Veronika levele (a pszichiátria eszközeiről)

Őszintén bízom benne, hogy Veronika esete segíteni fog sokaknak a döntésben, hogy emberibb eszközökkel kezeljék emberi problémáikat.
Idézem:
“Velem is megtörtént, de nagyjából megúsztam és nem haltam meg és nem vagyok agyhalott roncs.
Már 14 évesen dolgom volt a pszichiátriával, amit nem tudtak gyógyítani. 10 éves hiperaktív gyerekek között kellett töltsem a délutánjaimat, akiket az ápolók vertek – ez a Rózsadombon történt – és étvágygerjesztő injekciót adtak, amitől bulimiás lettem és 100 kilósra híztam. Így nem akartam iskolába járni, amiért is a város egyik leghíresebb pszichiátere bedugott a Lipótra, ahol Leponexet kaptam, amitől csorgott a nyálam. Saját hatáskörben abbahagytam, mikor kijöttem, hogy tanulni tudjak. Fél év után az igazgató kiselőadást tartott nekem, hogy nem tartanék itt a gyógyszer nélkül. Ennyit erről.
Ezután sokáig nem volt dolgom velük, csak közben kezdtek jelentkezni a pánikbetegség tünetei, amiért a környezetem szimplán hülyének tartott.  Húszas éveim közepén egy aranyos doktornő csoportjába jártam, ekkor nem szedtem gyógyszert. Majd 30 éves korom előtt elhatalmasodott rajtam a pánikbetegség, de saját erőből kijöttem belőle és ma tulajdonképpen tünetmentes vagyok.
Most jön az érdekes része. Három és fél éve kirúgtak a munkahelyemről és utolsó reménytelen szerelmem kínjait éltem. Mindezekért anyámat vádoltam olyan agresszíven, hogy anyám egy szép nap bevitetett a Jánosba. Itt rendkívül megalázó helyzeteket éltem át és egy olyan gyógyszert kaptam, amivel konkrétan zombit csináltak belőlem. Továbbá meghíztam és kiölték belőlem a szexualitást. A gyógyszer nekem ingyen volt, de valaki százezer forintot keresett vele. Mindezt azért, mert a dokim, akit többször láttam hátulról mint elölről, kitalálta, hogy skizofrén vagyok, annak ellenére, hogy soha nem hallucináltam. Azt mondta anyámnak, így fel lehet írni rá a százezer forintos gyógyszert, míg a borderlinera, amit kamaszkoromban emlegettek, nincs gyógyszer. A kórházban egy pszichológus csaj beszélgetett velem hetente egyszer, egyébként semmilyen terápia nem volt. Az egyik nővér azt mondta, a legfurcsább dolog ezen a helyen hogy én itt vagyok.
A legrosszabb a kórház után jött. Egy együttműködő doktornő leállított a gyógyszerről, de az elvonási tünetek borzasztóak voltak. Állandóan felemelve tartottam a kezem könyökben, nem tudtam feküdni, ülni, állni,  csak menni, teljesen lezombultam. Ezután kaptam egy Parkinson-kórosoknak való gyógyszert, amitől ez elmúlt.
Azóta egy olyan gyógyszert szedek, amiben ugyanaz a hatóanyag van, mint a kórháziban, csak sokkal kevesebb, továbbá antidepresszánst, ami szerintem semmit se ér. Tény, hogy ma már nem hisztizem meg dühöngök úgy mint rég, de ehhez elég volt a kórház élménye gyógyszer nélkül is.  Amit viszont nincs bátorságom abbahagyni. Holott kiöli a libidót, ráadásul évek óta nem jön meg a menzeszem és meg is híztam minden ok nélkül, lehet, hogy a gyógyszer miatt.
Hát ennyi a sztorim. Az orvosomnak azóta se tudok megbocsátani, se anyámnak, hogy nem hozott ki előbb, a gyógyszer előtt (egy ideig mást kaptam). Ma nyugodtabb vagyok, mint pár éve de valamit ki is öltek belőlem.
Remélem nem hiába írtam ezt meg. A pszichológia – pl. Jung – sok hasznos dologgal foglalkozik, vannak holisztikus ágai, de a pszichiátria egy fasiszta áltudomány. Rémálmaimban visszajár akkori tehetetlenségem. És akkor én még megúsztam: intelligenciám révén nem csináltak belőlem semmire se jó robotot.
Ez a sztori.
Üdv Veronika.
P.S. Kihagytam, hogy 14 évesen anorexiával kezdõdött a történet.”
Pszichiátria-A-halálipar
A “Pszichiátria a halálipar” részletbemenően bemutatja, hogy miről is szól a pszichiátria. Itt felhívnám a kedves érdeklődők figyelmét, hogy a filmet Dr. Szász Tamás munkássága alapján készítették. Úgy érzem, hogy a szcientológusok a pszichiátriát támadva próbálják népszerűsíteni a tanaikat. Ekképp a film végére be is került egy kis reklám, amit nyugodtan át lehet ugorni. Bízom benne, hogy a filmnek köszönhetően senki nem fog a pszichiátria csebréből a szcientológia vedrébe vándorolni.
Reklámok
Categories: Minden | 4 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

4 thoughts on “Veronika levele (a pszichiátria eszközeiről)

  1. Rezonancia… 🙂
    Épp Feldmár András egyik könyvét olvassuk a párommal, az ő írásait szívből ajánlom mindenkinek, aki a témában érintett bármilyen vonalon!
    Csodina

    Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa
    http://www.daath.hu/showText.php?id=72

    “Ha megkérdeznétek egy pszichiátertől, hogy töltött-e valaha is időt egy olyan skizofrén vagy pszichotikus beteggel, aki nem kapott orvosságot, akkor azt mondaná, hogy soha. Sem akkor, amikor tanították, sem az orvosi egyetemen, sem akkor, amikor praktizálni kezdett. Sohasem töltött időt olyan beteggel, akit ne kezeltek volna intenzíven gyógyszerekkel. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a diagnózist ráragasztják valakire, ismét politikai manőverről beszélünk, nem orvosiról, mert valaki hatalmat gyakorol a másik ember fölött azzal, hogy például skizofrénnek minősíti. Az minősíthet, akinek hatalma van.

    Lehetne tanulmányozni azt, hogy miért lesz az ember pszichiáter. Milyen emberek lesznek pszichiáterek? Ugyanúgy lehetne, mint ahogy azt is lehet tanulmányozni, hogy milyen emberek lesznek pszichotikusok. Meg lehetne vizsgálni, hogy ez genetikailag öröklődik-e – ha például van egy pszichiáter a családban, akkor lesz-e még egy, ikrek közül mindkettő pszichiáter lesz-e vagy csak az egyik – és lehetne keresni olyan orvosságokat, amelyek meggyógyítanák azt az embert, aki pszichiáternek kívánja nevezni magát. Meg lehet-e gyógyítani egy pszichiátert vagy ugyanaz a helyzet, ami a pszichotikusokkal, azaz, ha valakire rásütik, hogy pszichotikus, akkor azután mindig annak tekintik? Ezt csak úgy fel akartam vetni. Lehet, hogy igazam van, lehet, hogy nincs.

    Szerintem azért adjuk ki azokat, akik furcsán viselkednek, mert megijedünk tőlük. Mert félünk. A félelem egy rettenetesen nehéz tudatállapot. Ha félek valakitől, akkor azonnal elkezdek segítségért kiabálni, és nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a pszichiáterek azok az emberek, akik a legjobban félnek a saját lelküktől, akik a legjobban félnek attól, hogy az emberi elme, az emberi lélek, eszmélet mire képes. És azért, mert ők félnek a legjobban a saját lelküktől és mások lelkétől, megtanulják, hogy hogyan lehet ezt kontrollálni. Miért akarna valaki kontrollálni valamit akkor, ha nem fél tőle? Ha nem félek egy oroszlántól, akkor gyönyörködöm az oroszlánságában. Ha azonban félek tőle, akkor be kell börtönözni, akkor el kell választanom magam tőle. Akkor le kell lőni. A félelem tehát nagyon fontos tudatállapot.”

    • Kedves Csodina! Mindig is csodáltam az ilyen szakavatott tekintélyeket, akik hosszú év programozottság után valami csoda folytán elkezdenek “tisztán látni”. Ők gyakorlatilag a szakma árulói. Leplezik a színdarabot, melynek főszereplőivé lettek avatva. Ezt teszik az ilyen megvilágosul pszichiáterek, pszichológusok, stb. Ennek részben nagyon örvendek, mert sokaknak számít a tekintélyelvűség. Ha nincs egy avatott tekintély, akkor minden igazságtartalmú szöveget elengednek a füleik mellett. Ami számomra egy kissé gusztustalan, az, amikor látom, hogy ezek a tekintélyek úgy nyomják a megvilágosodott szöveget, hogy közben továbbra is használják a doktori, professzori titulusokat. Miért? Hát csak azért, mert amit egy egy ilyen megvilágosult professzor a kondicionáltsága leplezése után kezd látni, azt a “paraszt” mindig is látta. Egyébként ez az írás egy nagy igen. Tud a bácsi valamit, ugyanúgy ahogy Szász Tamás is rájött, hogy a szakma, amire feltette az életét egy nagy humbug.
      A fenti gondolatokat nem egyértelműen Feldmárra értem, ki tudomásom szerint pszichoterapeuta, hanem a nagy doktorokra és professzorokra, akik gyakorlatilag már rég nem arról beszélnek, amiért őket doktorokká és professzorokká avatták.

  2. vegtelenegy

    A pszichiátria néven futtatott erőszakszervezetnek talán a legnagyobb bűne, hogy lábbal tiporja az emberi szabadságot. Teljesen mindegy, hogy valaki valóban rendelkezik-e valamilyen belső egyensúlyzavarral – hajlamosak vagyunk ezt betegségnek nevezni – vagy egész egyszerűen csak teljesen más, a jelenleg érvényes társadalmi normáktól eltérő a valóságérzékelése, viselkedése, világképe – a pszichiátria erőszakkal ki akarja “gyógyítani” ebből az egyedet. Kétségtelen, hogy léteznek a pszichének olyan állapotai, melyek ön és közveszélyesek lehetnek. A pszichiátria azonban soha nem az okok feltárásával foglalkozik, nem keres választ a társadalom szövetében keresendő deformitások, a neveltetés, környezeti hatások, közfelfogás, embergyilkos elvárások, normák, kondicionálás, életkörülmények stb. okozta traumákra. Csak a tüneti kezelés, az alany ártalmatlanná tétele minden áron – ez a pszichiátria erőszakszervezetének a lényege. Valójában a pszichiátria nem más, mint egy áltudományos gúnyába bújtatott, karhatalmi szerv, mely a tudomány nevében követ el horrorisztikus rémtetteket immár jó ideje az emberi egyedek ellen.

    Egy alapjaiban beteg társadalomban nincs értelme egészségről beszélnie egy olyan intézménynek, mely önmaga súlyosan beteg. A pszichiátria nem a betegség gyógyításában, hanem az emberi faj legbetegebb lelki aspektusának a félelemnek és az ebből forrásozó erőszaknak a fenntartásában játszik szerepet.

  3. valaki

    A pszichiátria undorito egy agazat,lattam mit tesz egy emberrel, es ok ezt nevezik gyogyitasnak?!
    Javasolom, hogy senki ne forduljon hozzajuk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.