Merj próbálkozni! (A megismerés eszköze)

Kedves másik én,

Egy meglehetősen egyszerű gondolat köszöntött be hozzám a minap, melyről én (egy másik te 🙂 ) úgy gondolom, hogy talán a legfontosabb eszköze az emberi lét (és az azon túli) megismerésének. Sajnos, ez is egy olyan felismerés, melyet annak ellenére, hogy nagyon egyszerűen hangzik, sokszor elég nehéz gyakorlatba ültetni. Mindenesetre én úgy döntöttem, hogy megosztom veled, mert meggyőződésem, hogy aki nemcsak érti, hanem éli is annak igazságát, az tudatosan, odafigyelve az élet történéseire, valós lépéséket tehet az emberi kiteljesedés útján.

utMERJ PRÓBÁLKOZNI!


Nézzük csak, mit kell, hogy jelentsen ez a gyakorlatban:
Mint azt nap mint nap megtapasztaljuk, az élet folyamatosan életre (változásra) ösztönöz minket. Mivel mi úgy döntöttünk, hogy élni akarunk, nem hagy nyugodni, nem enged bealudni.
Ezen a ponton ismételten hangsúlyoznám, hogy minden élni vágyó embernek tudomásul kell vennie, hogy az élet a változás, a változás az élet. A változás és az élet egymás szinonimái. Aki élni szeretne, de nem szereti a változást, az csak hiszi, hogy szeret élni, valójában valahányszor hátat fordít a változás szelének, tudattalanul a megsemmisülést, az elmúlást választja.

Ha egy kényelmetlen szituáció elé állít minket a lét, annak ellenére, hogy bennünk rögtön megszületik egy érzés, egy gondolat, egy döntés, egy válasz az aktuális helyzetre, bizonyos társadalmi programoknak (tudattalanul) eleget téve, nem merünk dönteni, nem merünk választani, nem merünk próbálkozni. Inkább egy helyben toporgunk, gyötrődünk, szenvedünk, kínlódunk, vergődünk addig, amíg fizikailag is megbetegítjük magunkat. Ismerős az érzés?
Annak érdekében, hogy könnyebben megértsd, miről beszélek, megnevezek egy néhányat a fent említett programok közül: „Ne ítélkezz!” „Mi van, ha tévedek?” „Mi van, ha megsértek valakit?” „Mit szól hozzá a barátom, a főnököm, a szomszédom?” „Mit fogok elveszíteni, ha vállalom azt, ami bennem megszületett?” „Mi van, ha azáltal, hogy vállalom önmagamat, bűnt követek el?”stb.
Ezeknek a zsigerreakcióknak köszönhetően automatikusan lebeszélem magam arról, hogy felszínre hozzam azt a gondolatot, azt a választ, ami bennem megszületett válaszképp a kinti „provokációra”. Ezek azok a tudattalanba beépült programok, amelyek egy helyben tartanak, megakadályoznak minket abban, hogy válasszunk, hogy próbálkozzunk, hogy kinyilvánítsuk a bennünk megszületett gondolatot, és megnézzük, hova vezet.
„Aki mer, az nyer” – mondja a szólás. Aki nem mer választani, aki nem meri vállalni a benne megszületett érzéseket, gondolatokat, annak nagyobb az esélye arra, hogy egy életen keresztül egy helyben forgolódjon, és lassan kifogyjon a világból, mivel félelmeinek és a társadalmi programozásnak köszönhetően folyton figyelmen kívül hagyja a hívószót, mely a változásra, az új felfedezésére, az életre invitálja őt.

Fontos figyelem előtt tartanunk, hogy nem baj, ha rosszul döntünk, rosszul választunk. A lényeg az, hogy válasszunk, és merjünk elindulni egy úton, mert ha elindultunk, előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy helyes volt-e döntés vagy sem, és alkalmat kapunk az irányváltoztatásra. Ha nem indulunk el, soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha léptünk volna. Fontos észrevennünk, hogy ha merünk lépni, attól függetlenül, hogy helyes volt-e az irány, vagy sem, olyan életre szóló tapasztalatokra és felismerésekre teszünk szert, amelyeket nem lehet sem az iskolában, sem könyvekből megtanulni.
Székelyül azt mondják, hogy Isten megbocsájtja az ember tévedését, de a “balfaszságát” nem.
Ebben az esetben, úgy érzem, a tévedés az, ha rossz irányba indulunk, a “balfaszság” pedig az, ha az esetleges kudarcoktól félve el sem indulunk.
A lényeg, hogy merjünk választani, merjünk próbálkozni, merjünk elindulni egy bizonyos irányba, mert ha van bennünk egy kis alázat, és nem ragaszkodunk makacsul a kitűzött célhoz, ha tévedtünk, a lét mindig biztosít lehetőséget, egy újabb útkereszteződést, ahol az irányt korrigálhatjuk. Viszont ha el sem indulunk, ha nem merünk próbálkozni, soha nem fogjuk megtudni, hogy mit nyerhettünk volna azáltal, hogy megtesszük azt a bizonyos egy lépést, melyre válaszképp, értékelve a bátorságot, az élet megtesz százat felénk. Fontos felismernünk, hogy tudatosan vagy tudattalanul mindig választunk. Azzal, hogy nem indulunk el, hogy nem merünk próbálkozni, tudattalanul a változatlant, tehát az élettelent választjuk, melynek következtében kezdetét veszi a lassú, észrevétlen öregedés, elmúlás. Törekedjünk hát arra, hogy ezeket a fontos döntéseket tudatosan hozzuk meg, hogy leszűrhessük mindenből a kellő tanulságot, hogy örömmel és tiszta szívvel utat engedhessünk az elkerülhetetlen változásnak, a fejlődésnek, az életnek.

Még egyetlen gondolatot tartok fontosnak megemlíteni a fenti témával kapcsolatosan, amelyről nemsokára remélhetőleg egy részletesebb eszmefuttatás is fog születni:
„… És legyenek gyámoltalanok, akár a gyermekek,
mivel a gyengeség nagy, az erő pedig hitvány.
Mikor az ember megszületik, gyenge és rugalmas,
Mikor haldoklik, erős és kemény.
Mikor a fa nő, zsenge és rugalmas,
Mikor száraz és merev, haldoklik.
A keménység és az erő a halál kísérői.
A rugalmasság és a gyengeség a lét frissességét fejezik ki.
Ezért nem győzhet az, ami megszilárdult.”

A lényeg egy mondatba összefoglalva:
Merj dönteni, merj választani, merj próbálkozni,
de legyen benned elég szelídség, alázat és lágyság ahhoz,
hogy észrevedd, ha egy újabb útelágazáshoz érkeztél,
mely lehetőséget kínál számodra az irányváltoztatásra,
az új döntés meghozatalára, egy újabb választásra,
mely továbbvisz téged önmagad és teremtőd megismerésének útján.

A százért egyet

Hogy mi a gondviselés?
Sajnálom, nincsen rá válaszom,
Bárhogy is próbálom, láttatni kívánom.

Azokkal a szavakkal, amelyekkel az adásvételi szerződést írják,
A pénzt számolják, a jövőt kalkulálják,
A múltat szidják, a rendet káromolják,
Nem lehet a gondviselésről beszélni.
Tapasztalni kell azt, érezni és élni.

De ne csüggedj, mert van válasz a kérdésre,
Mely bár „megfoghatatlan”, könnyű az értése.
Mély és sokatmondó válasz, nehéz szavakba zárni,
De csukott szemekkel is meglehet őt látni.

Mindaddig, míg félelem tarkítja világod,
Te is csak a pénzt, az anyagot és a hasznot látod.
Ha „behunyod” a szemed, nem vakít az érem hamis fénye,
A gondviselés elkezdődik, és szolgál mindörökre.

Az első lépés, lehet nagyon nehéz,
Míg a hamis biztonságérzet az elméből elvész.
Az első lépés, a bizalom lépése,
Melynek megtétele, bátorság kérdése.

Félelmed forrását megértéssel apasztod,
Ha az kiszárad, ledobhatod láncod.
Előtted az élet. Vajon mit rejteget?
Emeld fel a lábad, és lépj a százért egyet.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

Advertisements
Categories: Minden | 7 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

7 thoughts on “Merj próbálkozni! (A megismerés eszköze)

  1. zsukat

    Kedves Szabad Gondolat, már vártam….pl. pont ezt :o) Megfogalmazod amit gondolok…gyakorlok, megélek…tükröt tartasz. Nem hagysz egy percre sem “kisiklani”
    Köszönet ezen irományodért is!!!
    Szeretettel!

    • Örömmel játszom a papagáj szerepét Zsuzsa, annál is inkább, mert nekem is szükségem van rá, hogy visszahalljam, amit fecseg 🙂

      Derűs napokaT!

  2. KKatalin

    A Szabad Gondolaton kívül, most találtam egy hasonlóan hasznos, és érdekes oldalt. Ott olvastam a következő idézeteket, szerintem érdemes mindkettőt minél szélesebb körben megismertetni, remélem nem gond, hogy ide másolom be:

    “Soha ne kételkedj abban, hogy egy kis csoport gondolkodó, céltudatos, elkötelezett ember képes megváltoztatni az egész világ történelmét. Valójában ez mindig is így történt.”
    -Margaret Mead-

    “Paranoiás az, akinek van némi sejtése arról, hogy mi folyik itt.”
    -William Burroughs-

    A Szabad Gondolat szerkesztőinek és olvasóinak ezzel kívánok örömteli szép napokat! 🙂

    • Köszönet Katalin az idézetekért!
      Ezen az oldalon nincsenek tilalmak a külső hivatkozásokra vonatkozóan sem. Elvégre szabad a gondolat. 🙂 Tudom, és örülök neki, hogy vannak más olyan oldalalak is, amelyek önismeretre biztatgatnak.

      Akit elvisz innen egy hivatkozás, annak jó utat kívánunk. Neki ott a helye. Ha utána meg visszajön ide, hát Isten hozta! Örülünk, hogy itt van és megosztja velünk új felfedezéseit, találmányait 🙂

      Jól van na! Valójában nem vagyok ilyen emberszerető, csak mantrázgatok itt, hogy kedvemre alakuljon az életem. 😛

  3. KKatalin

    Kedves Szabad Gondolat! szeretném “utólag” kifejezni hálás köszönetemet a döntésről, választásról, próbálkozásról szóló írásodért! Nagy igazságok rejlenek a sorok között, olyanok, amikre már iskolás korú gyerekeket tanítani kéne. (talán már előbb, mint mondjuk a logaritmust, vagy az idegen nyelveket-amikor sokan szép magyar nyelvünket sem tudják helyesen használni…:-))

    Az életbölcsesség nem a magas életkorral járó “tünet”, szerintem kialakul, ha hagyja, támogatja és nem elnyomja a környezet, a külvilág.
    Én is jócskán felnőtt fejjel kezdtem másképp látni a világot, akarni a változást, néha nagy bennem a káosz, gyakran felüti fejét a bizonytalanság, a félelem, de már nem tudnék beállni abba a sorba, ami egyre távolabb vezeti az embert Istentől!

    Örülök, hogy rátaláltam az oldaladra… tényleg! 🙂 További hasznos és kellemes mantrázgatást kívánok 🙂

    • Kedves Katalin, elfogadom, és megköszönöm áldásod 🙂 Nyilván nekem is nagy szégyen, hogy egy pár évtized el kellett teljen ahhoz, hogy egyáltalán megfogalmazzam ezeket a gondolatokat. Már csak az van hátra, hogy az elméleti és gyakorlati síkokat minél közelebb engedjük egymáshoz. Derűs napokat! 🙂

  4. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    “Merj próbálkozni!” – mondja a cím. Ennek az idejét éljük, de vajon merünk? Van hozzá merszünk, s még erőnk is? S ha van, akkor kell hozzá egy biztos kéz:

    BIZTOS KÉZZEL

    Kezedben a léted,
    s hogyha nem félted,
    nem érhet utol
    soha a végzet.
    (2014.01.22.)

    Ha már a próbálkozás is elmarad (nemhogy a tett), akkor – fájdalmas, vagy nem – számolni kell(ene) a következményekkel:

    TYÚKSZEMMEL

    Lélek néha kapaszkodik,
    otthonához ragaszkodik,
    koppint gazdája fejére,
    néha rálép tyúkszemére.

    Gazda tyúkszeme rég kinőtt,
    hiszen Ő már elég felnőtt.
    Bár nem tudja m’ért is nőtt ki,
    tán legyen mire rálépni.

    Lélektárs következetes,
    a figyelme rettenetes,
    azt nem kerüli el semmi,
    igaz, csak a dolgát végzi.

    S hogyha valami nem stimmel,
    hamis látszatot nem mímel,
    hiszen tyúkszem azért nőtt ki,
    hogy legyen mire rálépni.
    (2014.01.13.)

    …és hogyha helyén a SZÍV, aki tudja mit akar, akkor a próbálkozása(i) során nem fog eltévedni, mert tudja, hogy merre kell mennie:

    ÚTIRÁNY(OK)

    Utak torkollnak
    innen is, onnan is,
    s ágaznak le és föl,
    mindenfelé,
    táblák mutatnak
    erre is, arra is,
    köztük csak egy mutat
    a cél felé.

    Ki a táblákat
    szív szemével nézi,
    másként, mint ahogyan
    az ész szokott,
    tudja, hogy merre van
    a hazafelé,
    ha róluk írás már
    rég lekopott.
    (2014.01.02.)

    Ehhez a próbálkozáshoz van választási lehetőség is. Maradni az állott vízben, tovább szidva a külvilágot, vagy onnan kilépve továbblépni hittel és reménnyel:

    VÁLASSZ!

    Hitet és reményt
    feladni annyi,
    mint testet, s lelket
    meghalni hagyni.
    (2014.01.02.)

    S itt az idő, hogy már a próbálkozásnál több kell:

    DÖNTENI KELL

    Folytassuk a régit,
    netán kezdjük újat?
    Te, Kedves Olvasó
    melyik döntést hoztad?

    Merthogy dönteni kell,
    már nem lehet kétség,
    új év kezdetétől
    nem élhető vétség.

    Múltunknak gyökerét
    tőből ki kell húzni,
    tó állott vizéből
    ideje kiúszni.

    Vár reánk a parton
    mennyei oázis,
    változás csak lehet
    immár radikális.

    A magunk tetteit
    illik felvállalni,
    a boldogabb jövőt
    csak így lehet várni.

    Eddig is, mint mindig,
    döntés mi kezünkben,
    éljünk kényszerpályán,
    avagy szeretetben.
    (2013.12.28.)

    Köszönöm a Szabad Gondolat eme gondolatát is, sikeres próbálkozást kívánok Neked is, Olvasóidnak is és a Nem Olvasóidnak is, szeretettel: Schmidt Károly.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.