Hogyan születik a halál? – Eutanázia

A szabad gondolat levelezőlistán én is tudomást szereztem a 45 éves süketnéma belga ikerpár esetéről, kik miután orvosuktól megtudták, hogy esély van rá, hogy a látásukat is elveszítsék, úgy döntöttek, hogy hivatalosan véget vetnek az életüknek, kérik a Belgiumban már egy ideje legális eutanáziát. S akkor mi van? – kérdezhetné valaki. Hát csak annyi, hogy hirtelen kiderült, hogy nekem is közöm van hozzá, hisz másképp nem szereztem volna tudomást róla.
Feltételezem, mindenki valamilyen szinten megtapasztalta a következőket:
1. Van egy olyan “valóság” is (nevezzük ezt a hatodik érzék valóságának), mely az öt érzékkel nem fogható, amelyet én “rend szerint” akkor tapasztalok meg, amikor pihenten megyek pihenni (ezt később részletesebben is kifejtem), vagy úgy általában pihent állapotban vagyok.
2. Az öt érzék valóságát, mint tapasztaljuk, nagy mértékben lehet manipulálni, fokozni, növelni  (élelmiszereinkben ízfokozók vannak, a show-biznisz “látvány- és hangzásfokozó” eszközöket használ, stb).

Ez az 5 érzékszervvel fogható valóság egyre csak terebélyesedik, erősödik, gyorsul, ily módon egyre kisebb teret engedve a hatodik érzékkel befogható valóságnak. Még az is elképzelhető, hogy egy idő után ez a hatodik érzék, amit kissé nehéz szavakba önteni, amit gyakran úgy nevezünk, hogy a szív hangja, intuíciók, stb, teljesen kiküszöbölődik életünkből. Talán ezen a ponton válik az ember zombivá, jól használható biorobottá.

Arra gondolok (lehet, hogy tévedek), hogy ennek az ikerpárosnak is valamiképp (talán a társadalom mai értékrendje segítségével) meggyőződésévé vált, hogy az emberi valóság nem több, mint az öt érzék által megtapasztalható valóságkép, és mivel ez veszni látszott, az élet értelmetlenné, értéktelenné vált számukra. Ők egy “ésszerű” gondolatmenet alapján döntöttek úgy, hogy visszaadják a tapasztalás eszközét annak, akitől kapták. Több mint bizonyos, hogy ez a két fiatalember teljesen azonosult az eszközzel, a testtel, így annak a hanyatlása, értékvesztettsége az ők értéktelenségüket jelentette.
A “Zen Noir” című filmben nagyon érdekesen fogalmaz a hölgy, amikor megkérdi a nyomozó, hogy nem-e látta, mi történt, hisz ott volt. Azt mondta, hogy nem látott semmit, mert a szemei csukva voltak, gyakorolt. Azt kérdi az illető, mit gyakorolt. “Halottnak lenni”- jött rá a válasz. (Ezt a meditációra értette.)
Érdekes, hogy egy ép és egészséges ember szándékosan alkalmat kerít arra, hogy az öt érzékszerv által tapasztalt valóságképet háttérbe szorítsa, hogy megtapasztaljon egy olyan állapotot, ami csak úgy érzékelhető, ha a manipulálható érzékeknek kisebb teret engedünk. Mások “a sors akaratából” elveszítik a manipulálható valóságkép befogására alkalmas eszközöket, minek következtében talán megtapasztalhatnák, hogy mi marad, ha ez az újabban holografikusnak mondott kép már nincs, de elutasítják a lehetőséget, a teljes fizikai megsemmisülést választják.
Ezek után nehéz már cáfolni, hogy a formák és a káprázat rabjai vagyunk. Szent meggyőződésünk, hogy csak annyi van, amennyit az öt érzékszerv befog. Győzött a materializmus, jöhet az eutanázia, ahogy egy kedves listatag mondotta, azoknak a gyerekeknek is, akinek a szülei nem képesek megvenni a legújabb okos telefont.
Nem azzal van a baj, hogy ezt jogilag engedélyezik, hanem azzal, hogy jogilag irányítva van minden lépésünk, és lassan önálló gondolkodásra képtelen, érzéketlen tuskókká válunk, akiknek joguk van kérni a kegyelemdöfést, ha már az öt érzékkel megtapasztalható világképp kellemetlen. Erőszakkal, különböző írott és íratlan társadalmi szabályok/ sémák alapján hozzuk létre az életet és úgy is oltjuk ki, miközben meséket olvasunk, “youtube”-os videókat nézünk a természetességről, a szeretetről, elmegyünk a templomba, hogy megnézzük mi az új öltözködési divat és zsigerből, kiégetten bégetjük, hogy legyen meg a te akaratod.

Pihenten menj pihenni

Pihenten pihenni? Mi ez az őrültség?- kérdezhetné bárki. Sem több, sem kevesebb, mint ami a címben is benne van. A 99.99 százalékig kondicionált elméjű ember nem tud pihenni. Akkor dönt úgy, hogy nyugovóra hajtja a fejét, amikor már, ahogy utcai zsargonnal is mondják, “agyilag” vagy fizikailag zokni. Az utolsó éber pillanatig nem tesz mást, mint az emberi elmét működtető operációs rendszer parancsait, programjait hajtja végre. Teszi ezt szinte minden nap végkimerülésig. Ezek után nem is csoda, hogy csak az jelenti a valóságot számára, amit az 5 érzékszerv befog, amiről tudjuk, hogy egy irányított valóságkép. Olyan fáradtan megy pihenni, hogy amint fejét leteszi, teljesen eszméletét veszíti, valósággal önkívületi állapotba kerül. Sokszor még álmai sincsenek, de ha még vannak is, azok olyan mélyen keletkeznek, hogy amikor felkel, semmire nem emlékszik.

Pihenten pihenni? Pontosan! Biztos vagyok benne, hogy már többen próbálták. Vannak, akik nap közben, meditáció segítségével teszik ezt. Mások meg este lefekvés előtt nem kondicionálják az agyat televízióval meg könyvekkel végkimerülésig, hanem pihenten bújnak ágyba, ekképp esélyt adva az elmének, hogy végre szabadon, irányítás nélkül szárnyalhasson, felderítő útra induljon. Ez lenne talán a legelső pillanat, amikor az ember olyan dolgokat  érzékelhetne, láthatna, tapasztalhatna, érthetne meg, amire a programok sokaságát végrehajtó, állandóan túlterhelt emberi elme idő hiányában képtelen. Ha az ember pihenten megy pihenni, nem merül mély álomba, viszont az elme elszakad a programoktól, és egy olyan másik valóságba nyerhet betekintést, amiről korábban nem vett tudomást, mert nem volt ahogy. Így a valóságot az álomvilágtól csak egy vékony áteresztő réteg választja el, és olyan tapasztalatokat lehet átmenteni a hétköznapi életbe, melyek segítségével az ember élete egy teljesen más megvilágításba kerül. Nem szeretném gyarapítani a szót személyes tapasztalatokkal, helyette arra biztatok mindenkit, hogy kerítsen minél több alkalmat és időt arra, hogy kiszakadjon a programból, és úgy pihenjen, hogy annak gyümölcse hozzájáruljon lelki kiteljesedéséhez. Próbálja minél gyakrabban megközelíteni a semmi állapotot, amelyben az öt érzéket manipuláló programok a háttérbe szorulnak, és egy új , eddig talán ismeretlen világ tárja fel kapuit.

mit nevezunk fejlodesnek

Advertisements
Categories: Minden | 4 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

4 thoughts on “Hogyan születik a halál? – Eutanázia

  1. Huliganthropus Agriensis

    Mi a halál?
    S mi az élet?
    Mi a munkád?
    …és mi a béred?

    Munkád az élet? A tennivalód?
    Béred a halál?

    Ha onnan közelítünk, hogy van-e élet, mindenki rávágja, van. Mi is élünk, s körülöttünk is minden élőlény él. Az élő és élettelen közötti különbség hordozója pedig a lélek. Ez egy pozitív gondolatsor, melyet abból az alapvetésből indítunk, hogy az élőlények -így mi is- élnek. A lélek a halál beálltakor távozik, hátrahagyva az anyagburkot, amit használt. Úgy tapasztaljuk, ez az egyedüli igazság. (A lélek súlya állítólag 21 gramm.)
    Most nézzük ugyanezt a halál oldaláról is. Van halál? Van, mert az élő elpusztul, meghal.
    De ha ezt állítjuk, felvetődik a kérdés, hová lettek a lelkek, melyek a testeket ezidáig elhagyták?

    Fejlődik világunk? A növény- és állatfajok eltűnését, az egyedszámcsökkenést és az emberi populáció robbanásszerű növekedését összevetve az eredmény azt jelzi, hogy az alacsonyabb rendű lelkek felnőnek, emberi lelkekké válnak? Végül minden léleklény emberlélekké válik, majd teremtőjéhez távozik egy rejtett dimenzióba? Ez lenne a “lelkes állatok” teremtésének célja, az egyre magasabb szintű fejlődés? (különben honnan lenne egyre több ember-lélek a születendő testekbe?)
    Ha már minden más élő elfogy, mivel táplálkozik majd az ember? Kannibállá válik, mint ahogy e tendencia erősödése már most is mutatja (bár ma még csak az anyagiasság síkjain)? Hová jutnak így a maradék lelkek?
    Jobb nem-tudni mi lesz lelkeinkkel már ma is…

    A rossz szándékú emberek valahogy sosem féltek a lélek megbüntetésétől. Ők tudnak valamit? A lélek-életből valami mássá alakulnánk majd, ha eljön az “örökkévalóság” igazságának vége a “valótlanná-válás” múltkitörlő hazugságának miliszekundumában?
    Ha végül összeolvad jó és rossz, fény és sötét, tudás és tudatlanság, eljön a “nagy homály” kora. A “MIND-EGY”-ben pedig minden mindegy…

    Azért Ti fel ne adjátok! 🙂

    • 🙂
      először is, tudhatjuk biztosra, hogy csak a föld környékén vannak emberi lelkek?
      Mivel fogunk táplálkozni, ha már mindent felzabáltunk? Hát a “szer etet”, nemde? Oszt akinek ízleni fog, nem fog éhezni, akinek nem fog ízleni, éhen pusztul 🙂

  2. Mária

    A hatodik érzék az a gondolati szál, ami minden ember összeköt. A működése a telepátia. Ha manapság is működne a hatodik érzék, az emberek között kevesebb lenne a rivalizálás.

    Az emberélet egyszerre véges és örök. Benne van mindkét lehetőség, mert az ember test és lélek egybekötött együttese.
    Az Élet Istenből árad. Ezért örök. A lélek élete Istenből árad. Ezért örök. A testi élet porlandó, ezért záros. A lelki emberélet a lélekből árad, ezért örök.
    Emiatt minden fizikai ember a lelke által megragadhatja az Örökéletet. Mindössze el kell, hogy fogadja a lelkét.

    Valójában ezen a gondolati úton érdemes járni, mert a kapcsolódó összes gondolat csak terebélyesedik és zsákutcába visz. Az emberélet a tudatállapottól függően marad meg. Kinek mi van a tudatában, oda jut.

  3. ThunderWorm

    Ezzel kapcsolatosan egy jo kis video:
    AZ EMBERI PSZICHÉ MANIPULÁLÁSA – ALAN WATT INTERJÚ

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.