Kérlek, ne bántsd a pápát!

Fontos tudomásul vennünk, hogy a legtöbb “vallásellenes”, egyházat szidó ember a formai világban “hivatalosan” támogatja az egyházat, mely ellen olykor előszeretettel lázad, természetesen csak a szavak szintjén. Sokunk számára úgy jött a vallás, mint az első gyerekruha: elődeink értékrendjében szinte megkérdőjelezhetetlen volt a vallás szükségessége, ezért minket is felöltöztettek vele. Mi meg kényelemből, félelemből, megfelelni akarásból nem merünk úgy dönteni, hogy ledobjuk magunkról, még akkor sem, ha már egy ideje úgy érezzük, hogy visszaél bizalmunkkal, kihasznál, önkényesen beleszól a hétköznapjainkba. Sőt, hogy a tradícióknak, a társadalmi normáknak is eleget tegyünk a még ártatlan gyerekeinkre is rátesszük bélyegét. Miért? Hát azért, mert úgy szokás. Képzeld el, mit szólna az anyósod, a szomszédasszonyod, a haveri köröd, mit szólnának az ismerőseid, ha nem keresztelnéd meg a gyerekedet? Mit szólnának a többiek, ha életedben először másképp döntenél, mint ahogy azt elvárja tőled a környezeted? Ugye, még annak gondolata is, hogy megvetnek, lenéznek, megrágalmaznak döntésedért, mennyire kényelmetlen? Ezért mit teszel? Behúzod a nyakad, és újra elvegyülsz a nyájban, továbbra is a pásztorok vezényszavára ünnepelsz, gyászolsz, örülsz, bégetsz, bólogatsz, siránkozol, gúnyolódsz, tüntetsz, éljenezel úgy, ahogy azt illik.

Kedves magyar ajkú testvérem, én csak arra az egyre nyilvánvalóbb jelenségre szeretném felhívni a figyelmed, hogy nagyon sokan, annak ellenére, hogy nem gyakorló (templomba járó) keresztények, támogatják az egyházat, és ha netán nem tetszik valami, rágalmakkal, gonosz jelzőkkel illetik. Természetesen nem nyilvánosan teszik ezt, mert a legtöbben csak egy néhány sör  és egy-két barát társaságában merik vállalni  egyet nem értésüket.  Viszont a templomajtóban, ünnepi ruhákban ugyanúgy játsszák a szentet, mint korábban. Ez, mint te is tudod, nem egy példás, keresztényi magatartás. Jézus állítólag a vizet borrá változtatta, mi meg pont fordítva tesszük: bort iszunk és vizet prédikálunk: állandóan meghazudtoljuk magunkat, mert nem merünk úgy élni, úgy cselekedni, ahogy gondolkodunk, ahogy érzünk.

Egy dolgot nem akarunk észrevenni: az egyháznak nem hívőkre van szüksége, hanem a statisztikára, mely a jelen pillanatban is azt bizonyítja, hogy hatalmas szükség van rá, és feljogosítja őt a tömegek hivatalos manipulálására, butítására. Az egyháznak nem az számít, hogy mész-e templomba, vagy sem, hanem az, hogy papíron sok híve legyen, mert az adja neki a hatalmat. Innen a fokozott engedékenysége. Kedves olvasó, mit nevezünk őszinteségnek, ha nem azt, hogy merünk úgy élni, úgy cselekedni, ahogy érzünk, ahogy gondolkodunk? Vajon, ezt tesszük? Merünk őszintén élni?

Szomorúan vettem tudomásul, hogy sokan a régi pápát felelősségre szeretnék vonni, el szeretnék ítélni az idézem: “emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért”. Még most is borsódzik a hátam, ha erre gondolok. Még szomorúbb vagyok, amikor azt látom, hogy ezeket az információkat olyan emberek terjesztik, akik hivatalosan még ma is tagjai az egyháznak, adót fizetnek, anyagilag és statisztikailag támogatják azt az intézményt, melynek egykori vezetőjét, XVI. Benedeket, börtönbe küldenék.

Kedves olvasó! Kérlek, ne bántsd a pápát! Kérlek, ne bántsd az egyházat! Kérlek, ne bántsd a különböző vallási intézményeket! Kérlek ne engedd, hogy a bosszúvágy úrrá legyen rajtad! Mostanig, több évezreden keresztül ezt tetted! De mindhiába. Láthattad, hogy a harag, a gyűlölet, a bosszú, a harc, még több haragot gyűlöletet, bosszút és harcot szült.  Lásd, hogy minden, ami ellen most lázadsz, az eddigi tudatossági szintednek a szüleménye, valós tükörképe! Értsd, hogy te teremtettél mindent, ami most fájdalmat okoz neked! Ahhoz, hogy elindulj egy új világ felé, fontos megbocsátanod magadnak, hogy tudatlanságoddal olyan rendszereket építettél, melyek kihasználnak, bántanak téged. Ha meg tudsz bocsátani magadnak, meg tudsz bocsátani a teremtményeidnek, az egyháznak, és az összes elnyomó, diktatórikus rendszernek is, ami most gúnyt űz belőled. Kérlek, ne lázadj! Kérlek, ne engedd, hogy lázadásra buzdítsanak. Biztos lehetsz benne, hogy a tudatlanság erői továbbra is kísérteni fognak, lázadást, bosszúvágyat szítva szívedben. Ez az ők eszközük, mellyel SIKERESEN elterelik figyelmed, önmagadról, mellyel elszakítanak téged a forrásodtól, mellyel megakadályozzák, hogy érts, hogy érezz, hogy tisztán láss.

Kérlek, FIGYELJ! Próbáld megérteni, hogy mindent, ami téged körülvesz a figyelmeddel teremtesz és éltetsz. Ha lázadsz, tüntetsz valaki vagy valami  ellen, az övé vagy és kizárólag csak önmagadat bünteted. Megvonod magadtól a figyelmet, a bosszúra, a harcra fordítod, észre nem is véve, hogy magad ellen harcolsz. Kérlek, ne lázadj, ne tüntess, ne bántsd magadat! Egyetlen valós módja, hogy megszüntesd a számodra nem tetsző jelenségeket: MEGVONOD TŐLÜK A FIGYELMED, A TÁMOGATÁSOD. Ha nem tetszik, amit tesz az egyház, ne zsörtölődj, ne rágalmazd, ne lázadj ellene! Egyszerűen csak vond meg a figyelmed tőle, mert a hatalmát csak így gyengítheted. Visszaveszed a neved, hogy ne erősítse a statisztikáit, nem fizetsz neki adót, nem nyomod rá bélyegét a még ártatlan gyerekedre, nem rágalmazod, nem bántod, nem támadod őt semmilyen módon. Egyszerűen nem fordítasz rá figyelmet. Ez a legtöbb, amit tehetsz önmagadért. Ez a legtöbb, amit tehetsz a hazugság eltűnéséért, az igazság megszületéséért.

“Mutasd meg, ki vagy, színlelés, félelem és óvatosság nélkül!”

Szeretettel,

egy Szabad Gondolat

Milyen lehetne a világ megértéssel, szabályok nélkül: