Modernkori Inkvizíció

Egy meglehetősen súlyos gondolat zavarta meg a csendet körülöttem, késztetett arra, hogy ne lustálkodjak, ragadjak tollat és írjak, míg megtehetem, mert nekem ez a kötelességem. 
Azt mondják, mindenre születni kell, mindennek megvan a maga rendeltetése. Kissé elszomorított az a felismerés, hogy a szó, ami leírható, a gondolat, mi formát kap, erőtlen, nem eléggé kifejező, nem tudja sem megfogni, sem megmutatni a valóságot a maga teljességében. Ez van, belenyugodtam.
Újra megragadom a gondolatot, rácsapok a billentyűzetre, mert egyelőre ez az eszköz, melyet ismerek, melynél jobb egyelőre nem áll a rendelkezésemre.

Miféle cím ez? Hogyan kerül ez ide? Mi késztet valakit arra, hogy egy ilyen borzalmas címet adjon egy eszmefuttatásnak, hisz az inkvizíció már régen volt, modern világunkban nem történhet meg ez a borzalom.
Na lássuk csak, megtörténhet-e vagy sem!
Laikusként szemlélve a történelmet ebből a távolságból, azt látom, hogy az Inkvizíció kivitelezésére a következő eszközök szükségeltettek:
– valamiféle természeti katasztrófa, járvány, vagy valamilyen más sorscsapás, mely megzavarta a tömegek nyugalmát
– agymosott, önismerettel nem rendelkező tömegszellemet képviselő és azt éltető emberek, kik csak arra alkalmasak, hogy kívülről jövő utasításokat gondolkodás, egyéni megfontolás és mérlegelés nélkül végrehajtsanak
– manipulátorok (papok, politikai vezetők, kik a tömegszellemet életben tartották az egyszerű ember számára megkérdőjelezhetetlen filozófiai és vallási eszmék hirdetésével)
Most mintha azzal kérdéssel találnánk szembe magunkat, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Én most valamiért mégis úgy érzem, hogy a manipulációért soha nem a vezetők voltak a felelősek, hanem az önismerettel nem rendelkező, a felelősséget minduntalan másra hárító, tömeg szellemet képviselő, monoton rutinban élő emberek. Próbálj egy olyan embert manipulálni, aki szerelmes önmagába, mint az isten isteni minőségekkel rendelkező teremtményébe, akinek a legfőbb szenvedélye és hobbija önmaga mások tükrében való békés vizsgálata, felfedezése. Most őszintén, kedves felebarátom, szerinted lehet-e az ilyen embert moneypulálni? (moneypuláció – ott keresd, ahol a pénz folyama kanyarog)

Miről is szólt régen az inkvizíció? 

Az én értelmezésemben arról, hogy a tömegeket érő sorscsapásokért, a nagy moneypulátorok, azokat az embereket tették felelőssé, kik az ők (isten)értelmezésük szerint istentelen, isten gyermekéhez nem méltó életet éltek.
Fontos megjegyezni, hogy a tömegeket tudatosan vagy tudattalanul manipulálók jellemében a legfontosabb közös motívum az ujjal való mutogatás, a felelősség háríttatása, a hamis ellenségképzetek létrehozása és éltetése, annak hirdetése, hogy az egyén fájdalmáért egy külső rossz, egy külső gonosz a felelős. Természetesen ez a bizonyos külső ellenség mindig a tisztán látók voltak, azok a személyek, akik valamilyen módon krisztusi tulajdonságokra tettek szert, kik, hangsúlyozom, veszélyt jelentettek a manipulátorok által is képviselt földi hatalmakra. A vallás rövid története című bejegyzésben igyekeztem érthetően megfogalmazni, hogy Krisztusok születtek Jézus Krisztus után is, többen felfedezték isteni minőségüket és éltek is vele: gyógyítottak, tanítottak, láttattak. Az ilyeneket rendszeresen máglyára küldték a “jó”, a 2000 éve keresztre feszített Krisztus nevében. Ily módon sikerült a moneypulátoroknak a szellemi sötétséget több ezer éven keresztül megőrizni a földön. Tehát az inkvizíció nem szólhatott másról, mint a tűz, a megértés fényének vallásos, babonás üldözéséről, kioltásáról. Azóta is ebben a szellemi sötétségben koplaltatja az emberiség az isteni fényre, a világ rendjének megértésére kiéhezett lelkét.

Mi a helyzet ma?

Hangsúlyozni szeretném, hogy amit írok azzal csak fel szeretném hívni a figyelmet egy olyan lehetőségre, mely nem kis meglepetésünkre bekövetkezhet modern világunkban is. Na de ha jól belegondolok, már folyamatban van, nap mint nap megnyilvánul valamilyen formában a világ különböző pontjain. Tehát azt is lehet mondani, hogy az inkvizíció soha nem ért véget.

Vizsgáljuk meg, hogy a fent megnevezett tényezők, melyek szükségesek voltak az inkvizíció lebonyolításához, mennyire vannak jelen napjainkban.
Mint tapasztaljuk, történnek ma is természeti katasztrófák, újabbnál újabb járványok bukkannak fel (az más kérdés, hogy sok emberben felmerült annak gyanúja, hogy ezen járványok egy részét mesterségesen hozzák létre. Hogy miért? Erre a válasz a probléma-reakció-megoldás műveletben rejlik, amelyről már korábban is írtam.) Mint korábban említettem, környékünkön a mai napig “gyógyíthatatlan” betegségben (rákban) távoznak a legtöbben az örökzöld vadászmezőkre. A gyönyörűséges Kárpát–medencében is egyre népszerűbbek lesznek a természeti katasztrófák. Az elmúlt években olyan hegyi források apadtak el vidékünkön, melyekről korábban el sem tudtuk volna képzelni, hogy elapadhatnak. Tehát van esély rá, hogy hamarosan beválik a jóslat, mi szerint a víz az aranynál értékesebb lesz. Bolívia bizonyos területein, ha jól tudom, már bevált.
Tehát a terep az inkvizícióra elő van készítve.

Lássuk mi a helyzet a nyersanyaggal! 
Nézzük meg, hogy a huszonegyedik század elején a hétköznapi ember mennyire manipulálható, mennyire rendelkezik önismerettel, mekkora hajlamot mutat a vallási, politikai és egyéb szaktekintélyek által közzétett hittételek és dogmák gondolkodás nélküli elfogadására. Vizsgáljuk meg, hogy a mai ember, még ha a hagyományos módon nem is gyakorolja a vallást, mennyire hajlamos arra, hogy a megváltókat, a gurukat, a mestereket, a tanítókat, az univerzális igazságok megmondóit és képviselőit önmagán kívül keresse. Te, aki ezeket a sorokat olvasod, ismerőseid közül hány emberről tudnád elmondani, hogy legfőbb szenvedélye az önvizsgálat, mert megértette, hogy ő a mindenható képmására teremtetett, tehát rendelkezik az ő tulajdonságaival, világot megváltó erejével? Hány emberről mered kijelenteni, hogy nincsenek mesterei, nincsenek tanítói, nincsenek megváltói, nincsenek istenített manipulátorai, és az igazságot önmagában és önmaga embertársai tükrében megjelenő képében keresi?

És végül nézzük meg, hogy mi a helyzet a manipulátorokkal!
Ha a fenti kérdésből azt a következtetést vontad le, hogy létezik ma is az önismerettel nem rendelkező birka ember, akkor talán az is elmondható, hogy az őket (meg)vezető, irányító, manipuláló, pásztorok is léteznek, akiknek az a dolguk, hogy időnként megszervezzék a birkák közötti háborúkat, forradalmakat, inkvizíciókat. A legszörnyűbb felismerés az, hogy ez mind rendben van, ugyanis egyetlen fűszál sem görbülhet meg, az ő akarata nélkül. Igen, minden rendben van, mert ő szabad akaratot adott nekünk. Ő a saját képére, embernek teremtett minket. Talán egyetlen elvárása velünk szemben, hogy teremtő erővel rendelkező tudatos emberként éljünk e földön, de szabad akaratunkból választhatjuk azt is, hogy birka módjára élünk és birka módjára vonulunk be a vágóhídra, melyet a kollektív birka tudat hozott létre a birkák világában.

Kedves olvasó, ezzel a bejegyzéssel nem szeretném a vészjósló uniformisát hordozni magamon. Csupán egy olyan jelenségre szándékoztam felhívni a figyelmet, melyet ha nem leplezünk le, a vesztünket fogja okozni, begyújtja a modern kori inkvizíció kanócát alattunk, melyben a tömegszellem képviselői, a birkák a különböző természeti katasztrófák és járványok láttán, a vallási vezetők, a guruk, a szaktekintélyek és a hadvezérek utasítására egymásnak esnek, elkezdenek boszorkányokat égetni. És teszik ezt azért, mert képtelenek voltak megszabadulni a legszörnyűbb tévhittől, mi szerint EGY KÜLSŐ SZEMÉLY FELELŐSSÉ TEHETŐ AZ EGYÉN NYOMORÚSÁGÁÉRT. Ezzel a cselekedettel természetesen önmagukat fogják elpusztítani, saját lelküket fogják halálra, hosszan tartó sötétségre, éhezésre ítélni.
Lehet, hogy ezen sorok olvasói is részt vesznek majd a modern kori inkvizíció megteremtésében azzal az egyszerű emberi magatartásukkal, hogy akkor, amikor szükség lenne a kimondott szóra, gyáván lapítanak, és amikor szükségtelen a fecsegés, ontják a súlytalan szavakat, melyek csak újabb zavargásokat okoznak a közös éterben. 

Abban a világban, amelyben ezeket a sorokat írjuk és olvassuk, nincs olyan probléma, amelyeket nem az EGYén teremtett. Ebben a világban olyan probléma sincs, amelyeket az EGYén nem tudna megoldani.