A Humán Operációs Rendszer Alappillérei

line-between-human-and-robot-11-20111109Az előző bejegyzésben megismerkedhettünk a Humán Operációs Rendszer (HOR) fogalmával, jelentésével. Ebben és a következő írásokban megnézzük, melyek az alapelvei, és miként nyilvánul meg a hétköznapokban.

Mint az előző írásban (A Humán Operációs Rendszer és a Mustármag) is kiderült, a HOR alapjában véve egy végtelenül materialista, földhözragadt látásmódot kölcsönöz az embernek, melynek elméjét teljesen átitatja és működteti. Még ha néha azt a látszatot kelti is, hogy nincs ellentmondásban a keresztényi elvekkel, a gyakorlatban arra készteti az embert, hogy egy olyan életvitelt folytasson, mely teljesen eltér azoktól a példáktól, melyet a vallások által szentté avatottak mutattak az emberiségnek.

Még mielőtt belemélyülnék a HOR ismertetésébe, fontos hangsúlyoznom, hogy nem szabad a HOR-ra ellenségként tekinteni, mely elől menekülni kell, vagy melyet erőszakos módszerekkel meg kell semmisíteni. A HOR épp úgy, mint a terméke a hamis én, melyet divatosabb fogalommal egónak nevezünk, csak úgy számolható fel, ha az ember megérti annak működését, és tudatosítja magában, hogy melyek azok a cselekedetek, viselkedési minták, amelyeket a HOR diktál, és melyek azok, amelyeket az isteni eredetű önvaló.

A HOR alappillérei olyan örökérvényűnek tekintett „igazságok”, melyeket az egyén szinte soha nem kérdőjelez meg, mert látszólag logikusak és igaznak tűnnek:

1. “A versenyszellem viszi előre a világot”

A versenyszellem, mint tudjuk nagyon céltudatos, egy bizonyos cél felé irányuló. Lényege a minél hamarabb, lehetőleg mások előtti célba érkezés. Sok esetben az eszköz nem is igazán számít. A cél szentesíti az eszközt hamis elv alapján, sokszor a harc, az egymás eltiprása, megalázása, gyalázása, alsóbbrendűnek való tekintése és néha még a gyilkosság is elfogadott. A lényeg a száguldás, a fokozott sebesség, mely mint az Élet Piramisából kitűnik, a megértés, a tisztánlátás ellensége.

A versenyszellem legfeljebb csak a látszatot, a káprázatot fokozza. A versenyszellem viszi előre a világot, egyik legfontosabb része a HOR-nak, a társadalmi programozásnak, mely nem fejlődéshez, hanem állandó harchoz, megosztottsághoz vezet.

A világot pont az a belső hang viszi előre, melyet ha az egyén meg mer hallani, akkor nem versenyez, hanem egyszerűen, szeretetteljesen végzi a dolgát, mert tudja, hogy azt senki más nem végezheti el helyette. Ha az ember érti, hogy egyediségében ő már születésétől kezdve első és egyedülálló, akkor érti azt is, hogy senkivel nem kell versenyeznie, hanem csak meg kell mutatnia ki ő valójában színlelés, félelem és óvatosság nélkül.

A nagy felfedezők szinte mindegyike kibukott a versenyszellemre épülő rendszerből, mely kondicionálni próbálja az emberi elmét. A legjobb példa erre talán Nikola Tesla, aki a technikai fejlődés területén a legtöbbet hozta, annak ellenére, hogy az intézményesített oktatási rendszer kidobta őt magból, mint selejtet. Most még Lajkó Félix neve is eszembe jut, kit a tanárja bár eltanácsolt a hegedűtől, mégis egy világhírű hegedűvirtúózzá nőtte ki magát. A fenti sorokból is kiderül az, amit talán korábban is hallottál: két teremtőerő van e világon. Egyik a félelem, a másik a szeretet.

A versenyszellem szerves részét képezi a veszteségtől, a célba nem érkezéstől való félelem. A versenyszellem ellenségeket, szül kiktől félni kell, kiket az első helyezésért le kell győzni, kiknél jobban kell teljesíteni. Úgy érzem, hogy aki érthette, az már megértette, hogy mekkora akadályt jelent a társadalom számára a versenyszellem bálványozása. Aki nem értette, annak talán még nem érkezett el az idő, hogy megértse, ami nem baj. Mindent a maga idejében, mindenki a maga tempójában!

2. “Törvények és szabályok nélkül káosz uralkodna a földön”

A fenti kijelentés már startból legitimálja a törvényeket és a szabályokat, melyek értelemszerűen felülírják a szabad akaratot. Fontos észrevenni, hogy a szabad akarat fogalma csupán egy illúzió. Nincs szabad akarat e földön, csak annak látszata. Amint korábban már oly sokszor kihangsúlyoztam, a társadalmi programozás folyton megújuló, bővülő, burjánzó törvényeket, törvénycsomagokat szül. Ezzel alapjában véve annyi a baj, hogy ha az ember rááll a törvények és szabályok elsajátítására és betartására, amire egyébként öt egymásutáni élet sem lenne elegendő, akkor egyebet sem kell tennie, csak törvényeket, szabályokat, társadalmi sémákat programokat, erkölcsi, illem, és etikai kódexeket kell tanulnia. A fenti sorokból szinte kiabál, hogy ez által az ember elveszíti önállóságát, egyedi megismételhetetlen emberi mivoltát, és sem ideje sem energiája nem marad a megértésre, a világ egyéni úton történő felfedezésére, mert folyton a mások által megírt sémákat, szabályokat tanulja, terjeszti, míg végül elhiszi magáról, hogy azok a gondolatok, melyeket kimond, a saját egyéni gondolatai. A törvények, szabályok, sémák, sablonok időt és energiát igényelnek, ami korlátos minden hétköznapi halandó számára. Minél több időt és energiát szánsz, a szabályok, sablonok elsajátítására, annál több időt és energiát veszel el a megértéstől, az egyéni felfedezésektől, az isteni eredetű önvaló megismerésétől, és annál nagyobb tempóban fosztod meg magad emberi vonásaidtól, egy termelő-fogyasztó, utasításokat végrehajtó, önálló gondolkodásra képtelen robottá degradálva magad.

“A törvények és szabályok nélkül káosz uralkodna a földön” hamis hittétel azt eredményezi, hogy az emberek félelmükben önként adoptálják a HOR szabályait, mely a materiális biztonság hamis látszatát nyújtja nekik cserében az életenergiáért, melyet ők szinte száz százalékig beszolgáltatnak ahelyett, hogy felhasználnák önmaguk és a közösség szellemi fejlődésére. Hogy működik ez? Nagyon egyszerűen: Először is létrehoznak egy álproblémát, egy veszélyhelyzetet (pl. terrorizmus, veszélyes vírusok, járványok). Azt a médián keresztül belesulykolják az emberek fejébe, és amikor kellőképpen átitatta a tömegszellemet a félelem, előjönnek egy megoldásjavaslattal (még több fegyver, újabb hadjáratok, újabb kötelező oltások, mikróchipek, újabb törvénycsomagok, stb.. ), melyet a tömeg félelmében megszavaz. Ezzel a módszerrel lehet a HOR-t állandóan erősíteni, megújítani, toldozni, foldozni. Hogy nem látja ezt az ember? Nincs ideje rá! Teljes figyelmét, életenergiáját leköti a HOR által kínált materiális értékek élvezete.

Kedves olvasó, világodban már a kezdetektől uralkodnak törvények, az isteni törvények, a mindenható, a mindent átható rend törvényei, melyeket elég megismerned, mert azok a törvények, melyek elvezethetnek téged a kiteljesedéshez. Ezek, mivel mindenhol jelen vannak, benned is megtalálhatóak. De ha folyton kifele figyelsz, és a HOR által megírt állandóan bővülő törvénycsomagokat magolod, ezeket nem fogod tudni felfedezni, megérteni és használni.

Tehát ha mi, mint tudatlan, forrásunktól elszakadt, gyarló földi halandók egyetlen törvényt sem írnánk, akkor is léteznének törvények, a forrás, a teremtés törvényei, melyeket soha nem írhatnak felül az emberi törvények.

Egy másik probléma az, hogy törvényeinkkel megfosztjuk magunkat annak lehetőségétől, hogy megtanuljunk felelősségteljes emberekként élni a földön. Mindenki azt kapja, mindenki azt tapasztalja amit útjára bocsátott. Ez lenne a mindenható rend egyik törvénye. Ez működik állandóan, nem kell hozzá semmiféle mesterséges szabályozás. A forrás törvénye alapján nem kellene a „bűnöst” mi elítéljük, mert az megkapná így is úgy is, ami neki jár. A forrás törvénye alapján az elvetemült farkasok egymást szétmarcangolják, nem kell őket üldözőbe venni, és megbüntetni. Azzal, hogy felül próbáljuk írni a forrás törvényeit, csak azt érjük el, hogy a báránybőrbe bújt farkasok megmenekülnek (de csak egy darabig), és a vérengző vadnak kikiáltott bárányok elvesznek. Az emberek által kreált törvényekkel azt érjük el, hogy eltereljük figyelmünket a forrás törvényeiről melyek szerint élve megtudhatnánk, kik vagyunk.

Könnyen járható út az lenne, amelyen az univerzális törvények megértése, és alkalmazása apránként helyettesíteni kezdi a tudatlanságban elfogadott és alkalmazott ember által írt törvényeket. Ne feledd, kedves olvasó, amit a nagy tanító is mondott: egyszerre két urat nem szolgálhatsz! Ha már eleged van a rengeteg törvényből, szabályból, társadalmi sablonból, sémából, erkölcsi, etikai szabályozásból, akkor teljes szívvel kérd a megértést, a tisztánlátást, a REND működésének megismerését, és megkapod. Ismétlem: nem kell harcolnod a HOR törvényei ellen, nem kell legyőznöd őket. Egyszerűen csak próbálj túllátni rajtuk, és kezd el a mindent átható REND törvényeinek felfedezését önmagadban és környezetedben egyaránt. A fenti gondolatok közül a legfontosabb arra emlékezned, hogy életidőd és életenergiád véges, és minél többet fordítasz a törvények, szabályok elsajátítására, terjesztésére, számonkérésére, annál kevesebb marad a megértésre, életed lényegének, rendjének felfedezésére. Ennek következtében pedig az egész életedet csalódások, fájdalmak, szenvedések végeláthatatlan sora fogja tarkítani.

3. “Valamiben Hinni Kell”

Egy másik nagyon megtévesztő, embert késleltető, íratlan szabálya a HOR-nak, hogy valamiben hinni kell. Nagyon röviden és tömören fogalmazva: csak a hazugságban, a valótlanságban kell hinni, az igazságban nem. Kellő alázattal, szelídséggel az igazságot lehet érzékelni, meg lehet érten. Hogyan gondolhattad egy percig is, hogy a forrás, melyből mindannyian származunk, azt akarja, hogy ne ne ismerd meg őt, ne kerülj közel hozzá? Ha van erőd meglassulni ebben a száguldó világban, mely azt akarja, hogy vele együtt száguldj, hogy ne láss, hogy ne érts, akkor rájössz, hogy neked semmiben nem kell hinned, az igazságot lehet érzékelni, lehet érteni, lehet közeledni hozzá, de nem úgy, ahogy a HOR diktálja, eszeveszettül száguldva, másokkal versenyezve, hanem lassan, ráérősen, megízlelve a jelen minden egyes pillanatát, alázattal figyelve mindenre ami mozog, ami él. Ha erre képes vagy, jönni fognak a felismerések, a megértések, melyek nemcsak a HOR törvényeit és szabályait helyettesítik, hanem a különböző vallási dogmák hamis hittételeit is, melyek fekete fátylat borítanak szemeidre. Ha meglassulsz, megérted azt is, hogy a hit vak, hinni ezer meg ezer dologban lehet, mint például az emberek által kitalált lázító eszmékben, de az igazságban nem kell, mert ha alázattal kéred, az megmutatja magát. Emlékezz rá, hogy azt mondta valaki, hogy az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők lesznek. Ne száguldj, ne versenyezz, légy a lassúság megtestesítője, és látni fogod, hogy hinni csak abban kell, ami hamis, ami fél attól, hogy előbb vagy utóbb lerántják róla az álruhát, a jelmezt. Tégy meg egy lépést az igazság felé, hogy megtapasztalhasd, hogy válaszképp ő megtesz százat feléd és többet nem kell higgy semmiben. Meghal a hited, és egy megtapasztaláson, megértésen alapuló szelíd bizalom veszi át a helyét, hogy nem kell erőlködni, nem kell sietni, nem kell száguldani, nem kell akarni, mert minden REND-ben van.

4. Az ártatlanság és az igazságtalanság illúziója

A HOR állandóan azt sulykolja beléd minden lehetséges eszközzel, hogy az élet nem igazságtalan, és hogy vannak ártatlanok. Kedves testvérem, tudd, hogy nincs ártatlanság, nincs igazságtalanság, mint ahogy véletlenek sincsenek. Úgy érzem, hogy erre a kijelentésre az előző sorok magyarázattal szolgálnak, ezért nem mélyülök bele most a kifejtésébe. Nem akarom, hogy ezt elhidd nekem vagy másnak, helyette azt kívánom, hogy megtapasztalhasd: az élet a vallásos dogmákkal ellentétben nem itt kezdődött és nem is itt ér véget. Az ölelés, a pofon, a kedvesség, a gyűlölet, a szelídség és az erőszak, mind-mind visszatérnek a forrásukhoz, ahonnét útra engedték őket, azért hogy az, akitől származnak, szembesüljön döntéseinek következményeivel, szembenézhessen önmagával. Próbáld meglátni, hogy az ártatlanság fogalma szüli meg az ellenséget is, mert ha valaki ártatlan, akkor lennie kell valakinek, aki „igazságtalanul” árt neki, bántalmazza őt. És ezen a ponton máris megszületett az igazságtalanság fogalma is, egy indíték, egy ok a harcra az erőszakra, mely mint tudjuk, még több harcot, még több erőszakot szül. Megfigyelheted a televízióban is, hogy az ártatlanság meg az igazságtalanság fogalmak a legjobb eszközök a politikusok kezében, hogy harcra, gyűlölködésre buzdítsák a követőket. Ha hirtelen mindenki megértené, hogy ő a forrása mindennek, amit tapasztal, akkor hirtelen, nem akarna senki, külső ellenségeket, külső rosszakarókat keresni, hibáztatni saját problémáiért. Egyszeriben eltűnne úgy az ártatlanság, mint az igazságtalanság, kezdetét venné a megértés, a kollektív szellemi és lelki fejlődés. Amíg léteznek az ártatlan és az igazságtalan fogalmak, a harcnak, az erőszaknak, ekképp a vakságnak és a tudatlanságnak is léteznie kell. Próbáld felfedezni, hogy bárhogy vagy, nem vagy ártatlan, és veled szemben senki nem igazságtalan. Egyszerűen csak az van, hogy szembe kell nézz egy korábbi döntésed következményeivel, melynek fájdalma a megértés örömét hivatott elhozni számodra.

Folytatása következik…

 
Reklámok
Categories: Minden | 7 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

7 thoughts on “A Humán Operációs Rendszer Alappillérei

  1. Simon Ildi

    Kedves Szabad Gondolat!
    Először is köszönöm ismét ezt az újabb gondolatsort, ami sokakat fog további elmélkedésre késztetni!
    Köszönet ezért a tisztánlátásért, és valójában az ártatlanságon még így sosem gondolkodtam el, egyszerűen még nem értem ide.
    Egy jó ideje azon dolgozom magamban, hogy a dolgokat, amik történnek velem és a környezetemmel, ne aszerint itéljem meg, hogy jó-e avagy rossz. Azt gondolom, hogy abban a pillanatban, ha egy ilyen cimkével illetünk magunkban valamit, azzal előre elrendeljük a sorsát, ami megakadályoz bennünket abban, hogy lehetőségeinkhez mérten objektívan láttassa magát az a történés vagy bármi más. Nem tudunk objektívan látni, ha felcimkézzük magunkban. Egész egyszerűen csak eseményként csak érzelemként, stb akarom érzékelni és megélni a környezetemet és az abban történt dolgokat, ami által remélem jobban meglátom, mit akart az a bizonyos dolog megmutatni, megtanítani számomra.
    Mialatt ezt a posztot írtad, emailben válaszoltam Neked, és mialatt ezeket a sorokat olvastam libabőrös lettem időnként (jó értelemben), merthogy itt-ott félreérthetetlenül összecseng az emailemben írtak az itt megírt dolgokkal. Gondolok itt az emberiség két fő motivációjára: a szeretet és a félelem.
    Ezt csak mint érdekesség említem meg.:)
    Fura érzés volt…de kellemes.
    Köszönet e sorokért!
    Üdv
    Simon Ildi

  2. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Erre az írásra is csak áldásomat tudom adni, annyi kiegészítéssel, hogy mivel operációs rendszerről van szó, mellékelem az én operációs rendszeremet:

    PROGRAMOK

    Agyunk egy nagy számítógép,
    földi program irányítja,
    van úgy, hogy eltűnik a kép,
    anyagvilág bolondítja.

    Elménk labirintusában
    harcolnak a gondolatok,
    fizikai létfogságban
    működik az adok-kapok.

    Szív csendesen és szerényen
    a háttérben szorgoskodik,
    szívhez szólón és kedvesen
    láthatatlan munkálkodik.

    Számára az elme harca
    érthetetlen, s ismeretlen,
    az ész konok furcsasága
    bénító és mérhetetlen.

    Szív programja oly egyszerű,
    dalra fakaszt embereket,
    parancs egy szó, csak nyolc betű,
    titkos szava a szeretet.
    (2012. 10. 25.)

    Szó esett a hitről, igazságtalanságról, mely mellé teszem e három versszakot:

    IGAZSÁG?!

    Igazságért kiáltozunk,
    hét próbáját kell kiállnunk!
    Az Igazság vajon kié?
    Enyém, Tied, vagy az Övé?

    Mindenkiben van belőle,
    nem futhatunk el előle,
    árnyékként a nyomunkban van.
    Vagyunk benne bizonytalan?

    Mellettünk áll az Igazság,
    ha
    igaz ÉN-ünk nem a gazság,
    harcoljunk hát valakiért,
    s nem ellene valamiért!
    (2012. 09. 20.)

    Várva a következő Szabad Gondolatot kívánok békés, boldog napokat, szeretettel: Schmidt Károly.

  3. Tisztelt Szabad Gondolat!
    Gratulálok azon személyeknek akik ezen sorok értelmét megértik. Akik nem értik meg, azokat arra figyelmeztettem, hogy fog kapni szenvedési figyelmeztetőt. Ha akkor sem értik meg, akkor bele lehet halni, ha a szenvedést nem változásra való késztetésre ismerjük fel, hanem Isten csapásának. Ezt tapasztalatból írom, nem könyvből tanultam.
    G.Ferenc

  4. Meny Vele

    Tisztelt szerző, író! Általánosságban az igazságot írtad ide le. De arra kérnélek, hogy a példázódásokat legyél szíves mellőzd!
    A biblia is példázódva tanít, sőt minden egyes tanítására egy konkrét példát említ. Az olyan tanokat, ami így hirdet, az igét hirdet. Tehát egy újabb hitet.
    Ez írásod végén egyértelművé vállt számomra, mert megállapítod, hogy jó és rossz az összetartozik, mert egyik se létezne a másik nélkül!
    “eltűnne úgy az ártatlanság, mint az igazságtalanság, kezdetét venné a megértés, a kollektív szellemi és lelki fejlődés”
    Megértés sincs értetlenség nélkül.

  5. Visszajelzés: Élet kaja nélkül |

  6. agyragobogar

    Azért ez már mekkora mágnes itt, mekkora egymásra találás…
    A kezdő, a gyakorló és a profi.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.