A szakítás

not so cold now_01

Emberek vagyunk. Nehezen tudunk szakítani. Megszoktunk bizonyos dolgokat, szokásokat, viselkedésmintákat. Másokkal összenőttünk olyannyira, hogy azok egy életre megbélyegezik hétköznapjainkat. Általuk teljesen kiszámíthatóvá válunk. Aki ismer minket, mindig tudja, hogy merre járunk, és bizonyos élethelyzetekben mi a zsigerből adott válaszunk. Némely kötődésünk annyira megszilárdult, hogy még azt is kijelentjük, hogy nem tudunk élni nélkülük. Gondolom, már te is hallottál olyan kijelentéseket barátaidtól, ismerőseidtől, de lehet, hogy már saját magadtól is, hogy képes lennél az életedet is odaadni valamiért. A mi harcias világunkban sajnos már az a kijelentés sem ismeretlen, hogy gyilkolni tudnánk valamiért. Gyakran hangsúlyozom, hogy harcra lettünk nevelve, és azt erényként emlegetjük. A mai világban egyik legfontosabb erényünk a harciasságunk. És van az alázat, amit a harc ellentéteként emlegetek. Ez az, amiről csak beszélünk, beszélünk, és beszélünk. És addig beszélünk róla, hogy a végén már azt hisszük, hogy alázatosak lettünk. Nagyon fontos látnunk, hogy a harc úgy semmisíti meg az alázatot, mint a víz a tüzet.

Tisztán láthatjuk, hogy vannak ezek a szokások, tárgyak, emberi kapcsolatok, kötődések, melyekhez kézzel-lábbal, akár életünk árán is ragaszkodunk. Ha netán a sors úgy hozza, hogy szakítanunk kell valamivel, úgy érezzük, hogy értelmét veszítette az életünk. Ilyenkor kristályosodik ki szemeink előtt az a tény, hogy mi valamiért, vagy valakiért éltünk. És az a valaki vagy valami nem mi voltunk. Ilyenkor szokott megzavarodni az elme, amit már a szakemberek sem tudnak orvosolni.

Sokszor mondtam már azt is, hogy a tiszta tapasztalás, a tisztánlátás legfontosabb eszköze a szabadság, az emberi figyelem szétválasztása olyan dolgoktól, melyekkel az egybenőtt az idők folyamán. Mindaddig, amíg képesek vagyunk olyan okosságokat kijelenteni, hogy meghalnánk a szerelmünkért vagy a szülőföldünkért, vagy valamelyik családtagért, addig folyamatosan lemondunk a tisztánlátásról, a lét igazságainak valós megtapasztalásáról.

Az apának szükségszerű megértenie, hogy ő nem a gyerekéért él. A gyereknek szükségszerű megértenie, hogy ő nem a szüleiért él. A szerelmeseknek szükségesszerű megérteniük, hogy nem a szerelmükért élnek. A szülő életének értelme önmaga. A gyerek életének értelme önmaga. A szerelmes életének értelme önmaga. Akkor tud mindenki a lehető legtöbbet adni a körülötte levőknek, ha megtalálta élete értelmét: önmagát. Másképp egyszerűen nincs amiből adni. Abban a pillanatban amikor ez megtörténik, megszületik a feltétel nélküli szeretet, és az egység, fontosságának mély megértése. Addig a pontig csak koldusok lehetünk, kereskedők, akik mindig többet várnak az általuk kínált termékért, vagy szolgáltatásért, mint amennyit az ér. Minden ajánlatunkban, kínálatunkban benne lesz a “ha” szócska. Fiam, ha te megteszed ezt, én megteszem azt. Ez nem család, ez nem szeretet. Ez biznisz. Hogyan lehet a legtöbbet segíteni másokon?

A lét nem várja el senkitől, hogy életét áldozza valakiért vagy valamiért. A lét valósága nem a shakespeare-i drámákra épül. A shakespeare-i drámák csak arra jók, hogy megmutassák, hogy mekkora vakságot tud előidézni az emberi ragaszkodás a mulandó dolgokhoz. Akinek arra van szüksége, hogy egy életen keresztül a Rómeó és Júlia történetét játssza, vagy aki úgy gondolja, hogy létezésének egyetlen célja a hazáját szolgálni, és ha kell életét adni érte, az tudomásul veheti, hogy úgy fogja maga mögött hagyni a földi létezést, hogy halvány fogalma nem lesz arról, hogy miért kellett ennek az egésznek megtörténnie.

Meg kell tanulnunk szakítani mindennel, hogy a tisztánlátás legfontosabb eszközét a teljes szabadságot elnyerjük. Le kell tudnunk mondani mindenről, amit birtokolni akarunk, ami tulajdonképpen minket birtokol. Ez az egyetlen módja annak, hogy meglehessen mindenünk, hogy megkapjunk mindent amire szükségünk van ahhoz, hogy a legteljesebb életet éljük itt a földön. A Jézusok ezt már előre megmondták nekünk. De sajnos a figyelmünk, akkor is valaki mást, vagy valami mást szolgált, és nem értettük az üzentet. Kedves olvasó! Hol van a te figyelmed? Kit, mit, és miért szolgál? Mikor hívod vissza magadhoz, hogy veled legyen, téged segítsen azon az úton, mely visszavezet oda ahonnan eltékozoltál, az igaz forráshoz.

“egy Szabad Gondolat”

Szeretnéd, hogy más is elolvassa?

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , | 2 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

2 thoughts on “A szakítás

  1. Bató Helga

    Drága Blue!
    Megint csak megköszönhetem neked hogy leírtad a gondolatod!
    Már nem először fordul elő, hogy valahogy pont jókor érkezik…
    Köszönöm!
    Helgi

    • Kedves Helga! Hogy is mondjam… Maradjunk szerintem, csak annyiban, hogy örvendesz, hogy jókor jött, és én örvendek, hogy visszajeleztél, mert így látom, hogy volt értelme leírni és közzétenni. Nem mindig teszem meg. Pontosabban, nem mindig vagyok biztos benne, hogy van értelme megosztani ezeket a nem túl divatos gondolatformákat. Ja és kérlek, ne köszönd. Ha köszönöd, ne nekem! 🙂

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.