Miért hazudik a karácsonyfa?

christmas tree, gift, box, fireplace, room

Kedves olvasó, mint már tapasztalhattad, valahogy nem engedhetem meg magamnak, hogy úgy fogalmazzak, ahogy illik, ahogy azt a társadalom elvárja. Mint mondtam, nem hiszek sem az udvariasságban sem a társadalom által kőbevésett illemszabályokban. Még ezekben a szavakban sem hiszek, de sajnos jelenlegi tudásommal, más eszközt még nem használhatok az üzenetek “közvetítésére”. Megértem, hogy ha valaki az alábbi sorokat olvasva visszarohan a pozitívabb év-végi gondolatokhoz, a nyájas és kellemes szavakhoz. Megértem, ha valaki ezt teszi, mert a program, az emberi elmére feltelepített operációs rendszer ezt követeli. Ismételten hangsúlyozom, hogy ez itt nem a pozitív gondolat, nem az optimista gondolat. Természetesen nem is negatív, nem is pesszimista, viszont nem ismeri a társadalmi szabályokat, néhol durva és sokkoló, hogy a továbbalvás helyett ébredésre késztessen. Még csak egy rövid előzetes, amit az elmúlt időkben sokszor ismételgetek, bízva abban, hogy segít megérteni, miért fogalmazok úgy, ahogy fogalmazok:

Szabad Gondolat 2012.11.28: BÁRÁNYBŐRBEN
A legszörnyűbb az ember hanyatlásában, hogy fokozatos, és ezért természetessé válik. A legtöbb ember, aki benne van, megöleli a romlást, és idegenkedik mindentől, ami azt megállíthatná. A romlás megállításának legelső és egyben a legnehezebb lépése: annak felismerése, ami alázat és önvizsgálat hiányában lehetetlen! A hazug és a valótlan vált természetessé az ember számára. Ami igaz, legtöbbször fáj, kellemetlen, kényelmetlen. Az igazságra/valóságra az ember elméjében futó hazug program kifejlesztett egy önvédelmi mechanizmust, mely hatására az ember agresszív védekezésbe kezd valahányszor az igazság/valóság megpróbál a közelébe férkőzni. 

Az élet egy karácsonyfa

Most valószínűleg olyant fogok mondani, amire te azt fogod gondolni, ha hallgattam volna, okosabb maradtam volna 🙂 Na de jött, és én csak egyszerűen utat engedtem neki.
Több okom is van rá, hogy idéntől másképp fogalmazzam az ünnepi jókívánságot, és azt mondjam, hogy búval-baszott karácsonyt kívánok mindenkinek. Miért is?
Hát egyszer is azért, mert eddig szinte mindig azt mondtam, hogy boldog karácsonyt, és úgy igazából senkinél nem vált valóra, nem teljesedett be a jókívánság. Rájöttem, hogy csak zsigerből és teljesen értelmetlenül mondtam, amit mondtam, mert legtöbb helyen maradt a felszínes, vezényszóra történő ünneplés, a lélek őszinte ünnepének a formális – giccses jelenségekkel történő elfojtása. Minél több volt a dísz, annál több volt a szenny odabenn…Ez természetesen “normális”, …mert az élet egy kibaszott nagy karácsonyfa, amit annak ellenére, hogy orrvérzésig díszítünk, rohad, fogy, és haldoklik magában. Minél nagyobb a rothadás odabenn, annál több díszre, külsőségre, csili-vili formára, ajándékozásra van szükség. Valahogy lepleznünk kell a belső romlást. A társadalom ezt “követeli”. Pozitívnak kell lenni, munkahelyen állandóan csak mosolyogni, mert a főnök is a hülyéket szereti. 🙂
Még azért is kívánnék búval-baszott karácsonyt, mert határozottan tudom, hogy a búval-baszottság érzés egy kis valóságot tud belecsempészni a színjátékok, a felszínes cselekedetek, viselkedési sémák halmazába. Így hát elmondhatom, hogy idén szeretetből kívánok mindenkinek búval-baszott karácsonyt, mert én ha szeretek valakit, a legtöbbet kívánom neki, mi kívánható: IGAZSÁGOT, ŐSZINTESÉGET, VALÓSÁGTUDATOT, LELKI FEJLŐDÉST.
Kedves barátom,  a változatosság kedvéért (de nem csak) szívből kívánom hát, hogy legyen idén egy búval-baszott karácsonyod, hogy elhozza neked a megértés gyümölcsét, hogy megtaláld az igazság ösvényét, mely elvezethet téged a tiszta örömök forrásához. Közben, mivel az irántad érzett szeretetem határtalan, azt is kívánom, hogy a búval-baszottság érzése csak annyira vegyen erőt rajtad, hogy tudd azt méltóságteljesen elviselni, javadra fordítani, hogy csak ébresszen, de meg ne öljön! A fennvalóról az hírlik, hogy mindenkire, akit szeret, csak annyit mér, amennyit megbír. Hát tulajdonképpen csak azt kívánom én is, hogy ahelyett hogy elvesszél a bűnben, a felszínességben, a színjátékokban, kapj egy-két baráti pofont fentről, hogy ébredj, majd jöjjön el az az pillanat, amikor azt szívből megköszönöd! B.B.K !

Jézus újra eljövetele

Az írások szerint az ünnepelt azt ígérte, visszajön. Őszintén, az ő helyében, menne a hasam, valahányszor arra kéne gondoljak, hogy vissza kö jönni 🙂
Vajon, ő erre vágyott? Vajon, kell az ő egójának ez a sok színjáték? Vajon, ezt szerette volna, amikor úgy döntött, hogy az emberiség bűnéért (céltévesztés/úttévesztés) feláldozza magát a kereszten? Hmmm… nem hinném. Vajon, megérné a 33. életévét, ha most visszajönne?
Attól tartok, hogy a jelenlegi társadalom, ami ELMÉLETILEG az ő tanításaira épült, úgy kidobná őt magából, mint paraszt a macskáját szarni.
Amondó vagyok, hogy  legalább a szülinapja alkalmából gondolkodjunk őszintén, tiszta szívvel, nyitott elmével róla. Csak nem veszi rossz néven … vagy “ISTEN” tudja 🙂

Egy kérdés: Te, kedves olvasó, aki az ő születését ünnepled, hogyan ismernéd fel őt, ha visszajönne? Hogyan tolerálnád azt a személyt, akit már akkor is őrültnek hittek nagyon sokan? Vajon, nem-e lennél az elsők között, akik őt istenkáromlással vádolnák, és újra a kereszthalált kínálják neki? Mennyire látod, hogy nem tudsz semmit róla, hogy minden amit tudni vélsz, az csupán a fejedbe beültetett információ csomag/ mese egy különleges emberről, “aki meghalt az emberek bűneiért”.
Minden esetre, le az összes kalapokkal előtte, ha vissza merne jönni ebbe a rendíthetetlen és tömény emberi ostobaságba! Talán még én is őrültnek hinném, mert az öngyilkosokat mai napig sem vagyok képes teljesen megérteni. 🙂
Ha véleményt kérne tőlem, azt kiáltanám torkom szakadtából, maradj testvér ott, ahol vagy, mert “ezek” élve felfalnak, még mielőtt földet érne a lábad. Nos ez csak egy személyes vélemény…nem kell komolyan venni….tiszteletben tartjuk a mást, és nem ítélkezünk!  Az ítélkezés egyébként sem a mi kiváltságunk. 🙂

Szóval a kérdés az, ha visszajönne, hogyan ismerhetnéd fel őt?
Szerény véleményem szerint, jelenlegi eszközeiddel ez lehetetlen. Egyetlen valós módja annak, hogy felismerd őt, az, hogy félreteszel mindent, amit tudni vélsz róla, és hozol egy olyan döntést, hogy szeretnéd megérteni és élni a krisztusi életet. Csak ily módon válhatsz alkalmassá annak megértésére, hogy miként vált ő a krisztusi lét megtestesítőjévé. Úgy gondolom, hogy minden más törekvés, próbálkozás és okoskodás hiábavaló!

És egy kis ráadás: Közben arra gondoltam, hogy világvégi jókívánságaimat kiegészítem még egyel: Kívánom, hogy idén karácsonytól ne tudjál hazudni!
Képzeld csak el, mostantól többet nem fogod tudni hülyíteni és ámítani magad valótlan dolgokkal, és másokat sem fogsz tudni félrevezetni…. Úgy vélem, ennyi talán elég is lenne a dimenzióváláshoz, és az ünnepelt lényegének megértéséhez is jó eszközül szolgálhatna. Mit szólsz?

P.S. Biztosíthatlak afelől, hogy semmi negatív érzés nem volt a fenti sorok mögött, persze, az MLM-es pozitív gondolatokat is hanyagoltam annak ellenére, hogy újabban már a Jóisten is MLM-en jut el az emberekhez 🙂 Másik fontos dolog: amikor a bejegyzésben hozzád beszélek, tehát a második személy egyes számot használom, akkor nem hozzád, Pistához, Ilonához, Jancsihoz szólok, hanem a gyarló emberhez: magamhoz, Pistához, Ilonához, Jancsihoz, mindenkihez és mindenhez, amivé a tudatlan, a sötétséget szabad akaratából választó ember válhat.

Jóegészséget!

“egy Szabad Gondolat”

Reklámok
Categories: Minden | 10 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

10 thoughts on “Miért hazudik a karácsonyfa?

  1. Schmidt Károly

    Úgy érzem, eddigi életem során őszinte ember voltam, tehát maradok most is az. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor egy karácsonyi, vagy bármilyen ünnepnapi jókívánság mögött azt éreztem volna, hogy az szívből jött. Azt sem éreztem, hogy meg lett volna tűzdelve ellenségeskedő érzésekkel. Azt sem éreztem, hogy az igaz szívből fakadt volna. Azok a jókívánságok “VOLTAK”, csak “ÚGY A LEVEGŐBEN”, MERT ILLETT, meg lehet, hogy még MOST IS ILLIK! Ez a “Miért hazudik a karácsonyfa?” – nálam – megszakított egy hagyományt, egy megkövesült szokást, egy “illemkódexet”. Ezt a B.B.K!-s köszöntőt szívből jövőnek érzem, s fogadom, s tényleg őszintén, minden irónia nélkül, nem azért mert B.B.-s, hanem azért mert lerántja a leplet a valóságról. ŐSZINTE! Érzem mögötte a valót, az igaz IGAZAT. Most még nevetni is támadt kedvem, de nem gúnyos , hanem őszinte érzelemmel. Én érzem ebben az írásban a “szabadgondolat” szabadságát, mely szabadsága ellenére nem sérti – szerintem – Karácsony Fényét és Ünnepét. Zárszóként kívánok MINDENKINEK B.B.SZ.-es, – Boldog, Békés, Szeretetteljes Karácsonyt, úgy TISZTA SZÍVBŐL, ŐSZINTÉN.

  2. katika

    Szivembol szolt az elozo hozzaszolo! Ezt ereztem en is, amikor elolvastam!:)

  3. Huliganthropus Agriensis

    Kívánok én is igaz szót, igaz tetteket.

    De a hazugságot ki adta az embernek? Vagy az a “tudással” együtt jár, az öntudat elválaszthatatlan része? Példaként: Isten hazug, mint ikertestvére Satana? (de Jézus nem?) Az állatok nem hazudnak. De mióta az embert hinni kényszerítették, hazudni is megtanult mintegy védekező mechanizmusként. Hazudja a hitet, titkon pedig káromolja az istent. Elveszejtené a kudarcokért, a sikert nem neki, hanem a szerencsének tulajdonítja, s mégis fohászkodik a bajban. A büntetést, bajt tehát neki, istennek tulajdonítja. Búért-bajért senki nem szidja Satanat.
    Valóban istenhez fohászkodsz tehát, ha búvalbélelt születésnapját akarod ünnepelni a Feltámadottnak. Mivel minden nap isten napja, jelentősége ünnepszerűsége lassanként elveszett. Istennek nincs, nem is lehet szülinapja, ezért csinált egyet, mikor fia, azaz ő maga ideszületett. Ám ezt is elhazudják.
    Abban kell ma hinnünk, hogy azon a napon született Krisztus, amit megjelölnek nekünk. Pedig már maga a pápa is kijelentette, ez totális hazugság. Ők maguk hazudták. Sem az év, sem az évszak nem helyes, de még a helyszín sem bizonyított. A magyar karácsony ünnepe és maga a szó pedig sehogy nem feleltethető meg egyetlen keresztény ünnepnek sem, nem még korabeli közel keleti rituáléknak.

    A hit a mások feláldozásától remélt üdvözülés eszköze. Ha azonban e hívet viszik feláldozni, bizonyára megváltozik hozzáállása. S itt mindegy, hogy más istenekért, bő termésért, vagy saját hívőtársai jobb életéért adhatja életét. Más dönt fölötte, az áldozatot nemigen kérdezik. Még az önkéntes merénylőt sem. Ha az emberek igen kis százaléka él olyan életet, amit a vallása elvár és szigorú korlátok közé szorít, akkor mégis mi oka lehet a hitnek? A kötelező szeretet? Kötelező megbocsájtás? Nem bátor az, aki másik orcáját is odatartja pofonra, hanem idióta!
    Akkor mi oka lehet a hitnek? -teszem fel még egyszer a kérdést- Válaszom: Csakis a félelem. Félelem az ismeretlentől, félelem a tudatlanságtól, és végül a végső büntetéstől. Mert büntetni jó, könnyű, igazságot és hatalmat feltételez. Aki büntet, akitől büntetést vársz, na annak kell engedelmeskedned! Ha szeretetből pofoz, ha csak a tanítás jobb megismerése okán veszi el gyermeked, ha pusztán a bölcsesség okítása ha száguldó kamion elé lök, ne okold Őt azzal, hogy nem fordít rád elég és kellő mértékű figyelmet!

    Ne Jézust küldje hát, jöjjön el maga! (mert ha én megyek, akkor nekem végem 🙂

  4. Sziasztok!
    Úgy általában sem túlságosan kedvelem az ünnepeket, egy kalap alá véve vele ezt a bizonyos karácsonyozást is. Mi a bajom velük? Nos leginkább az, hogy mások mondják meg mikor érezzem má jól magam. Ránézek a naptárra, jé ez egy piros betűs, ekkor és ekkor majd jól érzem magam, pont. De ez nálam nem így működik, a Kántor sorozat őrmestere úgy kiáltott fel: Kérek engedélyt örülni! Akkor mindenki jót nevetett, közben ő ugyanezt tette akkor, és ezt teszik az emberek ma is. Birkák.
    Mi ennek a következménye? Legtöbb esetben a képmutatás.
    Persze sokan most esetleg felhorkannak, hogy bezzeg ők nem, ők aztán igazán, őszintén tudnak ilyenkor örülni. Ezt az esetet is kettéválasztanám. Egyrészt vélhetőleg egy kisebb hányadára tényleg igaz lehet, a másik, nagyobb hányada pedig oly szinten agy-mosott, hogy észre sem veszi, hogy csőbe húzták.
    No Comment.

  5. Egy darabig tétováztam, hogy megírjam, vagy ne, úgy írjam, ahogy jön, vagy szépítsek rajta. Bevallom, kissé félve, de úgy döntöttem, hogy még ha senki nem is fogja olvasni holnaptól a szabad gondolatokat ezért, nekem akkor is kötelességem felszínre hozni azt, ami van, úgy, ahogy van. Kicsit szégyenlem magam, hogy egyáltalán megfordult a fejemben, hogy szépítsek a dolgokon, vagy hogy ne írjam meg egyáltalán. Arra gondoltam, hogy ha még nekem is (aki a szabad gondolat címszó alatt írogat) nehezemre esik teljesen őszintén megnyilvánulni, hogyan várhatnám el mástól, hogy megtegye… Örvendek, kedves olvasó, hogy vagy, és hogy nehezedre esik már neked is a színlelés, a vezényszóra történő bólogatás, mosolygás, ünneplés. Örvendek, hogy mersz kérdezni, mersz kételkedni, mersz gondolkodni, mersz önmagad lenni. Neked köszönhetően úgy történt, hogy még a karácsony is igazi ünnep lett számomra… 🙂

  6. Azt mondják, okos ember más kárán tanul. Nálam ez nem működik. Már ráment pár Karácsonyom arra, hogy elvárások mentén, a szokásnak híven várom az ünnepet és minél inkább igyekszem, annál nagyobb csalódottság ér ott legbelül.
    Idén valahogy másként történnek a dolgok. Meg sem próbáltam igazodni sem szokáshoz, sem ilyenkor esedékes törekvésekhez: nagytakarítás, beszerzés, magányos ismerősök kötelező megkeresése. Volt egy pár aggasztó óra, amikor apu korházba került, vagy ilyen-olyan hivatalban kellett órákon át várakoznom. De “szerencsémre” volt mellettem egy értő szív vagy nyitott elme, aki türelmesen végighallgatta toporzékolásomat, letörölte könnyeimet és ez elég is volt ahhoz, hogy a nyugalmam visszanyerjem.
    Nem rohantunk, nem hajtottunk, csak volt bennünk egy bizalommal teli várakozás. És szép csendesen az ünnep beköltözött a szívünkbe!

    Neked is köszönöm, drága “Szabad gondolat”, hogy így alakultak a dolgok, mert minden ott legbelül dől el!

  7. Botika

    Tudtommal a Karácsonyt az ókorban is azért “ünnepelték”, mert az ember pont akkor volt a legdepisebb. Ennek a kárpótlására díszítjük ki a lakásunkat. Valaki okos ember, asszem Czakó Gábor fogalmazott úgy, hogy a Karácsony a kiábrándulás és a csalódás ünnepe. Mikor már nem tetszik az élet a maga teljességében, akkor bizony díszítésre szorul.
    Mindenkinek meg van engedve, hogy kukucskálja a szomszédot, hogy mekkora villogót akasztott a fájára, de az is, hogy magába szálljon.
    A “buta” görögök pl átették az ajándékozást Szilveszterre. Náluk is jön az angyal, csak nem ajándékot hoz. A Karácsonynak megengedik hogy szent ünnep legyen, és a Szilvesztert feldobják meglepetésekkel.
    Ha már a Haloween-t lekopiroztuk, esetleg erre is lehetne gondolni. Jó, tudom, nincs mikor elkezdeni, de talán majd a gyerekeink elég nyiltak lesznek hozzá…

  8. Tunde

    @ “Kívánom, hogy idén karácsonytól ne tudjál hazudni!
    Képzeld csak el, mostantól többet nem fogod tudni hülyíteni és ámítani magad valótlan dolgokkal”
    Erre csak annyit mondanek, hogy ha beteljesulne valoszinuleg megugrana az ongyilkosok szama, es esetleg te is megtanulnad megerteni oket. 😉

  9. Albert Sándor

    Én csak most olvastam el. El voltam foglalva ugyanis a bejglievéssel. Nekem a karácson a bejglievést jelenti, mentségemre, Juci anyu hihetetlen finomat süt. Akik nem nagy bejglisek, én ott csak egy kevésbé ügyes anyukát, nagymamát sejtek, mert hogy valakinek nálam nagyobb önuralma lenne, az ugye, nem lehetséges. 🙂

    A Jézus és karácsony téma … hát az érdekes. Nem vagyok elég tájékozott, csak épp annyira hogy belesejtsek abba, hogy valami mélyebb komolyabb, nagyobb dolog állhat a karácsony mögött mint amire legtöbbször én gondolok, vagy másokat láttam, de ugye sokat nem láttam, a vallásosabb emberek meg, mivel nem vagyok az a templomba, gyülekezetbe járó fajta, kívül esnek a tapasztalati köröm határán. Szóval hogy nekik mi a kalácsony (na fene, megint elírtam, montam, bejglis vagyok) azt nem tudom, és ha spekulálok akkor a róluk alkotott elõtéleteimet kavarom fel szép habosra.

    Ugye a család ünnepe is a karácsony, mégis a legáldottabb pillanatom az volt, amikor egy karácsonyi este, taxiba ülve feleségemmel és kislányommal, hazafele tartottunk, és ott haladt el a taxi ahol az a kolléganõ lakott akibe beleszerettem, és akit nem is mertem akarani, és ez a hiány, vagy seb amit ez jelentett, mert titkoltam és legyûrtem magamban, itt most megint felszakadt és ebben a fura pillanatban, a taxi rádióból szóló Mariah Carey dal is olyan szép volt, és akkor abban a pillanatban valami megérintett, egy biztos nyugalom és szeretetérzés, hogy … minden jó úgy ahogy van, ez az élet az elvárások börtönében és a vágyaink által sebzetten, és hogy mindemögött valami szép, igaz, biztos valóság ereje, fénye és melege ragyog, sugároz. Egy pillantanyi béke, és megértés, és amit blue írt, hogy búvalbaszott karácsony az nekem megvolt (nem most, évekkel ezelõtt, de más karávcsony nem tudta ezt még überelni), és ez az amit Leonard Cohen is ír-énekel az Anthem-ben, hogy “There’s a crack, a crack in everything, that’s how the light gets in” …

    De az is lehet hogy csak félreértettem, és tényleg nem egyéb a karácsony mint azok közössége akik szeretik egymást, és Krisztus nem más mint ez a szeretetközösség, csak azt kellene talán megértenünk hogy a szeretet nem csak kellemes meleg érzés, hanem embreként gyilkost és meggyilkoltat, csalót és megcsaltat ugyanez a kötelék köt össze, és ez érdekes módon nem rideg mechanikus törvény, hanem maga az életet táncoló eleven szeretet.

    Ja, hogy ne legyek teljesen lemaradva, csak picit,
    BÚÉK, 2013, hajrá szabad gondolatok.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.