Én Vagyok a Végtelen

bizonyitek

Bennem él a végtelen.
Nem elégít ki már se pénz, se szex, se szerelem,
Boldogságom az anyagban hiába keresem. Nem lelem.

Magamra veszek mindent, mit gyenge testem elbír,
A vállaim roskadoznak. Nem ez a gyógyír.

Kerestem az igazit, a nagy csodát,
Jártam-keltem érte hegyen-völgy át.

Kereső szívem hangját játékokkal csitítottam,
Parancsoltam neki: ne keresd, mert megvan!

Eszemet s népemet rendszerint átvertem,
De az Ő igaz nyugalmát továbbra sem leltem.

Meg kellett értenem, nehéz őt átverni,
A sikerért, komám, korábban kell kelni.

Óvatosan keltem hát, hogy ő ne ébredjen,
Álomport hintek rá, ezen járt az eszem.

De álompor a szívre nincs a játékboltban,
Sem a piacon, sem a kocsmában, sem a templomban.

Csak zsibbasztókat találni, akárhol is járok,
Fejem fölött folyton egy gúnyos varjú károg.

Zsibbasztókra költöm az össze vagyonom,
és ha az nem elég, éjj-nappal dolgozom.

Ha kell, koldulni megyek érte.
Ne zaklasson többé! Az Isten szerelmére!

Ne zaklasson engem! Hagyjon nyugodtan élni!
Megvagyok én nélküle is! – akarom remélni.

A végzetembe sietek ezzel a magatartással.
Szív nélkül nem lehet. Se vele, se mással.

Játékok, pénz, zsibbasztók, szex és szerelem.
Az Isten bocsássa meg! Hol itt az értelem?

Ősidők óta kutatom, keresem, nem lelem.
Nem akarom látni, hogy Ő maga a végtelen.

Szívem hangját követve tarthatok csak felé,
Ővele érkezhetek atyám háza elé.

Esélyt kaptam rá, hogy tisztán meglássam:
Bennem a végtelen, s a szív az utitársam.

Folyton figyelmeztet, ha egy helyben sokat állok,
Ha a félelem visszafog, s ha zsibbasztókra várok.

Az ő hangját követve az utat mindig meglelem,
Segít, hogy megszülessen a FÉL-ből az ÉRT-ELEM.

Reklámok
Categories: Minden | 9 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

9 thoughts on “Én Vagyok a Végtelen

  1. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Van, aki már látja, s tudja, hogy Ő a Végtelen, s akiben még nem született meg a FÉL-ből az ÉRT-ELEM, annál a következő lehet az ok:

    Földi l(t)ét

    Mit nekünk e földi lét,
    hol veszett a lelki tét,
    ahol test a kény, s az úr,
    léleknek szívébe szúr.

    Mit nekünk a szabadság,
    ha a lét börtön, s fogság,
    szív dobog, de nem érez,
    bánatában csak vérez.

    Mit nekünk a gazdagság,
    ha anyagi, csak rabság,
    hol fáj lelki szegénység,
    tőle függ az egészség.

    Itt lélek csak epedő,
    számára csak temető,
    mit nekünk e földi lét,
    hol lehet csak Menny a tét.
    (2013.07.31. – már a fenti írás olvasása előtt),

    s ahhoz, hogy “atyám háza elé” érkezhessünk, figyelmünket az ész helyett az szívünk szavára kell helyezni:

    Nagy gondolkodó

    Eszünk érez? Mi úgy tudjuk?
    Az ész a gondolkodó?
    E kérdés nem volt vitatott,
    ma elgondolkodtató.

    Ész nem érez, csak észre vesz,
    megállapít, s tapasztal,
    parancsokat végrehajtat,
    dicsér, inkább marasztal.

    Mindezt teszi érzék nélkül,
    nem kell bizonyítani,
    érzelmeknek halmazától
    szív tud csak megdobbanni.

    A szív érez, néha vérez,
    s a helyéről kiugrik,
    ha bánattól, vagy örömtől
    hangja könnytől elcsuklik.

    Ész, vagy szív az, aki érez?
    Kérdés nem vitatható!
    Érzed Te is, érzem én is,
    szív a nagy gondolkodó.
    (2013.07.14.),

    s aki már rájött, hogy Ő (is) a Végtelen, az megszerezte a kortalanságot:

    Kortalanul

    Földi léptékben a test
    nem lehet csak véges.
    Lélek nélkül földi lét?
    E felfogás téves!

    Kortalannak születtünk,
    kortalanul élünk,
    bár testünk ugyan kopik,
    de nem úgy a lelkünk.

    Kortalan azok vagyunk,
    kik úgy gondolkodunk,
    az anyag hatalmáért
    sohasem aggódunk.

    Az idő mifelettünk
    soha el nem múlik,
    s hol nem múlik az idő,
    lelkünk ott megnyugszik.

    Foltos ruhánk levetjük,
    ha eljön az idő,
    lélek marad kortalan,
    hisz ott nincs temető.
    (2013.06.22.)

    Minden jót, boldog, békés, inspiráló napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

  2. vegtelenegy

    Érdekes módon ameddig végesnek véljük önmagunkat, addig hihetetlen mennyiségű pótcselekvés szükséges, hogy eltereljük MAGunkról a figyelmünket. Mert ha önmagunk fontoskodásai között netalán időt tudnánk szakítani arra, hogy egyszerűen csak LÉTezzünk, EGYszerűen csak a VANság állapotába kerüljünk, akkor esélyünk nyílna arra, hogy rádöbbenjünk saját végtelenségünk tényére. Személyiségünk folyamatos önigazolása saját végességének terméke, mely EGY-ÉNiségünk végtelenségéről hivatott elterelni a figyelmünket. Amikor felfedezzük ezt, az talán a földi megtapasztalások egyik legsokkolóbb ám egyben legfelszabadítóbb megélése lehet.

    Személyiségünk addigi börtöne ezután válik valódi lehetőséggé, hogy a benne élő MAGunk, isteni lényegünk, EGY-ÉNiségünk valódi partnere, és ne ellenfele legyen, valamiféle tudat-hasadott állapotban. Sokfelé hallani mostanság, hogy az egót = személyiséget le kell győznünk, meg kell semmisítsük, túl kel lépnünk. Egymást ütik el azok a próféták, akik sietnek autentikusabbnál autentikusabb módszereket felkínálni erre. A személyiségünk viszont nem a véletlen műve, nem hiábavalóság és nem is káprázat. Az a célja, hogy benne tapasztalatokat, egyedi és megismételhetetlen megéléseket szerezhessünk. Az a káprázat, ha még azelőtt, mielőtt megérthetnénk létének fontosságát, nekiállunk “elpusztítani” azt. Ezzel valójában nem teszünk mást, minthogy buzgó igyekezettel igyekszünk megszabadítani magunkat földi létezésünk megtestesült burkától, és az abban szerezhető tapasztalatoktól. Ha a személyiségünket képesek vagyunk megfigyelni, akkor képessé válunk arra, hogy megérthessük egy fontos részünket. Ha megtanuljuk a megértés által uralni, akkor hasonlatossá válhatunk ahhoz a lovashoz, aki uralja a lovát, hogy az örömmel vigye őt az úton oda, ahová lovasa akarja. A ló a személyiség (egó) a lovas pedig az EGY-ÉNiség ebben a képletben.

    Amikor tehát az EGY-ÉNiség, a valódi Isten-MAG tudatára ébred önmagunkban, akkor tudatunk képessé válik rátágulni a végtelen valóság egyre nagyobb szeletére. A birtoklás fogalma egyre jelentéktelenebbé válik ilyenkor a tudat számára, a feltáruló perspektíva szemlélésében. Ilyenkor válunk képessé arra, hogy megérthessük, mivel végtelenek vagyunk ezért minden a miénk amit tudatunk befogadni képes. Miért kellene akkor birtokolnunk bármit, mikor valójában kezdettől fogva minden itt van bennünk, körülöttünk, és emígy a határt is csak a test-tudat miatt érzékeljük a kívül és a belül között? Igen, végtelen Isteni Lények vagyunk, igen, a szex, a pénz, a szerelem nem lehet célja a mi kielégülésünknek, csak a megtapasztalásunknak, mert a végtelen, csak a végtelen teljességében elégülhet önmagában meg.

    (Érdekes megvizsgálni a magyar elég, elégül szavakat. Az ég mint felettünk lévő égbolt, égiség, égi haza stb. és az ég mint ige, pl. tűz, láng stb. Mikor valamiből elég, elegünk lesz, akkor a vágyunk tárgya is elég bennünk. Addig viszont éget bennünket, hogy kielégülhessen.)

  3. hát mit mondjak? Szépek vagytok! 🙂 örvendek, hogy nem tartottátok magatokban ezeket a kielégületlenségből származtatott gondolatokat 🙂
    Gondolataitok által szép ajándékot kaptam ma is születésnapomra 😉

    • Schmidt Károly

      Kedves Szabad Gondolat!
      Tegnap, azaz augusztus elsején írtam egy szülinappal kapcsolatos kis versikét, csak úgy röptében, mivel nagyobbik fiamnak is augusztus elsején van szülinapja. Ez alkalomból szeretnék kedveskedni ezzel a versikével Neked is, kívánva örömteli, szeretetteljes és gondtalan földi létet, s utána még boldogabbat:

      Számolatlanul

      Szülinapjaid ne számold,
      nincs jelentősége,
      és hogyha jól belegondolsz,
      nincs semmi értelme.

      Hányadik éves is vagy most?
      Amennyinek érzed.
      Éveid számától nem függ
      boldog földi léted.

      Épp ezért energiádat
      másra kell, hogy fordítsd,
      hiúságod ily dologgal
      épp ezért ne ámítsd.
      (2013.08.01.)

      Minden szépet, minden jót,
      sokkal szebbet, milyen vót,

      kívánok szeretettel: Schmidt Károly.

      • Kedves a versike! Utólag be kell vallanom, hogy nem is volt nekem szülinapom. Pontosabban nem olyan értelemben. Az “olyan értelemben” vett születésnapot nem szoktam ünnepelni, sem az enyémet, sem a másét. Akkor köszöntök fel másokat, amikor látom, hogy olyan dolog született meg bennük, amit korábban nem ismertek. Tehát általában teljesen spontánul, bolondosan köszöntgetem a barátaimat 🙂 Akkor amikor nekem jólesik, amikor látom, hogy meg-megszületnek. 🙂

  4. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Akkor kérlek, fogadd el tőlem, hogy most spontánul felköszöntöttelek, szeretettel: Schmidt Károly.

    • Rendben kedves testvérem.
      Amikor egy új felismerésben van részed, mely örömödet gyarapítja, gondolj arra, hogy én is veled együtt ünnepelek születésnapod, születéspillanatod alkalmából 🙂

  5. szivárványhavasán

    Ilyen LYÓ bejegyzést és hozzászólásokat!!! Öröm olvasni. Köszönöm. ❤

  6. Visszajelzés: Szabad Gondolat Est: Az éhség és annak csillapítása |

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.