Ne akarj példát mutatni, mert képmutatás lesz belőle!

fat-rich-guyA példamutatási vágy ugyanúgy, mint a hatalomvágy, a versenyszellem és a harciasság, a félelem gyümölcse.
Meggyőződésem, hogy a legtöbben, akik „idetévednek” már tudják, hogy minden cselekvés, minden jelenség mögött alapvetően csak két motiváció létezhet. Az egyik a szeretet, a másik a félelem. Ha az ember belekezd az önvizsgálat gyakorlásába, minden tette mögött felfedezheti a kettő közül valamelyiket. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha nincs szeretet, vagy félelem, nincs cselekvés, nincs építés, nincs alkotás, de még az sem kizárt, hogy nélkülük megszűnne a formai világ is létezni.

Az előző írásokban rámutatok arra, hogy míg a félelem tudatlanságot, sötétséget szül, addig a szeretet bölcsességet, élettudást, szellemi világosságot eredményez.
Tehát a fenti képlet alapján mindenki leellenőrizheti saját magát, hogy cselekedeteivel, gondolataival melyik irányba tart: az ördögi sötétség vagy az isteni világosság felé. Azt nem javaslom senkinek, hogy kezdetben túlzásba vigye az önvizsgálatot meg az önkritikát, mert ha eddig még soha nem gyakorolta, több mint valószínű, hogy nagyon elkeserítő lesz a látvány, mely szemei elé fog tárulni, és ez akár önbántalmazáshoz is vezethet. Viszont mindenképp ajánlott, hogy a nap végén, ha már napközben nem sikerült, csináljunk egy icipici számadást, egy kis összegzést, hogy a nap folyamán milyen tevékenységeket végeztünk, és tetteinket mi motiválta: a félelem vagy a szeretet.
A szent könyvek egyértelműen leírják, hogy az általunk tapasztalt világot a félelem, tehát a gonosz irányítja, amit újabban előszeretettel nevezek kollektív tudatlanságnak. Amíg a pozitív gondolkodás becsapó eszméjével fertőztem magam, én is összeráncoltam a szemöldökeimet a fenti kijelentés hallatán, de ez csak azért volt, mert
féltem tudomásul venni a valóságot.
Igazi szeretetet bizony ritkán tapasztalni ebben a világban, mert az ember hajlamos szétválasztani a bölcsességet a szeretettől, és azt hiszi, hogy létezhet szeretet megértés, az élet értése nélkül. Ez oda vezet, hogy azon személyek nagy része, akik szeretetteljesen viselkednek, valójában nem tesznek mást, mint bizonyos törvényeknek, vallási és politikai eszméknek félelemből engedelmeskedve mímelik, megjátsszák a szeretetet. Ez a jelenség a legtöbbször nem tudatos, de megtörténik a legtöbb „vezetővel” és híveivel egyaránt. Ezen személyeket sokszor a hamis én által irányított példamutatás vágya motiválja, és nem veszik észre, hogy a példamutatás a legtöbb esetben nem más, mint leleplezetlen képmutatás.
Tehát kijelenthetjük, hogy a félelem nem csak a gonoszságot képes megszülni, hanem az alattomos gonoszságot is: a megjátszott szeretetet, az IPARI SZERETETET, és a példamutatásnak nevezett képmutatást.
Fontos látnunk, hogy nem akarhat példát mutatni az ember. A példamutatás, mint tudjuk, a politikában, valamint a félelem, megszégyenítés, versenyeztetés alapú oktatási rendszereinkben népszerű. Láthatjuk jól, hogy ez a fajta példamutatás hova vezet.
Személyesen megtapasztaltam én is a példamutatás vágyából születő képmutatás rabságát. A példamutatás súlyos rabság, és annak ellenére, hogy nagyon sok csalódással, „viszonzatlan szeretettel” jár, nagyon nehéz megszabadulni tőle.
Abban a világban, amelyet már ténylegesen a „szeretet istene” fog irányítani, valószínűleg már ismeretlen lesz a példamutatási kényszer. Természetesen ettől még létezni fog a példamutatás, de nem a mai, politikus, képmutató formában, hanem mint a szeretetből végrehajtott cselekedetek természetes velejárója, következménye.
Hogy pontosabban fogalmazzak, inkább azt írom, hogy meg fog szűnni a példamutatás és a tanítás abban az értelemben, ahogy eddig gondolkodtunk róla. Mindkét cselekedet át fog minősülni: a példamutatás és a tanítás egyaránt a visszaigazolás és a megerősítés szerepet fogja magára ölteni, mely
opcionálisan választható minden ember számára. Tehát nem lesz kötelező az elöljárók példáit követni, mint a szokványos, tekintélyelvűségen, versenyeztetésen, megfélemlítésen és megszégyenítésen alapuló oktatási rendszerekben, hanem mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy saját tudatossági szintjének megfelelően szabadon inspirálódjon, visszaigazolást és megerősítést kapjon másoktól.
Ez a gyermeknevelésben úgy fog megvalósulni, ahogy André Stern is beszámol róla beszédében, melyben azt állítja, hogy a gyermeket nem kell tanítani, hanem egyszerűen csak segíteni abban, hogy önmagának felfedezhesse a világot, melybe beleszületett. Az ilyen gyermek a veleszületett természetes kíváncsiságát használva folytatni fogja a játékot, a játékos felfedezőutat, aminek eredményeképpen megteremti, egész pontosan megmutatja az újat. Azért javítottam ki magam, és mondtam azt a megteremti helyett, hogy megmutatja az újat, mert nem lehet olyant létrehozni, ami már nem létezik. A mindenható végtelenségében minden létezik, és a gyermeki játékos kíváncsiság a legjobb és legélvezhetőbb eszköze az új lehívásának, megmutatásának.
Épp ezért arra biztatok minden szülőt, hogy ne ölje ki gyermekéből a játékos kíváncsiságot, ne kényszerítse rá az elavult programokat, mert ezzel a cselekedettel a világ meggyógyulásának, újjászületésének, megújulásnak, esélyét öli meg.
Azok számára, akik már érzik, hogy megbocsáthatatlan vétket követnek el a mai tanügyi intézmények és nevelésstandardok a gyermekek ellen, MEGERŐSÍTÉST nyújthat André Stern élménybeszámolója, amelyet a sok agymosás után nem elég csak egyszer megnézni: Az új iskola

Hogyan segíthetünk embertársunknak megszabadulni a példamutatási kényszerből származó képmutatástól?
Erre a kérdésre felettébb egyszerű a válasz, ha ismerjük a betegség valódi okát, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a példamutatási kényszer is a félelem, azaz a szeretethiány következménye. A legtöbb, amit tehetünk az ilyen emberért az, hogy megvalljuk az iránta érzett szeretetünket, és tudtára hozzuk, hogy részéről nekünk csupán arra van szükségünk, hogy őszintén vállalja önmagát. Fontos tudnia, hogy azáltal, hogy bizonygatni próbálja nagyszerűségét, értékes időt és energiát fecsérel, melyet a hiú vágyak és a dicsfény reményétől megvakítva önmagától lop el.
Ha ilyen emberrel találkozunk, az egyben nekünk is egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megfordítsuk saját sorunkat, hogy őszintén megbánjuk azon cselekedetünket, hogy nap mint nap elhitetjük embertársunkkal, hogy attól értékesek számunkra, amivé a földhözragadt, materialista eszmék démona teszi őt.
Érthetőbben fogalmazva: az a társadalom, amelyet én (is) képviselek, hiteti el ezekkel az emberekkel, hogy ők attól lesznek értékesek, ha fontos helyezést érnek el ezekben az ördögi versenyekben, ha tekintélyre tesznek szert felhalmozott anyagi javaiknak, és a hamis hatalmi hierarchiában elfoglalt helyüknek köszönhetően. Én voltam a hibás, mert nem láttam, hogy még nagyobb sötétséget hoztam rájuk azáltal, hogy bálványozom őket, azáltal, hogy nem mondtam el nekik, hogy míg azt hiszik, hogy a hatalom, és az anyagiak halmozásával értékekre tesznek szert, valójában adósságot halmoznak, melynek törlesztése nélkül lehetetlen megtalálni azt, amiért e földre leszülettünk.
Nehogy valaki azt értse a fenti sorokból, hogy meg kell vetni az ilyen embereket! Nem! Épp ennek az ellenkezőjére próbálom felhívni a figyelmet. Arra, hogy nekik van a legnagyobb szükségük a szeretetre, mely nélkül lehetetlen számukra irányt változtatni.
Ha ilyen embereket tapasztalsz környezetedben, nyugodtan megvallhatod nekik, hogy te vagy az oka annak, hogy ők a sötétben tévelyegnek és már őszintén bánod, hogy tudatlanságodnak köszönhetően súlyos adósságokat halmoztak.
Csak az őszinte, szívből jövő megbánással, a szeretetteljes gondolataiddal és szavaiddal segíthetsz nekik, hogy megszabaduljanak börtönükből. Természetesen próbálkozhatsz más, pénzért megvásárolható módszerekkel, és szakemberek tanácsaival is, de ha nem megy, kérlek, emlékezz ezekre a gondolatokra, és tegyél meg egy szeretetteljes lépést feléjük, hogy ők is megtehessenek százat feléd.
Hálás köszönet az univerzum teremtőjének, és annak a kollektív tudatnak, mely ezeket a gondolatokat formába öntötte számunkra!
Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

P.S. MA ETE:

AMEROPA333

Reklámok
Categories: Minden | 3 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

3 thoughts on “Ne akarj példát mutatni, mert képmutatás lesz belőle!

  1. Most jó a formád, Attila! 🙂

    Linda

  2. KKatalin

    … előző életed maradványa? 🙂

    Kedves Szabadon Gondolkodó! Újfent tetszik amit írtál, a példamutatás&képmutatás témakörben. Van olyan írásod, (számomra ez is) amit érdemes többször olvasgatni, csak érjek rá jobban!
    üdv.Kkati

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.