

  1. Külső ellenségeink száma és tudatlanságunk mértéke egyenesen arányos egymással. Hétköznapi nyelven: Minél több ellenségünk van, annál kevésbé vagyunk tudatosak. Tehát akinek sok ellensége van, az csak gondolja magáról, hogy tudatosan éli az életét, valójában a tudatlan kinyilatkoztatások tengerében úszik.
  2. Külső ellenségeink száma egyenesen arányos felelőtlenségünk mértékével. Vagyis: minél több a külső ellenség, annál kevésbé van fogalmunk arról, hogy felelősek vagyunk mindenért, amit látunk és tapasztalunk. Minél több ellenségünk van, annál kevésbé vagyunk tisztában azzal, hogy a világot az EGY(-)ÉN teremti és formálja, személyes tapasztalatait ő maga írja.
  3. Ha hiszünk a külső ellenségekben, több mint bizonyos, hogy nem értjük az ok-okozat jelentését, nem tudjuk, hogy mindenre szükségünk van, amit tapasztalunk, és azt sem tudjuk, hogy a megbántást minden személy, minden egyes én (egyén) önmagában hordozza.
  4. Ha hiszünk a külső ellenségben, szinte biztos, hogy nem értjük, és nem is éljük az egységet, nem tudjuk, hogy csak az EGY VAN, mely oszthatatlan. Ha hiszünk a külső ellenségben, nem hihetünk az EGYségben, az együvé tartozás megújulást hozó erejében.

Talán elmondhatjuk, hogy ebben a háromdimenziós világban a legnagyobb kihívás, a legfontosabb feladatunk az, hogy tudatosan, megértéssel felszámoljuk az összes ellenségképzetünket, mert anélkül lehetetlen továbblépni, feljutni a magasabb létsíkokra.
A földi lét a végtelen élet iskolájának az elemi osztálya, ahol megtanulhatjuk az élet legalapvetőbb törvényét, miszerint NINCS ELLENSÉG. Ez a felismerés annak megértésével és megélésével köszönthet be: hogy nincs más, csak az EGY(-)ÉN, és annak a különböző megnyilvánulásai.
AZ EGYSÉG MEGÉRTÉSE ÉS MEGÉLÉSE TESZI LEHETŐVÉ A SZER SZABAD ÁRAMLÁSÁT, MELY AZ ÉLET, AZ ÁLLANDÓ MEGÚJULÁS, AZ ÁLLANDÓ NÖVEKEDÉS, AZ ÚJ MEGSZÜLETÉSÉNEK NÉLKÜLÖZHETETLEN ESZKÖZE.
Az egység megértésével és megélésével az összes ellenségképzet, mely az elkülönültség illúziójából fakad, szertefoszlik. (A bölcs szív születése címet viselő szabad gondolatokat ébresztő találkozón erről volt szó.)

Nem szeretném ismételni a már ezerszer leírtakat és elmondottakat. Ha úgy érzed, hogy egy átfogóbb, egy mélyebb és egy tisztább képet szeretnél kapni arról, hogy hogyan számolhatod fel az ellenségképzeteidet, ajánlom figyelmedbe a következő bejegyzéseket:

Egy kis történettel fejezném be ezt a bejegyzést, mely talán segíthet jobban megérteni a „NINCS ELLENSÉG” lényegi mondandóját.
Egy fiatalember azt mondta, hogy ő nem hisz sem Istenben sem Jézusban, csak a tényekben, abban, amit lát, amit tapasztal, miszerint a bankok, a zsidók, a politikusok, a cigányok, stb. az ország ellenségei.
Ezek valóban tényszerű dolgok. Legalábbis látszólag. Bolygónkon végtelen sok tény van. A kizsákmányolás, a bankok, a zsidók, a cigányok, az éhezés, a kiszolgáltatottság, az erőszak, a rasszizmus, a nacionalizmus, a szomáliai éhező gyerekek mind-mind tények. Viszont az öröm, a lelkesedés, a játék, a határokat, a nemzetiséget, a faji és vallási hovatartozást nem ismerő szeretet is tény. A kérdés az, hogy a lehetséges földi tények végtelen halmazából ÉN mit tapasztalok, és miért, TE mit tapasztalsz, és miért.
Tehát világunkban sok milliárd tény van. Minden, amiről valaha tudomást szereztem, tényként kezelhető, de számomra, a magyar ember számára megoldást kínáló kérdés nem az, hogy valami tény vagy nem tény, hanem az, hogy abból a sok milliárd tényből, ami e Földön megtapasztalható, én miért épp azokat a tényeket tapasztalom, amelyeket tapasztalok, miért van az, hogy mások abból a sok milliárd tényből a szép, a lelket felemelő és nemesítő tényeket tapasztalják.
A naivság netovábbja azt gondolni, hogy mindenki számára tények az én szomorú, ellenségképzetekkel telített valóságom tényei. Vannak olyan emberek, akik életükben nem hallottak a zsidókról. Vannak olyan emberek, akik életükbe nem lépték át a bank küszöbét. És vannak olyanok is, akik nem akarják birtokolni a földet, és épp ezért, a világon mindenhol otthon érzik magukat. Vannak, akik más nemzetek gyermekeit soha nem gyűlölték, és épp ezért őket mindenütt szeretik. Egy ilyen embernek hiába panaszolom el az én szomorú valóságom tényeit, mert az ő világának tényei teljesen más képeket vetítenek szemei elé. Épp ezért több, mint valószínű, hogy nem is fogok találkozni ilyen emberekkel, mindaddig, amíg ellenségképzetekkel teletűzdelt tényeket vetítek az én kis szubjektív világom falaira.
Igen, kedves barátom, mindenható vagyok, mert ezen a világon csak én létezek, az egyetlen én, az egyén. Én írom a valóságom tényeit. Minden, amit tapasztalok, csupán eszköze, tükröződése annak, ami valójában vagyok.
Én vagyok a háború, a szeretet s a béke.
A te szenvedésed, az én sötétsége.
Arcod derűje is belőlem fakad,
Ha tetszem neked, szereted magad.
Kedves barátom, nem feszegetem tovább a húrokat, hogy el ne szakadjanak. Ezzel a kis bejegyzéssel lassan, de biztosan eljutottunk a párhuzamos valóságok (párhuzamos létsíkok) témához, amelyet itt és most nem szeretnék részletezni, de ha igény van rá, egy kis találkozó alkalmával közösen megnézhetjük, hogyan dönthetünk arról, hogy a végtelen sok valóságból és tényből, mi épp mit tapasztalunk.

Visszaolvasom, amit írtam, és elmosolyodok naivságomon, hogy megkísérlem leírni a leírhatatlant, kimondani a kimondhatatlant. Fura érzés tudatában lenni ezen folyamat hasztalanságának, miközben látom, hogy teljesen nyilvánvaló a hasznossága. Felszólítást kapok, hogy hagyjam abba, ne írjak, ne prédikáljak, mert az írás és a prédikáció hiábavaló, ha nagyon hiszünk benne, nem lehet az jó. Ezután meg felszólítást kapok arra, hogy írjak és prédikáljak, mert MOST én vagyok az írás és a prédikáció, mely a három D-ben néha rossz, és néha jó.
Ahogy a pék csendben felkel kenyeret sütni,
Úgy lefekvés előtt nékem nem dolgom hallgatni.

Kérlek, ne feledd, hogy a szó hiábavaló,
de a szavak által születik az igazság otthona, a szóköz!

Szeretettel,

egy Szabad Gondolat”

P.S.
És most, hogy sikeresen befejeztem ezt a kis eszmefuttatást, azt mondom, hogy minden, amit olvastál lehet, hogy hamis. DE! És van itt ezer darab DE, csak nem fér mind iDE 🙂
Gondoljunk csak bele, hogy mennyi energiánkat felemészti az ellenségeskedés, az a rengeteg ellenségképzet. És próbáljuk meg elképzelni, hogy ha azt a tömérdek energiát, amit az ellenségképzetek éltetésére, és a velük való küzdelemre fordítunk, valami másra fordítjuk, például játékra, táncra, arra, hogy kíváncsian de elvárások nélkül keresünk, kutatunk, felfedezünk, lelkesedünk, hol tartana ma az emberiség?
Én még mindig amondó vagyok, hogy nem létezik ellenség rajtam kívül. Egyszerűen lehetetlen, hogy létezzen. Az ellenség egy logikai paradoxon, ami ellentmond még a legprimitívebb vallás alapelveinek is. Az ellenség egy olyan fogalom, ami félelemből és az abból származó eget rengető tudatlanságból született, mely arra késztet, hogy higgyünk a külső ellenségekben, és ezáltal mást tegyünk felelőssé mindenért, ami kényelmetlen, ami kellemetlen. Ezen a létsíkon, ahol ezek a szavak íródnak, szinte mindenki ezt teszi, és észre nem veszi, hogy ez a magatartás a tudatlanság megőrzésének, a fejlődés késleltetésének az eszköze.
A sok ellenségképzetnek, tehát a felelősség hárításának eredményeképpen 60-70 éves korunkra rongybábukká aszalódunk, lebetegedünk, és meghalunk. Miért? Talán azért, mert úgy döntöttünk, hogy nem vállaljuk fel egyedi és megismételhetetlen isteni eredetű emberi mivoltunkat? A spenótlétet választottuk és aszalt szilvaként végezzük.
TE vagy az egyedüli, ki ezt a folyamatot megállíthatod MOST, ebben a szent pillanatban.
Az élet játszótér vagy csatatér. TE döntesz! Mit szeretnél leginkább, harcolni vagy játszani?

Reklámok
Categories: Minden | 13 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

13 thoughts on “Valótlanságok, melyeket valóságnak hiszünk – Az ellenség

  1. zsukat

    Kora reggeli szabad gondolatáramlatot kaptam….élményként….hogy visszaköszönnek megfogalmazhatatlan gondolataim, hogy betűkkel is formálható ( valóban csak részben :o) mindez. Szép színes magyar szavakkal…hogy mered, teszed, felvállalod….hogy kérdéseket raksz elénk felkiáltójelekkel!!! Köszönöm! Kell mindez ami belőled jön. Igen, szomjazom az igazi kreatív értelmi “vitákat”, gondolatütközéseket és egyezések ízlelését….mikor éjszakán át lehet/ne töltődni gondolkodó lények “energia-csataterében” :o) ( verscímem is, stop a szó :o))
    Szóval, csak rajta!!!!
    Ilyenkor nem ereszt, fogva tart a felvetés…mindez és minden persze bennem…de
    tüzet szít….kiszaladnék a világból “tehetetlenségemben”

  2. nutria

    Kedves Attila!

    Megértem vívódásaidat, hogy “írjak vagy ne írjak”?
    Hamvas Béla-bááá szerint is a valóban magvas gondolatok nyugodtan maradhatnak gondolatok, igazából csak Rád és a “TEREMTŐRE” tartoznak.
    Azért írd csak le nyugodtan, ami megfogalmazódik Benned!!! :-))
    Szerintem is ideje lenne meghaladni saját magunkat, mert a problémák nem oldhatóak meg azon a síkon, ahol keletkeztek. Körülnézve világunkban, ez nem holnap lesz. Bááár, a kritikus tömeg meg ilyesmi. Ki tudja?
    Ha kötekedni szeretnék a nagy EGGGGYEL, azért mikor majd megkérdezi annó:”Na, mit csináltál abban a 3D-ben?” Nem tudom, mit szólna a következő válaszhoz:
    “Mit-mit vaze! Már nem is emlékszel, miben állapodtunk meg leszületésem előtt?!? Öltem, raboltam, erőszakoltam, stb. Ja! Valóban. Ügyes, cukrot neki, ülj előre!!!” :-))
    Szép napot!

    Baráti üdvözlettel: János

    • Kedves János!
      Jönni fog egy visszatérésről szóló gondolatsor is (szándékosan nem fogalmazom úgy, hogy megtérés, hogy ne keveredjen össze erőst a vallási dogmákkal). Úgy érzem, hogy a 3D ből való átcsúszás, lehet könnyed is, és az ölés gyilkolás is megbocsátható ellensúlyozható.
      Szép napot!

      • nutria

        Kedves Attila!

        Kíváncsian várom az írást.
        Jelenleg az a “fixa ideám”, hogy csak akkor ölhetsz “büntetlenül”, ha tudatára ébredtél. Ha szemrebbenés nélkül képes lennél te magad is elfogadni a halált. Addig viszont mocskos gyilkos vagy, ha elveszed a másik életét.
        Pedig mint már említettem, nem látom sehol a tudatára ébredést. Lábon kihordott agyhalálban szenvedő diplomások tízezrei éltetik tapsikolva a “TERRORÁLLAMOT” és szent meggyőződésük, hogy majd azon a bizonyos napon ők hussss, elragadtatnak, ilyen hülyék pedig, mint én, majd a pokol hetedik bugyrában rotyognak az idők végezetéig. :-))
        Jut eszembe! Szerinted velük mi lesz?
        Egyelőre szkeptikus vagyok a könnyed átcsusszanást illetőleg.
        De győzz meg, hogy rosszul látom a dolgokat!
        A gyermekemnek én azt mondtam, ha 3 hete éhezel és találsz egy kiflit, képes leszel-e megosztani egy társaddal?!? Na ott eldől, embernek születtél-e, vagy csak annak látszó fehérjehalmaznak!!! Minden más süket duma!!!
        Lehet, hogy gátlástalan “hegyeskönyökűt” kellene nevelnem belőle, hiszen úgyis minden mindegy?

        Üdv! János

      • Kedves János,
        A hozzászólásod kérdéseire legjobb tudásom szerint ismételten azt írhatom, amit a legutóbbi bejegyzésben leírtam: https://szabadgondolat.wordpress.com/2014/07/14/valotlansagok-melyeket-valosagnak-hiszunk-az-ellenseg/

        Bővebben kifejteni csak a későbbiekben fogom a párhuzamos létsíkok címszó alatt.
        Ha nincs kedved vagy türelmed végigolvasni a teljes eszmefuttatást, ajánlom figyelmedbe a következő részt:
        ” Bolygónkon végtelen sok tény van. A kizsákmányolás, a bankok, a zsidók, a cigányok, az éhezés, a kiszolgáltatottság, az erőszak, a rasszizmus, a nacionalizmus, a szomáliai éhező gyerekek mind-mind tények. Viszont az öröm, a lelkesedés, a játék, a határokat, a nemzetiséget, a faji és vallási hovatartozást nem ismerő szeretet is tény. A kérdés az, hogy a lehetséges földi tények végtelen halmazából ÉN mit tapasztalok, és miért, TE mit tapasztalsz, és miért.
        Tehát világunkban sok milliárd tény van. Minden, amiről valaha tudomást szereztem, tényként kezelhető, de számomra, a magyar ember számára megoldást kínáló kérdés nem az, hogy valami tény vagy nem tény, hanem az, hogy abból a sok milliárd tényből, ami e Földön megtapasztalható, én miért épp azokat a tényeket tapasztalom, amelyeket tapasztalok, miért van az, hogy mások abból a sok milliárd tényből a szép, a lelket felemelő és nemesítő tényeket tapasztalják.
        A naivság netovábbja azt gondolni, hogy mindenki számára tények az én szomorú, ellenségképzetekkel telített valóságom tényei. Vannak olyan emberek, akik életükben nem hallottak a zsidókról. Vannak olyan emberek, akik életükbe nem lépték át a bank küszöbét. És vannak olyanok is, akik nem akarják birtokolni a földet, és épp ezért, a világon mindenhol otthon érzik magukat. Vannak, akik más nemzetek gyermekeit soha nem gyűlölték, és épp ezért őket mindenütt szeretik. Egy ilyen embernek hiába panaszolom el az én szomorú valóságom tényeit, mert az ő világának tényei teljesen más képeket vetítenek szemei elé. Épp ezért több, mint valószínű, hogy nem is fogok találkozni ilyen emberekkel, mindaddig, amíg ellenségképzetekkel teletűzdelt tényeket vetítek az én kis szubjektív világom falaira.”

        A gyerekét mindenki legjobb tudása, ill. tudatlansága szerint köteles nevelni. Ekképp kaphat valós tükörképet önmagáról.
        És tévedni szabad. Aki mer tévedni, az mer növekedni. Aki nem mer tévedni, olyan, mint a veszett kutya, mely állandóan a saját farkát kergeti.
        Nem mondanám, hogy minden mindegy. Minden rendben van, mert nem lehet másként, viszont nem hiszem, hogy minden mindegy. Na de tudja a fene… ezek csak szavak…
        Egyik ember azt mondja, hogy az élet egy csataér, a másik meg azt, hogy az élet egy játszótér, és mindkettőnek igaza van. A kérdés csak az, hogy én melyik ember vagyok…

        Jó egészséget! Derűs napot!

  3. Baloghné Piroska

    “WordPress.com” írta: > Szabad Gondolat posted: “Előszó Kötelességemnek tartom ezen bejegyzés előtt is hangsúlyozni, hogy minden szó, amit itt olvasni fogsz, csak bizonyos helyen, csak bizonyos időben és csak bizonyos személyeknek igaz. Viszont a párhuzamos valóságok világának azon szeletén, melyen é”

  4. nutria

    Kedves Attila!

    Köszi türelmed és energiád, melyet “kekeckedő” olvasódra “pazarolsz”!

    Ismered a mondást:”Olyan jó neveltetésben volt részem, hogy évtizedekbe került, mire megszabadultam tőle.”
    Jelenlegi helyzetemben nem tudom, tudhatom az igazságot, de nem vagyok az a típus – kötözködéseim ellenére – akinek csak kalapácsa van, így mindent szegnek néz. :-))
    Fenntartom magamnak a kétkedés lehetőségét.
    Bár egész életemben azt kutattam, mi ez a 3D-s “őrület”, igen csak az út elején járok. Viszont hiszek abban, hogy ha nem tennénk olyat másokkal, amit nem szeretnénk, hogy velünk is tegyenek, sokkal élhetőbb lenne ez a bolygó.
    Ezért nem tudok azonosulni ilyen “dumákkal”, mint pl. mikor azt olvasom, azt vonzol be az életedbe, amire nagyon vágyódsz, amire sokat gondolsz: ergo:”Gondold erősen, hogy gazdag leszel és megadatik néked!”
    Persze, a pénz majd dolgozik helyettem, rabszolgaként konténerben tartott gyermekek képében. Köszönöm, ínkább maradok csóró!

    Szóval köszi mindent és maradok néha “értetlenkedő” olvasód. János

    • Kedves János, a Vonzás törvényében amolyan “secret”-es módon jó magam sem hiszek. Vonzás törvénye: Az ember bevonzza azokat a körülményeket, amelyekre szüksége van a továbblépéshez. Meggyőződésem, hogy Kelet-Európában az Amway után a “The Secret” fonalán kialakult gondolkodás minták okozták a legnagyobb károkat.
      Biztos vagyok benne, hogy sok mindenben egyetértünk. Sőt, még a szavakon túl is, lehet, hogy sok közös van abban, amit valóságnak látunk.
      Az “értetlenkedés” egyébként egy jó dolog, mely arra utal, hogy nem hiszel el semmit, amit olvasol anélkül, hogy értenéd. Ennek szívből örülök.
      Baráti üdvözlettel!

      Attila

  5. KKatalin

    Kedves Attila!

    Még csak (buzgó) tanulója vagyok ennek az életnek, de (és) írásaid erőt, lendületet adnak a tanuláshoz. 🙂
    Odafigyelésre-, megfontolásra méltó látásmódod, gondolati- és érzelemvilágod van. Mostani cikked is erről tanúskodik, belekötni nem tudok nem is ez a célom… tehát én sem kekeckedni akarok, egyszerűen csak gondolatok és érzések jönnek elő, amikor olvaslak… és ha lehet, ki is nyilvánítom némelyeket.

    Igazából MEGÉRTENI szeretném azt, amit most még nem értek, tisztábban szeretném látni azt, ami nehezen fér a fejembe… pl. amit a párhuzamos valóságok világáról írsz. Az sem teljesen világos, ahogyan/amiket a külső ellenségről írsz, (kinek mit jelent a fogalom?!) ok, tudom, szeretni kell a bankárokat, az orvosokat…. Stb. (rajta vagyok a dolgon :-)), és… annyira nehéz pl. elvetni a háttérhatalom szerepének gondolatát, aminek létezéséről mélységesen meg voltam/vagyok győződve…
    És igen,… az egység megértése…hm, sok még a tanulni valóm 🙂

    Akkor itt van ez a mondatod… ” Az ellenség egy logikai paradoxon, ” kissé provokatív, de lehet, hogy csak olyanoknak, mint én, akkor bocs a tudatlanságom, nehézkes felfogásom miatt 🙂
    Arra viszont én is veszettül kíváncsi lennék, ha azt a bizonyos energiát – ahogyan írod – valami másra (játék, tánc, keresés, lelkesedés stb.) fordítjuk, tényleg… hol tartana ma az emberiség? Felettébb izgalmas gondolat… megérne egy gondolatfuttatás foszlányt 🙂

    Más:
    Előző írásaidban nem tudom esett-e már szó a (csoportos, egyéni) meditációról, a jógáról, valamint az egyéb tudatformáló technikákról. Kíváncsi vagyok, Te ezekről hogyan vélekedsz, szerepét, hatását milyennek látod, mennyire kapcsolódik vagy sem a külső-belső ellenség témájához?

    Mindent egybevetve köszönöm a cikket, jó volt olvasni

    üdv.Kati

    • Kedves Kati, nem gond, sőt örvendek neki, ha vállalod, hogy valamiben nem értesz egyet velem, vagy valaki mással. Ha nem értesz egyet valamivel, azt jelenti, hogy tiszteled magad annyira, hogy csak azt fogadod el, amit te megéléseid és megértéseid alapján valóságnak hiszel.

      Még nagyon nem írtam a csoportos meditációkról, de meggyőződésem, hogy bárkit meg lehet gyógyítani vele. Sok minden van, amire egyszerűen nem volt fizikai erőm és energiám írni… lehet átcsusszanok videóblogba hamaorsan, és akkor talán utolérem azt a hangot, mely ezeket a gondolatokat diktálja.

      Ölellek,

      blue

  6. KKatalin

    Azt hiszem, oktalanság lenne ellenvetést tennem, ha nem értek valamit. A tudatlanságomat akartam kifejezni, és bizonyára a nem értés és egyet nem értés között keveredtünk el, Attila 🙂
    Abban viszont teljes igazságod van, hogy nem szeretek a saját megtapasztalásom nélkül, csakis mások véleményére hagyatkozva dönteni, ítélkezni. Ha ez tisztelet, akkor igen, szeretem és tisztelem EZT úgy önmagamban, mint másokban…
    🙂

    Csoportos meditálással gyógyítást az Avatar-ban láttam, ami számomra csodálatos volt (mondjuk az egész film, kivéve az öldöklős részeket). Ja, és egy rövid videón, amikor kínai orvosok gyógyítottak egy daganatos beteget. Ilyenre várva halogattam én is évekkel ezelőtt, hogy orvoshoz forduljak, de nekem valamiért nem adatott meg…

    Jó ötlet a videó, bár magam részéről a szövegnek jobban örülök, könnyen visszaolvasható, de bármelyiket választod, csak jót teszel vele… 🙂

    Szeretettel: Kati

  7. Visszajelzés: A Párhuzamos Valóságok és a Vonzás Törvénye |

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.