Levél az ébredni vágyókhoz

Kedves olvasó! Az elmúlt napokban barátaim gondolatait osztottam meg. Nem azért, mert én már kifogytam belőlük. Nap mint nap új felismerések, megértések jönnek. És jönnek mint a végzet, talán meg sem tudnám állítani őket. Túl kicsi vagyok ahhoz, hogy mindenről beszámoljak a Szabad Gondolaton. De talán nem is az a lényeg, hogy minden gondolat írott formában megjelenjen. Úgy gondolom, hogy minden ami megszületik odabenn, akarva akaratlanul részévé válik annak a gondolatsornak, mely közbe közbe írott vagy hangos szavakban kimondott formákban megjelenik. Tehát a lényeg nem vész el, csak beépül egy formába, mely előbb vagy utóbb megmutatkozik. Amint a korábbi bejegyzésben is említem, ezek a kölcsönvett írások segítenek, megkímélnek engem is attól, hogy azt, ami már egyszer szépen, kereken érthetően meg lett fogalmazva, én újra megfogalmazzam.  Nem az a lényeg, hogy ki tollából származik, kit használt a formai világban megjelenése eszközéül egy szabad gondolat, hanem inkább az, hogy mit tartalmaz, és mi az üzenete. Ez is a magyarázat arra, hogy a nyomtatott formában megjelenő szabad gondolatok nincsenek aláírva. Nem az a lényeg, hogy neveinknek hírnevet, fényt szerezzünk. Nem akarunk pápát, világmegváltó mestert játszani. Helyette megpróbálunk egyszerűen és szerényen felelősséget vállalni azokért a gondolatokért, melyeket az emberi valóság szül annak érdekében, hogy megvilágítsa lábaink előtt a sötét ösvényeket. Használd őket legjobb tudásod szerint, EGÉSZséged kiteljesítéséért!

A Szerző beleegyezésével megosztom a következő levelet a Szabad Gondolat olvasókkal is! Fogadd szeretettel Fazekas József Tamás gondolatait:

“Örülök, hogy írtál! Összegeznék néhány gondolatot magammal kapcsolatban, mert a világlátásom sok kockáját magad is elolvashatod ha érdekel a blogomon, azokkal nem fárasztanám magunkat, hogy újra leírom ide. Én a legfontosabb dolognak jelenleg azt tartom, hogy a LÁTÁS fontosságára próbáljam mindenki figyelmét irányítani. Legutóbb sikerült megfogalmazzam egy írásomban ennek a lényegét. Nem vagyok tagja semmilyen vallásnak, sem közösségnek, de alaposan volt módom megismerkedni sok mindennel. Ezeket majd inkább személyesen mondanám el. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, mert úgy érzem egyre inkább nyitott könyvvé válik a Világ előttem, egyre jobban látom azokat az összefüggéseket, amelyek a nagy képet alkotják, s ami zsenge gyerekkorom óta érdekel. Ugyanakkor azt is látom, hogy milyen mértékben foglya a világunk a saját gondolkozásának, mintáinak, dogmáinak, eszméinek stb. annak a képnek, melyet röviden a paradigma fogalma foglal össze. Azt is látom, hogy a jelenlegi úgynevezett “ébredés” folyamata egyrészt egy természetes folyamat, de másrészt ez is kőkemény irányítás alatt folyik, hogy ha lehet a valódi, legegyszerűbb igazságok valójában rejtve maradjanak az emberek szemei elől, a féligazságok, részigazságok tengerében. Fontos lenne megértenie mindenkinek, hogy valójában senki senkit nem is ébreszthet fel. Miért? Azért, mert mindenki a maga, saját belső igényéből kell eljusson oda, hogy elkezdje megérezni a jelenlegi világ “rendjének” életellenességét, hamisságát, kifordítottságát. Ezt az igényt pedig senki senkinek nem adhatja át, és senki senkit erővel nem késztethet saját világa megváltoztatására. Ennek valódi természete pedig csak akkor tárulhat fel előttünk, ha sikerül fokozatosan eljussunk oda, hogy MINDENT megkérdőjelezzünk, és minden gondolati sémát magunk ellenőrizzünk le, ne pedig valamiféle tálcán kínált újabb megoldásokat fogadjunk el. Jelenleg pedig ezzel kapcsolatban azt is látom, hogy iszonyatos mennyiségű, féligazságokkal kevert eszmei, vallási, spirituális, ezoterikus, new-ages, stb “alternatív” vagy “hivatalos” maszlag van, ami tárt karokkal várja az “ébredezőket”. Ugyanakkor nem aggódom emiatt sem, mert ha valakiben az őszinte vágy működik, hogy felfedezze saját tiszta, valódi önlényegét, akkor ez a mi valódi MAGunk utat fog mutatni a sűrűben. Akkor a nekünk felállított csapdák is a javunkra fognak válni az utunkon.

Tiszteletben tartom tehát mindenki útját. Az oldalaimon is erre próbálom ráirányítani a figyelmet, és arra, hogy ne hidd el, hanem járj magad utána! (Például egyetlen olyan filmet sem tudok az oldalon szereplők között SEM, amelyiket kritika nélkül be tudnék nyelni) Ha bőséget akarsz teremteni, ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni az embereket. Én gondolkodni próbálom tanítani a magam életén és megéléseimen keresztül azokat, akik vágyat éreznek erre. Hogyan? Nagyon egyszerűen, úgy hogy nem tanítom gondolkodni őket. Mert ezzel újabb sémákat adnék át. Pontosan, hogy arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy mindenki csak a maga erőfeszítései által juthat előbbre a saját útján, és ezt az erőfeszítést nem spórolhatja meg újabb eszmék, vallások, hitek, rendszerek magára erőltetésével. Miért? Mert minden ilyen nem több, mint újabb börtöne az elmének. Egyik létét sem kérdőjelezem ugyanakkor meg, mert tudom, egyre jobban értem, miért jön mindez létre, hogyan teremtődik, miként éltetőik ez tovább, anélkül, hogy ezeket az emberiség nagy része bármikor megkérdőjelezze. Minden a nagy kirakós része. Nélkülözhetetlen. Mindennek a kulcsa ugyanakkor a MEGÉRTÉS. Semmi ELLEN nem harcolok, mert tudom, hogy a harc az az értetlenség következménye. Mikor valaminek nem értjük a lényegét, ezért úgy gondoljuk le kell győzni azt ERŐvel. Erőszak pedig soha nem fog tudni MEGÉRTÉST szülni, olyan megértést amely nem hamis toleranciából (tolerancia=tűrés,eltűrés, megtűrés) fakad. Szoktam mondani: nem akarok tolerálni (eltűrni) semmit sem, mert én a megértésre törekszem. Csak azt tudod a maga valójában elfogadni, amit megértesz, a megtűrés az feszültséget teremt, mely forrása az értetlenség. Meg kell értsük tehát a világunkat amiben élünk, mert ez az egyedüli út, hogy ne azokat a sémákat éltessük tovább, aminek a foglyaiként újra és újra, minden korban ugyanazokat a hibákat követjük el. A mostani képletben a leggyengébb láncszem maga az Ember. A teremtésben minden az EGYensúlyra törekszik, az ÉLET lényege pedig a megértés. Ezt felejtettük el.

Konkrét példát mondok: a természetben bármilyen élőlény nem harcol a környezetével (a harc csak csak az emberi elme képzete), hanem belső intelligenciáját használva, igyekszik annak minél alaposabb megértésére, hogy az adott valóság megértésével ahhoz a legjobban tudjon alkalmazkodni, mert így a megértés harmonikus, szimbiotikus EGYüttélést hoz létre a környezettel, és nem értelmetlen, pusztító harcot, mely során az életenergiák nem a fejlődésre, hanem a harcra őrlődnek fel. Csak az önmagát, környezetét megérteni képtelen ember látja, a saját téves szemüvegén keresztül úgy, hogy az ÉLET a harcról szól. Nem, az élet akkor szól a harcról, ha nincs MEGÉRTÉS bennünk, sem saját Önvalónkkal, sem környezetünkkel, a világgal, a valóság természetével szemben. A megértés hiánya pedig állandó feszültséget generál és tart fenn, köztünk és környezetünk között, melyet tulajdonképpen ez a téves eszme újra és újra minden korban megteremt.

Nagyon leegyszerűsítve a TUDAT a kulcsa mindennek. Túllátni saját, programozott mivoltunkon, kondicionáltságunknak a tudatára ébredése lehet csak az, ami elvezethet ahhoz, hogy lassan lefejtsük azokat a rétegeket, melyeket mások aggattak ránk, de valójában nem mi vagyunk, és nincs is szükségünk rájuk. Ezek alkotják az elme, a tudat börtönének azokat a rácsait, melyek évezredek óta megkérdőjelezés nélkül “öröklődnek”, és bár külsőleg valamiféle fejlődést tapasztalhatunk, (a materialista, technokrata értékrend szemüvegével tekintve) valójában az emberi tudat semmiféle fejlődést nem tud felmutatni pontosan ezek miatt. (Ugyanakkor tudom, hogy Földünkön voltak sokkal fejlettebb tudatú civilizációk, nyomaik még ma is felfedezhetőek, többek között a mi kultúránk és nyelvünk is hordoz belőle bőven) Mindenki olyan mértékben tudja megízlelni a valódi szabadságot és megérteni, hogy létünk valódi és kompromisszum mentes alapja kell legyen, amennyiben képes a saját tudatát minél jobban kitárni a LÉT dimenzióira.

A közös imáról, meditációról mondanék néhány szót neked. Ez egy belső késztetés, sugallat, eredménye, melyet már jó ideje érzek, de egy nap végre összeállt bennem. (Egyszerűen azon kaptam magam, hogy bizonyos helyzetekben, valahogy sokszor ismételgetem magamban ezeket a szavakat, ebben a sorrendben.) Megosztottam pár barátommal az ötletet, melynek a lényege az írásban le lett írva. Ennek semmiféle vallási jellege nincs, semmiféle manipulatív jelleg nem található benne. Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy durva módon kezdik egyre nyilvánosabban irányítani az ilyen világszintű meditációs mozgalmakat stb. Vagyis megmondják, miért meditálj… Érzed az abszurditást azt hiszem benne. Nos, az általam közzétettek lényege az, hogy én semmi ellen nem akarok harcolni, de mivel tisztában vagyok azzal, hogy minden emberben az ŐS forrás teremtő ereje és tudata van, (nevezd bárminek, vagy ne nevezd semminek, én ŐS-TENnek, azaz az ŐSI TELJESSÉGnek, TeremTŐnek nevezem) így minden ember folyamatosan teremt. Ha tudatában van ennek, ha nem. Ha nincs tudatában, akkor a mások által beleültetett programot teremti, de ha tudatára ébered, akkor rájön arra is, hogy ha ezt a “programot letörli” és elkezdi az ÉLETnek a mindenki MAGában található ősi “programját futtatni” teremteni, akkor a világ olyanná válik, amilyenné MAGa teremti azt. (itt nem a Titok című filmre gondolok, mely igen félrevezető jellegű mű, főleg ennek az értelmezésében). Amit leírok, az az én saját megéléseimnek a gyümölcse. Nem összeolvasott információtömeg. Senkitől nem várom el, hogy elfogadja őket. De tudom, hogy ezek a megélések, megbizonyosodások mindenkinek az útján előbb vagy utóbb eljönnek. Mert amikor elkezdjük megismerni azt a RENDet, mely tulajdonképpen mindennek a létét és működését biztosítja, lehetővé teszi, akkor lassan feltárul előttünk a Világ működésének természete. Hogy jön ide a meditáció, vagy ima? Nos, számomra mindkettő egy tudatállapot, annak a megtapasztalására, hogy miként lehet azokat az erőket megtapasztalni illetve tudatosan élni, melyek a Világegyetemet mozgatják. Nem merülök bele most a valóság természetének taglalásába, bár fontos lenne, de megpróbálok egyszerűsíteni: a világot az Ember aktívan és passzívan is folyamatosan teremti. Téves az a képzet, hogy ez valamiféle tőlünk függetlenül is létező valóság, amiben most élünk, és ilyen módon nincs beleszólásunk semmibe. Természetesen mindenkinek a SZABAD döntése, hogy mit tesz, egyáltalán van-e igénye hogy felismerje mindezt, és ha felismeri akkor az eddigi sémákat élteti teremtő energiáival tovább, vagy úgy gondolja, hogy igénye van a változásra. A saját maga megváltoztatására, mely nem más mint tulajdonképpen önvalónk megértésének, felfedezésének útja, mely szervesen kötődik össze a világ megismerésével. Ismerd meg önvalódat és megismered az egész világot benne. Tehát ha nekem örömet szerez, hogy én békében, boldogságban, bőségben (nem valamiféle anyagi tobzódást értek ezalatt, hanem egy állapotát a létnek) és a bölcsességben található igazságban, fényben éljem az életem, akkor tudatosan teszek annak érdekében. Elkezdem éltetni a mindennapjaimban a békét, tudatos megértésből fakadóan kerülöm a harcot és megértésre törekszem, tudatosan törekszem hogy a boldogság határozza meg az életem, (mely nem egy érzés, hanem az ÉLET lényegének megértéséből, elfogadásából és éléséből fakadó folyamatos lét-minőség) akkor az én világom kivirul, és ilyen módon akarva-akaratlanul hatni fog más testvéreinkre is az EGYben. A valódi bőség forrása pedig bennünk van, ha ezt felfedezzük akkor pedig elkezdenek kinyílni bennünk a bölcsesség virágai, melyek kalauzolni fognak minket az utunkon, s mely felismerések képessé fognak tenni minket arra, hogy ennek az EGYségnek a javára, a gazdagítására válhassunk.

De miért kell akkor ebből valamiféle szertartást csinálni? És mi az értelme? Igyekszem kerülni minden olyat, ami megmerevedett, kiüresedett, gépies, dogmatikus és nélkülözi a valódi megértést és akkor magam hoznék egy újabbat létre? Nos, nem erről van szó. Ez nem egy valamiféle szertatásra való felhívás. Az írásban azt is leírtam, hogy ez csak akkor működik, ha már valaki megtapasztalta, hogyan teremti a saját valóságát az ember. Mert akkor ez nem valamiféle mantra lesz, hanem egy élő igazság, mely benne született meg. Ilyen értelemben hiába ismételgeti bárki hogy Bátorság, Békesség, Boldogság, Bőség, Bölcsesség…értelmetlen, mert mindenféle belső meggyőződést nélkülöz.  Ennek a lényege az, hogy ha már valaki meggyőződött, a saját útján arról, hogy ha magában igyekszik valódi békét teremteni, akkor az hatni fog akaratlanul is a környezetére, és jótékony értelemben, akkor nyilván nem fog ez ellen cselekedni. Ha rádöbbensz, hogy kivétel nélkül mindenki programozza a saját gondolataival azt a tudati hálót, ami összeköt minket, embereket, akkor megérted, ennek a minősége az EGYén tudati minőségét fogja tükrözni. Megérted, hogy az az illúzió, hogy ebből “kimaradhatsz”. Mert az ÉLETnek a dinamikája azt jelenti, hogy folyamatos mozgásban vagyunk, valamit mindig teremtünk. Még akkor is, ha semmit nem teszünk, ha csak mondjuk szemlélődünk. Akkor is teremtesz, például békességet. Szóval ez a valódi titok. Ezért nem mindegy, hogy milyen gondolataink vannak, mert ezek olyan energiák, melyek jelen vannak a közösben. Nem kell neked magyarázzam, ezzel a technikával programozzák ma az emberiséget, csak más kérdés, hogy mire? Ezekre te is remekül rávilágítasz az írásaidban. Most jön tehát a lényeg: ez a közös ima vagy meditáció arra való, hogy találkozhassanak benne a lélek, a szellem szintjén azok az emberek, akik ezeket a dolgokat felismerték, és igyekeznek tudatosan élni az életüket, felelősséget vállalni minden gondolatukért, tettükért mellyel saját, s ez által KÖZÖS valóságunkat teremtjük meg. Mert aki felismeri, hogy nem egy jelentéktelen része a világnak, hanem maga a VILÁG, az rádöbben, hogy a közös valóságunk az ő valóságának is az eredménye. Tehát ha azt szeretné, hogy a világ békés legyen? Akkor először is elkezdi magában megteremteni a békét, és nem mást akar megváltoztatni, vagy mástól várja majd, hogy ő békéssé váljon. Remélem, érthető tehát, miért illúzió az, hogy kimaradhatunk a világ teremtéséből? Azért, mert a tudatunk, a szívünk, az elménk, a gondolatuk MINŐSÉGÉVEL folyamatosan teremtjük a világot. A teremtő erő, folyamatosan és szüntelenül teremt bennünk, általunk, velünk. A kulcs pedig a tudatállapot. Mennyire vagyunk képesek megnyílni mindennek a megélésére, a felismerésére? Hogy valójában ott vannak a határaink, ahová tesszük őket. Hogy valójában nincs semmi sem előre eldöntve, csak akkor, ha mi is beleegyezésünket adjuk ebbe. ÉS ilyen értelemben a passzivitás is beleegyezés, illetve egy döntés. A mi döntésük. Ha nem érdekel, hogy békét teremtsek magamban, mert jobban lekötnek a félelmeim, a megdönthetetlennek és tőlem függetlenül létezőnek vélt valóság dolgai. Ha azt képzelem, én egy jelentéktelen csavar vagyok egy amúgy is értelmetlen gépezeteben, akkor önmagam felett mondok ítéletet. DE én ezt ma már mélyen tiszteletben tartom. MINDENKINÉL. Mert én csak a magam példájával lehetek hasznára bárkinek. Ezt a példát pedig tulajdonképpen nem valamiféle megfelelésből, magamutogatásból, hanem valós belső igényből teremtem meg, a példateremtés szándéka nélkül. A példa pedig az, ha bárki látja, hogy amiről beszélek azt élem, és nem csak egy üres szólam. Ha látja, hogy valójában a TUDAT, és ilyen módon a tudatosodás a kulcsa mindennek. Ez a felhívás tehát elsősorban arra szolgál, hogy bárki, igényeinek megfelelően, találkozhasson mások ama belső vágyával, szándékával mely erőt adhat, egy békés, szeretetteljes, megértésen, bőségen és bölcsességen alapuló KÖZ-ŐS világ teremtéséhez, éltetéséhez. Mely nem valami ellen, hanem valamiért, az EGYség megtapasztalásának és megélésének vágyából forrásozik és jön létre. A gondolatainknak, és a szavainknak is teremtő ereje van. Ezt viszont mindenki maga kell megtapasztalja, ez nem lehet hit kérdése. Hinni bármiben lehet, és ilyen módon a hit is egy erő, amivel ugyanúgy lehet éltetni bármit. Nem véletlen hogy amiben hiszel, azt teremted meg. Amikor viszont mindez megmerevedik, vallásokká, dogmákká csontosodik meg, akkor elvész belőle a tudatosság, az élet, és ilyen módon a vakhit bezárja az őt éltetőket egy sajátságos börtönbe, ahol ugyanazt a világot, ugyanazokkal a hibákkal teremtik tovább, éltetik és tartják fenn.

Drága Testvérem! Lehet, hogy a szavaim nagyon bonyolultnak tűnhetnek, de mindez a valóságban végtelenül EGYszerűen működik. Mindenki képes megtapasztalni ezt. Az írásaid olvasva nekem az a meggyőződésem, hogy te a Bátorság, Bölcsesség, Boldogság, Bőség, Bölcsesség mágiáját már a gyakorlatba ültetted. Éled. Ennyi. A magad útján jársz, és nem a “jóval” vagy a “rosszal” küzdesz. Én sem. Az élet, (a LÉT pedig még inkább) ugyanis a jó vagy rossz kategóriáiban értelmét veszti. Ezt remekül felismerted. Tenni sohasem valami ellen, hanem valamiért kell. HA kell. HA késztetést érzel. Senki semmire nem kényszeríthet, minden a belső megÉR(t)és gyümölcse kell legyen, mert csak a megértés az ami által a világ megnyílhat előttünk. Az erőszak arra hivatott, hogy elfedje a lényeget. EGYről beszélünk mi úgy érzem, még akkor is ha másak az útjaink. Én más úton közelítek és te is de, pontosan ez az EGY végtelen sokszínűsége, melyben ugyanazt az EGYet ismerjük meg. Ezt a sokszínűséget kell megértsük ahhoz, hogy feltárulhasson előttünk a valódi BŐSÉG. Mert a valódi bőség nem más, mint egymás lényegének az elfogadása a megértésben. Mindenki azzá lesz, ami éltet. Én sem vágyom világmegváltásra, mert a saját világomat már sikerült “megváltsam”. Testvéreinket pedig minden pillanatukban úgy és olyannak fogadom el amilyenek, illetve ha nem is megy mindig könnyen erre tudatosan törekszem. Ez pedig csak egylényegűségünk megélése által lehetséges. Ugyanakkor úgy gondolom, szükséges átadnom azokat a felismeréseket, megéléseket melyeknek birtokába jutottam. Mert ezek valójában közös kincsek, tehát tovább kell adnom őket. Nem azért, mert ébresztgetni akarom az embereket, (bár kezdetben ezzel az igénnyel indult az oldal is) hanem azért, mert ez szerintem a világ rendje. Az, hogy a kapott kincseket megosszuk EGY-MÁSsal. Mert minden csak akkor lesz valódi kinccsé, gazdagsággá és bőséggé, ha képesek vagyunk jó szívvel másoknak átadni azt. Ez pedig a szellem kincseire talán még fokozottabban érvényes. Mert azok múlhatatlanok!

Örülök annak, hogy megoszthatom mindezt veled, s tudnod kell, bármi mait megosztok veled semmire sem kötelez. SEMMIRE. Én annak is örülök, ha szemlélhetem, miként próbálsz segíteni a többi testvérünknek az EGYben, úgy hogy láttatod a magad útjának lépcsőit, vagy az életed példáját, felismeréseit. De úgy gondolom, te is azért teszed, mert valahol tudod, éled, érzed, hogy mivel mindnyájan EGYek vagyunk, ezért az EGYben nincsenek magánügyek. Ha egy is éhezik, a hatmilliárdból, akkor az a szenvedés minket is megérint benne. Még akkor is, ha lehet, hogy az ő útján most pont az éhezést kell megtapasztalja. De nem mindegy, hogy teszek-e neki oda egy tál ételt, csak úgy, titokban, csendben, nem tolakodóan elhelyezem az asztalára, hogyha netán mégis úgy dönt, hogy táplálkozni szeretne, akkor legyen neki eledele. Ő majd eldönti, szükséges-e amit oda tettem. Ugyanúgy érvényes ez is a lélek, a szellem kincseire. Az asztal KÖZ-ŐS, mindenki maga dönti el, hogy mit vesz magához, mire van szüksége.

A Bölcsesség = EGYszerűség

Reklámok
Categories: Minden | 1 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

One thought on “Levél az ébredni vágyókhoz

  1. vetroné laczkó anna

    ez mind igaz és egyenes

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.