Reinkarnáció és Eurovízió – Bukás és osztályismétlés tolerancia- és szeretethiány miatt

 sztarokA diákok egy része elbukott toleranciából és szeretetből, ezért fennáll a veszélye, hogy osztályt kell ismételniük.
Nem jártam a helyszínen, még a televízióban sem követtem a fesztivált, de állítólag az elődöntőben a közönség lehurrogta az “oroszlánokat”. Az ok, azt hiszem, teljesen nyilvánvaló: „p”-vel kezdődik és „olitiká”-val folytatódik.
A magyarok meg a verseny győztesét hurrogják le utólag, és neheztelnek a tuskó közönségre, mely a helyszínen lehurrogta az orosz versenyzőket.
Nem tudom, mennyire látható, hogy a két jelenség gyakorlatilag ugyanaz. Mindkettő a tolerancia és a szeretet hiányáról, valamint a félelem dominanciájáról tanúskodik.

Azt kérdezzük van-e reinkarnáció. Hát persze, hogy van! Hát persze, hogy nincs! Vannak, akik épp most készítik elő a következő testet öltésük témáját, tananyagát. Osztályt kell ismételniük, mert elbuktak szeretetből és toleranciából, ezen létsík legfontosabb tananyagából. Vannak, akik átmentek a vizsgán. Megtanulták, és megértették a szeretet lényegét, és már gyakorolni is tudják. Ők automatikusan felvételt nyertek a „következő szintre”, a nem tudom hányadik dimenzióba. Számukra nincs reinkarnáció. Miért is akarná bármelyikük ezt a szintet újraismételni, ha már egyszer sikeresen teljesítette? Miért ne mehetne tovább egy sokszínűbb, egy kevésbé korlátos világba? Viszont azokra, akik elbuktak a vizsgán, nagyon is lehetséges, hogy vár még minimum egy inkarnáció, mely visszahozza lelküket ugyanerre a szintre annak reményében, hogy következőleg sikerülni fog megtanulni és gyakorlatba ültetni a tananyagot.

Utólag megnéztem az oroszlánok produkcióját is, és azt kell mondjam, hogy nagyon aranyosak voltak. A dal szövege felemelő, békésen égbekiáltó, szeretetteljes stb. Egyszóval nagyon ügyesek és szerethetőek voltak. Erre mit tesz a közönség? Lehurrogja őket, mert oroszok. Lenyűgöző egy teljesítmény a modern, nyugati embertől, melyről nem titok, hogy előszeretettel helyezi magát más kultúrák képviselői fölé.
Szinte fel is lehetne őket menteni a faragatlanság és az emberhez méltatlan viselkedés vádja alól, mert szegények a politikai uszítások áldozatai. Nem sikerült nekik a produkcióra, a dal mondanivalójára figyelni, mert szerencsétlenül elakadtak annál az elrettentő gondolatnál, hogy az iker oroszlánok az Ukrajnát sanyargató Oroszországot képviselték. Na de mások a látvány miatt nem hallgatták meg az osztrák előadó dalát.
Biza, ha hiszünk az ártatlanságban és abban, hogy a politika és a politikus független az egyéntől, aki közvetlen vagy közvetett módon felhatalmazza őt a tömegek manipulálására, akkor elmondhatjuk, hogy az orosz lányokat lehurrogó közönség ártatlan. Viszont már nem vagyunk óvodások, és tudjuk, hogy a politika nem független az egyéntől! A politika mindig az egyénekből álló tömeg szellemének érettségét tükrözi. Tehát nem a politika hibás azért, hogy az oroszlánokat lehurrogták az elődöntőben, hanem a hurrogók hibásak azért, hogy olyan a politika, amilyen.

Egy szó, mint ezer: azok az emberek, akik lehurrogták az orosz lányokat, mert volt képük fellépni Oroszország színeiben egy olyan dalfesztiválon, mely gyakorlatilag az elfogadást, a szabadságot, az együvé tartozást és a világbékét hivatott erősíteni, nem különbek, mint azok, akik az anyjába kívánták az osztrák versenyzőt megjelenése miatt. Észre kell vennünk, hogy ugyanaz a gyűlölet és félelem irányítja mindkét tábort. Na csak azt akarom mondani, hogy pont erre a gyűlöletre és félelemre van szükség a háború kitöréséhez is.
Magam részéről én gratulálok mindkét oldalnak kemény munkájukért, mellyel a nyugati és a keleti blokkok közötti ellentétek erősödését szorgalmazzák. Imádkozom mindkét táborért, hogy mielőbb meglássák, hogy életenergiájukat tudatlanul a félelem ura szolgálatába állították. És ezt javaslom mindenkinek, aki olvassa és érti ezeket a sorokat. Hiszek a gondolat és a képzelet teremtő erejében. Tudom, hogy megváltozik a világ, ha az egyén elképzeli, és el kezdi élni a változást.

Közben egy újabb felismerés erősödött meg bennem a fesztiválnak köszönhetően, melyet meg szeretnék osztani azokkal, akik bátorkodnak szabadon gondolkodni és érezni:
Nem állíthatom azt, hogy a díjnyertes versenyző nem beteg. Lehetséges, hogy komoly lelki problémákkal küszködik, és azért öltötte magára ezt a meghökkentő jelmezt.
Azt javasolnám, hogy annak érdekében, hogy egy átfogóbb és tisztább képet kapjunk a jelenségről, tételezzük fel, hogy beteg. Induljunk ki abból, hogy az új „világsztár” súlyos betegségben szenved, és figyeljük meg, hogyan akarnának a legtöbben segíteni rajta.
Mindenekelőtt fel kell tennünk a következő kérdést:
Lehetséges-e, hogy egy beteg ember is tud kiválóan énekelni? Ha igen, akkor megengedhetjük-e neki, hogy betegségét felvállalva színpadra álljon és énekeljen?
Utána meg kérdezzük meg magunktól, akik megvetjük őt betegsége miatt, hogy:
Segítünk-e rajta azzal, hogy az anyjába kívánjuk, miután betegségét felvállalva kiállt a színpadra?
Segítünk-e neki a gyógyulásban azzal, hogy internetes fórumokon azt nyilatkozzuk, hogy bárcsak megdögölne, és még a levegő is kár érte?
Ha valaki beteg lenne a családunkban, ne adj’ Isten több éves frusztráció után felvállalná “beteg” szexuális orientáltságát, mit tennénk vele? Hogyan gyógyítanánk meg őt? Úgy-e, ahogy nagyon sok magyar gondolatban és szóban meggyógyítaná Conchita Wurst-ot, vagy először megkérdeznénk tőle, hogy érzi magát, szüksége van-e a segítségünkre? Biza az sem kizárt, hogy ő jobban érzi magát “betegségében”, mint mi “egészségünkben”. Ha ez netán így van, akkor rákényszeríthetjük-e a gyógyítást?

Mindenesetre eddigi szemlélődéseim után azt kell mondanom, hogy ha Conchita Wurst beteg, a legtöbben, akik véleményt nyilvánítottak róla, nem tettek mást, mint örök betegségre ítélték őt. Sőt! Azt mondanám, hogy az őt elítélők, az őt elmarasztalók és gyűlölők felelősek az ő végzetes betegségéért. Tudom, hogy ez hihetetlenül hangzik, de sajnos igaz. Még be is tudom bizonyítani, hogy így van, de nem várom, hogy elhidd nekem. Helyette próbáld a tőled telhető legnagyobb őszinteséggel megfigyelni saját magadat, mert benned van az igazság, csak meg kell találnod.
Emlékezz csak vissza gyerekkorodra, amikor eltiltottak tőled valamit, mit éreztél. Amikor azt mondták, hogy ne légy olyan, amilyen vagy, hogyan reagáltál? Gondolkodj el azon, hogy úgy általában, hogyan reagál az ember, akit megsértenek büszkeségében, egójában, én képzetében. Nem akarja-e azt minden áron megvédeni? Ha elítéllek téged, és azt mondom, hogy ócska vagy mert nem tudod elfogadni a buzikat és a transzvesztitákat, mit érek el vele? Ha azt mondom, hogy szeresd a zsidókat és a cigányokat, mit érek el vele? Őszintén! Jól tekints magadba, és válaszolj saját magadnak! Nem akarod-e megvédeni a saját igazságod, miszerint a buzik, a zsidó és a cigányok a társadalom megrontói? Lehetséges-e, hogy azért mert támadlak, még erősebben fogsz kampányolni a buzik, a zsidók, a cigányok, és a puncikolbászok ellen? Nem kell nekem válaszolj, mert nem az a lényeg, hogy nekem mit hazudsz, hanem az, hogy magadnak mit válaszolsz, ha teljesen őszinte akarsz lenni.

Ha adtál egy őszinte és egy egészséges választ a kérdésre, próbáld meg elképzelni, miként reagál Conchita Wurst a félelem, megvetés és gyűlölettől irányított támadásokra. Vajon nem akarja-e megvédeni ő is magát? Arra fog-e koncentrálni, hogy „megerősítse seregét”, hogy megvédhesse magát a te félelmedből és megvetésedből származó támadásokkal szemben, vagy azt fogja mondani, hogy igazad van, és ha már ennyire gyűlölsz, akkor még nem tudom hogy, de megváltozok?

Nem tudom, mennyire sikerült tisztán fogalmaznom, de őszintén bízom benne, hogy aki ezt még nem értheti, az nem is fogja még egyelőre elolvasni ezeket a sorokat.
Remélem, érződik, hogy itt most nem Conchita Wurstról van szó, hanem egy olyan jelenségről, mely gyakorlatilag meghatároz, elhatárol, korlátoz, és fékez bennünket.
Lásd meg, hogy milyen az embertársad, de ne ítélkezz fölötte, mert szavaiddal halálra korbácsolod őt, egy örökös harcot tartasz fenn benne, mely a pokolra taszítja lelkét.
Hogy érthetőbb legyen, miről van szó, egy egyszerű példát emelek ki a hétköznapokból:
Az erősebb nem rendszerint hazamegy és kioktatja feleslegét, akarom mondani feleségét. Ilyen vagy, olyan vagy, amolyan vagy. Utána meg nagyon bölcsen hozzáteszi, hogy ilyen, meg olyan, meg amolyan kellene lenned.
Lássuk csak mit ér el ezzel:
1. A gyengébb nem (nem feltétlenül az asszony) tönkre megy lelkileg, csökken az önértékelése, az önbecslése, és mint egy kiskutya, mint egy áldozati bárány, önállóságát elveszítve, mindig arra vár, hogy az erősebb fél megmondja neki, hogy mi a helyes. Az ilyen embert nagyon rövid időn belül elkísérik utolsó földi útjára.
2. Ha van egy kis önbecslése, egy belső késztetést érez, hogy megvédje magát. Lehet, hogy rossz úton jár, de mivel párja nem tartotta tiszteletben az ő saját tempóját, és nem hagyta, hogy tanuljon a saját hibájából, betegesen próbálja megvédeni a rossz utat, és érveket keres, hogy bebizonyítsa, hogy az a legjobb számára.
Ezért ha szeretünk valakit, nem ítéljük el, nem szégyenítjük meg, nem támadjuk, és nem oktatjuk ki, hanem tiszteletben tartjuk az ő tempóját, az ő felfedezőútját, mert úgy sokkal gyorsabban fog haladni, mint a mi jó szándékú hátráltató segítségünkkel.
(Muszáj ismételten hangsúlyoznom, hogy nemcsak, hogy rossz, hanem egyenesen felelőtlen és okkult cselekedet bármilyen formában támogatni a „kioktató” iskolákat, oktatási rendszereket. A modern, új világot megálmodó és vágyó ember már nem követhet el ekkora vétket önmaga és gyermekei ellen.)
Azt hiszem, hogy ezen a ponton már az is látható, hogy segíteni senkin nem lehet, legalábbis nem úgy, mint ahogy eddig gondolkodtunk a segítségről. Hagyjuk a fenébe! Ne akarjunk segíteni szegénynek, mert ha segíteni akarunk, akkor szinte biztos, hogy ártani fogunk neki. (A pokol felé vezető út jó szándékkal van kikövezve.)
Amit megtehetünk az, hogy résen vagyunk, és észrevesszük, ha valaki kinyújtja felénk a kezét, ha valakinek visszaigazolásra, megerősítésre van szüksége, hogy jó úton jár.
Többször hangsúlyoztam már, hogy a rossz uralkodót, a rossz kormányt nem lehet úgy eltávolítani, hogy támadjuk.
Figyeld csak meg, mennyire egyszerű a képlet: a császár, ha éljenzik, megerősödik a feléje fordított pozitív figyelemtől (energiától). Viszont a császár hatalma a negatív figyelemtől is növekszik, mert ha támadva érzi magát megerősíti seregét. Tehát a császárnak szinte mindegy, hogy gyűlölöd vagy szereted őt. Ha nem tetszik valami, nem táplálod azt sem pozitív sem negatív figyelemmel. Nem harcolsz ellene, hanem figyelmedet más irányba fordítod, energiáddal valami másnak adsz életet.
A figyelem energia. Az emberek mai napig elmennek választani. Szavaznak a “jóra”, szavaznak a rossz ellen, és félelmükben sokszor két rossz közül a “kevésbé rosszat” választják. Nem tesznek mást, mint figyelmüket önmaguk helyett másra irányítják, majd csodálkoznak, hogy nem értik, mi miért van, honnét ez a sok szörnyűség, visszaélés, nélkülözés.
Sok mindent nem ért az ember, de nem azért, mert hülye, hanem azért, mert túl elfoglalt (rossz helyen van a figyelme).
Nem nyújtom tovább ezt az amúgy is hosszúra sikeredett gondolatot. Bízom benne, hogy aki megérthette, amit ezek a sorok mondani akartak, annak már közel volt a megértés a felszínhez, ennyiből is tisztán látja a lényeget. Befejezésként álljon itt egy régi kérdés, egy régi emlékeztető:
Hol van a figyelmed?

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

P.S.
1. Vajon mi “veszélyesebb”? A rettegés, mely az ellenszenves véleményeket íratja az emberekkel, vagy az a jelenség, melyet Conchita Wurst képvisel?
2. Te milyen emberek között szeretnél élni? Olyanok közt, kik félelem és gyűlölet által vezérelve elítélik, megvetik, és ha tehetnék, eltörölnék az osztrák énekest a föld felszínéről, vagy olyanok közt, akik elfogadják, hogy ő is van, mások is vannak, és végzik a saját dolgukat?

 

Ha szeretnéd, hogy nálatok is legyen
Gondolatébresztő Est,
küldj egy üzenetet:

bolcssziv

Advertisements
Categories: Minden | 3 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

3 thoughts on “Reinkarnáció és Eurovízió – Bukás és osztályismétlés tolerancia- és szeretethiány miatt

  1. Kata

    Őszintén hálás vagyok ezekért a gondolatokért! Könnyes szemekkel tudtam végigolvasni, miközben libabőrözött minden porcikám.
    Tudom, hogy nem kell a kérdésiedre válaszolni, de azért egyikre válszolok: én olyanok közt szeretnék élni, akik másokat is elfogadnak. így legyen!

  2. Bokalaci

    Az én hozzáállásom a Conchita Wurst-okhoz (idézhetek tőled?) : nem harcolok ellene, hanem figyelmemet más irányba állítom, energiámmal másnak adok életet. ilyen egyszerű. Áldás, békesség.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.