A Rák Valódi Oka

Kedves embertárs, megpróbálom a most következő, nem túl szokványos gondolatcsomagot úgy összeállítani, hogy az a lehető legérthetőbb, legegyszerűbb és leghasználhatóbb legyen minden útkereső, kérdéseire választ kereső számára. Hogy a fenti kritériumoknak eleget tegyek, a legelején kell kezdenem, az emberi lét legfontosabb és legalapvetőbb kérdésével, a nagy ok rövid és lényegre törő meghatározásával:
Miért vagyunk itt?
Mindannyian megfigyelhettük, hogy a földi életben csak a változás állandó. Más szavakkal: örök változásra, fejlődésre vagyunk ítélve. Ittlétünk legfőbb oka és egyben célja is az emberi mivoltunk teljes megértése, és ezáltal szellemi lényegünk, lelkünk nemesítése. Minden történés, életkörülmény, jelenség „csak” eszköz a „cél” elérésére. A lét „alaptörvényei” nem szorgalmazzák az ébren alvást, a stagnálást, ezért minduntalan akadályokat, fájdalomcsomagokat gördítenek utunkba, hogy kizökkentsenek bennünket abból a langy-meleg, tompa állapotból, melyben elakadt fejlődésünk. Ezek az akadályok, a betegségek, a tragédiák, melyek sokkolva arra ösztönöznek, hogy pozíciót változtassunk, megvizsgáljuk életünket egy másik szemszögből is, és feltegyük a nagy kérdést: MIÉRT?
Földhözragadt életszemléletünk képtelen a valódi okok felderítésére, ezért nem tesz mást, mint materialista, tudományos magyarázatokat és „megoldásokat” kínál fájdalmunk és szenvedésünk enyhítésére. A forrástól elszakadt (istentelen), divatosabb fogalommal élve bal agyféltekés gondolkodásmód képtelen felismerni, hogy minden jelenség mögött csak egy valódi ok van, az összes többi csupán találgatás, magyarázkodás.
Konkrét példa a rák, a mai társadalom talán leggyakoribb betegsége. Elhittük, hogy az okozója a cigaretta, az alkohol, a helytelen táplálkozás, a vitaminhiány és egyéb külső, többnyire anyagi tényező. Örvendetes dolog viszont, hogy egyre többen kezdik megérteni és terjeszteni, hogy ez egy téves megközelítése a dolgoknak, ugyanis az ember öt érzékkel megtapasztalható formája nem más, mint az ő szellemi lényegének, lelkének az anyagi síkra kivetülő tükörképe. Tehát nem az a helyes megfogalmazás, hogy a testnek lelke van, hanem az, hogy a léleknek teste (járműve) van. Ezt szem előtt tartva megérthetjük, hogy a mi tragikus tévedésünk az, hogy betegségeinket nem a gyökereiben (szellemi síkon) kezeljük, hanem fizikai síkon kemoterápia, sugárkezelés, diéta, természetgyógyászat, és egyéb csodaszerek segítségével. Tehát amit teszünk nem más, mint a betegség tüneteinek elsimítása, elrejtése és ezzel párhuzamosan a valódi okok figyelmen kívül hagyása. Ez oda vezet, hogy a beteg gyökerekből minduntalan kiújul, kinő a nyavalya, míg meg nem értjük, hogy nekünk mindenek előtt az okokat, a betegség valódi gyökereit kellene megismernünk, megértenünk és orvosolnunk, mert anélkül lehetetlen igazi gyógyulást elérni.
A fentiek fényében érthetővé válik minden tiszta szívű ember számára, hogy miért van az, hogy bizonyos személyek évtizedeken keresztül táplálkoznak a mai standardok szerint helytelenül, cigarettáznak, kávéznak, sőt, még alkoholt is fogyasztanak, és mégis jó egészségnek örvendenek, míg mások, akik egészségesen táplálkoznak, nem cigarettáznak, nem fogyasztanak sem alkoholt sem kávét, súlyos betegségektől szenvednek.
Fontos felhívnom a figyelmet arra, hogy azért is veszélyes a rákos daganatokért a mindennapi betevő falatot, a vizet, a levegőt, a cigarettát és a környezetet okolni, mert ezzel is arra késztetjük embertársunkat, hogy a félelem által vezérelve, rögeszmésen arra figyeljen, hogy mit ihat, mit ehet, miközben a valódi okokat még inkább figyelmen kívül hagyja.
Ha már az okokat keresgéljük, nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy vajon okozhat-e fizikai síkon is megnyilvánuló betegséget az, hogy az ember folyamatosan erőszakot követ el saját maga ellen azáltal, hogy a mások (a szaktekintélyek) által előírt, jónak és egészségesnek hirdetett életet éli ahelyett, hogy kicsivel jobban tisztelve önmagát előtérbe helyezné saját belső igényeit, a saját hétköznapi tapasztalatokon és megéléseken alapuló felismeréseit? Vajon okozhat-e rákot a sok színlelés, a sok képmutatás, és az ebből származó belső küszködés? Vajon mi lenne, ha a lét tolerálná hazugságainkat ahelyett, hogy a betegségek által megpróbálja kinyitni szemeinket, hogy meglássuk, hogy az emberi hanyatlás, a teljes elrobotiasodás útját tapossuk? Vajon a világ jelenlegi helyzetét ismerve, elmondhatjuk-e, hogy a rák nemcsak hogy nem rossz, hanem egyenesen szükségszerű eszköze az ébredésnek?
A kemoterápiával, a sugárkezeléssel, valamint a különböző modern, illetve hagyományos orvoslás kínálta eszközökkel a közelgő tragédiát nem lehet elkerülni. A valódi okok megismerése és megértése nélkül a tragédiát legfeljebb csak késleltetni lehet. Ebben a helyzetben az orvosokba, a természetgyógyászokba és a különböző csodaszerekbe vetett bizalmunk csak arra jó, hogy az összes megspórolt pénzünktől megszabadítson, hogy ezáltal megértsük, hogy ha nem vagyunk hajlandók a valódi okkal szembenézni, a világ összes pénze sem tud minket megmenteni.
Mégis mit tehetünk a végleges gyógyulás érdekében?
Mindenekelőtt talán el kellene kezdenünk a lehető legőszintébben, kompromisszumok és megalkuvások nélkül élni. (Arról, hogy miként lehet ezt elérni, a Szabad Gondolat időleges kiadvány 6. számában olvashatsz:
https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/11/29/szabad-gondolat-6/.)
Tudom, hogy ez most túl meredek, mert a materialista társadalmunk, valamint a vallásos dogmák mostanig ennek az ellenkezőjére tanítottak minket, de úgy érzem, mindezek ellenére is fontos tudomásul vennünk, hogy ebben a játékban a lét a tét.  Fontos látnunk, hogy állandó megalkuvások és kompromisszumok között az ember képtelen azt az utat járni, mely folytonos változást, megújulást
és fejlődést hoz az ő szellemi lényegének, a lelkének.
Minél drasztikusabb a helyzet, minél súlyosabb a betegség, annál drasztikusabb változásokat kell végrehajtani kompromisszumok és megalkuvás nélkül, különben a tragédiának, amitől félünk, törvényszerűen be kell következnie. A drasztikus változtatás sok esetben azt is jelentheti, hogy ha kell, végérvényesen kilépünk egy fullasztó, egy lelki kiteljesedést fékező családi környezetből.
Fontos lépés lehet a különböző, megértést nélkülöző vallási, illetve társadalmi dogmákkal, vakon elfogadott hitrendszerekkel való szakítás is, melyek az emberi elmét sötétségben képesek tartani hosszú időn keresztül.
A súlyos betegségekben szenvedő személyeknek és azok hozzátartozóinak fontos tudomásul venniük, hogy amennyiben a beteg nem képes nyitott szívvel és nyitott elmével gyökeres változásokat végrehajtani, a tragédiának hamarosan be kell következnie. Ha a beteg képes egy más fizikai, illetve szellemi környezetbe átlépni, könnyen megértheti, melyek voltak azok a tényezők, amelyek az előző környezetben létrehozták a betegségét. Ha a megértés megszületik, a tragédiának nem kell bekövetkeznie. Ha a megértés nem születik meg, a tragédiának be kell következnie, mert különben a beteg tudattalanul újból megteremti ugyanazt, a hátrányos, lelki kiteljesedését gátoló környezetet, mely fékező hatást gyakorol az őt körülvevő emberekre is.
Kedves olvasó, ha a fenti sorok nagyon felzaklattak, ha úgy érzed, tartalmukkal nem tudsz azonosulni, egyszerűen csak tedd félre őket anélkül, hogy erőfeszítéseket tennél annak érdekében, hogy meggyőzd magadat vagy másokat arról, hogy az egész nem több, mint egy szakmai magyarázatokat nélkülöző kitaláció. Ha meg egy belső megerősítést, visszaigazolást kaptál a fenti sorok valóságtartalmára, talán elérkezett az ideje, hogy mostantól a saját utadra lépj, és a saját életedet éld.
A lényeg, hogy színlelés, félelem és megalkuvás nélkül megmutasd egyéni, megismételhetetlen mivoltodat, gazdagítsd vele a világot, és engedd, hogy a rendelkezésedre álló életkörülmények a megértést, szellemi lényeged állandó fejlődését szolgálják.

“egy Szabad Gondolat”

GYÓGYÍTÓ GONDOLATOK ITT

HOGYAN VÁLTOZTATHATSZ?

 

 

Advertisements
Categories: Minden | 66 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

66 thoughts on “A Rák Valódi Oka

  1. Csak még pár másik szempont:
    1. Párszáz millió éve, a dikóknál is jelen volt a rák. http://www.theguardian.com/science/2003/oct/23/dinosaurs.science
    2. Mire jó az, hogy egy amúgy is lesújtott, beteg embert azzal nyomorítani tovább, hogy még a lelke is beteg, hisz onnan jött a rák? Mivel jobb ez annál a bűntudattal zsarolásál, amit különféle egyházak alkalmaztak évezredek óta: azért vagy beteg, mert bűnös vagy, a lelked nem tiszta? Lelki problémák természetesen okozhatnak fizikai tüneteket, meg tudja az ember önmagát betegíteni, de ez nem azt jelenti, hogy minden betegségnél ez a helyzet.
    3. Elég könnyen megtörténhet, hogy a rák az élet természetes velejárója. Igazából mindenki testében jelen vannak ilyen sejtek, és annak van egy bizonyos valószínűsége, hogy mikor nyilvánul meg. Ha az átlagéletkor 30 év, kevés rákos beteget fogsz látni. De ha ez megnő hatvan-hetven évre, akkor a gyakorisága megnő. Sajnos, amikor az ilyen betegségek esetén a hibást keressük és a modern időknél lyukadunk ki, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ha nincsenek a modern idők, akkor mi, akik e sorokat fiatalon leírjuk, már aggastyánnak számítanánk.
    4. A betegség, mint a baleset az élet velejárója. Megtörténik. Ebbe minél hamarabb belenyugszik valaki, annál hamarabb tud a dolgára menni és élni az életéből azt, ami még hátravan.

    • Kedves hozzászóló, köszönöm észrevételed. A baleset az, amiben már nem hiszek. Ez a cikk nem igazságokat tartalmaz, hanem gondolatokat. Mindenki azt kezd vele, amit tud. Fontosnak tartottam megmutatni a dolgokat egy másik perspektívából is. Derűs, örömteljes és rákmentes napokat! 🙂

      • Nagy Gabriella

        Kedves “sZABAD A GONDOLAT” 🙂 és minden kedves hozzászóló 🙂 A cikk nagyon ütősre sikeredett…egyértelmű iránymutatás mindenki számára,függetlenül attól,hogy éppen rákosat “játszik” vagy sem…érdemes lenne kicsit távolabbról nézni magunkat,hiszen mindannyiunknak van olyan terület az életünkben,ahol gyökeres változásra van szükség.Lehet ennek a ténynek ellenállni vagy lehet ezzel egyetérteni…attól még a tény,tény marad :)A kérdés az,hogy egy ilyen tabudöngető cikk elolvasása után ki az,aki elég bátor ahhoz,hogy gőzerővel elkezdjen önmagában keresgélni,hol vannak még változásra szoruló pontok az életében -ebben az esetben elég egy köszönöm vagy esetleg tapasztalati megosztás arról,hogy ő hogyan csinálja…és aki nem elég bátor még az ásásban,az elkezdi győzködni a külvilágot….egyik sem jobb vagy roszabb…a jelen állapotot tükrözi csupán. A vélemény nyílvánítás mindenkinek szíve joga…de vajon el merjük-e engedni az ítélet-bírálat modszerét/vagy legalább észre vesszük-e azt,hogy amikor kifelé bírálunk,akkor valójában önmagunkat bíráljuk/,el merjük-e engedni a hivatkozásokat /ezt láttam,ezt olvastam stb/ és fel merjük-e vállalni azt,ami bennünk zajlik ?

        Én személy szerint gratulálok a cikkhez..ahhoz hogy felvállaltad ,leírtad ezeket a szavakat 🙂

        Gabi

    • Rita

      Sajnos (vagy nem), bizonyítottan legtöbb krónikus betegség – de olykor az akut betegségek is, mint pl. egy vírusos agyhártyagyulladás – gyökere az ember lelki életéhez kapcsolódik. A hosszútávú stressz, az elfojtott düh, a félelmekkel eltöltött mindennapok és még sorolni lehetne… mind, mind egy fizikális betegség szövődménye.
      Ennek felismerése csak előny lehet a beteg számára, ha hajlandó a problémát a gyökerétől kezdve kezelni, azaz a lelki okokat megtalálni és kiiktatni, aztán ráállni a tüneti kezelésre (ha még szükség), az adott betegség súlyosbodásának megfékezésére. Egyéni döntés: ki hogyan akarja életének további szakaszát folytatni.

      • Persze, ezzel egyetértek, de ennek is megvan a maga alapfeltétele. Ahogy gyógyszert sem ajánlatos szakvélemény nélkül szedni, meg fogat sem érdemes házilag, harapófogóval kihúzni, úgy ennek a folyamatnak sem érdemes hozzáértő segítő, kísérő nélkül nekiállni. Több a kár mint a haszon. Ha az, aki végig szeretne menni egy ilyen folyamaton, de sajnál rászánni mondjuk napi 30 percet teljes csendben és heti/kétheti legalább egy találkozót valakivel, aki segíteni tudja abban, hogy nehogy elcsússzon a meditációiban, annak inkább nem ajánlom.

        Akármit is csinál az ember, csinálja rendesen. Sajnos legtöbbször csak olyant látok, hogy ott vannak az orvosi javallatok a gyógyszerekkel, felét sem tartja be és megoldást vár. Ott van a baráti tanács, szelektíven megválogatva megfogadják, semmi eredmény és a barátot okolja. Nekiáll egy még megfoghatatlanabb “misztikus” útnak állandó külső reflexiós pont nélkül és fél évre rá már olyan párhuzamos lesz a valósággal, hogy a legjobb szakinak is évekbe telik valamennyire visszahozni őt.

        Aki nem tudja magát rászánni teljesen, az inkább vegyen be egy aspirint s vessen keresztet.

    • Simon Ildi

      Kedves Hozzászóló!
      Csak pár gondolatot fűznék az észrevételedhez:igen, valóban mindenkiben ott lehet/van a génjeiben a rákra való hajlam, ennek ellenére mégis milliók halnak meg más betegségben, vagy épp idős korukban, anélkül, hogy valaha is jelentkezett volna náluk a betegség. Ez nem a VÉLETLEN műve, merthogy ez a fogalom nem is létezik. Sőt, ez a tény is azt bizonyítja, hogy ha valaki úgy éli az életét, hogy a szellemi lényével harmóniában van, annak bármilyen hajlama is lehet genetikailag, nem fog megbetegedni tőle. A szervezetünk rendelkezik öngyógyító képességgel, még akkor is, ha ezt az igen tisztelt egészségipar nem szívesen propagálja. Ha EGÉSZ-SÉG-es a szervezet, képes védekezni ezek ellen. Viszont, ha nincs EGÉSZ-SÉG, nincs harmónia, nem figyelünk a szellemi lényegünk jelzéseire, akkor a testen keresztül üzen nekünk.
      És engedj meg még egy gondolatot. “A betegség mint a baleset az élet velejárója”.
      Sokan így gondolják, és nem akarom megingatni a hitükben azokat, akik így vélekednek.
      De azért érdemes elgondolkodni talán mégis: azt mondják, a Véletlen műve volt ez vagy az a baleset. Eddigi életemben két akár végzetes kimenetelű un. “Véletlen” balesetet éltem túl, és ma már tudom, hogy ezek hatalmas felkiáltó jelek voltak az életemben. Szó sincs róla, hogy véletlen történt volna. VÉLETLENEK NINCSENEK!!! Jelek, üzenetek vannak, hogy nem a jó irányba tartasz…és ha ezt más módon nem tudja a lényed tudomásodra hozni, akkor megteszi baleset formájában.
      Gondolj csak arra a jó pár esetre, amikor valaki a balesete után egy egészen más életpályára kerül, amiben ha a teste csorbát is szenvedett esetleg, de a lelke ki tud teljesedni….
      Ez a VÉLETLEN műve lenne????
      Részemről legalábbis kizárt ennek a lehetősége.
      Üdv
      Simon Ildi

      • Schmidt Károly

        Kedves Ildi!
        Örülök az írásodnak, s a gondolkodásodnak, tisztelettel, szeretettel: Schmidt Károly.

      • Kedves Ildi,

        amikor azt írtam, hogy a baleset és a betegség az élet velejárója, ez alatt azt értettem, hogy nem kell túl messzemenő okokat keresni (bűn, karma, stb). Az élet tulajdonsága a sokszínűség, létezhet baktérium és vírus is, ők is akarnak élni valahogy. Ezért hozzátartozik az élethez. Ha ez nekem kellemetlenség, az az én ügyem.

        Ha csak az én autóm létezne a világon, nem koccannék senkivel. De vannak mások is, úgyhogy koccanok is. Minél többen vannak, annál gyakrabban.

        Ugyanez érvényes az életre is. Mindegyik lény valamelyikből táplálkozik. Mi a csirkéből, a bacik meg belőlünk. Ez az élet rendje. 🙂

        A másik ok, amiért azt írtam: szubjektív szinten a betegség (főleg a halálos kimenetelűek) is ugyanúgy mint a szakítás, egyéb veszteségek: egy gyászfolyamat. Bizonyos lépések szükségesek ahhoz, hogy az emberben végül béke legyen. Ezt nevezik a gyász öt stádiumának. Első a tagadás. Letagadom a probléma létét. A második a düh, amikor agresszíven reagálok az életemet ért veszteségre (egészség, társ elvesztése). A harmadik az alkudozás, amikor megpróbálok mindent, csak hogy az eredeti állapotot visszacsináljam – hiába. Alkudozom istennel, az univerzum erőivel, a napirendemmel, a papokkal, az álmaimmal, stb. Ha belefárad az ember az alkudozásba, akkor jön a depresszió, a melankólia szakasza. Ezen túljutva ér el az ember az elfogadás állapotába, amikor szembesült azzal, hogy az, amit eleinte tagadott, majd amire dühös volt és meg próbálta változtatni az úgy is marad már, és már nem akar rajta változtatni.

        Üdv:
        A.

      • Siklódi Márta

        Kedves Ildi. Nagyon egyetértek. Hisz Véletlenek,valóban nincsenek. Mindent mi csinálunk magunknak.Csak nem vesszük észre,Mert mást mondanak nekünk,és ezt olyan jó elhinni,mást okolni.A Sorsot,,… a nem tudom mit,mindegy is,csak nem elgondolkodni saját magunkon,az életünkön,a kapcsolatrendszerünkön.

    • Nemrég volt egy műsor valamelyik tudományos csatornán,mely szerint minden típusú daganatos megbetegedés egy adott múltbeli traumához kapcsolható.Konkrétan meg lehet határozni a trauma pillanatában,illetve gondolom később vizsgálat során,hogy az agy mely részén okoz elváltozásokat az a történés,ami által pontosan megállapítható,hogy a testben hol fog kialakulni a daganatos megbetegedés.Úgy emlékszem,hogy tüdőrákkal kapcsolatosan mutatták meg a pontos helyet az agyban.S mivel mindent az agyunk irányít,így elképzelhető,hogy ez igenis lehetséges,hiszen pl a homloklebeny elhalásával az ember teljes mivoltja megszűnik és állatias ösztönök törnek elő belőle,hogy konkrétan azt látja helyesnek,hogy az asztal közepén végezze a dolgát és egy darab ételért rátámadjon a körülötte lévőkre,azt gondolván,hogy el akarják venni tőle,ami az övé.Akkor miért ne lenne lehetséges,hogy a trauma következtében nem kap vért egy bizonyos rész az agyban,ami ahhoz vezet,hogy daganat alakuljon ki.Én úgy vélem,hogy “minden fejben dől el”.Gondolok itt arra,hogy testi tünetet okoz a legkisebb probléma is,pl.ha fáj a torkom (és itt nem a megfázásról beszélek) több ideje.Ezt akkor lehet felfedezni,ha több hete,vissza-visszatér és nem hatnak a gyógyszerek.Ez attól van,mert nem mondtam ki valamit,ami zavar vagy,amit el akartam mondani.Lett volna lehetőségem,de nem szóltam az ügy érdekében.Ha odafigyelsz ezekre,akkor,amint kimondod az adott dolgot,megszűnik a torokfájás.Ez nagyon sok dologgal van még így,fejfájás,fogfájás,hátfájás,térdfájás,stb. Nézz utána és sok dologra fény derül.Ugyanígy van ez a nagyobb betegségekkel,ha megkeresed a probléma gyökerét,akkor orvosolni is tudod.Egy ráknál nem számít pénz,sem a kapcsolatok.Egy olyan embert,aki nem akar meggyógyulni,vagy nem tudja mi okozta,azt nem tudják meggyógyítani.Pontosan az a helyzet,hogy “gyógyszerrel az ember 1 hét alatt meg tud gyógyulni,gyógyszer nélkül pedig hét nap alatt”..semmit nem hat,csak az agyadat blokkolod azzal,hogy elhiszed,hogy ha bevetted a gyógyszert,akkor mindjárt elmúlik a fájdalom és nem gondolsz rá többé,csak azt veszed észre,hogy elmúlt.Minél többet gondolsz adott problémára,annál inkább lehetőséget adsz rá,hogy súlyosbodjon.Vagy itt van még az a tény,hogy ha valaki olyasvalamire szed adott gyógyszert,ami nincs jelen a szervezetében,akkor az ellenszerrel kialakítja azt.

      Egyébként nem vettem észre Szabad Gondolat írásában,hogy azt mondja,hogy toljad a beteg agyába,hogy nem tiszta a lelke és zsarolgatni vallási hülyeségekkel.A beteg ember mellé oda kell ülni,elmagyarázni neki,hogy gondolkozzon el rajta,mi okozhatta,mert az segíthet a gyógyulásban.Ezzel még nem zsarolod,csak segítesz neki.A következőre úgyis azt mondja mindenki,hogy a pénz,a pénz,de leírom.Pár éve olvastam,hogy Bangó Margit mellrákkal küzdött,s amikor kemot kapott,akkor a testvérei is levágták a hajukat picire,hogy mutassák,hogy vele vannak,küzdött és láss csodát,ma is vígan él.Lehetséges,hogy úgy élt,hogy azt hitte nincsenek vele a testvérei,a családja nem úgy támogatja,a betegséggel viszont maximálisan mellette állt és lehet meg is fordult a fejében,hogy most már többet fog velük foglalkozni,inkább kicsit vissza vesz a tempóból és eljön a rivaldafényből és máris elindult egy másik úton.Miért ne lenne lehetséges?

    • VagyOK, aki vAgyOK, az OK én vAgyOK. Benne van a szóban, hogy az agyalásból, félelemből következik be, vagyis a lélek beteg. Keresd meg az OKot, és a betegséged megszűnik MAGától.

    • Kedves ac!

      Nem azt mondták, hogy bűnös a lélek, hanem azt, hogy lélekszinten, azaz mentálisan problémái vannak az illetőnek, melyeket fel kell oldani, meg kell oldani, és ha ez sikerül, a test csak akkor gyógyul meg. Torok esetében például tegyük fel, az illető olyan nevelést kapott, hogy nem szereti a vitát, veszekedést, ezért bármennyire ellenkezik is a véleménye másokéval egy-egy helyzetben, nem szól semmit, mert nem akar vitázni. Folyamatosan beteg lesz a torka, hiszen elfojt, lenyel dolgokat, és ez konfliktust okoz nála, lelki, mentális szinten.

      A másik!

      Miért fordul elő idősebb korban a rák, vagy más betegség?

      Nem az öregség miatt! Egyrészt azért, mert a klimax körüli hormonális változások hatására egyes lelki konfliktusok önmaguktól feloldódnak, s a tünetek ezzel párhuzamosan jelentkeznek, másrészt azért, mert szükség van időre, hogy az ember a lelki problémáit feldolgozza, harmadrészt azért, mert bölcsességre sem árt szert tenni ahhoz, hogy el tudjunk engedni dolgokat, melyek fiatal korban még konfliktust okoznak bennünk, ám az idő előrehaladtával már nem számítanak.

      Ráadásul, azt mondják, úgy tudjuk, hogy aki öreg, az megbetegszik. Így törvényszerű – és ez a TUDAT már elegendő ahhoz, hogy az ember lerobbanjon egy bizonyos kor után. A cikkben szó is van róla, hogy NE MONDJUK, HOGY BETEGEK LEHETÜNK ÉLELMISZERTŐL, efféléktől, mert amit kimondunk, az HAT AZ ELMÉRE, A TUDATRA, ÉS MEG IS TEREMTI!!

  2. bocs, nem dikók, hanem dinók…

    • Ne haragudjál, nem voltam ott, nem hiszem el. És idpm sincs oly távoli dolgokkal foglalkozni, amikor a jelenben ennyi minden zajlik… tényleg… még discoveryt sem nézek, amiről azt hiszik az emberek, hogy az által nem programozzák és nem manipulálják őket. 🙂

      • Már ne haragudj, de az elektromosság feltalálásánál sem voltál ott, mégis használod az internetet, hogy blogolhass. Most akkor akárki mondhatná, hogy milyen lélekről beszélsz, meg milyen “lét alaptörvényeiről”, ha ott sem voltál és nem is láthattad ezeket, maximum csak gondolkozhatsz róluk.

        Emberek érdeklődése, jelen problémákhoz kapcsolódó kutatásai is a jelenben történnek,

        Akárki támadhat mindenféle tudományos álláspontot, viszont van egy pár alapszabály: az egyik az, hogy utánanézek komolyabban a témának és konkrét érvekkel jövök. Az írásodból sajnos csak egy nagyon általános asztalról lesöprés jön át. Egy másik az, hogy konkrétan fogalmazok, hogy a jelentése elég precízen körül legyen határolva. Ha túl lazán fogalmazok, mindenki azt lát bele amit akar, mindenki azt olvassa ki, hogy neki igaza van – és írásom ebben őt támogatja. Kevesen tudnak tisztán fogalmazni, ezért egy homályos, körülbelül fogalmazásba mindent képesek belelátni. Válaszolnak is – szintén homályosan.

        Fontos ugyanakkor figyelni arra is, hogy a titokzatosság nem a válaszok, hanem a kérdések sajátossága. Míg egy kérdés lehet titokzatos, a válasznak vagy konkrétnak és tisztának kell lennie, vagy tovább kell motiválnia a keresésben, vagy ha sem választ nem ad, sem nem motivál a további keresésben, akkor segítsen elfogadni azt, hogy erre nem biztos, hogy választ fogok kapni. Pl: ha a kérdés az, hogy mi a tűz, s a válaszom az, hogy a tündérek lelkéből feltörő vágyak megjelenése ebben a dimenzióban, ezzel csak csavartam egyet a kérdésen, de nem válaszoltam meg. Ellenőrizhetetlen dolgokat állítottam. Miért fontos az ellenőrizhetőség? Mert ha nem lenne fontos, akkor ugyanúgy mondhatnám azt, hogy a tűz a boszorkányok fingja, vagy hogy a tűz az unikornisok lehelete, stb, tehát végtelen mennyiségű állítást fel tudok sorolni. Márpedig az olvasónak kritérium kell, hogy mi alapján fogadja el PONT AZT az ellenőrizhetetlen dolgot, amivel ÉPP ÉN rukkoltam elő. De utóbbi kérdésemre tudom is a választ: a legtöbben azért, mert van egy olyan dolog, hogy tekintélyelv. Neked Gyergyóban már neved van. Odafigyelnek arra, amit mondasz. Már írtam neked, hogy volt olyan, hogy mondtam egy-két dolgot, senki oda nem figyelt, vagy ha hallgatták is, egyből lerázták. De amikor azzal kezdtem, hogy ezt a netről szedtem le egy xy blogjáról vagy mittudoménhonnan, akkor oda s vissza voltak, hogy mennyire igaz.

        Ne engedd, hogy emberek csak azért hallgassanak rád, mert az vagy aki vagy. Mert mi van, ha tévedsz?

        Ha neked egy autószerelő azt mondja pl, hogy eldugult a karburátor és amiatt nem indul a motor, azt válaszolod, hogy csak a pénzedet akarja – ergo: hazudik – és ezért nem a karburátorral van baj, hanem az ablaktörlővel erősen csúsztatsz.

        A “tiszta szívű ember számára nyilvánvaló, hogy…” kijelentésed pedig enyhén manipulatív, egyből minősíted az olvasótáborodat és nem hagysz helyet semmi más véleménynek. Ha valaki mégis más véleményen van, ez semmiképp sem azért lesz, mert más érvei vannak, hanem mert nem tiszta szívű. Gondolkodj már el ezen, kérlek.

      • Flyboy

        “Ne haragudjál, nem voltam ott, nem hiszem el.”
        Ez a legostobább válasz, amivel életemben találkoztam. Evvel az eggyel lenulláztad magad, mint értelmes lény. Remélem, ezt olvasva senkit sem tudsz szédíteni butaságaiddal.

      • Flyboy, én is azt remélem, hogy senki nem olvassa ezeket a sorokat, akinek már vagy még nincs szüksége rájuk.
        ezért is tettem ki a következő felhívást az első oldalra. https://szabadgondolat.wordpress.com/
        Derűs napokat, élménydús utazást!

  3. Éva

    Csak hogy legyen az 1-0 gondolatok mellé egy x is.. :))

    Mondjuk azt, hogy a halál a rák. És előbb-utóbb jön….
    ..és van, amikor halál-újjászületés formában jön (azaz, ahogy fent leírtad Szabadgondolat, teljes paradigmaváltással).
    ..és van amikor azt mondja az ember, hogy ebben a testben, ebben a korszakban, ebben a városban, ebben a családban túl fáradt vagyok már újjászületni.. pihennem kell. Miután megpihentem, újrakezdem a játékot és vágigcsinálom a játszmát! 🙂

  4. a témát ki kellene bontani jobban, a mostani kb. 1/3 részből továbbmenni az egészig, .ac.-t nem érdemes válaszra méltatni

    • Éva

      pedig leginkább neki van szüksége a válaszra.
      neked pedig: ismered a mondást az indián mokasszinjával? az indián lábával az indián mokasszinjába sosem léphetsz bele.

  5. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Elég sok írás, előadás, ismeretterjesztés tudatja, hogy minden betegségfajta megjelenése a lélektől való elszakadás következménye. Te is erről írsz. Pedig, ha az ember a legjobb, leghűbb barátjával legalább csak köszönő viszonyba lenne, akkor egészen más, többek között egészségesebb (fizikálisan is) lenne a helyzet. Ebből az következik, hogy lelkünket, legalább úgy mint a fizikaiságunkat táplálni, mi több, szeretni kellene, hű barátként kellene kezelni:

    Hű barát

    Szereted a testedet,
    Őt minden nap táplálod,
    kényezteted, babusgatod,
    mindennel ellátod.
    Étterembe hívod,
    mindig Vele vacsorázol,
    ernyőt tartasz feje fölé,
    ha esetleg ázol.

    Adsz rá díszes kelméket,
    mindig divatosakat,
    büszkén hordja, viseli
    ezeket a ruhákat.

    Észre vetted, hogy Veled,
    mindig ott van valaki,
    aki folyton szomorú,
    s magát egyedül érzi?

    Nem kapott még törődést,
    jó bánásmódot Tőled,
    pedig a Te hű barátod
    az Egyetlen Lelked!
    Ne rekeszd ki életedből,
    ne gondolj csak a MA-ra,
    még nem késő hívd meg Őt is
    egy Szeretet Vacsorára.
    (2011.12.03.)

    Békés és szeretetteljes napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

  6. Simon Ildi

    Kedves Károly!
    Igazán köszönöm.
    Egyszerűen vannak olyan témakörök, amikhez úgy érzem, hogy muszáj a saját észrevételemet hozzátenni, és AC írása éppen ilyen volt.
    Nagyon sokan vélekednek úgy, mint Ő. Az életünk annyira sokféle, annyira sok pályán futunk, annyira másképp láttam még 10 évvel ezelőtt én is dolgokat…mindenkinek más és más a jelenlegi állomása. Többek között ettől vagyunk olyan sokfélék, ami egyáltalán nem hátrány:)
    Viszont a felelősség annál nagyobb, minnél tudatosabb, minnél világosabban lát az ember…
    Örömteli szép napot kívánok Neked!
    Üdv
    Ildi

    • Schmidt Károly

      Kedves Ildi!
      Nagyon köszönöm, hogy visszaírtál, s hogy én se maradjak válasz nélkül, írtam most gyorsan, röptében egy pár gondolatot:

      Másság

      Vagyunk, s leszünk egyre többen
      kik másként gondolunk,
      régi, gyepes gondolatért
      fabatkát sem adunk.

      Mi már tudjuk, a változás
      az, ami állandó,
      ingoványos lápban ülni
      már elég fárasztó.

      Talpunk alatt biztos pontként
      ott a tudatosság,
      tudás segít szívből élni,
      ez ma már a másság.

      Kívánom, hogy éljünk így, szeretettel: Schmidt Károly.

  7. Albert

    Nagyon jó írás, bár csak a végét olvastam el, ott volt a lényeg. 🙂
    Teljesen így gondolom én is és örvendek, hogy te is leírtad ezt a kérdéskört a valódi okra és a megoldásra rávilágítva.

  8. Jó írás, köszönöm én is. Pontosan tudom hogyan lehet eljutni az alagútba és utána hogyan élhet az ember fia betegség nélkül szabadon. Szerintem a változás önmagában még nem fejlődés, csak ha tudatosak vagyunk rá. Rengetegen élnek úgy hogy láncra verik magukat és kapaszkodnak, csak meg ne változzon. Persze ha nem tudatos a változás akkor is meglesz az,. csak azt hívom természetesnek és ez az elemek szintjén zajlik, hogy az is értse aki csak az élvezetekből és a fájdalomból ért. DE még ez is hiába. Látva azokat akik kemo után a haldoklásban még mindig magukon kívül keresik az okokat. Nagyjából ezért van a betegség, ahogyan azt én magam is átéltem, megéltem, agyaltam rajt, változtattam, és szerénytelenség nélkül, talán megszülettem megint!

    • Kedves Zoltán, örvendek soraidnak!

    • Schmidt Károly

      Kedves Zoltán!
      A Szabad Gondolat “örvendését” én is osztom. Jóleső érzés volt soraidat olvasni. Köszönöm, boldog napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

  9. Noemi

    sokmindennel egytertek, amik a cikkben elhangzottak, viszont lenne egy kerdesem nekem is : ha az emberek betegsegforrasa a lelki problemak, akkor mi a helyzet az allatok betegsegeinel? mert sokak szerint az allatoknak nincs lelke, sot a kereszteny vallasok szerint nincs is, csak az embernek, ha jol tudom, szerintem pedig van.

    • Elnézést Noémi! nem ígértem soha, hogy válaszolok minden kérdésre, mert nem tehetem. Időm sem mindig engedi, hogy figyeljem a hozzászólásokat. De köszönöm az emlékeztetőt, mert nagyon jó a kérdés, melyet egy kérdéssel próbálok megválaszolni:
      Vajon a vadon élő, civilizáció hatását nem érzékelő állatoknál is jelen van a rák?

      • Noémi

        igen, ezt biztosan állíthatom, mert állatorvos vagyok, igaz én nem láttam rákos daganatot vadon élő állatban, de olvastam róla … sajnos nem nagyon tudják már elkerülni a civilizációt és annak hatásait már a vadon élő állatok sem.
        ennyire negatív az ember befolyása a környezetére, hogy minden lény megbetegszik körülötte?

      • kicsit durván fogalmazok most. Úgy igazából senki és semmi nem betegszik meg. Ez csupán a tükörkép, melyet használva járhatjuk az utunk, fejlődhetünk.

      • Flyboy

        Igen, a vadon élő és civilizációt nem ismerő állatokban is kialakul rák. A rák minden soksejtű élőlényt érint a növényektől kezdve az állatokon keresztül egészen az emberig.

  10. Judit

    Szendi Gábor szerint a gondolkodásunk is egyfajta evolúciós szelekció… Nagyon igaz 🙂

  11. Esz.

    GNM!!!! Ennyi.

  12. Zsuzsa

    Azon gondolkodom, hogy babak es kisgyerekek hogy betegedhetnek meg, hogy lehetnek rakosok… mert rajuk a cikkben irt dolgok nem lehetnek ervenyesek.

    • Köszi a kérdést Zsuzsa. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a gyerek sorsa, élete programja szorosan össze van kötve az ő szülei programjával, életével sorsával. Nagyon sok gyógyító tényként kezeli, hogy a kiskorú gyerek betegségeiért az édesanya a felelős. A gyerek rákos daganataiért több mint valószínű, a szülő dolgozott meg, figyelmetlen, földhözragadt, netán erőszakos életvitelével.

      • Bocs, de ez kissé meredek. És az ember azt hinné, hogy ez a kérdés 2000 éve le lett zárva: Jn 9, 1-3: “1Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. 2Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” 3″Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.”

        Ez mai nyelven kb. annyit jelent, hogy ne hibáztass senkit ezért, ez a dolgok rendje. Shit happens.

      • E.

        Drága Attila, álljál meg!

        Ha körülnézünk, és megnézzük, hogy ki miért “dolgozik meg”, akkor az a csoda, hogy ép egészséges babák születnek.
        Édesanyákra felelősséget nem hárítanék én jobban, mint mindannyiunkra. Az, hogy mi kerül be az anya fejébe, azért mindannyian felelősek vagyunk, voltunk. Hogy milyen a világom/a világ, azért felelős voltam/vagyok.
        Az ok-okozati viszonyt visszavezethetjük minden egyes lény betegsége-egészsége kapcsán az első atom megjelenéséhez. És az én világom (világképem) szerint abban is jelenvoltunk mindannyian és azért is felelősek vagyunk mindannyian.
        Amíg van jó, követendő állapot (egészségi, szellemi, mentális), addig van a rossz, az ellenkezője is. A kettősségnek része a nemkívánt állapot. (…) “Akettősségen túljutni pedig királyi szándék.”

      • Igen, így igaz. A mai társadalomban nagy általánosságban a gyerekhez a legközelebb az édesanya áll. ….És nyilván az ok okozati összefüggések vizsgálatát, nem kintről , hanem bentről, a kör közepétől kezdjük, nemde?

      • Noémi

        szelektíven szokott válaszolni, vagyis nem mindenkinek? csak mert a tegnap én is kérdeztem valamit, és azóta más kérdésekre érkezett már válasz …

      • Zsuzsa

        Akkor szerencsetlen szulo, akinek rakos a gyereke, szenvedjen attol is, hogy ‘figyelmetlen, földhözragadt, netán erőszakos életvitelével’ hozzajarult a bajhoz? Ugye ezt senki nem gondolja komolyan?

      • Kedves Zsuzsa,

        Talán a legnehezebb dolog megérteni, hogy az ember mindenért felelős, amit tapasztal. Főképp azokért a dolgokért vagyunk felelősek, amelyek a közvetlen környezetünkben történnek. Minden, amit látunk, hallunk, tapasztalunk értünk van, hogy általa olyan dolgokat is megértsünk, amelyeket korábban nem tudtunk megérteni. Ez egy iskola, az élet iskolája.
        Azt, hogy felelős vagy tehát ne úgy fogd fel, hogy bűnös vagy, hanem úgy, hogy érted kellett megtörténjen az, ami történt, hogy általa is növekedj.

        Szeretettel,
        szg

    • Flyboy

      Kedves Zsuzsa!
      Az ön és Noémi kérdése egyértelműen rávilágít a szerző zavaros és nagyon veszélyes gondolataira. A rák minden soksejtű élőlényben (növények és állatok) előfordul. Sajnos kisgyerekekben is, de nem azért, mert ezt a szülő okozta (elképesztő ostobaság), hanem azért, mert rákot okozó génváltozatot örökölt a szüleitől.

    • Flyboy

      Kedves Zsuzsa!
      A cikkben megfogalmazott gondolatok alaptalanok és elképesztőek. Szerzője nem rendelkezik semilyen képzettséggel és ismeretekkel. A tudomány ismeri sok rákféleség kialakulásának molekuláris részleteit, és nap mint nap újabb eredmények születnek gyógyításában is. Nagyon elszomorító tevékenysége.

      A babák és kisgyerekekben megjelenő rákos daganatoknak oka lehet a káros mutációk családon belüli halmozódása és véletlen események is. Ezt minden esetben konkrétan szokták megvizsgálni és megállapítani.

      • Jogod van hozzá, hogy ezt gondold, hogy hagyd magad megtéveszteni a materialista tudományok által. Dr. Eben Alexander idegsebész is hasonlóképpen gondolkodott valamikor….

  13. bélám

    A személyes érintettség okán szeretném elmondani én is a véleményemet.
    Kétszeres rákos beteg vagyok. Először 2003-ban diagnosztizáltak a torkomban rosszindulatú daganatot, amit egy műtéttel távolítottak el.
    Egy nagy tudású és az embert egészében látó professzor kése alá kerültem, aki a gyógyulásom után elmondta a véleményét a rák, mint betegség kialakulásáról általában.
    Eszerint a betegség nem szervi eredetű, hanem legfőbb okozója a szervezet stressz miatt felborult egyensúlya. Ezt igazolhatta az én helyzetem is, hiszen néhány hónappal a betegségem előtt mentem csődbe és lettem jómódú vállalkozóból szegény ember.

    Ezt tisztázva magamban, a prof segítségével és egyetértésével – talán kiváncsi volt a végeredményre és bízott bennem – a műtét után visszautasítottam minden kemoterápiás és sugárkezelést, nem szedtem semmilyen gyógyszert sem, hanem kizárólag a gondolataim tisztázásával, a helyzetembe való belenyugvással akartam a végleges gyógyulást elérni.
    Tulajdonképpen megbocsátottam a világnak és a nekem csődöt okozó embereknek és megtalálva a lelki békémet, belenyugodtam a helyzetembe.

    Sajnos azonban kb 8 év elteltével ismét daganatot talált a torkomban a prof, aki folyamatosan figyelemmel kísérte az állapotomat és újabb műtét során távolította el torkomból a megint kialakuló daganatot. Ekkor már a határozott rábeszélésre alávetettem magamat egy sugárkezelésnek, aminek következtében, immár három éve megint tünetmentes vagyok és semmilyen gyógyszert nem szedek, hanem próbálom a lelkemet egyensúlyban tartani.

    Hozzátenném még, hogy nem vagyok vallásos, nem követek semmilyen természetgyógyászati vagy keleti gyógymódot sem, hanem egyszerűen csak minden negatív érzelmet kizártam a lelkemből. Nem haragszom senkire, nem irigykedem és igyekszem, hogy önző se legyek.

    Azt hiszem, ez segített hozzá, hogy az egyik előző hozzászóló által említett stádiumokat sem kellett végigjárnom, mert már az elején elfogadtam a helyzetemet és elfogadtam az akár még rossznak látszó véget is.

    Szóval a belülről jövő, lelki eredetű problémákat helyettünk nem fogják sem gyógyszerrel, sem más terápiával megoldani, azt kizárólag csak a beteg, az egész élete átértékelésével tudja megváltoztatni.

    • Kedves Bélám, köszönjük szépen, hogy megosztottad tapasztalataidat! Jó egészséget kiegyensúlyozott, felismerésekben gazdag életet kívánok! Attila

  14. Rajda Margit

    Én is voltam rákos – 7 éve. Kb. 1 óra volt az az idő, amíg “foglalkoztam” vele, miután az orvos közölte velem a tényt. Azután teljes természetességgel beszéltem róla – bárkinek. Döbbent arcok, csodálkozó visszajelzések. “Te ezt csak így mondod”?!” Egy ideig engedtem az orvosoknak, hogy tegyék, amit szoktak, de egy ponton megszólalt bennem egy “hang”: elég! És abbahagytam a kezeléseket. Meggyógyultam. És nem az orvosok gyógyítottak meg. Úgy éltem,mint mindig. /20 év vegetáriánis életmód után történt./Mélyen valahol tudtam,hogy “ennek így kellett lennie” és elfogadtam volna azt is, hogy “menni kell”. De az életemet mindig is így éltem. Azzal a tudattal, hogy minden okkal történik velünk, akkor is, ha éppen nem ismerjük ezt az okot. Ez végtelen derűt és nyugalmat adott és ad ahhoz,hogy elviseljem, amit “kell”. És még valami: Srí Ramakrisna torokrákban szenvedett, a lourdes-i Szent Bernadett tudővészben, Raman Maharisi szintén rákban. Amikor Srí Aurobindo térde eltörött, orvosa kérdésére ezt válaszolta:” Nekem is hordoznom kell az emberi testet, és az éppúgy alá van vetve a szokásos korlátoknak és fizikai törvényeknek, mint bárki másé”…

    • Schmidt Károly

      Kedves Margit!
      Oly jó volt olvasni ezt a hozzászólást. Köszönöm szeretettel: Schmidt Károly.

  15. anna

    FIGYELEMFIATALOK!! higyétek el nekem ,hogy a rákos témát én áttanulmányoztam,mert 2 generáción keresztül nagyon sok gyomorrákos volt,van a családban .Van aki nagyon tudatosan éli az életét,”jó ember”” van,akit már több mint 10 éve ezzel operáltak,azota is iszik, dohányzik ,rá se hederint az egész problémára ,nem érdekli,hogy mi lesz vele és jobban van,mintazok ,akik tudatosan ,élik az életüket, van olyan is ,aki feladta,olyan is ,aki azt mondja,hogy nem adósa senkinek,én pedig várom,hogy velem mi lesz,közben ,nevelem a fiamat,hogy figyeljen magára.JA ,az orvosok szerint csak a hajlam örökölhető.Tehát szabad gondolat ne oszt az észt!!!!!semmi sem fehér vagy fekete

    • Rajda Margit

      Kedves Anna!
      Mindnyájan úgy és akkor távozunk a fizikai síkról – a Föld bolygóról – ahogyan “kell”. Bíznunk és hinnünk kell abban, hogy a sajátunkénál összehasonlíthatatlanul magasabb Intelligencia, Értelem, /Teremtő/ alakítja sorsunkat. Van döntési lehetőségünk /is/, de élet-halál kérdésekben nem mi határozunk. Kritikus élethelyzetekben a feltétel nélkül “ráhagyatkozás” /RÁ, Istenre/ segít a leginkább.

      Szeretettel
      Rajda Margit

  16. KKatalin

    Milyen jó is lenne tudatában lenni annak, mikor és milyen formában kell távoznunk erről a fizikai síkról – ahogy Margit megfogalmazta 🙂 Talán nem “önvádolnám” magamat tovább, amiért kínzó tüneteimre megoldásként a (sztóma) műtétet és folyamodványait választottam – a megértés helyett… pedig nagyon szeretném érteni a betegségem okát, arról nem is beszélve, hogy min kellene változtatnom?! Valamit nagyon nem akarok meglátni, megérteni, de nem tudom, hogy mi az? Segítséggel sem sikerült eddig kideríteni, amit eléggé rosszul viselek. Pedig kész lennék a változásra életem akármelyik területén, csak nem látom az irányt, az utat… merre tovább… talán a legnagyobb problémám a magamba vetett hit, bizalom hiánya… Az is lehet, hogy bármerre indulhatnék, csak… én a biztosat keresem…

    A műtét előtt – 13-án – én is rábíztam magam az Isteni gondviselésre, minden rendben is volt 🙂 A távozást is elfogadom, ha menni kell hát megyek… de ennyire tudatlanul… ?
    K.

  17. KKatalin

    Azt hiszem, ebben a témában szépek lehetünk, de okosak nem. Örülök a vitaindító írásnak, számomra is sok megszívlelendő gondolatot olvastam benne. Jó részével teljes mértékben egyet értek, magam is hasonló elveket vallok 🙂 A negatív érzéseket keltő mondatokat esetleg ki lehetett volna hagyni, de… mondhatjuk, azt is, hogy ez így kerek 🙂

    2009-ben, amikor az én kálváriám elkezdődött, ismerkedtem kicsit a GNM-mel (germán új medicina). Ennek alapja röviden: biológiai konfliktus, ami váratlanul, felkészületlenül, drámai módon “csapódik be”,nem látunk megoldást, elszigetelten éljük meg(nem beszélünk róla), és nem is tudunk lejönni a konfliktusról. Ez a drámai módon kialakult lelki konfliktus, azonnali lenyomatot hagy az agy valamelyik területén, majd beindít valamilyen szervi elváltozást.
    Túlságosan nem mélyedtem el benne, egy alaptanfolyamig jutottam csak el, és egy konzulensig, akitől a problémám megoldását vártam. Mivel egyedül sajnos ezt nem tudtam megoldani. Persze vele sem jutottunk el odáig, hogy megtaláljuk – lelki szinten – a betegségem kiváltó okát, és azt meg is szüntessük – erre igazából a gnm nem nyújt alternatívát.
    Mégsem bántom a gnm-et, attól, hogy én nem tudtam működtetni, még lehet jó, és működőképes! És hát az is szerintem – rengeteg gyógyult eset bizonyítja a törvényszerűségei valódiságát, működőképességét – és minden tiszteletem Hamer doktoré, aki a fél életét tette fel erre az új tudományra, és a mai napig azon dolgozik, hogy segítsen a rászorulókon.

    Szóval… napjainkra igen sok okos és nagy tudású ember tollából olvashatunk a betegségek lelki eredetű okairól, ezt nem kéne kétségbe vonni. Én is hiszem, hogy a kiváltó ok megtalálására kellene összpontosítani (akár hozzáértő segítséggel, ha egyedül nem megy), és megfelelő technikával helyreállítani a problémát. Talán ezt is taníthatnák az orvosi egyetemeken. Mivel a gyógyszerlobbinak egyáltalán nem érdeke, hogy drága gyógyszerek nélkül, alternatív módon rendeződjenek az egészségügyi problémák, így ez egyelőre biztosan nem lesz a tanmenet része…
    Ezért kellett nekem is alávetnem magam kemo- és sugárkezelésnek, mert a C-vitamin infúziós beadását pl. sehol nem akarták elfogadni, és alkalmazni. A protokolláris terápiájuk nélkül pedig nem vállalták a műtétet…

    Nekem is volt olyan gondolatom, hogy nem vagyok elég jó, eléggé ügyes, mivel nem találtam meg a kiváltó okot, pedig kerestem! Isteni csoda sem történt, és halálközeli élményben sem volt részem, mint Anita Moorjaninak, ami ráébreszthetett volna, hogyan kellene gondolkodnom, élnem.
    Ez tényleg rossz érzéseket kelt csak, pl. félelem, bizonytalanság, és nem hoz pozitív előrelépést.
    Ha hatalmamban állna, kötelezővé tenném a “betegek” lelki gondozását, az orvosok pszichológiai alapképzését. Az elmúlt hónapokban átéltek után látom csak igazán a beteggondozás hibáit, hiányosságait.

    Végezetül: szerintem mindenkinek szíve-joga, hogy véleménye legyen egy témával kapcsolatban – vagy elfogadom, vagy nem – leírja saját gondolatait, tapasztalatait, ami nem jelenti feltétlenül, hogy az előző hozzászóló gondolatait becsméreljük. Remélem, én senkit nem bántottam meg.

    Minden kedves olvasónak nagyon jó egészséget, és szép napokat kívánok! 🙂

    üdv.K.

  18. KKatalin

    Olyan szerintem nincs 🙂 (Évek óta) Imádok kagylót gyűjteni a tengerparton, csak tavaly nem voltam. Szeretek jógázni, napi szinten csinálom. Imádok táncolni… hát, ez az, amit évekkel ezelőtt abba hagytam, de nem okozott lelki traumát 🙂 tényleg sorolhatnám még…
    Az jutott eszembe, hogy régóta vágyom unokára, akit szerethetnék, dédelgethetnék… a fiaim már nem tőlem igénylik 🙂
    Miért kérded?

    • azért, mert ha az ember nem alkuszik meg, és követi legnagyobb örömét, azt ami őt igazán izgalomba hozza, akkor még a sírjából is visszajön 🙂

  19. Köszönöm, hogy rátaláltam erre az írásra, és a hozzászólásokból is sokat tanultam! KKatalinnak üzenem, hogy a saját kérdését meg is válaszolta. 🙂 Az önmagába vetett hit és bizalom hiánya…magam is ezzel küzdöm – de jól haladok. 🙂 Mindenkinek sok sikert az élethez!

  20. 04sey

    ‘A rák szót használjuk azokra a betegségekre vonatkozóan, melyek során a kóros sejtek ellenőrizetlenül osztódnak és képesek arra, hogy más szövetekben is elburjánzanak.’

    Ennyire unatkoztok, hogy ilyen baromságokkal foglaljátok el magatokat? 😀

  21. Dankóné Nagy Hajnalka

    Tisztelt Cím! Az én kislányom 9 éves és petefészek daganattal műtötték meg és kemoterápiát írtak neki elő. Ebből az előírt 4 kezelésből már 2 kezelésen túl vagyunk, de nagyon félek. A tumormarker eredményünk szépen csökkenő tendenciát mutat. Szeretném tudni, hogy mégis hogyan és milyen módon tudnék segíteni neki a teljes gyógyulásban. Olyan tehetetlennek érzem magam. Köszönöm.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.