Szóval, hogyan is “KELL” élni?

IMG_0049_01A Szabad Gondolat levelezőlistán több napon keresztül folyt az eszmecsere az Öngyilkos Kérdés kapcsán: Ha szeretteid közül valaki véget akarna vetni életének,
hogyan beszélnéd le szándékáról, mivel győznéd meg, hogy maradjon?  Az igazi kérdés tulajdonképpen nem is az volt, hogy hogyan mentenéd meg az öngyilkosjelölteket, hanem az, hogy “Miért élsz?”. Ha így lett volna megfogalmazva a kérdés, nagyjából ugyanazok a válaszok születtek volna, csak elképzelhető, hogy sokan nem vették volna a fáradtságot, hogy írásban is megfogalmazzák véleményüket. Azért mondom, hogy a két kérdés lényegében ugyanaz, mert mindenki csak azzal mentheti meg felebarátját az öngyilkosság “bűnétől”, amit ő értékesnek tart ebben az életben, amiről ő úgy gondolja, hogy azért érdemes élni.

Úgy észlelem, többek meggyőződése, hogy van reinkarnáció. Főképp hozzuk intézem a következő kérdés(eke)t.
Miből gondolod, hogy minden ember (talán még te is) valamelyik inkarnációjában, egy nap nem jut el arra a következtetésre, hogy az egésznek csupán annyi volt az értelme, hogy magunktól belássuk, hogy meggyőződhessünk róla, hogy 3d-be sűrűsödve egy bizonyos pont után nincs már számunkra út. Vajon elképzelhető-e, hogy ezt az utat mi választottuk, hogy megtapasztaljuk ezt a 3d-s, mulandó örömökkel tarkított létformát, de előbb vagy utóbb rájövünk, hogy mivel ez az út véges, értelmetlen ragaszkodni hozzá, és önként azt a döntést hozzuk, hogy elég volt, hazamegyünk. Miből gondolod, hogy ez a játék nem csupán arról szól, hogy miután megtapasztaltunk minden földit, mi mulandó, mi előbb-utóbb porba hull, önként belátjuk, hogy nem itt van a mi helyünk?
Érdekes módon a társadalom azt diktálja, hogy azokat az embereket, akik úgy döntenek, hogy elég volt ebből a 3D-s játékból, “meg kell menteni”. Na de vajon miért teszi ezt? Ki tudja határozottan kijelenteni, hogy ez így helyes, hogy kizárt annak lehetősége, hogy a megmentéssel valótlan életcélt/ hitet, és az által még több nyomorúságot kínálunk nekik? Ha ez netán így van, a legjobb szándékkal is csak hátráltatod felebarátodat, nemde? Sok esetben megfélemlítéssel, hogy döntése miatt még a túlvilágon is szenvedni fog, győzöd meg arról, hogy maradni kell. Ezt persze azzal a meggyőződéssel teszed, hogy igazad van, és amire ő készül, az helytelen. Természetesen mindenkinek, aki segíteni próbál “igaza van”, minden segítő az áldozat fölé helyezi magát, és meggyőződése, hogy segítenie kell a szerencsétlenen. Ahogy látom, mindennek a fő mozgatórugója, az a hittétel/ axióma, hogy “ÉLNI KELL”. Mi így “tudjuk”, mi így hisszük. Csak épp azt nem akarjuk észrevenni, hogy az élet szarik rá, hogy mi mit hiszünk, és egy szép napon mindannyian fakabátot veszünk az utolsó sétára 🙂 …sajnos még csak az sem garantált, hogy valamikor öreg korban kerül sor erre. Lehet, hogy már két nap múlva fújják is szeretteink mellettünk a gyászindulót. Az utolsó percen talán mindenki rájön, hogy az “ÉLNI KELL” még őt sem mentheti meg a haláltól, viszont segítségével sikeresen elérte, hogy egy teljes életet félelemmel, megalkuvásokkal és hazugságokkal teletűzdelve éljen.

LEGYEN MEG A TE AKARATOD
Legcélszerűbb azt mondani, hogy legyen meg a te akaratod. Jelenlegi eszközeiddel, gyarló emberként mi mást tehetnél? Annak érdekében, hogy megismerhesd az “ő akaratát”, nem tehetsz mást, mint hogy harc nélkül elfogadod, megvizsgálod, és próbálod megérteni AZT. Ha nem ismered meg az “ő akaratát”, harcod az akarata ellen, nem más mint, harc önmagad ellen. Ha nem ismered meg az ő akaratát, nem vehetsz részt benne, és nem is alakíthatsz rajta. Ekképp minden körítés minden imában, ami a “legyen meg a te akaratod”-at díszíti, hiábavaló mantra, üres fecsegés. Ha azt mondod, legyen meg a te akaratod, miért nem tudod elfogadni, miért akarod megváltoztatni, miért akarod visszahozni azt, aki úgy dönt, hogy számára ennyi elég volt?
Amondó lennék, hogy csak az tud igazán élni, aki eljutott már arra a pontra, arra a felismerésre, hogy élni vagy halni számára ugyanaz. Ezek azok az emberek, akik talán már minden félelmüket levetkőzték, ők tudnak csak olyant mutatni ennek a világnak, amit az még nem látott, ők tudnak csak valós változásokat generálni. Csupán ezért sajnálom, ha az ilyenek úgy döntenek, hogy elhagyják ezt a létformát. Úgy vélem, hogy a többiek (még) egytől-egyig bólogató öszvérek, kik be vannak fogva az igába, kik valamilyen sémát követve, előre megírt programokat hajtanak végre, kik valami “nagy tanító” tanácsait megfogadva hordaállatként élik életüket, és építik a falat, mely előbb-utóbb összedől.
“ÉLNI KELL”, és ha ezt elhiszed, és betartod, mindent fogsz csinálni, csak éppen élni nem! Csak ezt a hittételt követve lehetsz példás rab, igazi biorobot, aki az élet rabságában halálán munkálkodik.

Szabad valasztas

Ha betekintést szeretnél nyerni a levelezőlista életébe, vagy ha részt szeretnél  venni az ott folytatott eszmecserékben, küldj üzenetet az alábbi lehetőséget használva:

Reklámok
Categories: Minden | 3 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

3 thoughts on “Szóval, hogyan is “KELL” élni?

  1. Csuzi

    A gondolataid frappánsak, logikusak… De vajon elég ennyi? Ki az, aki leírta ezeket a gondolatokat? Ki az, akivel azonosítod magad?
    A tested vagy? Kevés ember azonosítja magát kizárólag a testével. Azt mondják, az csak állati lét volna, az embert az állattól a gondolkozás képessége különbözteti meg. Mondhatjuk úgy is, hogy tudattal, vagy egóval rendelkezik. Ha az egóval, és a testtel azonosítod magad, akkor valóban: az egó el tudja pusztítani a testet, s így megsemmisül az egó is. Tehát a fejtegetésed helytálló, ha az ember csupán ennyi. Elég régóta sulykolják belénk a materializmust ahhoz, hogy sokan elhiggyék, ez az igazság.
    De mi történik akkor, ha azt feltételezzük, hogy más is vagy, nemcsak test és tudat, hanem lélek is. A lélek a halhatatlan részed. Ha ezt elfogadod, akkor máris dől az egész fejtegetésed. Olyan ez, mintha valakinek rengeteg a munkája és nem végzi el, hanem már délben lefekszik. “De jó, megszabadultam mindentől” – mondja, és elalszik. Reggel aztán bosszankodhat, hogy nem szabadult meg mindentől, hanem még több az elvégezni való.
    Tehát ha elfogadjuk, hogy lélek is vagyunk, nemcsak az a rafkós kis egó, aki kifundálja, hogy megszabadulhat minden nyűgtől, akkor azt tudjuk, hogy nincs halál. A lélek számára nincs halál. Lehet a feladatokat komolysággal felvállalni, és lehet menekülni előle. Az elvégzendő feladatoktól megszabadulni nem lehet, akár a földet kell eltalicskázni, akár a lélek által elhatározott életet az anyagban leélni.
    A sztorit eddig ismerem. Hogy a lélek leszületései mikor érnek véget, még nem tudom. Asszem, valami olyasmi az igazság, hogy ahogy a lélek a szellemből elkülönült, ugyanúgy eggyé is fog vele válni.
    Az elkövetkező időszak fontos feladata lesz, hogy minél több ember képes legyen arra, hogy tud a lelkéről. Hosszú sötét időszak volt, amelyet a vallások csak erősítettek. Ha lélekről, Istenről, szellemről volt szó, akkor azt hipnotizálták, hogy nincs hozzáférésed ezekhez a minőségekhez. Ha te nem tudod, hogy van halhatatlan lelked, akkor nekem nem hiszed el. De fokozatosan hozzáférhetővé válnak azok a módszerek, amelyek megismerésével ki-ki meggyőződik arról, hogy ő lélek is. Ha addig nem szállít ki az anyagban töltött életből az a logikus kis egód, akkor egyértelművé válik, hogy igenis Te döntesz arról, hogy mikor hagyod itt az anyagot. De akkor már így fogalmazol: „ÉN, a LÉLEK döntöttem el az időpontot.”

    • Kedves Csuzi! Sajnos csak szavakat használhatok, hogy kifejezzem azt, amire gondolok. Ekképp, minduntalan azt kell tapasztalnom, hogy nem vagyok elég érthető, vagy félreérthető vagyok. Úgy érzem, a fenti bejegyzésben nem kérdőjeleztem meg a lélek létezését, és ha a materializmust támogattam vele, hát azt sem szándékosan tettem, mert távol áll tőlem, hogy az anyagot dicsőítsem. Egyszerűen csak arra szerettem volna utalni, hogy az erőszakos élni akarás legalább annyira ártalmas a léleknek, mint az erőszakos élni nem akarás (fizikai formában). Ezt tapasztalom már rég óta. Innét nézve az ÉLNI KELL és az ÉLNI AKAROK rabjai nem élveznek nagyobb szabadságot, mint a pénz, az anyagi világ rabjai, mert tulajdonképpen valamilyen szinten ők is az anyaghoz ragaszkodnak. Rabságot/ vakságot nem csak az anyag és annak eszköze a pénz okoz, hanem bármilyen más ragaszkodás egy spirituális illetve vallási ideológiához, ami nem saját felismerésből/megélésből származik.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.