Az álom újraértelmezése

Gyerekkorodtól fogva azt hajtogatják neked, hogy “csak egy álom volt”. Arra lettél nevelve, hogy ne vedd komolyan az álmod, gyerekes dolog az álmot komolyan venni. Ha mégis elkövetted azt a hibát, hogy odafigyeltél álmaidra, ÁLMOS KÖNYVET nyomtak a kezedbe (ajánlottak), hogy még véletlenül se te fejtsd meg álmaidat, hanem egy előre megírt hazug definíciót fogadj el álmaid jelentéséről. Ekképp elhitted, hogy tudod, mit jelentenek álmaid, és lemondtál arról, hogy megkeresd, meglásd az összefüggést közöttük, és a te tényszerű valóságod között.
ÁLOM: Amikor az előre megírt programok szerint működő központi idegrendszer, mely megakadályoz a valóság tiszta érzékelésében, elfárad, meglassul, betekintést nyer(het)sz emberi valóságod azon részébe, melyről épp azért nem szerzel tudomást, mert a programok folyamatosan igényt tartanak figyelmed száz százalékára. Ily módon váltál az általad érzékelt, egy előre megírt forgatókönyv szerint zajló fizikai lét rabjává, melyről azt gondoltad, hogy a TELJES VALÓSÁG.

A kódoknak, programoknak, szabályoknak, törvényeknek köszönhetően, melyek szerint az elméd működik, folyamatosan azzal az érzettel találkozol, hogy soha nem sikerül a napi célkitűzéseket megvalósítani. Ebből a folyamatos sebesség növelés, a vak száguldás, melynek köszönhetően még zavarosabbá válik minden, és este hulla fáradtan zuhansz az ágyba. Azt hisszük, hogy a sebesség növelésével növelhetjük a teljesítményünket is, de az élet minduntalan bebizonyítja, hogy a száguldás csak az elmezavar esélyeit fokozza. Egyesek azzal büszkélkednek, hogy milyen sok mindent csinálnak egyszerre, és milyen keveset pihennek. Ezekkel az emberekkel érdemes néhány év múlva is szóba elegyedni, hogy lásd, hova vezet büszkeségük tárgya.

A legtöbben annyira lefárasztják magukat napközben a sok “kell”, “muszáj”, és “akaromnak” engedelmeskedve, hogy a nap végén nagyon “mély álomba” merülnek. Így a központi idegrendszer pihenése közben megszülető valóság (álom) nem képes reggel tudatosulni, értelmet nyerni. Azt hiszed, nem is álmodtál semmit.

!A folyamatosan bővülő bevett programcsomagoknak köszönhetően kevesen engedhetik meg maguknak, hogy pihenten menjenek pihenni, hogy ébredés után az álomképek beolvadjanak a nappalok valóságába, kiegészítsék, segítsék azt. Megölted az álmaidat, felelőtlenül hátat fordítottál nekik. Ennek következtében a lélek rabsága végeláthatatlan.

Advertisements
Categories: Minden | 9 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

9 thoughts on “Az álom újraértelmezése

  1. dikk

    this is pretty interesting, have you had one of those dreams that made you taste the reality?

  2. Huliganthropus

    Én értem miről írsz, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenki érti. Nem konkretizáltad, melyik-milyen álomról van szó.
    Az emberek nagy része azzal tér nyugovóra, hogy napja ügyes-bajos dolgait eleveníti fel újra, azt próbálja megoldani, átdolgozni amit már megtett, amin már nem lehet változtatni. E gondolatai közben alszik el. Várhatunk tőle, várhat ő magától szép álmokat?
    Kevés az, aki tudatosan tavaszi harmatos-virágos rétre, vagy csillagfényes vízpartra álmodja magát, érezve az illatokat, a lágy szellőt, látni és hallani azt a nyugalmat, ami láthatatlan és hallhatatlan.
    Az álmok sokszor rémálmok. Zuhanás, gyilkolás, üldözés, stb. Kinek kellenének ezek? S ezekből tanulni, erre emlékezni…? Gondold meg jól!
    A mi korunkba az álmok már nem álmok, az álmodók már nem álmodók. Miről álmodhat egy biorobot? Persze mi itt… mások vagyunk(?)

    [Van egy könyv, rég olvastam: Ádám előtt (Jack London) most, hogy az álmokat említetted, újra előveszem.]

    • Tudom, hogy vannak, akik értik, tudom, hogy sokan nem értik. Akik értik, azok többnyire, ezen sorok nélkül is értik. Akik nem értik, azoknak fogalmazhatok bárhogy, csak saját magamat zavarom össze. A legtöbb amit tehetek, hogy leírom úgy, ahogy tudom, ahogy jön. És lesznek, akiknek pont ez a forma segít egy picit abban, hogy meg merjék hozni a döntést, meg merjék tenni a következő lépést. Ha nagyon szépen akarnék fogalmazni, azzal a háttérgondolattal, hogy mindenki megértse, akkor már titkon az lenne az írás mögött, hogy megváltsam a világot. Azt viszont nem akarom. A világot nem lehet, és nem is kell megváltani. 🙂
      Egyébként örülök az észrevételeidnek, a megjegyzéseidnek. Derűs napokat!

      • Az ember, aki rajzolt neki egy bárányt.

        Álmok kapcsán érdemes megnézni két filmet, az egyik egy holivúdi szuperproject, de el van rejtve benne az a bizonyos információ, a másik pedig egy Paprika nevű japán animációs film. Mind a kettő lebilincselően érdekes, és nagyon mély üzenetet tartalmaz, ha sikerül lehámozni a hagymahéjakat.
        Kedves Huliganthropus, egy mondatodra szeretnék reagálni, amikor is azt mondottad volt hogy “Zuhanás, gyilkolás, üldözés, stb. Kinek kellenének ezek? S ezekből tanulni, erre emlékezni…?”. Nos, a saját példámat szeretném felhozni erre, amikor is mondjuk úgy a lélek sötét éjszakájának előestjén hancúroztam a tudatalattimban, és megtaláltam azokat, amiket igazán féltem. (igenigen, minden félelem a halálfélelemből gyökerezik, de azt igazán csak okkult szertartásokkal lehet legyőzni) és tudtam, hogy amikor találkoznék vele face-to-face, leblokkolnék és magamra hagyna a tudatom. Ami erre rávitt, hogy ezt megkeressem az pontosan egy álom volt, ami nagyon megrémített. Aznap éjszaka szembetalálkoztam megint az álommal(addig az álmok se mennek el, amíg meg nem tanulja az álmodó hogy miért vannak ott) és ahogy szembenéztem vele teljesen le tudtam gyűrni a félelmeimet.
        Ejj, már megint mennyit írok, amikor csak annyit akartam mondani hogy nem feltétlen rossz a rémálom, vagy csak az, hogy azt az álmot látjuk amit a tudatunk akar ahelyett amit mi akarunk, csak tudni kell értelmezni és tanulni belőle. Persze ez a legnehezebb része.

  3. Az ember, aki rajzolt neki egy bárányt.

    Jaj, hát nem lemaradt az első film címe? Az eredet című filmről írtam.

    • Huliganthropus

      Igen, sőt az álmok mesék. Mesefolyamok óceánja… (ha mond ez a szanszkrit gyűjtemény valakinek valamit.) Mert látjuk, hogy a gyermek mesével alszik el, őt még nem kínozzák a gondok-gondolatai. A mesék történetei pedig szintén bővelkednek “csúnya” dolgokban, mint az álmok. Nem kell (nem is szabad) a Grimm-féle horrorisztikus mesékig elmenni, elég saját népmeséinket elővenni. Ám ezek a mi meséink igazi tanmesék, erősítik, nevelik a lelket úgy, hogy a hallgató is, az olvasó is továbbálmodja.
      Nekünk is kellenek mesék, példamesék, irányvonalak, néha filmek, máskor csak egy elfeledett vers sora.

      Én nagyon ritkán álmodom, s ami megmarad, az is csak töredék.
      Sajnáljam e korlátaim? A hiányát nem érzem, gondolataim így is “megállíthatatlanok”, s engem a halál is “hidegen hagy”.
      Álmok dolgában úgy látszik kevesebb vagyok mint Ti, hiányozhattam mikor az álomport szórták. Meséljetek még!

      • Talán épp azért nincs szükséged álomra, mert ébrenléti állapotodban egyébként is foglalkozol azzal, amivel előbb vagy utóbb szembe kell néznie az embernek: a valósággal, annak megértésével.
        valaki a szabad-gondolat levelezőlistára írta a következő sorokat a meséről:
        ” Ha vannak is olyanok, akik másképp vélekednek, azt mégis el lehet mondani, hogy az emberiség, úgy általában, támogatja, értékeli a mesét. Ez alatt valami olyasmit értek, ami nem valóság, hanem a képzelet szüleménye. A képzelet pedig az az eszköze az embernek, ami elrepít oda, ami nincs, ami nem valóságos.
        Egy ideje megjelent bennem egy ellenérzés, a mesék értékítéletet képviselő jellegét illetően. Belehinteni a gyerekek lelkébe a jó-rossz adott felfogását, a legjobban a mesék segítségével lehet. A mesék segítségével kapod meg azt a képet önmagadról, amilyen jó lenne, ha lennél. Azt is, ami nem lenne jó, ha lennél.
        Ha a mesék ezt teszik, akkor ez nem a legjobb, szerintem…”

  4. Huliganthropus

    Mégis, különbséget kell tenni mesék és mesék között. A magyar mesék, népmesék garmadái állnak szemben a körülöttünk, vagy akár a világban lévő más népek néhány tucat meséivel (modernkori TV meséket nem számítva ide), ugyanígy népdalaival. A mi meséink értékrendet, viselkedésmintákat közvetítenek, csak a szűk látókör mondathatja valakivel, hogy csupán a jó és a rossz közötti különbségre hívja fel a figyelmet. Most nincs időm bővebben kifejteni, de vessük össze például a gyermeket megenni vágyó gonosz boszorkányt azzal, akit “öreganyám”-nak illik nevezni, füvesasszony, és nem gonosz, hanem nagytudású “bába”. Ugyanitt találunk táltos paripát, tündért, míg máshol temetőlakó ráksasszát/~sasszít, gnóm törpéket, mérgezett almát osztó idegent, átkot szóró ismerőst. Melyikkel azonosuljon a hallgató? Az agresszorral, vagy az áldozattal?
    Ez utóbbi mesék végén nem azt kérik “ha nem hiszed járj utána” (akár az álmok birodalmában), hanem a kimondatlan félelem, a folyamatos fenyegetettség kíséri álomútján a gyermeket, de a felnőttet is. S céljuk éppen ez. Ismerek egy népet… node inkább hagyjuk.

    Csak egyet ide, a pozitív példa kedvéért: Magyar népmesék – A só (pl. YT-on. Járjatok utána.) Az üzenet amit ezek a mesék hordoznak, ma valóban csak álom…

  5. Visszajelzés: Napi Szabad Gondolat – 10. hét « Szabad Gondolat

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.