Megújuló Örömforrások

DSC_4522

Géczy Gábor egy előadásán valami olyasmit kérdezett a közönségétől, hogy régebb, ha volt nekem egy malacom pluszban, neked meg volt három zsák búzád pluszban, akkor mit csináltunk. Erre mindenki rávágta, hogy cseréltünk! Erre GG valami olyasmit mond, hogy igen, valamikor volt ez úgy is, de még annál is régebben, ha nekem volt egy malacom pluszban, azt odaadományoztam, elajándékoztam másnak, valaki olyannak, akinek hiány volt belőle. Nem tudom, ez mikor volt így, de azokban az időkben még ismert és népszerű volt az adományozás fogalma. Ha nekem több van valamiből, mint amennyire szükségem van, akkor azt odaadományozom másnak, minthogy megvárjam, míg a nyakamra rohad.

Indiában még mindig ismert és viszonylag népszerű is a SEVA, az önzetlen szolgálat fogalma. A mi modern világunkban viszont úgy jelenik meg, mint valami újszerű, más galaxisról érkező szokás, ami mércéinkkel mérve, meglehetősen nonszensz, vagy egyenesen őrültség.

Örvendetes dolog, hogy valahogy mégis újra felbukkant ez a dolog, és egyre terjed, népszerűbbé válik. Akik alkalmazzák ezt a több ezer éves szokást, azok már tudják is, hogy nem kell ők aggódjanak, hogy vajon ha adományoznak, jön-e majd valami, az adomány fejében. Nagy részük már tudja, hogy nem kell aggódjanak, mert mindig megtérül annyi, amennyire szükségük van. Szinte azt is lehetne mondani, hogy bizonyos emberek már-már öncélúan adományoznak, tesznek szolgálatot embertársaikért, ugyanis ez a cselekedet legtöbbjük számára az igazi öröm forrása.

Igaz, hogy hatalmas bajok vannak a világban, de viszont az is igaz, hogy a fent említett mozgalom egyre népszerűbbé válik. És érdekes módon vannak olyan emberek, akiknek valamiért az élet borús oldalát nem is kell megtapasztalniuk. Ők azt a másikat tapasztalják, ahol az egyének felismerik az egység, az együvé tartozás fontosságát. Látják azt, hogy mindannyian egyek vagyunk, és csak együtt létezhetünk, és tudják azt is, hogy az által, hogy önzetlen szolgálatot tesznek felebarátjaikért, saját jólétüket, fejlődésüket szorgalmazzák!

Kedves olvasó! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy keresned kell az alkalmakat, hogy másokon segíts, másokat szolgálj, mert ezáltal átvernéd magad, azt hazudnád a hamis énnek, hogy te jó ember vagy, mert segítesz, másokat szolgálsz. Ezzel a segítséggel csak ártanál úgy magadnak, mint azoknak, akiken segíteni próbálsz. Kérlek, ne érts félre! Nem ez az üzenet! Az üzenet ugyanaz, ami eddig: FIGYELJ! Minden ember számára az élet kellő mennyiségű lehetőséget kínál arra, hogy segíthessen, hogy adhasson, és arra is, hogy kapjon. A legtöbb, amit tehetünk az, hogy FIGYELÜNK, hogy ezeket a helyzeteket folyamatosan meglássuk, és ennek érdekében megszüntetjük a harcot, az ellenkezést. Elfogadjuk azt, amit a pillanat kínál számunkra, mert a pillanatban benne vannak az lét legnagyobb tanításai, bölcsességei.

Hol van a figyelmed?

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , | 2 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

2 thoughts on “Megújuló Örömforrások

  1. Csongor

    Lam, lam – megfogalmazva itt latom magam elott, amit regota erzek! Ezt foleg “stoppos” embertarsaim szallitasa utan szoktam megfohalmazni. Szerintem nem is kellene magyarazd, mert ez valahol mindenki erzi, hogy ez a helyes! A Megtartok es Elvevok, akik tudnak egyutt elni a termeszettel es akik halmoznak, vagyis MI kapcsolatarol szol egy konyv az Ismael – Daniel Quinn, ezt is ajanlom mindenki figyelmebe…

  2. Ha egy tárgyra gondolok, alapvetően az élettelenséggel társul bennem. Úgy is mondhatnám, hogy ami tárgy, az nem él. Érdekes volt megfuttatni, hogy a tárgyak miként élhetnek mégis. Általunk, az ember által, pontosabban a használatuk révén.

    Én leginkább a ruháimmal kapcsolatban éltem meg. Nem hoztam túl sok ruhát magammal, amikor eljöttem otthonról, és nem is vásároltam sokat amióta itt vagyok. Többször is eltöltött, hogy itt valósággal használom a ruháimat, “kihasználom”. Értékesek ezek a ruhák, nem érzem, hogy bármelyikük is fölösleges lenne. És, tudom, hogy, ha csak addig tartanak is, amíg itt vagyok, és utána “meghalnak”, akkor is éltek, mert szolgáltak folyamatosan, kiszolgáltak.
    Olyan, mintha a tárgyakat azok szükségessége, és használata töltené meg élettel. És minden egyes tárgy, bármilyen hasznos is legyen, hasznossága csakis a használata által képes kibontakozni, egyébként pedig “élettelen” marad. Ennek kapcsán megélem azt, ahogy átértékelődnek bennem a dolgok, és egyre kevésbé fontos az, ami tartalék. Ezzel társul annak az elgondolása is, hogy a felhalmozott, élettelen dolgaink mások által élettel telítődhetnek. Az, hogy vannak emberek, akiknek éppen az hiányzik, amiből nekünk több is van.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.