A megértéssel járó felelősség

handEgy pár nappal ezelőtt a szolgálatról beszéltem, mint a lelki fejlődés leghatékonyabb földi eszközéről. Feltevődik a kérdés, hogyan lehet embertársunkat szolgálni. Ebben az anyagias világban valószínűleg a legtöbben arra gondolnak, hogy a jövedelmük egy részét önzetlenül megosztják másokkal. Bizony, ez is egy nemes cselekedet, de nem valószínű, hogy megoldást kínál világunk legsúlyosabb problémájára, a tudatlanságra, avagy a megértés hiányára.
Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy a technika fejlődése, a lelki fejlődés nélkül nagyon veszélyes következményekkel járhat a földi életre nézve. Rengeteg jel utal arra, hogy a földön több ízben is létezett a mostaninál fejlettebb civilizáció, de valamiért kipusztult. Nagyon makacsok és kitartóak kell legyünk vakságunkban ahhoz, hogy ne lássuk meg a teljesen nyilvánvalót, hogy amennyiben nem vagyunk hajlandóak felismeréseinket önzetlen módon a köz javára bocsátani, a bolygónkat hamarosan a kipusztulás veszélye fogja fenyegetni, és elkerülhetetlenné válik a végső katasztrófa.
Szomorúan tapasztalom, hogy sokan hajlanak arra, hogy felismeréseiket, megértéseiket valamiféle árucikként kezeljék, pénzért osztogassák.
Kedves felebarátom, kötelességemnek érzem közölni, hogy az élet tudása soha, de soha nem lehet árucikk. Aki tudását, felismeréseit áruba bocsájtja, az nem krisztusi szolgálatot teljesít, hanem kereskedik azzal, ami nem (csak) az övé. Ne légy olyan naiv, hogy egy percig is azt hidd, hogy azokat a felismeréseket, azokat a gondolatokat, amelyek megkönnyítették életedet, te azért kaptad, hogy üzletelgess velük! És egy pillanatig se hidd azt, hogy az csak a tiéd. Az élet működésének ismerete milliók kincse. Gondolkodj el rajta, hogy mire jöttél volna rá, mit értettél volna meg az egészből, ha nem szemlélhetted volna embertársaid nyomorúságát, örömét, viselkedését, reakcióit? Egyáltalán jut-e eszedbe, hogy amíg te kényelmesen szemlélődve tanultad az életet, felebarátod szenvedett, nélkülözött, jajveszékelt? Jut-e eszedbe, hogy nem mindenki részesül abban a kegyelemben, hogy amíg mások sírnak és gyászolnak, ő kényelmesen hátradőlve a karosszékből szemlélheti a világot, levonhatja a kellő következtetéseket?
Szomorúan tapasztalom, hogy sokan, kik azt hiszik, hogy kiszálltak a rendszerből, tudatlanul adoptálják a régi rendszer módszereit és áruba bocsátják azokat a fontos felismeréseket és megértéseket, amelyeket egyrészt azért kaptak, hogy ők maguk tisztán lássanak, másrészt meg azért, hogy tisztán láttassanak. Legfőbb fizetségük az kellene legyen, hogy első kézből kapják meg a tisztánlátás ajándékát, és nyugodtan, egészségesen élhetnek, míg mások kínok között gyötrődve saját szenvedéseikből kell tanuljanak.
Tudom, hogy a világ egy része annyira vak, hogy képtelen értékelni azt, amit nem pénzért kap. Viszont ne felejtsük el, hogy a másik része igenis képes meghallani a halk, a fondorlatot és marketinget nélkülöző tanításokat. Igen, a világnak csak az egyik része vak, és pontosan ennek köszönhetően áll fenn annak veszélye, hogy visszaállsz te is a gonosz szolgálatába az által, hogy a tudásodért melyet azért kaptál, hogy önzetlenül megoszd azokkal, akik meg vannak érve rá, pénzt kérsz. Ha pénzt kérsz a tudásért, tudnod kell, hogy a legsúlyosabb és legálnokabb illúzió rabja lettél, mely nem más, mint a bölcsesség, az élet tudásának illúziója: azt hiszed látsz, azt hiszed értesz, de valójában bizalmatlan vagy, és még csak arról sincs tudomásod, hogy valaki már azelőtt tudta, hogy neked mire van szükséged, mielőtt te azt kigondoltad volna, kérted volna.
Drága testvérem, kérlek ne feledd, hogy az önzetlen szolgálattal számlát lehet egyenlíteni, adósságot lehet törleszteni, „karmát” lehet oldani. Ha azt hiszed, hogy a mindent átható rend nem látja, már előtted, hogy neked mire van szükséged, ezért neked kell megszabnod a béred, hited még a sejtmag nagyságát sem érte el, nemhogy a mustármagét. Ha azt hiszed, hogy kérned kell a jussod, mert különben nem kapod meg, tudnod kell, hogy a bizalmatlanság hiánya, a félelem irányítja minden lépésedet.

A pénzre szükség volt – erről egy későbbi bejegyzésben fogok írni-, de már kezd elavulttá válni. Ha pénzt kérsz azért, ami nem (csak) a tiéd, megrekedsz azon a szinten, amelyet elértél addig a pontig, amikor legelőször pénzt kértél az élet bölcsességeiért, és életed végéig ugyanazt a mondókát fogod szajkózni, anélkül, hogy új dolgokat fedeznél fel.

A megértéssel járó felelősség
Fontos észrevennünk, hogy a nagyon lebutított tömegszellem olyan, mint egy érzelmileg összeomlott, öngyilkosságra nagyon hajlamos emberi elme: bármelyik percben önként véget vethet az életének. Az emberiség történelme is tanúsítja, hogy sokszor meg is tette. A Hitlerek, a Sztálinok, a Mussolinik, a Ceausescuk a lebutított tömegszellem mérgezett gyümölcsei, korcs kinövései. Sajnos, napjainkban is jelen vannak ezek a szörnyek, de nem nyilvánosan és hangosan, mint régen, hanem csendben lapulva a színfalak mögött. Az, hogy nem látjuk őket, még nem jelenti azt, hogy nem is léteznek. Az, hogy nem látjuk őket, csak annyit jelent, hogy fölöslegesen nem mutatkoznak, nincs szükségük a dicsfényre. Ezért a színfalak mögül, vagy álarcokat viselve végzik a dolgukat, irányítják az önismerettel nem rendelkező robotokat, amelyek további, az önismerettől megfosztott biorobotokat képeznek a kemény pénzekért megvásárolt tekintélyek közreműködésével.
Nos, ez a harci helyzet, kedves embertárs. Tetszik, vagy nem, ez az, amivel vagy kezdünk valamit, vagy pedig kényelmesen tévézve, az eddig megszerzett életbölcsességeket pénzért áruba bocsátva türelmesen várjuk a végzetes katasztrófát, melynek következtében újból elveszítjük azt a lehetőséget, hogy emberként földre születhetünk, hogy fizikai tapasztalatokat szerezve tanulha
tunk, fejlődhetünk, növekedhetünk. A beteg, és már önmagát is automatikusan butító tömegszellemet az önzetlen szellemi szolgálattal lehet meggyógyítani, újból életre hívni. Ebben van fontos szerepe minden egyes ébredőnek. Én szívemből kívánom, és ugyanakkor elképzelem, hogy egyre többen jutnak el lelki fejlődésük azon szintjére, ahol ráébrednek az önzetlen szellemi szolgálat életet teremtő, életet oltalmazó, lelki megújulást hozó szerepére.

Szeretettel,
„egy Szabad gondolat”

SZOLGÁLAT:

Advertisements
Categories: Minden | 3 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

3 thoughts on “A megértéssel járó felelősség

  1. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Ahhoz, hogy e világunkból kikopjanak a “szerzők”, akik úgy gondolják, hogy e földi létben bármit, anyagi, erkölcsi, lelki táplálékot csak és csakis pénzért lehet “áruba bocsátani”, megszerezni, ahhoz egyre többen kell, hogy legyünk, akik olvassák, meg is értsék, s utána gyakorolják is az olyan gondolatokat, melyek a Te tollad tintájából hagynak nyomot a papíron. Kell az új gondolatok magjait elvetni, s akik felvállalják ezt, csak kitartóan tehetik, az igaz szív szavával. Én úgy gondolom, mi több, tudom, hogy egyre többen leszünk, akik átérzik ennek fontosságát, sőt az elkerülhetetlenségét, – s fogalmazzak így – beállnak a sorba. Optimista lévén, én inkább a Fényes Jövőben hiszek, – még ha esetleg mi nem is lehetünk már részese – hiszen gyermekeink, unokáink jövőjét szem előtt tartva, meggyőződésem, hogy semmi nincs veszve:

    SEMMI NINCS VESZVE

    Mint ruhára varrt folt, olyan lett a szív,
    erejét vesztett hit ádáz harcot vív,
    a reménytelenben veszett a remény,
    s a lágy szív már fagyott, és lett kőkemény.

    Kellene az a kéz, mely megsimogat,
    kellene az az ujj, mely nem mutogat,
    kellene az a láb, amely nem tipor,
    amely megalázott már mindannyiszor.

    Kellene az a szem, mely lát csillagot,
    amelyből a könny patakként zuhogott,
    kellene az a száj, mely imádkozik,
    s kellene a szív, mely gondolkodik.

    Kellene a gerinc, amely egyenes,
    kellene a lélek, mely sosem vesztes,
    olyan lélek kell, mely nem lélektelen,
    s oly ész kellene, mely nem esztelen.

    Kellene az érzés az érzés helyett,
    kellene a napfény a sötét felett,
    kellene olyan arc, mely nem arctalan,
    ám nem kell a hit, amely bizonytalan.

    Reménytelenség helyett kell a remény,
    mely a tiszta szívnek ajándék, s erény,
    kellene a vágy, amely életben tart,
    de nem kell az ész, amely szívekbe mart.

    Adom igaz hitem, csak fogadnod kell,
    adok forró vágyat, csak érezned kell,
    adok Neked reményt, hogy új utat nyerj,
    s adok olyan álmot, hogy álmodni merj.

    Adom azt az érzést az érzés helyett,
    adom a felejtést fájó múlt helyett,
    cseppentek szemedbe örömkönnyeket,
    hogy ne láss fájdalmat már soha többet.

    Adok sok-sok mindent, csak gyógyuljon szív,
    s a gyógyult szív meleg ölelésre hív,
    napfény aranyát adom vágyad felett,
    hogy Istent és Embert soha ne feledd.
    (2014. 01. 22.)

    Áldott és békés napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

  2. En epp a tegnap vettem reszt, eletemben eloszor, egy olyan piaci vasaron ahol mindenki mindent ingyen kinalt fel. Volt ott ruhanemutol, jatektol elkezdve, konyvekig, elektronikai felszerelesig minden, sot enni, innivalo is, sot volt aki egy gitarral a hangulatot biztositotta. Es az emberek nem a hasznalhatatlan ocskasagaikat hoztak es ajanlottak fel masoknak, hanem csupa jo allapotban levo dolgokat. Ez a piac mar a 13. alkalommal kerult megszervezesre Temesvaron, tehat kezdnek felebredni egyes emberek es kezd mukodni a dolog. 🙂

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.