A változás jelei – Világvégi autonómia

Meg kell gyónnom neked, kedves olvasó, hogy annak ellenére, hogy rengetegszer megbizonyosodtam már róla, hogy minden rendben van, azaz minden a REND szerint működik, mégis a romániai parlamenti választások napján mély fájdalmat éreztem odabenn. Ennek legfőbb oka nem is az volt, hogy az emberek még húsz év után sem hajlandóak észrevenni, hogy miről szól a politika, miről szól az úgynevezett érdekképviselet, hanem inkább az, hogy sok olyan ember is elment szavazni, akik elviekben már rég nem támogatják ezt az elrákosodott rendszert.

Kérdés: Nevezhető-e hazugságnak az, hogy az ember nem azt cselekszi, amit gondol, amit érez? Ha igen, mit szólsz, mennyien képesek már észrevenni, hogy rendszeresen megerőszakolják önmagukat az által, hogy mást cselekszenek, mint amit helyesnek gondolnak? Vajon, amíg az egyén ezt teszi, milyen mértékben tud részt venni az új megteremtésében, a változások generálásában? Rengetegszer hangsúlyoztam már, hogy az a szó is, hogy szeretlek önmagában (tettek nélkül) csak annyit ér, mint halott faszán a vizes zsebkendő, vagy a süket lánynak az éjjeli szerenád. Nem elég róla beszélni, nem elég róla olvasni, spirituális videókat nézni a youtubeon. Fontos feltenni a kérdést, hogy szeretetünk a gyakorlati életben hogyan nyilvánul meg, hogy a spiritualitásunknak, avagy az emelkedett tudatosságunknak mi a lenyomata a hétköznapok valóságában. Mi az, ami látszik? Van egyáltalán valami jele környezetünkben annak, hogy változtunk? Van valami, amit másképp teszünk? Úgy érzem, túl sok spirituális és ezoterikus táplálékot fogyasztunk, valósággal habzsoljuk a pozitív gondolatokat, észre nem is véve, hogy az áhított változás is csak elméleti (képzeti) szinten állt be, a gyakorlatban meg továbbra is terebélyesedik a “valótlan”. Elviekben már nagyon spirituálisak és megvilágosodottak vagyunk, de nem vesszük észre, hogy a gyakorlatban mindent úgy csinálunk, ahogyan eddig. Ha az idén is szavaztál, azt javaslom, ne ábrándozz a világbékén, az újvilágon, a felemelkedésen, mert:

Szavazas copy

Kedves barátom, tudnod kell, hogy szomorúságom ellenére én megbocsátok neked, ugyanúgy, ahogy nekem is mindig megbocsátottak, amikor bűnöztem, tévútra léptem. Most még csak arra kérlek téged, hogy próbálj te is megbocsátani magadnak, hogy félelemből, kényelemből, nemtörődömségből, felelőtlenségből újra mást hatalmaztál fel, hogy gondolkodjon és döntsön helyetted. Bevallom, egy néhányszor én is megtettem. Mentségemre talán csak annyit hozhatok fel, hogy akkoriban hittem még más mesékben is, nemcsak a politikában. Most már nem hiszek semmilyen mesében, minden porcikámmal a valóságot, az igazságot szomjazom, és arra biztatok minden keresőt, hogy ő is ezt tegye, mert az igazság felszabadít, mennyei örömöt érzel, ha azt szolgálhatod.

A romániai magyar képviselet valamivel több mint 5 százalékkal jutott be az országházba. Már viccek is jelentek meg e témában. “Hogy köszönti egymást két újonnan választott RDMSZ-es képviselő a parlamentben? – Legyen ön is milliomos!” Na de hogyan is zajlott a szavazás? A választási urnáknál állítólag pangás volt, ami arra utal, hogy még sem teljesen reménytelen a helyzet, van egy kis ébredés. Ezért a tulipán elvtársak mit tettek? Elkezdték telefonon zaklatni az embereket, hogy menjenek szavazni. Nem tudom máshol, hogy történt, de Gyergyószentmiklóson, és a környező falvakban autókat küldtek az emberekért, mely elvitte őket szavazni. Nemes gesztus, nemde? Úgy látszik, hogy a választópolgárok, akiket teljesen hülyének néztek a nemes pásztorok, mégsem voltak olyan hülyék, mint gondolták. Az autonómia maszlagot idén már csak nagyon kevesen falták be. Kínjukban nem tehettek mást az elvtársak, minthogy az évezredek során jól bevált eszközt alkalmazták, a  MEGFÉLEMLÍTÉST! Mi lesz, ha nem lesz magyar érdekképviselet az országházban?! Jönnek majd ezek a gonosz románok, és lesz majd haddelhadd… Már csak erre futotta… a sok mosolygós plakát, a hatalmas bannerek, a milliárdokba kerülő tömegmanipulációs eszközök sem segítettek már, hogy hagyományos módon beetessék az erdélyi magyarokat. Meg kellett őket félemlíteni.

Kedves olvasó! Politikusaidnak köszönhetően több mint húsz éven keresztül abban a hitben éltél, hogy gonoszak ezek a románok, hogy ők a te esküdt ellenségeid, folyamatosan a magyarságodra törnek, hogy el sem képzelhető a magyar létezés Erdélyben egy “erős” magyar képviselet nélkül. Mégis az elmúlt húsz esztendőben minden nemes igyekezet ellenére, csak fogytunk, szóródtunk, porlottunk mint a szikla. Érdekes, nemde? Elöljáróid szépen, fokozatosan abban is nagy segítségedre szolgáltak, hogy rájöjj, hogy a székely testvéreiddel is ugyanez a helyzet. Észre sem vetted, hogy most már nemcsak a román az ellenség, hanem az a székely is, aki nem arra a nemes szimbólumra szavazott, amire te. Drága testvér, ezek után mit mondhatnék még? Jóapám szavaival élve: elég elé vagyunk… Azt hiszem, most már könnyebb azt a kijelentést is megértened, hogy a legveszélyesebb dolog az emberi hanyatlásban a fokozatosság, aminek következtében a benne levő ember számára teljesen természetessé válik a folyamat. Megöleljük a romlást és felháborodottan elutasítunk mindent, ami ébredést hozna. Ekképp menetelünk felemelt fővel, pozitív gondolatokkal, vigyorogva a mély szakadék pereme felé.

Nem akarom tovább szemléltetni, hogy miként szerezte meg a magyar képviselet a bejutáshoz szükséges 5 százalékot, de mint tudjuk, egy “szent” ügyért mindent meg lehet tenni. Ez az uralkodó elv a kampányban és a “szent” háborúkban egyaránt. A csalásokkal a huncutságokkal is legfeljebb csak annyi lehet a baj, hogy valaki ügyetlenül hajtja végre őket.  Inkább kérdéseket szeretnék feltenni az olvasónak, hogy ő maga mondja ki a válaszokat. Ne csináljak már úgy mint egy politikus, aki kérdez-válaszol és figyel, hogy kellő intenzitással bólogat-e rá a birka.

Figyeld az eszközöket!

Mit szólsz, egy ember által létrehozott jelenségnek, létesítménynek, szervezetnek az erkölcsi értékét mennyire határozzák meg a felhasznált eszközök? Vajon, elvárható-e például az, hogy amit hazugságok, csalások,  megfélemlítések, harcok vagy akár vérontás árán vívunk ki, annak gyümölcse szép és ízletes legyen, mely örömöt és derűt kölcsönöz annak, aki azt magához veszi? Igen vagy nem?
Próbáljuk csak megfigyelni, hogy melyek voltak az eszközök, amelyek segítségével létrejöhetett a kampány és a választások:
– Először is temérdek mennyiségű pénz, mely a te fáradtságos munkádból, verejtékeidből származik, és amelyet önkényesen, anélkül, hogy téged megkérdeztek volna, erre a célra különítettek el.
– Mire is? A valótlan kijelentések, a hamis állítások, a hazugságok, a megfélemlítés terjesztésére, harcra való buzdításra, felebarátok egymás ellen való uszítására, stb.
Te, kedves olvasó milyen eredményeket vársz egy ilyen eszközökkel kivívott győzelemtől? Válaszolj őszintén! Békét? Harmóniát? Egységet? Együvétartozást? Igazságosságot? A pénz hatalmának gyengülését? Korrupciómentességet? Az adók csökkenését? A legális kizsákmányolás háttérbe szorulását? Mennyire gondolod, hogy egy természetes folyamat eredménye ez a győzelem? Mennyi esélyt látsz arra, hogy természetes hozománya legyen ennek a győzelemnek?

A kampány és az egyház. Sok helyen, mint már megszokhattuk, egybefolyt a kampány az egyházi eseményekkel, templomok avatásával, felújításával. Nagyon sok pap régi szokásaihoz híven intenzíven kampányolt, bűntudatot ébresztett mindenkiben, akinek a fejében megfordult a gondolat, hogy megvonja támogatását és figyelmét a sötétség hatalmától. Igen, ezt teszik még ma is nagyon sokan, miután Jézus szavait hirdetik, aki minduntalan arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy Isten szemében a nemzetiség, a bőrszín, a vallási hovatartozás nem számítanak. Érdekes módon ők, akik elméletileg Jézus nevében szólnak, Jézus tanításainak az ellenkezőjére biztatnak: harcolnod kell magyarságodért, az autonómiáért (elkülönülésért). Mi ez, ha nem “hivatalos” istenkáromlás? Ugyebár, meg kell védenünk magunkat a gonosz románok ellen. Nem vesszük észre, hogy ezzel a kijelentéssel közvetett módon ellenségnek kiáltottuk ki román felebarátainkat. Az egy dolog, hogy ugyanezt teszik a másik oldalon is. De vajon, ez felhatalmaz minket arra, hogy mi is ugyanazt tegyük? És ha ugyanazt tesszük, miben különbözünk mi tőlük? Vajon jobbak lehetünk mint ők csupán az által, hogy mi jobbaknak hisszük, jobbaknak, különbeknek kiáltjuk ki magunkat? Ez lenne a híres keresztényi magatartás?

Kedves szabad gondolat olvasó! A kasmíri háborúk láttán súlyos indítékkal én már egy ízben úgymond “megtagadtam” magyarságomat és keresztény mivoltomat. Most ismételten hangsúlyozom, hogy ha nekem keresztyén magyarként harcolnom kell román vagy más etnikumú/vallású felebarátaim ellen, ha félnem kell tőlük, én többé nem szeretnék sem magyar, sem keresztyén lenni. És ha hús-vér földi halandóként a harcon kívül nincs más választásom, én már élni sem szeretnék. Úgy érzem, hogy már mostanig is épp eleget gyilkoltam a hazugságaimmal, és ha igazként nem élhetek, én szívesen átadom a helyem annak, akinek még örömöt szerez hazugságokban élni, hamis ideológiákért küzdeni, vért ontani, a sötétséget táplálni.

Autonómia világvégére

Egyik barátom megkérdezte a minap tőlem, hogy mit gondolok, mi lesz 21-én. Nem tudtam mit mondani. Igyekszem távol tartani magam attól, hogy minden kérdést megválaszoljak, mert tudom, hogy ily módon előbb vagy utóbb én is saját hazugságaim martalékává válok. Csak annyit válaszoltam, hogy ha csak halvány jelei is mutatkoznának annak, amiről beszélnek a jóslatok, biztos vagyok benne, hogy az autonómia, a büszke nemzeti öntudat, az uniós integrálódás, a cigányozás, a zsidózás, a románozás lennének az utolsó dolgok, melyek a halál szagát megszimatoló, a kihalás képeit megpillantó embernek eszébe jutnának. Nem lehetünk elfogultak. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a következő pillanat. Volt már tömeges pusztítás, voltak, már emberek millió életét követelő katasztrófák, és az ember jelenlegi tudatossági szintjét figyelembe véve, úgy érzem, nem állunk túl messze a következőtől, ahol a hátramaradottaknak újból lehetőségük nyílik teljesen újraértékelni a világ dolgait.
Képzeld csak el a következő képet (inkább képzeld el most, mintsem hogy valóságként éld meg egy szép napon): Lesz egy eget, földet megrázó valami, aminek következtében minden elpusztul környezetedben, ami mozog. Napokig gyalogolsz, amíg találkozol egy másik emberrel. Mi lesz az első gondolatod? Fog-e számítani a nemzetisége, vallási, faji hovatartozása, vagy az, hogy székelyföldön kívül vagy belül született?

Mindnyájan vágyunk a felemelkedésre, valamilyen módon mindannyian keressük a megváltást, a szépet, a harmóniát, a külső és belső békét, a megnyugvást. Elárulhatom, hogy gyakorlati lépések megtétele nélkül, ez nem fog menni! Félelemben nem fog menni. Harcban, elkülönülésben, küszködésben, ragaszkodásban, birtoklásban, telhetetlenségben nem fog menni! Ha nem tudunk igazak lenni főképp önmagunkkal szemben, ha nem merjük vállalni önmagunkat, ha nem tudjuk kimutatni és élni saját érzelmeinket, gondolatainkat, nem fog menni. El lehet égetni az összes spirituális könyvet, ki lehet kapcsolni a youtubeot, le lehet húzni a vécén az összes ezoterikus maszlagot, mert őszinteség és bátorság nélkül nem lesz VALÓS felemelkedés, nem lesz semmiféle változás.
Meggyőződésem, hogy az igazság fényét nem lehet meglátni sem magyarként sem cigányként, sem székelyként, sem magyarként, sem keresztényként, sem gazdagként, sem hatalmasként, sem híresként, sem ragaszkodásokkal, kötődésekkel, félelmekkel és vágyakkal teli emberként. Amíg nem tudod a cigányban, a kínaiban, a romában az ortodoxban, a hinduban, a muszlimban, a zsidóban egyformán a testvéredet látni, fölösleges minden ábránd, minden remény, minden bizakodás. …és fölösleges az újvilágba vetett hit, mert az is csak hátráltat, valótlan képzeteket táplál.

P.S. Ha a fenti írás tetszett, és megosztottad, hogy  más is táplálkozzon, visszaigazolást nyerjen belőle, a valóság talaján is tettél egy picike lépést, mert vállaltad, hogy neked sem mindegy, hogy mikor indul oszlásnak ez az emberi elmét vastagon beborító sötétség. Még egy dolog: MI NYERTÜK A VÁLASZTÁSOKAT!

Advertisements
Categories: Minden | 2 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

2 thoughts on “A változás jelei – Világvégi autonómia

  1. Visszajelzés: Mi nyertük a választásokat! « Szabad Gondolat

  2. Szerintem nagyon helyesen látod a dolgokat. Én már túl vagyok sok mindenen, amit fentebb felsoroltál. Én azon vagyok, hogy mi a teendő? A helyzet felmérése, felismerése nálam nem mai eredetű. Tudom, hogy elmegyek vagy sem szavazni, mit sem változtatok a dolgokon. Annyit hadd mondjak, hogy elmentem szavazni és nem az rmdsz-re szavaztam, írtam is a blogomban még a választási kampány idején, hogy miért nem fogok rájuk szavazni. Nyíltan vállaltam, hogy egyetlen román ember hiteles nekem, az pedig Mircea Badea az udvari bohóc, aki meg meri mondani az igazat. Mindenki más félrebeszél. Még akkor is igaza van, amikor minket magyarokat is szapul, mert valóban mi úgy viselkedünk, mintha nem ebben az országban élnénk és örökké -nem kevés cinizmussal- zsaroljuk a románok megosztottságát.
    Ez az egyik dolog. A másik dolog, amit többször szóvá tettem -szerény blogomban, mert hol máshol- hogy egyetlen magyar párt sem, egyetlen magyar alapítvány, egyház sem mutatott fel eddig konkrét jelet arról, hogy érdekli az erdélyi magyarok sorsa. Ahogy te is céloztál rá, ezotéria szinten, hiába osszuk a lelket, ha a lélek már csak halni megy a magyar testébe. Konkrét gazdasági tervet, elképzelést még senki nem tett le az asztalra. Én amilyen balfasz vagyok, de van egy két tervem.
    Az autonómia kérdése az az időnk legnagyobb szélhámossága, mert ép eszű ember tudja, hogy ezzel nem megyünk semmire. Nem lesz sem autonómiánk, se gazdaságunk. Mert ugyan kinek is kell az autonómia? A helyi kiskirályoknak, papoknak, uzsorásoknak és szélhámosoknak, aki zavartalanul akarják rabolni a magyarságot. Mert egy autonóm területen, a kispolgárnak miféle eszközei lesznek a saját védelmére, ha a vezetői mind kizsákmányolók? Semmi. Visszalépés lenne legalább ötszáz évvel. Persze ezekhez adagolják ezeket a hülye kellékeket, mint a lepedőbe csavart gyermek, akit háton cipelni lehet akár a rizsföldre is.
    Helytelen az Orbán féle megközelítése az erdélyi magyarsággal szemben. Ezzel az állampolgársági mesével azt érték el, hogy még több erdélyi magyar vándorolt ki külföldre, mint magyar állampolgár, levetkőzvén és megtagadván erdélyi magyarságát.
    És ez még semmi. Osztani lehet ezeket a dolgokat reggelig. Én tettekre vagyok éhes, nem dumára. A tettek mezején még egymásra találhatna néhány magyar.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.