Miért nincs az embernek önbizalma?

Greater-Self-Confidence-in-5-StepsAzért nincs az embernek önbizalma, mert a más munkáját végzi. Miért olyan nehéz észrevenni azt az egyszerű tényt, hogy minden ember hivatott valamire? Ezt hétköznapi nyelven úgy mondják, hogy mindenre születni kell. A pontosabb fogalmazás kedvéért én inkább azt mondanám, hogy minden egyes lélek predestinálta és folyamatosan predestinálja magát valamire. Ha az embernek sikerül rájönnie, hogy mire volt ő predestinálva, ha sikerül azt az utat járnia, amelyet ő maga választott valamikor, szinte teljesen biztos, hogy nem lesz hiány az önbizalomból.

Ezt a létsíkot, amelyben ezek a sorok íródnak, a globális eltévelyedés jellemzi: a szabó végez ügyetlen orvosi munkát, a nőgyógyász meg közgazdászként kínlódik. Szerinted mekkora a valószínűsége annak, hogy ha egy olyan hölgy, aki pedagógusnak vagy épp anyának született, teljes önbizalommal fogja végezni a banki melót? Nézz körül, és lásd, hogy mi történik. Mondd, kérlek, hogy hány olyan embert látsz, aki örömmel és lelkesedéssel végzi a dolgát!
Tudom, hogy nem mondok már egyetlen olvasónak sem újat azzal, hogy ezt a globális eltévelyedést mesterségesen is generálják. Egy néhány évvel ezelőtt a keleti kommunista blokk összeomlása után fiatalok millióival hitették el, hogy orvosnak, közgazdászoknak vagy jogászoknak kell tanulniuk. Ez a tény nem csak, hogy nevetséges, hanem egyenesen szánalmas, sőt mi több, szomorú és tragikus is. Ekképp történhetett meg, hogy Kelet-Európa fiataljainak nagy része olyan szerepekbe került, melyekkel az ők valódi egyéniségük még csak köszönő viszonyban sem volt. Az iskolák és az egyetemek kapuin életképtelen, az önálló gondolkodástól teljesen megfosztott fiatalok ezrei jöttek kifele azon tűnődve, hogy hogyan tovább. Tátott szájjal arra vártak, hogy valaki betegyen egy kanál ételt a szájukba, miközben azon tűnődtek, hogy még hány oklevelet kell szerezniük, hogy alkalmazzák őket. Sokan visszamenekültek az egyetem falai mögé „mesterezni”, „doktorálni”, újabb szakmát kitanulni. És ami a legtragikusabb az egészben az, hogy ezt a szülők támogatták, azt remélve, hogy attól még sikeresebb, még boldogabb lesz a gyerekük. Csak utólag vették észre (már aki észrevette), hogy gyerekük a sok iskola után tele van frusztrációval és félelemmel, mert a cégek a legjobbakat alkalmazzák, a többit meg a társadalom úgy tapossa el, mint a szivarcsikket.
Akik régebb óta olvassák a szabad gondolatokat, tudják, hogy nem rosszindulattal írom a fenti sorokat. Egyszerűen csak megpróbálom megnevezni azt, ami van, mert ha még csak meg sem nevezzük a problémát, teljesen esélytelen, hogy valaha is megleljük a megoldást.

Nézzük csak meg, mit tettek a szakemberek a probléma megoldása érdekében. Innen úgy látszik, hogy tudatlanul ők sem tettek egyebet, mint tovább folytatták a szisztematikus uniformizálást, további mesterséges értékeket próbálva rákényszeríteni az önértékeléssel és önbizalommal nem rendelkező fiatalokra. A vallásipari szakemberek azt mondták, hogy nem baj, hogy nincs semmi okod arra, hogy szeresd önmagad, mert itt van Jézuska, és ha rábízod magad, ő majd mindent megold. A pszichológusok természetesen szakszerűbben tették ugyanezt az életkedvüket elvesztett fiatalokkal. Még azt is sikerült elhitetni egyesekkel, hogy ha valami karitatív munkát kezdenek végezni, attól majd helyrepattan az önbizalmuk. Így történhetett meg az, hogy beteg lelkű és beteg elméjű emberek nekifogtak másokon segíteni. Egész eddig a pontig a világ csak 179 fokos szögben állt a feje tetején. Viszont, amikor az önbizalom hiányos, öngyilkosságot fontolgató emberek elkezdtek segíteni az egészségesebb embereken, beállt a teljes felfordulás állapota, és a világ 180 fokos szögben került a feje tetejére.
Hangsúlyozom, hogy nem célom senkit sem megbántani, de már több ízben is beszélgettem olyan pszichológussal, aki belátta, hogy az egyetemen megtanult módszerekkel mindent lehet, csak éppen gyógyítani, önbizalmat és önértékelést visszaállítani nem. Egyébként ez teljesen logikus, ha már értjük, hogy Isten és ember elleni legnagyobb vétek ugyanazokat a módszereket, eljárásokat, gyógymódokat alkalmazni minden egyes egyedi és megismételhetetlen emberi lényre.
Na de térjünk vissza a tárgyra, és próbáljuk megválaszolni azt a kérdést, hogy miként kaphatná vissza az ember az önbizalmát.
A legelső lépés a szaktekintélyek lehető legnagyobb ívbeli elkerülése. A szaktekintélyek nem arra lettek kitalálva, hogy a hétköznapi emberek önbizalmát gerjesszék, hanem arra, hogy őket kiszolgáltassák a világuralom számára. Nem haragszom rájuk, mert tudom, hogy a legtöbben tudattalanul vesznek részt ebben az ördögi tervben azt gondolva, hogy jót cselekednek. Az ők lelki üdvükért kell a legtöbbet imádkozni, mert ők vannak a leginkább meggyőződve arról, hogy tudnak valamit, miközben csak azt tudják, amit szisztematikusan betápláltak a fejükbe. Ha volt szerencséd neked is megtapasztalni, hogy milyen nagy fékező erő, ha gondolkodás és megértés nélkül elfogadod a tanácsaikat, akkor kérlek, bocsáss meg nekik, mert nem rosszindulattal vezettek félre. Mint mondtam, a legtöbbjük meg van győződve arról, hogy nemes célt szolgál azért az összegért cserében, amit ő havonta behelyez a farzsebébe.

A második lépésként az önkritika és önvizsgálat rendszeres gyakorlását jelölném meg, mert csak így jössz rá, ki vagy valójában, milyen hajlamaid vannak, milyen utat kell járnod ahhoz, hogy elérd az emberi kiteljesedést. Ha megtalálod valódi önmagad, a helyedre kerülsz. Ha a helyedre kerültél, olyan szerepet fogsz betölteni, azon a helyen, ahol épp tartózkodsz, amelyet senki más nem tud helyetted betölteni. Egyedi és megismételhetetlen emberi lénynek születtél. Egyedi és megismételhetetlen a szolgálat, melyet teljesíteni tudsz ebben az életben. Épp ezért, ha sikerül a helyedre kerülnöd, az önbizalmad, az önértékelésed és az önbecslésed is automatikusan a helyére kerül. Amíg nem kerülsz a helyedre, az önbizalmad sem fog a helyére kerülni, mert tudattalanul más ember feladatát próbálod elvégezni, amiben ő sokkal jobb, mint te, amiben te mindig alulmaradsz.
Ugorj hát neki te is a keresésnek. Az ördögi programoktól elvonatkoztatva találd meg, majd gyógyítsd meg önmagad, szerezd vissza az önbizalmad! Ne akarj nagy lenni, mert kicsi leszel! Te már most a legnagyobb vagy, ha megtalálod a helyed.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

P.S. Ha még nem láttad volna ezt a videót, kérlek nézd meg, mert nagyon sokat segíthet a megértésben és abban, hogy a problémát gyökereitől tudd orvosolni:

KLIKK IDE

Ha kedved van egy kis közös elmélkedéshez, gyere ma este 7-kor a Pizza Bankba.

Reklámok
Categories: Minden | 11 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

11 thoughts on “Miért nincs az embernek önbizalma?

  1. Annamari

    Nagyon egyetértek. Ha mindenki megtalálná azt, amire született, saját lénye legjavát adhatná a világnak. És az virágozna. 🙂

  2. Csak bólogatni tudok. Nagyon jókat írsz… 🙂

    • Ne fogd rám, hogy én írom. Én csak a billentyűket nyomogatom. Akár te is tehetnéd ezt, de valószínűleg, neked most épp más dolgod van 🙂

      Annamari, képzeld el, mennyi értékes tehetség, mennyire gyönyörű szín veszik el a világban az által, hogy mindenki közgazdász, jogász vagy orvos akar lenni….

  3. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Ismét csak üdvözölni tudom az írásodat. Ezen a négy szón egy kicsit elidőztem: “fiatalok millióival hitették el,”. Mi lehet annak a magyarázata, hogy a nagyon nagy kisebbség el tudta hitetni a nagyon nagy többséggel? Én úgy érzem, hogy a kapzsiság. Kit is lehet táncba vinni? Ugye erre nem kell válaszolnom, mindenki tudja. Ez ugyanaz a problémakör, mint a változ(tat)ás szükségessége, hiszen a pozitív, vagy akár a negatív változ(tat)ást egyéni szinten kell és lehet csak orvosolni. A köz mindaddig nem fog megváltozni, míg az egyén nem változik. Sokan, sajnos nagyon sokan nem tudták, s még most sem tudják, mi több, nem is akarják tudni, hogy sokszor a kevesebb több:

    A KEVESEBB TÖBB

    Megszülettünk úgy, mint
    egész kicsi semmi,
    akkor nem akartunk
    még senki sem lenni.

    Vaságunkban éltünk,
    üres volt gondzsákunk,
    valakik sem voltunk,
    nem kergetett vágyunk.

    Lopva, s észrevétlen
    illantak az évek,
    s kezdtek csábítani
    sötét álomképek.

    Ember gyúrni kezdett,
    hogy legyen valaki,
    s az ég ki nem derül,
    ha marad, mint senki.

    S lett is nagy valaki,
    ám öröm elszállott,
    és valakiből lett
    gépies megszállott.

    Sokszor kevesebb több,
    légy hát boldog senki,
    mint örömtől fosztott,
    s meggyötört valaki.
    (2014. 01. 20.)

    Ismét tiszta szívemből kívánom, hogy tolladból sose fogyjon ki a tinta: Schmidt Károly.

    • Kedves Károly! Amíg diktálnak, és értelmemmel-szívemmel követni tudom, addig nem fog kifogyni! Örülök kedves, rímelő soraidnak. Jó egészséget, jókedvű táncos rímeket! 🙂

  4. Kata

    Nagyon egyetértek!

    “légy hát boldog senki,
    mint örömtől fosztott,
    s meggyötört valaki.” Károly, neked is köszönet ezekért a sorokért!

  5. szivárványhavasán

    Hát ez nagyon jó! Egyre inkább érzem azt, hogy egyre többen találják meg a békéjüket. Mert van-e okunk a bizalom-, az önbizalomhiányra, ha “Isten képmására teremtettünk”?? A tekintélyi rendszerben, meg alatta-fölötte-akárhol szépen el lehet lavírozni… a meghasonlás nélkül. 😉 …Magunk (legyünk) a fény, hogy másoknak is fénye lehessen – ugye?

  6. szivárványhavasán


    A meglepetés annál nagyobb, minél inkább nem kerül ide semmi írás… 😀

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.