Miért vannak elvárásaink?

Tudom, hogy rengeteg dolgod van, tudom, hogy rohannod kell, tudom, hogy rengeteg információ tömíti a postaládádat, és a szürkeállományodat egyaránt. Ezért nagyon röviden és tömören fogok fogalmazni:

Azért vannak elvárásaid, mert örökölted őket, és még nem sikerült megszabadulnod tőlük. Mit tehetsz annak érdekében, hogy ne legyenek? Egyszerű megmondani, de kissé nehéz kivitelezni: ki kell cserélni az operációs rendszert, amit örököltél, mely meghatározza szinte minden lépésedet, és aminek részei az elvárások is. Amíg ez az örökölt operációs rendszer szerint élsz, és azt támogatod, azt élteted, azt adod tovább NEM SZABADULHATSZ MEG AZ ELVÁRÁSOKTÓL. Ha továbbra is azokban a sémákban, azokban a sablonokban hiszel, amelyekbe beleszülettél, amelyekben felnőttél, melyeket eddig igaznak hittél, mindig is lesznek elvárásaid, mindig is szenvedni fogsz miattuk, nem beszélve arról, hogy csigatempóban  haladsz a lelki kiteljesedés úján, és nem fogsz tudni megszabadulni attól a bizonyos primitív programtól sem, melynek engedelmeskedve termelő-fogyasztó robotként éled az egész életed, miközben teljes értékű embernek hiszed magad. Ezen sorok írója túl kicsi ahhoz, hogy szavai részedről hitelt érdemeljenek. De emlékezz csak nagy tanítód szavaira, melyek arra hívják fel a figyelmed, hogy ha nem tudsz elszakadni, anyádtól, apádtól, az otthon megszokott, kényelmes melegétől, mely gondoskodik arról, hogy végigaludd az életed anélkül, hogy kérdéseket tegyél fel, nem követheted ŐT. Anyád, apád, a rokonok, a falu, a kis környezeted abban segít neked, hogy te is olyan légy mint ő. Ha másképp próbálsz gondolkodni, visszahúz, megdorgál, megfenyít, megbüntet. Egy idő után már nem kockáztatsz, inkább illemtudóan, udvariasan behúzod a nyakad és elfogadod a társadalmi, közösségi családi normákat, melyekről azt kell tudnod, hogy szentek, sérthetetlenek.

Jézus tudod- mit tett? 12 éves korában lelépett otthonról, mert úgy döntött, hogy nem veti alá többé magát azoknak a törvényeknek, melyek mindenkit egyforma, idomítható, formálható agyagbábúvá formálnak. Ezt tette kedves barátom. Megszökött, nem vett részt a felnőtté avatás ceremónián, ahol már 12 éves korban a gyerek helyett eldöntik, hogy ki lesz a házastársa (BAR MITZVAH). Szó szerint elhagyta tudatlan apját, anyját, a szabadságot választotta, hogy szabadon, kondicionálás mentesen megtapasztalhassa, felismerhesse a lét igazságait. Egy karavánhoz csatlakozott, mellyel elment egész Indiáig, majd Tibetig. (Hogyan Lett Jézusból Krisztus, keress rá az interneten és nézd meg). Nem volt sehol megalkuvó, a felfedezéseit kimondta, megmutatta másoknak is, még akkor is, ha az ellenkezett az akkori társadalmi normákkal. És neked is azt javasolja, hogy hagyd anyádat és apádat, és indulj el “utána”, “kövesd őt”, légy bátor, merj engedelmeskedni a belső hangnak, még akkor is ha az életedbe  kerül. De te mit teszel? Gyáván meghunyászkodol. Behúzod a nyakad, félted az irhádat, félted az életedet, ezért képes vagy akár több száz életet hazugságban leélni, állandóan panaszkodva, sírva, könyörögve, koldulva. Ezt teszed testvér. Ezt tesszük mindannyian. Azt választjuk, hogy inkább élünk 90 évet hazugságban, hamis biztonságban, miközben az isteni tudásra kiéhezett lelkünk jajveszékel odabenn, ahelyett hogy éljünk rövidebb, de őszintébb és teljesebb életet. Mindenképp megfogsz halni, és ha jól körülnézel, tisztán láthatod, hogy nincs semmi garancia arra, hogy 90 évesen. Még az sem biztos, hogy megéred a holnapot, mégis kitartóan hazudsz tovább, hiú reményeket fűzve egy nem létező jövőhöz.

Azt mondjuk, hogy hiszünk, mégis teljes mértékben azonosultunk a fizikai létünkkel, féltjük ezt a szánalmas, megalkuvásokkal és hazugságokkal teletűzdelt életet. És közben nem szégyelljük kijelenteni azt, hogy JÉZUS KÖVETŐI VAGYUNK.

Kedves szülő, tudd már most, hogy gyereked egy napon miért fog magadra hagyni, miért fog úgy dönteni, hogy inkább választja az ismeretlent, a bizonytalant, mint azt a kényelmes tompaságot, zombi életmódot, melyet te kínálsz (rosszabbik esetben kényszerítesz) számára, miközben átadsz neki minden programot, minden szabályt, törvényt, sémát, mely téged is biorobottá változtatott. 

  • Kedves olvasó, vedd tudomásul, hogy amíg ez az örökletes operációs rendszer működtet, melynek szentségét nem mered megkérdőjelezni, amíg vannak elvárásaid, azoknak a javaknak a begyűjtésére összpontosítasz, melyek a programod szerint kijárnak neked, és még véletlenül sem arra fogod irányítani a figyelmed, hogy megtudd, ki vagy, merről jöttél, miért, és merre tartasz. Ezért “KELL” hogy legyenek elvárások, ezért van az beléd programozva a környezeted által… …mert az e
    lvárások nélküli ember, szabad ember, tisztán látó ember, mindene megvan, még az is, amiről mások még álmodni sem mernek. Az elvárások nélküli embernek a Gondviselés a beszállítója, mely ellátja őt minden jóval, amire egy embernek e földön szüksége lehet. Ő tudja, hogy nem kell semmit elvárjon, nem kell ésszel kikalkulálja, hogy mire van neki szüksége, egy bizonyos előre megírt sablon szerint. Az elvárások nélküli embernek megvan mindene, még akkor is, ha látszólag nincs semmije. Nincs ideje neki a társdalom által az egyénbe programozott elvárásokra, mert figyelmét rabul ejtette a végtelen, az isteni szépség.

Advertisements
Categories: Minden | 6 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

6 thoughts on “Miért vannak elvárásaink?

  1. deva

    Te milyen elvárások szerint írtad meg ezt a csodabejegyzést? Túl sokat olvastál mostanában a felszabadulásról, meg Jézusról. Az igaz, hogy járt Indiába, ez tény. A cikk után hátradőlhetsz, és meditálhatsz kedvdere! Mit fogsz csinálni még? Kopogtatod majd tovább a klaviatúrát míg mindenki fel nem ébred? Vagy nézel egy karavánt te is? Gratulálok barátom!

    Deva

  2. deva

    Gondolod, hogy a számlát ki tudjuk egyenlíteni valaha is?

    Jézusról csak egy mozzanat. Nincs más esélyünk, míg valaki fel nem emel bennünket. A mágnes nem tudja magát levenni a vaslemezről. Amikor a kereszten volt, még ott is bántották, de Ő csak azt mondta “Bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják mit cselekszenek”. Ő le tud venni, mert nincs a világ hatása alatt. Nincs testi felfogásban, nincs illúzióban.

    Ezt mi nem fogjuk tudni kiegyenlíteni. Próbálkozni viszont lehet, ez jó. Legyetek szolgalelkűek, és legyetek alázatosak. Kitartást utadon, sok lelki erőt.

    Deva

    • Érdekes, egyben kissé lehangoló is a mágneses hasonlat. Ha ez úgy van, ahogy te írod, akkor talán fölösleges minden lélegzetvétel. Az eszköztár bővülni látszik, mivel megszüntethetem ezt a mágneses erőteret. Még egy darabig próbálkozom, de nem a megváltás szándékával, hanem egyszerűen csak azért, mert ha már vagyok, és tehetek valamit, nagyobb örömmel teszem ezt, mint bármi mást. Sajnos, arra lettünk nevelve, hogy a megváltást, az igazságokat magunkon kívül keressük. Ez is vezethetett ahhoz a meggyőződéshez, hogy képtelenek vagyunk levetkőzni magunkról a tudatlanság köpenyét, csak akkor ha valaki megkegyelmez, és segít nekünk levenni. Segítség mindig van, de ahhoz, hogy használni lehessen, szükséges egy jó adag önrész is…amit tudok, megteszem, és mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy ne várja a külső felmentő sereget, mert nem fog eljönni, ha nem születik meg az emberben a változtatás szándéka, annak felismerése, hogy egy lépést meg kell tenni az igazság felé, ahhoz, hogy ő százat megtehessen felénk…

      • deva

        Most tudtam csak válaszolni.

        Szóval kicsit lehangoló mágnesnek lenni, de egyben kedvező is, mert van remény, hogy valaki megtalál. Ahogy írod az önerő természetesen szükséges, egy másik hasonlat, hogy ha lent vagy a gödörbe, és nem tudsz kijönni, de ha lelógattak egy kötelet, ha NEM FOGOD MEG, akkor minden hiába. Szükséges az erőfeszítés. Addig meg amíg nem fogjuk meg a kötelet, addig a gödör a mindennapok, és azt gondoljuk ráadásul, hogy ez a jó. Illúzió!( Gödörbe lenni. )

        Ha megszületik a szándék, jönnek a megoldások, jönnek a lehetőségek, és jönnek a személyek is. Addig sajna ott lehet előttünk, nem vesszük észre. Éppen ezért, nehéz lesz egyedül kimászni. Mindent úgy tanulunk meg legjobban, ha valaki megmutatja és segít, így a belső fejlődés is hasonlóan működi. Neked kell egyedül csinálnod, de ha van egy tanító, akkor gyorsabb, és kevesebb a kerülőút. Kevesebb az ÉLETpofon.

        deva

  3. Elvárások börtönében

    Életünk folyamán sokszor fogalmazunk meg egymással szemben olyan elvárásokat, melyek hiányától többnyire csak mi magunk szenvedünk. Szenvedésünk okait viszont képtelenek vagyunk önmagunkban azonosítani. Az elvárások csak a saját börtönünkbe zárnak újra és újra minket, mert nem azzal akarunk szembesülni ami van hanem azzal ami nincs és csak szeretnénk, hogy létezzen. Jogos-e elvárni bármit is másoktól? Vulgáris példákat hozok. Ha valaki az utcán lökdösődik elvárhatjuk-e, hogy ne tegye ha mi sem tesszük? Ha valaki gyilkol, elvárhatjuk-e, hogy ne tegye ha mi sem tesszük? Egyáltalán honnan vesszük a bátorságot, hogy azt gondoljuk, bennünk nem létezik az a részünk, mely a másikban előtérbe kerül akkor, mikor lökdösődik és mikor gyilkol? Félreértés ne essék, nem a szeretethiányt és az ebből születő fájdalmat szeretném propagálni. Arra már abból az okból sincs semmiféle szükség, mivel nem hiszem azt, hogy a szeretet csak egyes emberek privilégiuma lenne. A szeretet ugyanolyan mértékben lakik minden emberi lényben mint amennyire ott lakik benne a gyűlölet. Aki gyilkossá válik az csak annyiban különbözik tőlünk, hogy az egójában súlyosan felborult az egyensúly, és a benne lakó negatív energiák törtek pusztító formában a felszínre. Egyszerűbb elítélni embereket és elvárásokat fogalmazni meg velük szemben, mintsem szembenéznünk saját emberi természetünkkel. Egyszerűbb kivetíteni másra azokat a tulajdonságainkat melyek gyűlöletesek bennünk, de ezekkel képtelenek lévén szembesülni másokban akarjuk elítélni és gyűlölni azokat. Ha ugyanis elfogadnánk azt, hogy a jó ugyanúgy emberi természetünk és pszichénk része mint a rossz, (hogy életünket a szeretet fogja dominálni vagy a gyűlölet az is csak a mi döntésünk eredménye azáltal, hogy mennyire vagyunk tudatában emberi természetünknek és ezáltal mennyire tudatosan élünk és tarjuk fent önmagunkban a pozitív és negatív polaritás közötti egyensúlyt) akkor rájönnénk arra, hogy elvárásaink bárkivel szemben elvesztik létjogosultságukat. A tudatosság hiánya az, ami minden önutálat, gyűlölet, félelem, pusztítás, brutalitás és erőszak oka.

    Forrás: http://blog.fazekas.info/2010/03/05/elvarasok-bortoneben/

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.