Ítélkezz, mert ítélkezni szabad, mert ítélkezni kell!


 5.0.2

Ítélkezz, mert ítélkezni szabad, mert ítélkezni kell!
Sokat bosszantottak már mások, és én is gyakran bosszantottam másokat azzal a varázsmondattal, hogy „Ne ítélkezz”! Na de mint tudjuk, a jóból és talán a jó tanácsokból és a jó intésekből is megárt a sok! És ami sok, az sokk! 🙂
Nem is olyan rég történt az, hogy az asztalra csaptam és azt mondtam, hogy elég volt a dumából, a szigorú „Ne ítélkezz”-ből! Felindultságomban még hirtelen azt is kiderítettem, hogy ítélkezni nemcsak, hogy nem rossz, hanem szükséges is. Az ítélkezés úgy igazából egy ajándék az úrtól, mely által az egyén elmélyülhet önvalója megismerésében.

Hogyan is értem én ezt? 
Azon tűnődtem, hogy mitől ítélkezés az ítélkezés? Mi teszi azt oly súlyos „bűncselekedetté”? Azt hiszem, hogy nem kis bosszankodás után most elmondhatom mindenkinek, hogy tudom a választ a fenti kérdésre. Az ítélkezést valójában a benne lévő indulatok, a mögötte megbúvó gyűlölet teszi egy nagyon durva „boldogságoltó” eszközzé. Az ítélkezés a rosszindulat és a megvetés nélkül már nem is ítélkezés, hanem egyszerűen csak megállapítás, vagy nevezhetjük akár hasznos ítélkezésnek is, mely az önismeret nélkülözhetetlen eszköze.
Ha figyelembe vesszük azt az egyszerű dolgot, melyet sokan alapigazságként is emlegetünk, hogy te én vagyok, és úgy ítélkezünk, akkor eltűnik a rosszindulat, a harag az ítélkezés mögül, így az ítélkezés önvalónkkal való találkozás legfontosabb eszközévé válik.
Egy egyszerű példa: rád nézek és önkéntelenül arra gondolok, hogy idióta vagy. És rögtön emlékeztetem magam arra, hogy te egy másik én vagy, azaz emberi mivoltom egy másik lehetősége, ami talán még nem voltam, de a jövőben lehetek, és máris átfogalmazhatom a kijelentésemet, az ítéletet, a megállapítást oly módon, hogy áthelyezem első személy egyes számba, és azt mondom, hogy idióta vagyok. Ezek után nem marad más hátra, mint az, hogy megnézzem, megvizsgáljam, hogy miért is vagy te, miért is vagyok én idióta.
És most egy kis extra hangsúlyt helyeznék az első személy egyes számra. Egy nagyon egyszerű és gyakorlati tanács, mely segítségével felgyorsíthatod fejlődésed folyamatát:
Ha valami erős indulatokat, haragos gondolatokat meg szavakat ébreszt benned egy másik személlyel kapcsolatosan, taposs rá a fékre, és amit gondoltál, vagy mondtál, magadban tedd át első személy egyes számba. Tehát legközelebb pl. ha azt mondod, hogy tudatlanok vagyunk, tudatlanok vagytok, nyugodtan fogalmazz úgy, hogy tudatlan vagyok, mert bár lehet, hogy én is és a szomszédnéni is tudatlan veled együtt, de az téged nem kell érdekeljen. Téged az nem ment fel a tudatlanság terhe alól, nem véd meg az abból származó nyomorúságtól, hogy én is tudatlan vagyok, meg a szomszédnéni is az. A te boldogságodhoz elég kell legyen az, hogy te nem vagy tudatlan, tehát a te boldogságodat nem piszkíthatja be az én tudatlanságom, vagy a szomszédnéni tudatlansága. Csak és kizárólag a tömegszellemen alapuló felelősséghárításra és teheroszlatásra való hajlamnak köszönhetően akarhatja az ember saját nyavalyáit kiterjeszteni az őt körülvevő tömegre, és ezért kényelmesebb neki első személy többes számban fogalmazni.

Kedves olvasó, mint látod, nagyon egyszerű, kisiskolás logikával be lehet bizonyítani azt, hogy az ítélkezés nemcsak, hogy nem bűn, hanem még hasznos is, hogy az ítélkezés képessége, ha okosan van használva, a fejlődés egyik legerősebb eszköze is lehet! Tehát kedves barátom, úgy érzem, hogy mostantól nyugodtan átfogalmazhatjuk a parancsolatot oly módon, hogy a „ne” szócskát eltöröljük az elejéről: ÍTÉLKEZZ! Ember vagy, és arra születtél, hogy ítélkezés által megismerd, hogy mi tesz téged emberré! ITÉLKEZZ nyugodtan magadban, vagy hangosan. Ítéld meg őt, ítélj meg engem, és közben tartsd szem előtt, hogy én te vagyok. Meg akarsz világosodni? Üdvözülni akarsz? :)* Semmi mást nem kell tenned, csak használnod egyik veled született képességet, az ítélkezés képességét, önmagad másokban való felfedezésének a képességét. Ha eddig féltél, hogy bűnt követsz el, ha megállapítasz másokról, tehát önmagadról valamit, akkor mostantól talán elkezdhetnél „tudatosan”, odafigyeléssel ítélkezni.
A fent leírtak fényében talán az is látszik, hogy a „Ne ítélkezz” a gyakorlatban sokszor (legtöbbször?) úgy sül el, hogy félj észrevenni önmagad mások tükrében, ne ismerd meg önmagad, lásd a környezetedet tőled független létezőként. Tehát hol is van a kisördög? Az ítélkezésben vagy az ítélkezés tilalmában?
*(Még mielőtt nagyon beleélnéd magad a fenti viccbe, megsúgom, hogy sem a megvilágosodás, sem az üdvözülés nem létezik. De ezt majd egy másik bejegyzésben fogom ugyanilyen egyszerű, óvódás logikával levezetni.)
Na akkor tartalmas megvilágosodást és üdvözülést kívánok minden kedves olvasónak! Egészségetekre! 🙂


		
Reklámok
Categories: Minden | 8 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

8 thoughts on “Ítélkezz, mert ítélkezni szabad, mert ítélkezni kell!

  1. Éva

    Tetszik.) köszönöm.)))

    • na, akkor próbáld is ki! 🙂 Élj vele ! 😛

    • Zsolt

      Én úgy gondolom, hogy az ítélkezés (ugyan egyáltalán nem bűn), de a teremtés “egységként” történő érzékelésében egy erős akadály tud lenni. Ha valamit vagy valakit megítélek, akkor azzal rögtön “leválasztottam” az egységről, felcímkéztem valamilyen jó vagy rossz jellemzővel ami által már nem az egység része, hanem egy általam elkülönített darabja lett. Mindezt persze úgy írom, hogy napjában sokszor ítélkezem én is, de anélkül hogy bántanám magam miatta én mégis inkább igyekszem leszokni róla… 🙂

  2. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Hozzászólásomhoz a ihletet a Szabad Gondolat “Ítélkezz, mert ítélkezni szabad, mert ítélkezni kell!” című gondolata adta, mely gondolat az enyém is:

    Sziámi ikrek

    Ragasztottak rám egy címkét,
    én nyomban elolvastam,
    míves betűkkel volt írva,
    én meg csak mosolyogtam.

    Ki minősített nem tudja,
    hogy egy tőről fakadtunk,
    én és Ő, és Ő és én is
    sziámi ikrek vagyunk.

    Mint Döbrögi kölcsön kenyért
    kapja vissza háromszor,
    egy váratlan pillanatban
    rajta csattan az ostor.

    Bízom benne, megtanulja
    létében egy életre,
    hogy Ő csakis saját magát
    döngölhette a földbe.
    (2013.11.23)

    Boldog és tartalmas napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

    • Nem akarom azt mondani rá, hogy szép vagy jó vagy valami hasonló, mert azzal vezetted be, hogy a fenti iromány inspirálta. 🙂
      Egyszerűen csak örülök, hogy megosztottad 🙂
      Derűseket neked és kedves családodnak is kedves Károly!

  3. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Írásod ezt hozta ki belőlem, tollamat az egyetértés hajtotta, amely tintám hűs fodrában találta meg a nyugalmat.
    Viszont kívánok minden szépet és jót, szeretettel: Schmidt Károly.

  4. Visszajelzés: Vedd magadra a világ bűneit! |

  5. “Ne ítélj hogy ne itéltess”

    Ez biztos ismerős mindenkinek. Valójában számos helyzetben mint több ilyen idézetet es szimbolikus kijelentést félreértettünk..miert? Mert kivetitjuk ami bennünk van. Vagyis az ego de az mi vagyunk amíg másként nem döntünk. Node a helyzet az hogy valójában az elme megoszt vagy kivetit. Ha ítélünk másokat vagy bármit azzal saját magunk felett is ítélkezés van. Ha magunk felett ezt megtesszük az ego tápláljuk es semmiképpen sem a szentlélek fele fordulunk. Tehát ha tenni akarsz bármit tegyed. A te döntésed. Csak tudjad es ne okolj senkit magadon kívül es ha meglátod a világosban amit kivetítesz ne haborogj. Még az egot taplalod. 🙂 áldás békesség szeretet legyen mindannyiunknak a lelkünk áramlatàban.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.