Kedves olvasó!

Több visszajelzést is kaptam az itt közzétett gondolatokkal kapcsolatosan. Vannak, akiknek kifejezetten tetszenek, egy néhány esetben viszont felháborodást keltettek az írásaim. Ennek oka, úgy érzem, nem más, mint egy bizonyos vallási ideológiához/hithez való ragaszkodás, ami nagymértékben nem összeegyeztethető az itt leírtakkal. Ez számomra alátámasztja azt a feltételezést is, hogy akik ragaszkodnak egy bizonyos fajta ideológiához, hithez, nehezebben tudnak utat engedni az újnak, ezzel kizárva életükből a változás lehetőségét. Egyetlen egy kérdést tennék fel a hívőknek, akik kitartóan hisznek a szentkönyvek minden egyes sorában: Mi van akkor, ha az általuk imádott Isten maga is változik, és ők még mindig egy kétezer éves írat igazságaihoz ragaszkodnak? Az, hogy valaki úgy dönt, hogy megáll egy bizonyos ponton, és semmi újat nem enged be, még nem feltételezi azt, hogy az ő istene, és a világ maga is behúzza vele együtt a kéziféket! Te nemet mondhatsz a változásra, de attól a világ még megy tovább.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Istenről magáról mi semmit nem tudunk. Mi arról tudunk valamit, amit az Istenről írtak, gondoltak, vagy mondtak bizonyos emberek. Minden, amit Istenről tudhatunk csupán közlemény, épp úgy, mint az összes többi médiában megtalálható információ. Az istenekről bizonyos szent íratok, meg azok elemzései számolnak be, amelyeket több százszor újraírtak, és átfogalmaztak. A szent íratok is része annak a gyűjtőfogalomnak, amit mi médiának nevezünk. Média fogalmát egy Julius Andan nevezetű író nagyon jól megfogalmazta:

“A média nem csak a tévé, a rádió és a
sajtó. A média technikai oldalához tartozik minden
olyan csatorna, amelyen át tömegeket lehet elérni. A
média részét képezik a színházak és a mozik, éppúgy,
mint a tankönyvek, regények, az internet, az osztálytermek
és a nyilvános tömegmegmozdulások. Mindez
a tömegkommunikáció részét képezi, amin keresztül
gondolatokat lehet eljuttatni a tömegekhez.”

Szeretném hangsúlyozni, hogy én senkit nem szeretnék kitéríteni a hitéből, senkit nem szeretnék megváltoztatni. Többször is hangsúlyoztam, hogy az itt olvasottakban nem szabad hinni.

Ezek az elmélkedések többnyire személyes tapasztalatokra, megélésekre, felismerésékre épülnek. Nem tagadom, hogy nem hiszek semmiben. Meggyőződésem, hogy azt, amit mi „Istennek” nevezünk, meg lehet tapasztalni, nem szükséges hinni benne. Én csak arról az „Istenről” beszélhetek, melyet eddigi útjaim során megtapasztaltam. Én nem beszélhetek másról, mint amit én személyesen megtapasztaltam, megértettem és láttam működni. Nem nagyon szeretek idézni. Számomra semmi nem lesz igaz csak azért, mert azt Einstein, Jézus, Buddha, a Dalai Láma, vagy Michael Jackson azt mondta.

Csupán az kezdhet valamit az itt található gondolatokkal, aki értelmével tudta követni őket, párhuzamot, hasonlóságot talált az eddig felhalmozott élettapasztalatai és az itt leírtak között. Akinek teljesen idegenek ezek az eszmefuttatások, annak a legokosabb, ha egyszerűen elveti az itt felszínre hozott „szabad gondolatokat”, esetleg elfogadja azt, amit megértett, és a többit félreteszi. A jó öreg közmondást, hogy ne öntsük ki a mosdóvízzel a gyereket én előszeretettel használom: amit értek azt elfogadom, és használom, a többit kivetem, vagy félreteszem későbbre, mert lehet, hogy azok a gondolatok amelyeknek ma még nincs értelmük, holnap már kristálytisztán fognak tündökölni az értelem fényében. Nem egyszer jártam már így.

Úgy gondolom, hogy az ember gondolkodás, elemzés, elmélkedés nélkül nem fogadhat el semmilyen információt. Fontos, hogy legyen elég önbizalmunk ahhoz, hogy saját magunk is megvizsgáljunk bizonyos állításokat, még mielőtt az „örök érvényű igazság” bélyegével látnánk el azt. Úgy vélem, csak ekképp helyezhetjük emberi fejlődésünket szilárd alapokra.

Advertisements
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: | 3 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

3 thoughts on “Kedves olvasó!

  1. Kedves Szabad Gondolat, te is hivatkozol más forrásokra. 🙂 Az általad emlegetett Julias Andan-könyv, egy Duncan Shelley álnéven író magyar fikció irással foglalkozó szerző fiktív! könyve. (http://www.duncanshelley.eoldal.hu/) :))))) Amíg te azzal értékesíted a gondolataidat, hogy másfajta világnézetet támadsz, addig nem várhatod el, hogy ne támadják a te nézeteidet. A te gondolataid is hitet igényelnek, ahogyan az általad támadott vallásos elvek is, ugyanaz az íze van… és ha a gondolataid szabadok, akkor a másoké is lehet a tiedtől szabad és szárnyalhat, kifejezésre jutattodhat. 🙂
    Van, amiben változik a világ, és van amiben nem. Van, amiben haladnunk kell vele, és van amiben nem. Becsülöm azt az embert, aki maga dönti el, hogy melyek a gyökerei, mihez ragaszkodik, attól függetlenül, hogy azt a változó világ hogyan címkézi fel. Ha mer hinni olyan dolgokban is, ha egyszer az neki tetszik, ami nem divatos ma a világban, vagy amit rossz kezek beszennyeztek. Ez a szabadság!

  2. Egy gondolatom, meglátásom, megértésem jutott eszembe Most: mindaz, ami ellen harcolunk, bármilyen szinte, és bármilyen módon, erőt ad annak, és élteti azt, ami ellen épp harcolunk. A “harc” ebben a szóhasználatban nagyon tág fogalom. Jelent ellenkezést, támadást, elítélést, elmarasztalást, kritizálást, legyen az szóban, vagy akár cselekedetben megvalósulva. Fura ezzel a meglátásommal összeegyeztetni Jézustól elindulva, egészen – ki is az…, az a modern guru, akit sokat olvastam…?, na megvan 🙂 – Oshoig, hogy miért beszélnek annyit arról, hogy mennyi mindent csinálnak rosszul az emberek? Jézus is milyen szépen fellépett a pénz ellen, és mégis, ha valami, akkor éppen a pénz vált egyre erősebbé a halála után. És mégis, Jézus volt éppen az, aki szépen elmondta, hogy ne ítélkezz… Miért nem mutatott csak példát a nem ítélkezésre? Na, ilyesmik juttak eszembe blue.

  3. Nagyon érdekes az észrevételed George. Én is ehhez hasonlóra gondoltam, és gondolok, amikor arra hivatkozik valaki, hogy ő nemcsak EGY volt, hanem ő volt az A. Gyönyörűen szétkalapálja a kereskedőket. egy bottal. Ennél mélyebbre egy ember már nem igazán süllyedhet. És igen, néha nehéz emlékeznünk arra a sok hasznos dologra, amit tudunk, amit megértettünk, amikor cselekszünk. Már rég óta értjük, és mégis néha mást teszünk. Vannak jó közmondások, szólások, amelyeket ha mélységükben értenénk, és tudnánk alkalmazni, már is szebben ragyogna a nap az égen. Ha nem kérdeznek, ne válaszolj. Ez is kib…ottul jó. Tehát az, hogy kop-kop, jöttem hozzád segíteni, az meglehetősen hasztalan. Én nem tudok semmit. Vagy pedig minden amit tudok, hasztalan. Legfeljebb csak akkor lehet hasznos, ha kérdeznek, és válaszolhatok. A megjegyzésed után még az is eszembe jut, hogy a lap következő száma sem tökéletes :))) még szerintem sem. Na de használja egészséggel majd, aki csak úgy rátalál. Na és boldog ünnepeket majd csak Januártól arrafelé fogok kívánni mindenkinek 😀

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.