Lehetetlen jót cselekedni (amíg)

keresoPontosabban fogalmazva inkább úgy mondanám, hogy a jóság nem evilági, mert ha jól megnézzük, mit tesz az ember, amikor azt gondolja, hogy jót cselekszik, rájöhetünk, hogy ő tulajdonképpen csak saját szennyét takarítja. Márpedig a saját szemetedet eltakarítani a legtermészetesebb dolog kellene legyen ezen a világon.

Ha például kölcsönkér valaki 100 eurót tőled egy hónapra, és ami után eltelt a hónap, megadja azt neked, nem fogod te jó embernek nevezni őt csak azért, mert törlesztette az adósságát, így van-e? Így hát kedves barátom én ezennel megkockáztatom kijelenteni, hogy az igazi jóságról, jó cselekedetről csak az adósság törlesztése után beszélhetünk. Amíg nem takarítottuk el az összes szemetünket, amíg nem ellensúlyoztuk az összes kárt, amit okoztunk addig, amit jó cselekedetnek gondolunk, az csupán egyszerű takarítás, adósságtörlesztés. Bizony csak attól a ponttól mondható jónak egy cselekedet, ami után minden szemét, amelyet életünk során felhalmoztunk, el lett takarítva, és természetesen a jótettért járó fizetséget a jótett végrehajtása után kapjuk.

Hogy még őszintébb legyek veled, kedves olvasó, bevallom neked, hogy kételyeim vannak afelől, hogy a jóság e világi, mivel a legtöbb ember, akit látok, csak a gyarlóságából, kapzsiságból, hatalomvágyból, elkövetett „környezetszennyezést” próbálja valahogy ellensúlyozni, hogy ne vigyen adósságot a túlvilágra, ott tiszta lapokkal indulhasson, és jó tettei jutalmáért megkaphassa az örök boldogságot. Ha úgy gondolod, hogy hülyeség, amit ide leírok, akkor hadd emlékeztesselek a kereszténység nagy szentjeire, Assisi Szent Ferencre, Loyolai Szent Ignácra, kik csak azután kezdtek el szent életet élni, miután rájöttek, hogy egész életükben csak gyilkoltak, és földi kincseket halmoztak. Kívülállók szemével nézve, akik életébe még nem köszöntött be ez a bizonyos felismerés, „szent emberek” voltak, de ők valószínűleg tudták, hogy hátralévő életüket a nagy takarításra, a megtisztulásra, az életük során elkövetett gonoszságok ellensúlyozására kell fordítaniuk, mert a REND, mely mindenható, mindent átható, egyensúlyra törekszik. Aki felismeri ezt a rendet minden létezőben, megérti, hogyan működik, az tudja, hogy a felhalmozott adósság törlesztése nélkül, nem sok esélyünk van rá, hogy megtapasztaljuk az édenkerti létezést, sem a földön, sem odaát. Nem kizárt az sem, hogy van, akinek több életre van szüksége, hogy az összes földi szemetét eltakarítsa. Viszont elképzelhető az is, hogy akár külső erők közbenjárásával még ebben az életben sikerül az adósságot törleszteni. Ilyen értelemben van megtérés, van visszatérés. Amikor az ember annyira elsüllyed az anyagi világban, hogy érzi, hogy lejjebb már csak a biorobotok világa, az örök sötétség és a teljes megsemmisülés van, akkor megtér, és elindul visszafelé az úton, vissza arra a helyre, ahonnét származik. Minden egyes ember egy ilyen utas, aki elindult a fényből egy hosszú utazásra, hogy megtapasztalja az anyagi lét súlyát, a megszilárdult, a lekorlátozott állapotot, és amikor megérti, hogy az anyag nem az ő igazi otthona, elindul visszafelé, elkezd takarítani, megtisztulni. Vannak, akik életében még javában folyik a szemetelés, a zsigerszerű hazudozás, a gyilkolás, a lopás, a környezet szennyezése, mérgezése és kizsigerelése. Vannak, akik már rájöttek, hogy bűnösök (céltévesztettek), és elindultak visszafelé. De vannak olyanok is, akik már teljesen kővé váltak, és bár látszólag életben vannak, valójában érzések és lélek nélküli biorobotok, akik olyan kincseket halmoznak, olyan kastélyokat építenek, melyeket felfal az enyészet. Egy dolog biztos: az embernek szabad akarata van, és boldogságát rossz helyen keresve addig süllyesztheti magát az anyagi világban, ameddig akarja, de minél távolabb kerül a forrástól, annál hosszabb lesz a vezeklés, a visszavezető út, ahol megtalálhatja, amit egész életében keresett, az örök boldogságot, az állandóan megújuló életet. Az ember szabad akaratából talán még azt is választhatja, hogy teljesen elszakad ettől a bizonyos forrástól, és szerveit szerre elektromos árammal működő robot szervekre cseréltetve lemond érző „isten-emberi” mivoltáról.

Igen, kedves félig barátom, elképzelhető, hogy van ott fenn egy „ország”, ahova a rendezett földi számla a belépő. Arra a kérdésre, hogy van-e földi paradicsom, a válasz az, hogy van, és nagyon finom zsíros kenyérrel, de földi éden nem valószínű, hogy létezik. Ha szétnézel magad körül, és egyáltalán nem tapasztalsz gyarlóságot, hazugságot, kapzsiságot, hatalomvágyat, azt jelenti, hogy számodra létezik. Ha viszont még mindig megpillantod, még ha csak a szemed sarkából is a gyarlóságot, a hazugságot, a kapzsiságot, akkor azt jelenti, hogy messze még az édenkert kapuja számodra, mert minden, amit az ember, lát, hall, tapasztal valamilyen mértékig az ő valós tükörképe. Az élet rendje szerint, mely az egyensúlyt hivatott fenntartani, nincs annak semmi értelme, hogy egy olyan ember, aki már teljesen őszinte önmagával és a környezetével szemben, hazugságot tapasztaljon. Vén még nem vagyok, de eleget jártam, eleget láttam, sok romantikus elméletet gyártottam, de amikor szétnézek magam körül, még mindig látom a hazugságot, még ha nem is olyan mértékben, mint néhány évvel ezelőtt.

Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy mindenki, ki e földre leszületik, elkezd serényen építkezni, elkezdi építeni a hazugság templomát. Amikor befejezi művét, és van alkalma távolról is megnézni, mit épített, rájön, hogy az ördög volt a megrendelő és az építészmérnök egyben, ő meg csak a kivitelező, és rögvest nekilát a bontásnak, majd a romok és a szemét eltakarításának. Amikor végzett a saját szemete eltakarításával, megkapja a zöldkártyát egy olyan országba, ahol végre építhet valami szépet, valami maradandót, amit nem rág szét az idő foga, nem rombol le a megbánás mámora.

Kedves olvasó, csak ennyit szerettem volna mondani, és nem is tudom már, hogy szeretnék-e még valaha bármit is mondani. Rengeteg a szemetem, megyek vissza lapátolni, hogy miután megszabadultam az általam felhalmozott földi adósságtól, elkezdhessek mielőbb szép és jó dolgokat cselekedni.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

P.S. Csütörtökön este Szabad Gondolat Est a Nosztalgia kávézó emeletén. Erre az alkalomra két hivatását gyakorló lelkipásztort szerettem volna meghívni, hogy közösen elmélkedjünk a hit és a vallás kérdéseiről. Örültem volna, ha bár egyikük egy határozott igent mond a meghívásra, de nem úgy alakult. “Valamiért” most nem akadt olyan jelentkező, ki készségesen vállalná, hogy megválaszolja a hit és a vallás témájával kapcsolatosan felmerülő kérdéseket. Részben megértem őket, mert tudom, hogy nekik meg kell felelniük bizonyos szabályoknak, csak azt mondhatják, amit a rendszer, melyet képviselnek, engedélyez számukra. 
Mivel nem kaptam biztos választ a meghívottaktól, ezen a csütörtökön egy közös gondolatébresztő filmezésre, meg az azt követő beszélgetésre szeretnélek meghívni. 
A következő héten meg két olyan úriember lesz a vendégünk, akik valamiért felhagytak a lelkipásztori hivatással.

Reklámok
Categories: Minden | 5 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

5 thoughts on “Lehetetlen jót cselekedni (amíg)

  1. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Létezik a Földön feddhetetlen, életében nem hibázó, – akár saját akaratából, vagy azon kívül – fizikai, lelki hibákat el nem követő, tetteiben megkérdőjelezhetetlen cselekedeteket cselekvő ember (mostanában)? Ide – állítólag – azért jöttünk, hogy tanuljunk, tehát a tévedés KÖTELEZŐ, hogy azután legyen mit kisöpörni, bepótolni, legyen honnan megfordulni, legyen lehetőség jobbá válni, olyanná, mint amilyeneknek megszülettünk! Tanulni miből is lehet? A rosszból? A jóból? Létezik egyáltalán ez a két fogalom? Inkább úgy fogalmazok, hogy az alacsonyabb rezgésű, vagy magasabb rezgésű energiákból? Az alacsonyabbaktól, tudjuk, rosszabban érezzük magunkat! (Mégiscsak van rossz?) Mondjuk, ha csak magas rezgésű energiában létezünk, akkor repdesünk, mint a pillangók. (Mégis csak van jó?) S ha csak az egyik van, honnan tudnánk, hogy most teljes gőzzel takarítani kell, hiszen akár jóban, akár rosszban élünk, nem ismerjük a viszonyítási alapot, s az amiben élünk, az a természetes, mivel nincs más. Ám mégis van takarítani, kisöpörni való, tehát itt, a fizikai létezésben megvan a két pólus (nem csak ez a kettő). Nevezzük, ahogyan akarjuk. E két pont között kell lavíroznunk, törekednünk kell a jóra, más néven, a magasabb rezgésszint elérésére. Földi mércével mérve, mégis el kell fogadnunk a jó és rossz létjogosultságát, S hogy jót cselekedtünk-e, van, akár “rögtön ítélő” bizottság is, aki, vagy amely a jót cselekvés felé terelgeti az eltévedt nyájat.

    A címadó mondaton azért elgondolkodtam, mely (csak?) az én teóriám: “Lehetetlen jót cselekedni”. Ezzel nem zárjuk ki még a lehetőségét is annak, hogy jót cselekedhessünk? A gondolat teremtő erővel bír, leírva meg pláne (függetlenül a kibontott mondanivalótól)! Ha ezt így kijelentjük, kijelenthetjük, van értelme (tovább) földi lakóknak lennünk? Egyetértek a hazugság(ok) csapdájának létezésével, de ha kijelentjük, hogy onnan lehetetlen kitörni, jobbá válni, élhetőbbre változtatni a világot, teremtésként nem ez fog manifesztálódni? Ha tévedésünket belátjuk, szembesülünk vele, onnan visszafordulni csak jó cselekedetekkel lehet, – meglátásom szerint – és az sem lehet kérdés, hogy honnan kell(ene) visszafordulni. S ha “Lehetetlen jót cselekedni”, talán egyszerűbb feladni, mint megpróbálni kijavítani, megjavítani a romlottat, rontottat, melyeket helyre hozni csak jóval lehet(ne), vagy meg sem próbálkozva a jót cselekvéssel, lesz, ami lesz! Bennem ez az utóbbi bekezdés, mint egy felmerült kérdés fogalmazódott meg!

    E négysorosom azt hiszem ide illik:

    VÁLASSZ!

    Hitet és reményt
    feladni annyi,
    mint testet, s lelket
    meghalni hagyni!
    (2014.01.02.)

    Szép napokat, jó egészséget kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

    • Kedves Károly! Kösöznöm értékes észrevételeidet! Bevallom a cím egy csali volt csak, mely kíváncsivá tesiz az embert… de most ki is javítom.
      Köszönöm még egyszer!

  2. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Köszönöm azt a zárójeles szót. Óriási a különbség!
    Minden jót kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

  3. egy majom

    Kegyelem is van, nem csak karma. Isten elengedheti az adósságot. Vagy akár … ha megértem hogy nem tehettem mást, megbocsáthatok magamnak. Ha nem lenne Isten, a Fiú, a kifogyhatatalan Élet, akkor nem is lenne amit tékozolni, hamar kifogynánk magunkból, hiszen nincs is semmi amit ne Tõle kapnánk. De annak a látványa hogy tetteink milyen következményekkel voltak, vannak másokra, meg az egész világra, talán a legnagyobb próbatétel. Annyira hogy ezt csak a halál után engedik meg valamennyire megtapasztalni, és akkor is angyali segítséggel. A szellemi világ a gyenge emberi lelket teljesen szétnyomná, megsemmisítené. Ezért a szellemi vakság egyben áldás is, tudni kell, hogy a megvilágosodás éppen a sötétség egyre teljesebb megismerésével valósul meg. Így aztán nem is lehet kellemes. De a testedzés is nehéz, mégis örömet tud okozni. A lelket is lehet ugyanígy erõsíteni. És ahogy a testedzésben is bár mi edzünk, nem mi, hanem a test és a természet végzi el a növekvést, a lelki edzésben is nem a saját erõnkbõl leszünk jobbak, hanem a lélek, szellemtestek, és lélek, szellemvilág törvényeire való rácsatlakozás által.

  4. szivárványhavasán

    Hát, egyre csak jár a szánk… sok a duma, azt hiszem… egy verset? 😀 😀

    forrás

    Dalol a tél,
    visszakisér
    a nyárba az álom,
    mégse találom
    régi önmagam.

    Összetört képem
    szalad a széllel,
    elvitte messzire –
    tényleg a semmibe –
    a piszkot, a rongyot.

    Jó is ez így,
    nem kell a víz
    visszafelé folyjon,
    ami az élet, meg
    hadd buzogjon!

    Szeretettel. És köszönöm.
    🙂

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.