Magázd önmagad! Magázd a gyermeked! Magázd az Istent!

Egy érdekes példa a formák, a formaság és a látszat útvesztőire:

Egy internetes fórumon bizonyos személyek azért nehezteltek rám, mert velem egyenjogú partnerként kezelve őket, a számomra sokkal közvetlenebb és őszintébb tegező viszonyt használtam a velük folytatott társalgásban. Az eset érdekessége az, hogy azon személyek, kik kikérték maguknak, a “tiszteletet” (a távolságtartó magázó viszonyt), még mielőtt vérig sértődtek volna a közvetlenségem miatt, elmarasztalóan bírálták az eszmefuttatásomat, ami engem nem zavart, ugyanis nem várhatom el senkitől, hogy ugyanabból a perspektívából lássa a világot, mint én.
Be kell vallanom, hogy volt a jelenetnek egy számomra is zavaró aspektusa, mely annak felismerése volt, hogy szinte lehetetlen, hogy a programozott emberi elme tetten érje a programot, melyet bár ő sajátjának hisz, valójában kívülről ültettek bele.
www.isaiahhankel.comBe vagyunk “állítva”, hogy a távolságtartó magázó viszony a tisztelet jelképe, és nem vesszük észre, hogy az valójában az egyéni és megismételhetetlen emberi lények közötti távolságok létrehozásának és fenntartásának, a tekintélyelvűség mesterséges éltetésének, valamint a szabad információáramoltatás fékezésének eszköze.
Egy hozzászóló, aki “kikérte magának” a “tiszteletteljesebb” magázó viszonyt, mint mondtam, elmarasztalóan beszélt az irományomról, melyet én legjobb tudásom, illetve tudatlanságom szerint írtam és osztottam meg abból a célból, hogy visszaigazolásképp szolgáljon azon olvasók számára, kik megmerik kérdőjelezni a felszíni valóság „igazságát”, valódiságát. A hozzászóló talán úgy gondolhatta, hogy a tisztelet megadásához kötelező és egyben elégséges a magázó viszony. Tehát, amíg magázzuk egymást, addig bármilyen elmarasztaló kritikát megfogalmazhatunk egymás személyével szemben. Ebben a hamis feltételezésben természetesen az a téves gondolati séma is benne van, hogy aki tegez, az nem tisztel.
Kedves olvasó, a tiszteletet talán „ki lehet kérni”, lehet követelni, de úgy érzem, hogy ez nem egy olyan dolog, amit úgy lehetne kérni, mint a kívánságműsorban egy örökzöld melódiát. A követeléssel csak annyit érünk el, hogy egymást hazugságokra kötelezzük, és egy olyan illuzórikus világot tartunk fenn magunk körül, melynek falai elszigetelnek minket egymástól, a valóságtól.

Egy néhány éve megjelent egy irományom a tegezésről és a magázásról, melynek a lényegi mondanivalója az vala, hogy többet nem támogatom a hamis hierarchia, a hatalmi ranglétra, az emberek közötti távolság és hazugságok életben tartásának azon eszközét, melyet magázásnak nevezünk. Ezzel az eszmefuttatásommal arra köteleztem magam, hogy mindenkit tegezzek, kortól és a társadalomban vállalt pozíciójától, funkciójától függetlenül. Határozottan kijelenthetem, hogy azóta új kapuk nyíltak meg számomra. Fölösleges gátak oldódtak fel, ami lehetővé tette számomra, hogy őszintén és nyíltan tudjak kommunikálni embertársaimmal, kiktől én kellő alázattal és figyelemmel nagyon sokat tanulhatok, kik tőlem kellő alázattal és figyelemmel nagyon sokat tanulhatnak. Mostanig csak és kizárólag kellemes élményeim származtak abból, hogy öreggel és fiatallal egyaránt a tegező viszonyt használtam, ezzel arra késztetve őket is, hogy bizalommal megosszák velem életútjaik legnagyobb felismeréseit.
Ezen a bizonyos fórumon a sértődött személyeknek is elmondtam, hogy számomra a felszínesség, a hiú elvárások megjátszott kielégítése, a tiszteletlenség jele. Embertársaimmal szembeni legfelsőbb tiszteletem bizonyítéka, hogy azt adom mindenkinek, mi véleményem szerint, az értékrendem szerint a legtöbb, mi adható: őszinte, tiszta, egyenes, a kétszínűség és hízelgés mérgétől mentes gondolatok. A formális tiszteletet, a magázást politikus felebarátaimra bízom, mert véleményem szerint rájuk hárul az a hálátlan szerep, hogy udvariasan, tisztelettudóan, a magázó viszonyt használva, tetszetős csomagolásban adjanak át megtévesztő, hiú ábrándokat és reményeket éltető gondolatokat. Persze itt nem árt hangsúlyozni, hogy ők is a mi tükörképeink, ugyanis mindenkiben benne vannak valamilyen mértékben azok a csalafinta eszközök, melyek politikussá tesznek valakit.
Sokszor hangsúlyozom, hogy fontos lenne látásunkat a felszíni valóság falai mögé engednünk, mert különben egy teljes életet, akár életeket élünk egy illuzórikus formai valóságban, mely képtelen hosszan tartó boldogságot és őszinte örömöt adni nekünk.

Miért tegezlek?
Úgy érzem, ha már belekezdtem ebbe a nem túl szokványos irománynak a megszerkesztésébe, illendő lenne megindokolnom illetlen viselkedésemet.
Tehát, mint ahogy korábban is utaltam rá, észrevettem, hogy ez az érdekes, bizonyos nyelvekben nem is létező szokás a távolságtartás, az emberek közötti hierarchia, hatalmi ranglétra megteremtésének és éltetésének az eszköze.

1. Indok
Egy néhány éve részt vettem egy katolikus püspök által tartott előadáson. A téma most nem lényeges. Előadás után egy kérdést tettem fel, mely egy kicsit kényelmetlenül érintette az előadót, aki úgy próbálta a helyzetet megoldani, hogy hirtelen elkezdett engem tegezni, próbálta velem érzékeltetni, hogy társadalmi funkciójának köszönhetően ő egyértelműen értelmesebb és bölcsebb, mint én, fölöttem van a hierarchiában, a hatalmi ranglétrán, tehát amit mondok, nem vetekedhet az ő igazságával. Erre válaszképp én az általa kezdeményezett tegezőviszonyt folytattam vele, hogy érezze, hogy többre van itt szüksége, mint egy jól pozicionált társadalmi funkció és az azzal járó tekintély ahhoz, hogy a kérdést megválaszolja. A püspök zavarba jött, hebegett-habogott dadogott, próbálta kerülni a velem való konfrontálódást, azt mondván, hogy majd a szentmisén elmondja a választ. Azt mondtam neki, ha van válasza a kérdésre, most mondja, mert több mint valószínű, nem leszek ott a szentmiséjén, ahol ő a trónusáról elmondja a nagy igazságokat, miközben az összes hívő egyetértően hallgat, bólogat, és orgonaszóra éljenez. A püspök úr, ha tudott volna tisztelni, nem kezdeményez tegezőviszonyt velem, nem néz engem zöldfülű fajankónak, és nem próbálja társadalmi státuszát és tekintélyét arra használni, hogy bebizonyítsa híveinek, hogy én csak hülyeséget beszélhetek csak azért, mert én jóval alatta vagyok egy illuzórikus hatalmi ranglétrán.

szabadgondolat.wordpress.com2. Indok
Egyszer egy cigánygyerek, ki meglepő módon nem kéregetés szándékával jött oda hozzánk, folyton a magázó viszonyt használta kérdéseiben. Nekem valósággal rosszulesett, hogy ő ennyire megalázkodik előttem anélkül, hogy valami hátsó szándéka lenne viselkedésével. Megkértem rá, hogy nyugodtan tegezzen, ha már kedve van velem beszélgetni. Egyszerűen nem ment az neki, folyton magázott. Úgy döntöttem, hogy magázni fogom én is őt, hogy ne erősítsem meg abban a hitében, hogy bőröm színének, koromnak, vagy akár a társadalomban betöltött szerepemnek köszönhetően én értékesebb, magasabb rendű ember vagyok, mint ő.
Ennek az alkalomnak köszönhetően, még inkább nehezemre esett az embereket bőrük színe, etnikai hovatartozásuk, koruk, vallásuk szerint minősíteni. Azóta sokszor azon kaptam magam, hogy egy őszinte kisgyerektől sokkal többet tanulok, mint egy elfogult, beidomított felnőttől, aki azt hiszi, hogy mindent tud, akinek meg sem fordul a fejében, hogy egy hazugságokra képtelen gyerek, sokkal több mindennek lehet tudatában, ami fontos, mint egy kondicionált elméjű felnőtt. Megértettem, hogy a még őszinte gyerek, és a már őszinte öreg sokkal többet tud tanítani az életről, mint a társadalmi programok kötelékeiben tévelygő, hamis én-kép által irányított felnőtt.
Ennek a megértésnek köszönhetően, nem tudok egyetlen felnőttet sem magázni, amíg a gyereket tegezem, mert ha megtenném, az azt jelentené, hogy a felnőttet többre tartom, mint a gyereket, csak azért mert egy-két évtizeddel korábban érkezett a földre.
Nem, kedves embertárs, nem igaz, hogy valakit a kora vagy a társadalmi státusza értékesebbé, értelmesebbé, bölcsebbé tehet egy gyereknél. Ez valószínűleg a valaha kimondott legnagyobb hazugságok egyike.

3. Indok
A
zért tegezek mindenkit, mert legalább annyira tisztelem minden egyes embertársamat, mint önmagamat, mint a teremtőmet. (SZERESD EMBERTÁRSADAT ÚGY, MINT ÖNMAGADAT!) Mostanáig sem magammal, sem a teremtőmmel nem folytattam magázóviszonyt.
Bizonyára a legtöbben vallásos, keresztény emberek vagytok, kik ismeritek a tanításokat. A fenti tanítást (parancsolatot) hogyan értelmezitek ti? Van valaki, aki magázó viszonyt folytat önmagával vagy a teremtőjével? A teremtő tudomásom szerint soha nem kérte ki magának, hogy magázzuk őt. Ki vagyok én, hogy ezt „kikérem magamnak”? Kinek képzelem magam? Ha létezik bűn, elmondható-e, hogy súlyos bűn, hogy arra kényszerítem felebarátomat, azt követelem tőle, hogy jobban tiszteljen engem, mint saját magát, mint a teremtőjét?
Kedves olvasó, tiszteletet lehet követelni, akár oly módon is, hogy kikérjük magunknak, hogy azzal tisztelegjenek magasztosságunk előtt, hogy magáznak minket, de vajon érdemes? Vajon nem verjük át magunkat a követelőzéssel? Vajon nem mi vagyunk azok, kik arra késztetjük embertársainkat, hogy a szemünkbe hazudjanak, hízelgő, hamis, kétszínű szavakat használva félrevezessenek?
Vajon tisztelhet engem valaki jobban, mint amennyire én tisztelem magam? Nevezhető-e érzelmi koldulásnak, hogy azt várom, hogy hízelgő, „tiszteletteljes” szavakkal kényeztessenek? Vajon ez a magatartás utalhat-e arra, hogy súlyos lelki és érzelmi válságban vagyok, hogy nincs önértékelésem, és ezért másokat kényszerítek arra, hogy tiszteletet mímeljenek irányomba? Te hogy vagy vele, kedves olvasó? Még mindig elvárod, hogy tiszteljenek, vagy elkezded tisztelni saját magad, hogy mások is tisztelhessenek? És hogy vagy a gyermekeddel? Látod már, hogy nem lehet kevésbé tiszteletreméltó mint, egy felnőtt? Látod már, hogy nem buta, hogy többet tanulhatsz tőle, mint nagyon sok „betanított”, a hazudozást mesteri szinten művelő felnőttől?
Az önértékeléstől és önbecsléstől önmagukat szisztematikusan megfosztó egyedekből álló társdalalomban élünk. Innen a tisztelethiány, innen a szeretethiány, innen minden civakodás, versengés, marakodás árulás és butulás.

 

blue

Szabad Gondolat

Advertisements
Categories: Minden | 11 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

11 thoughts on “Magázd önmagad! Magázd a gyermeked! Magázd az Istent!

  1. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Elég sok éve annak, amikor, ha nem is ilyen “kényszerítő” körülmény hatására megfogalmazódott bennem ez a mondás: “Lehet valakit, vagy bárkit tegeződve is tisztelni és magázódva is utálni!” Lehet, hogy akik kikérték a “tiszteletet” maguknak, azok nincsenek e tudás birtokában.

    Most jutott eszembe:

    Te, vagy maga?

    Hogy kívánod, tegezzelek?
    Bár lehet, az tiszteletlen.
    Inkább talán magázzalak?
    Az meg nekem nem közvetlen.

    Következő álláspontot
    jó lenne tán elfogadni:
    “Te”-vel is lehet tisztelni,
    s magázódva is utálni.
    2013.11.21.

    Írásoddal most is egyetértve kívánok nyugodt, békés napokat, szeretettel: Schmidt Károly.

    • Kedves Károly pont erre próbáltam felhívni a figyelmet az erdely.ma portálon. Rá szerettem volna mutatni, hogy az illedelmes utálat nagy mesterei módjára szólnak hozzá írásomhoz 🙂

      • szaradafa

        sajnos az erd.mán nem fogsz mással találkozni…(velem sem)
        de gondoljunk bele a miatyánkba: “Mi Atyánk”…Cseri Kálmánnak van egy sorozata erről, kifejtette, hogy a görög szóból lefordítva ez azt jelentené, hogy “mi apukánk…” Szóval Isten nem kéri, hogy magázzuk, akkor honnan bennünk ez a kívánság?

      • jó kérdés! honnan?

  2. Szép és legfőképpen igaz gondolatok. Nincs is mit hozzátenni, egy viccet juttatott eszembe azzal kapcsolatban, hogy milyen félreértéseket okozhat a magázódás.

    Egy Irodában a főnök felfogad egy magányomozót, hogy nézzen utána egyik alkalmazottjának. Az alkalmazott kiválóan dolgozik, mindennel időben végez, csak mindennap olyan de.11-től 1-ig eltűnik. A főnök kirúgni nem akarja, mert még így is túlteljesiti a többieket.

    1 hét múlva jelentkezik is a magánnyomozó, és beszámol az alkalmazottról:

    -Minden nap, pontban 11-kor beül az autójába. Elhajt az otthonához, bemegy. Elszív egyet a kedvenc szivarjából. Ezután eszik a felesége által főzőtt kedvenc ételéből, és megiszik egy pohárral a kedvenc méregdrága konyakjából. Ezután lefekszik a feleségével, beül az autójába és visszajön pontban 1 órára a munkahelyére.

    -Köszönöm szépen, akkor nincs semmi gond, már kezdtem félni, hogy valami vaj van a füle mögött.- mondja a főnök.

    -Elnézést uram látom nem értette. Megengedi, hogy tegezzem?

    – Persze.

    -Szóval minden nap beül a kocsidba, elmegy a házadhoz, elszív egyet a kedvenc szivarodból, megeszi a kedvenc ételed amit a feleséged főzőtt. Iszik a méregdrága konyakodból, lefekszik a feleségeddel, beül az autódba és pontosan 1 órára visszajön a munkahelyére.

    • Szeretem a vicceket. Ha lenne tehetségem hozzá viccbe szőnék minden ilyen gondolatot 🙂 A tegnap este próbálkoztam a fészbukon, mert úgy jött. Hátha jönni fog még máskor is … 🙂
      Jóegészséget!

  3. Kedves Blue! A kérdés az, hogy számít-e mások elmarasztalása? 🙂 Vajon érdemes-e reagálni rájuk. Hisz úgyis sajátságos (vagy tanult) módon értelmeznek. A magázódás/tegeződés csak egymilliomoda a felhalmozott problémáknak, illetve a gondolkozásmentes életvitelnek. (bátor vagyok, hogy az életvitel szót merészelem használni). Míg reggel felkelnek, belépnek abba a bizonyos mókusba, várják a hétvégét, hétvégén meg a hétfőt, útközben meg hibásokat keresnek helyzetük alakulása miatt (igen intenzíven persze) nos mit is szólhatnánk. Energiát fektettem jócskán magam is abba, hogy a tanult mechanizmusokat lazítsam (hisz törlésükre ma már belátom esélyem sincs) de változást előidézni nem tudtam. Vélhetően a sok lúd állapota állt volna fenn, ha nem fogom izibe menekülőre 🙂
    De azért nem kell feladni. Van négy remek gyerekem, ők már tudják, hogy nincs előírás, nincs irány, csak és kizárólag ami belőlük jön akként célszerű élni 🙂 Az iskola csupán csak egy bekeretezési erőlködés….. nem túl komoly hely, stb. Gaz egy anya lehetek 🙂
    Legyen egy kellemes napod,
    Ági
    Ja a tisztelet meg cseppet sem érdekel, hisz akár van, akár nincs a nap holnap is felkel.

    • Kedves Ági,

      Csak lájkolni tudom hozzászólásodat. Mindentől függetlenül, nem a világmegváltás szándékával, úgy éreztem, nem ártana papírra vetnem a fenti gondolatokat 🙂

      Derűset, mosolygósat! 🙂

      • Tényleg! Hol itt a lájk-lehetőség?

      • kivettem a wordpress “like”-ot. nem tartottam olyan fontosnak. Igyekszem nem azért írni, hogy “teccikeljék”. Ami van, az akkor is van, ha tetszik, akkor is ha nem tetszik másnak. A fészbukon meg lehet osztani, ha valaki úgy gondolja, hogy visszaigazolásként szolgálhat mások számára is egy egy iromány. 🙂

  4. Jus_a_man

    Osztom a posztoló magázódás iránti ellenérzését. Engem eddig (29,5 év, férfi) az esetek 90%-ban tegeztek. Ha 18 éves korom óta magáztak volna, az kevésbé zavart volna. Az viszont, hogy gy 20-as éveiben járó nő/férfi alapból magáz a boltban egy ideje, baromira zavar.Nem érzem magam annyira öregnek, se annyira magas rangú úrnak. Szerintem ez egy idejétmúlt, protokolláris dolog, amit nagyjából hivatalos ügyintézéskor, tárgyaláskor tartok egyedül helyénvalónak. Magázzam vissza? Kezitcsókolomozzam,ha hölgy?

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.