Nem kell szeretni! (A szeretet törvényének illúziója)

DSC_0574 Dél körül barátom elvitt egy elágazáshoz, ahol búcsút vettünk egymástól. Ő folytatta útját jobbra, én meg balra. Több autót kellett fognom, hogy kijussak Chandigarhból. Ahogy elhagytam a várost egy olyan autó állt meg, melynek utasai azt mondták, hogy elvisznek negyven kilométeren. Mivel nagyon hamar összebarátkoztunk, kiderült, hogy negyven kilométer után csak egy pihenő, ebédszünet lesz egy rokonnál, ahol engem is szívesen látnak ebédre. Utána meg szívesen elvisznek Delhibe. Ezt nevezem! Nagyon jól talált a szó a fiatal üzletemberekkel, így velük tartottam egész Delhiig. Útközben javasolták, hogy a JNU egyetemet ne hagyjam ki, ugyanis állításaik szerint az India Oxfordja. Nagyon jó egyetem. És biztos lesz ott lehetőségem egy két előadást tartani. Egyikük még egy barátját is felhívta, hogy majd másnap vigyen körbe az egyetemen, és segítsen nekem a legjobb személyek megtalálásában. Elég későre járt az idő, mikor Delhibe érkeztem. Egy buszmegállóban tettek le, ahonnét busszal eljutottam egy reptérhez közeli településre Gondoltam ha jobb nem akad, a reptér jól bevált, letesztelt hely az éjszaka eltöltésére. Aludhatok a kint a szabad ég alatt az állandóan fényezett padlócsempéken. Reggel meg a metrónak nagyon modern, felszerelt fürdőszobái vannak, melyeket teljesen díjmentesen használhatok. De közben eszembe jutott Vijae barátom, akivel a dalai láma falujában ismerkedtem meg. Vijae egy nagyon kedves punjabi származású szik fiatalember. Megkért annak idején, ha Delhiben járok, nehogy ne hívjam fel. Gondoltam, egy próbát megér. Felhívom Vijaet. Ő közli velem, hogy még a munkahelyén van, de el kell jutnom valahogy metróval Noida város központjáig, mert jelenleg körülbelül hatvan kilométeres távolság választ el minket, és neki még van egy kis munkája. Elindultam az éjszakában metróállomást keresni. Meglepő módon este fények nélkül Delhi városában még jobban ment a stoppolás mint fényes nappal az országúton. Körülbelül két motorkerékpárral és két autóval jutottam el a legközelebbi metróállomásig ahonnét már tiszta volt az út. Megérkeztem a megbeszélt metróállomásba. Oda jött Vijae és barátja autóval. A helyszínen megvacsoráztunk, utána autóba ültünk és elindultunk Silver City (ezüst város) irányába, ahol Vijae lakása volt. Silver Citybe érkezésem által betekintést nyerhettem, a jövőbe. Egy teljesen más világ. Hatalmas bekerített lakónegyedről van szó, melybe a bemenetelt és kijövetelt szigorúan figyelik. Fegyveres őrök járkálnak mindenhol, hogy a lakók biztonságban érezzék magukat odabent. Érdekes, hogy a biztonság fogalma mennyire átértelmeződött bennünk a sok tévézés után. Hatalmas égbenyúló tornyok, körülöttük zöld övezet, pálmák szökőkút, teniszpálya fürdőmedence stb…Ha ott ébresztenek fel, azt hiszem valahol Orlandoban vagyok. Természetesen meg van az ára a modern környezetnek és a biztonságnak. Nem adják ám ingyen. Kicsit olyan érzésem volt, mintha nem is e földön lennék. Jártam korábban is modern helyeken, de itt valahogy úgy éreztem, hogy ennél mesterségesebb már nem is lehetne egy környezet. Olyan szempontból jó, hogy távol van a város zajától. Tán még a levegő is tisztább, de nekem szimpatikusabb a vad természethez közeli környezet, ahol minden úgy van, ahogy a Jóisten teremtette. Legutóbbi találkozásunk óta sok víz lefolyt a Gangeszen. Így volt amiről beszélni Vijae barátommal. Két napot töltöttem nála pihenéssel, mielőtt elindultam volna felkeresni a JNU egyetemet. Úgy éltem nála mint egy kis herceg. Finom ételek, maximális kényelem. Az észak indiai kajával csak annyi a bajom, hogy kissé csípősebb mint amihez én szokva vagyok. Máskülönben nagyon jó az ízvilága. Nem nagyon kívánkoztam ki a házból a negyven fokos tűző napra. Inkább bent maradtam és intéztem az internetes dolgaimat. DSC_0548

Hétfőn elindultam felkeresni a híres indiai Oxfordot a JNU-t. Metrózás után még egy darabon stoppolnom kellett, hogy eljussak az egyetemi központba. Egy bácsika aki megállt az autójával egyenesen az egyetem központi épületéig vitt. Ideje volt bőven. Szerette az egyetemi központot. Szívesen járogatott oda máskor is, hogy megnézze csodálatos növényzetét. Már az első képek lélegzetelállítóak voltak. Szebb volt az egyetem területe egy botanikuskertnél. Olyan érzésem volt, mintha megint átléptem volna az idő és tér küszöbét és egy teljesen más világba kerültem volna. A terület tele buja növényzettel hatalmas több száz éves fákkal, gyönyörű sétányokkal. Igazi földi paradicsomnak mondható kinézetre. A bácsikának nagyon fel volt gyűlve a mondanivalója, és jó alkalom nyílott számára is, hogy megszabaduljon tőle. Elmondta, hogy milyen fontos szerepet töltött be a társadalomban nyugdíjba menetele előtt, hogy milyen vállaltnak volt az igazgatója, és hogy hány országban járt a világon, stb.. Majd elkezdte osztani az isteneket. Elkezdte fitogtatni ismereteit az istenekről. Megállás nélkül tudott mesélni. Elmondta, hogy minden istenhez imádkozik külön-külön. Az okokat is felsorolta, de nem akarom nagyon szaporítani a szót ebben a témában. Olyan sok mindent olvasott róluk, olyan sokat tudott, hogy fel kellett tegyem neki azt a kérdés, hogy önmagával ugyan biza mikor van ideje foglalkozni, és miért van meggyőződve, hogy jó elhinnie mindent az istenekről. Igazi imádkozógéppel ismerkedtem meg az ő személyében. Minden szabályt, minden törvényt ismert, és valószínűleg be is tartott. Eltűnődtem, hogy vajon még mennyien vannak, akik önmaguk megismerése helyett a több ezer éves mondák meg meséket habzsolásával foglalkoznak egy életen keresztül. Kedves dél-afrikai költő barátom rövidke verse jutott eszembe, amíg az öreg jótevőm szinte lélegzetvétel nélkül nyomta a dumát az istenekről:

Élj a jelenben

küzdelem nélkül

(C.R. Singh: Live In The Present Free From Strife)

Az öregek lassúk és a múltban élnek;

A fiatalok sietve a jövőbe lendülnek;

Mindkettőnek oda lett a jelen,

Minek ára kifizethetetlen.

A múlt nem látja viszont az öreget;

És ki tudja, hogy a jövő mit rejteget!

vessz el az időben, s életed elrepül;

vagy élj a jelenben küzdelem nélkül.

Egy épkézláb magyarázatot még nem sikerült találnom, hogy miért kell a több ezer éves istenekkel foglalkozni, és miért kell a neveiket az emberek ellen fordítani. Ha azok a dolgok mind-mind igazak, amiket leírtak róluk, akkor most hol bujkálnak, miért hagyják a híveket kétkedni, egymással veszekedni, hogy melyiknek van a legvalódibb istenképe? Valószínűleg több ezer éves szivarszüneten vannak, és az sem érdekli őket, hogy bizonyos érdekek az ők nevünkben embertömegeket tartanak félelemben, manipulálnak, aminek következtében azok jól idomítható állatok szintjén élik az életüket. Ha ezek a sorok nagyon elfogult vallásos olvasók szemei elé kerülnek, természetesen az első reakció az lesz, hogy ez a gonosz műve, hogy az ördög beszél belőlem, holott nagyon sok mindenben egyetértünk az ítélkezővel. A különbség csupán az, hogy bizonyos „szabályokat” nem félelemből tartok be, hanem azért, mert felismertem az értelmet bennük. Amint az előzőekben is írtam már, a szeretet, a szolgálat, az elfogadás fontos dolgok. Ebben a kijelentésben egyetértünk. Csak azt nem tudom elfogadni, hogy ebből törvényt csinálunk. Ezt rákényszerítjük az emberre ahelyett, hogy úgy adnánk át egymásnak az üzenetet, hogy melléje adjuk a megértést is. Valaki azt magyarázza el nekem, hogy a fenéül lehet parancs szóra, törvényszerűen szeretni. Milyen az a szeretet, melyet szabályok segítségével sajátítunk el, majd ültetünk gyakorlatba. Mik vagyunk mi? Emberek vagy programozható robotok? Mit érek azzal, hogy kötelezővé teszem számodra a szeretetet? Legfeljebb azt, hogy te szeretet játszol. Definiálom számodra a szeretetet. Átadom neked a szeretet szent definícióját, aminek ha te nem tudsz eleget tenni, bűnös vagy, és bűnhődnöd kell! Ha nem úgy szeretsz, ahogy azt a szent könyvek előírják, nem vagy megtartani való. Nem vagyok jó :))))) Humor felsőfokon.

Szeretetem legerősebb bizonyítéka az, hogy nem hazudok senkinek. Ezért tudatosan megbántok embereket. Nem véletlenül, nem azért, hogy az EGÓmat védelmezzem. Nem! Tudatosan bántalak meg! Tudom, hogy megfoglak bántani, mert meggyőződésem, hogy szükséged van rá.

Egy párkapcsolatban ha az egyik fél őszintén elmondja a másiknak azt ami van ahelyett, hogy azt mondja, amit a másik hallani akar, több mint valószínű megbántja vele a párját, és ő ezért cserében a rossz ember bélyeget kapja, ha figyelembe vesszük a vallási kódexet. Rossz ember, mert fájdalmat okozott a párjának. Nemcsak hogy rossz ember, hanem bűnös is. A jó ember nem okoz fájdalmat senkinek, nem bánt meg senkit! Na látod ide van a kicsi kutya elásva: a jó és a rossz. Előre definiálták számodra mi a jó, és mi a rossz. Te elhitted, és majd ennek függvényében fogod ostorozni magad. Ha hazudtál volna, akkor jó ember lettél volna, mert mosolyogna ő, és boldogan építené tovább a homokvárat. Itt derül ki, hogy hazugsággal akár jó is lehet az ember. Igen ám, de egyik törvény azt mondja ne hazudj! Na most mit teszel? Megbántod, vagy hazudsz neki? Ha megbántod bűnös vagy. Ha hazudsz szintén az vagy. Bűneid alól csak a lelki pásztorod oldozhat fel, aki az egy, az élő Isten nevében cselekszik. Bármit csinálsz kedves barátom, te az övé vagy. Te gyárilag úgy lettél alkotva, hogy a kódexük szerint bűnös légy. Istenem, de jó nekem ha te bűnös vagy, és hogy a bűneidért bilincset kapsz. A kezemben a bilincs kulcsa. Az enyém vagy! Hát nem érted? Teljes mértékben az enyém vagy. Ki tudom számítani minden lépésedet mert ostoba hitednek köszönhetően a szabályaim szerint cselekszel.

Minden esetben bűnös vagy. Attól a perctől kezdve, hogy elhitted nekem az örökletes bűn meséjét, te halálod utolsó órájáig bűnös leszel. Ez a zálogod, ez az én biztosítékom. De figyeljük csak meg mi is történik a párkapcsolatban.

Első eset: hazudsz neki. Eszeveszettül vidám. Azt hallotta, amit akart hallani. De a hazugság az hazugság. Minden ami ráépül össze kell omolnia. A hazugság elfedi a lét igazságát szemeid elől. A lét viszont kegyes hozzád, és le fogja rántani a lepelt a hazugságról, hogy te megismerkedhess léted valóságával. Az élet kegyelemből szenvedni fogsz. Sírni fogsz, zokogni! Hatalmas lelki akár fizikai fájdalmaid kell legyenek. Kegyelemből! Mert az élet kegyes hozzád. Azt szeretné, hogy megismerd. Ha te ellenkezel, még jobban fog fájni. Ha a végsőkig ellenkezel, elhagy. Meghaltál, véget ért az életed. Elhagyott az élet, mert harcoltál vele, visszautasítottad. Ő hátat fordított neked és te meghaltál. Második eset: őszinte vagy. Azt már tudjuk, hogy akkor is bűnös vagy a kódex szerint, mert megbántottad. De mi történik, ha megbántod? Csupán csak annyi, hogy szenvedni fog. Fájdalmai lesznek. Hiányérzete lesz. Elveszített valamit. Egy illúziót. Ez űrt hagyott maga után. Fáj neki. De mostantól tisztán látja, hogy mi maradt. Mivel az őszinteséggel okoztál neki fájdalmat, nem pazarlod tovább életidejét. A fájdalom elmúlik a seb begyógyul. Újabb építkezésbe kezd ő. De ezennel tiszta alapokra. És a ház ami arra épül, állni fog stabilan az idők végezetéig. Többé nem számít, hogy milyen az időjárás odakint. Döröghet az ég, jöhet földrengés, bármi. A Ház stabilan fog állni. Mindez azért, mert te megbántottad, mert őszinte voltál.

Az első eset valójában magába foglal egy harmadik esetet is. Éspedig azt, hogy hazudsz magadnak is. Még magaddal is elhiteted az alattomos hazugságot. Na ez egyenlő az öngyilkossággal. Valószínűleg el is érkezik előbb-utóbb az a pillanat, amikor már nem bírod tovább, és megpróbálsz véget vetni az életednek. Az ÉLET KEGYELMÉBŐL maximálisan boldogtalan leszel. Arra vigyázz amikor hazudsz, hogy az élet nem lesz cinkosod a hazugságban! NEM! Ő nem fog hazudni veled együtt. A saját felelősségedre hazudtál. Ő nem fog téged megerősíteni a valótlan illúziókban. Ezért szenvedned kell addig, míg az ébredésed meg nem történik. Ha reménytelen vagy, elveszel, meghalsz DSC_0136

A hazugság öl! Kérlek légy őszinte önmagaddal szemben. Légy őszinte embertársaiddal szemben. Légy törvénysértő, de ne légy hazug, mert a hazugság egyenlő a gyilkossággal. Minden egyes hazugságoddal megölsz valamit, vagy valakit, egy lehetőséget, egy személyt, önmagad. Kérlek ne hazudjál! Válaszd az életet!

Szeretettel,

„egy Szabad Gondolat”

Advertisements
Categories: India, Minden | Címkék: , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

One thought on “Nem kell szeretni! (A szeretet törvényének illúziója)

  1. Darklightblue

    csak a jelen ami él, de hálás a múltjának és érti a jövőjét

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.