Otthonom a templom

DSC_0396A kapu fele tartva útba ejtettem egy kis étkezdét. Egyúttal még fiatalokkal való ismerkedésre is nyílott lehetőség. Némelyikük elkísért a kapuig, ahol én elfordultam jobbra, Chandigarh irányába. Az első autó, mely megállott egész Chandigharig szállított. Estefele volt, mikor megérkeztem. Egy szép zöld területet találtam az út szélén, melynek egy részén fiatalok rúgták a labdát. Gondoltam, hogy immár nem megyek beljebb a városba. Valahol a zöldben felhúzom a sátramat. Ahogy elindultam befele az erdei úton új ismerősökre tettem szert, kik arra figyelmeztettek, hogy veszélyes lenne egy idegennek ott sátorozni, ugyanis a világ változik, sok a rossz ember. Ezzel még engem nem győztek meg arról, hogy ne ott sátorozzak. Végül mondták, hogy menjek velük, mert kerítünk egy jobb helyet. Az útba eső hindu templommal próbálkoztunk először, ahol a válasz negatív volt. Ez után az új haver elvitt a házába. Bemutatott családjának, ittunk egy teát. Lakása nem volt túl tágas. Ezért nem hívott, hogy aludjak náluk. Ennek ellenére a fogadtatásom nagyon jó volt. Felajánlotta, hogy motorral elvisz egy másik templomhoz, ott majd biztos adnak szállást. Teázás után felugrottunk a lóra, és elmentünk szerencsét próbálni. Itt éppen lett volna hely, de a rendszabály miatt nem fogadhattak már a bban az órában. Annyi baj legyen, gondoltam magamban. Mondtam a havernek, nyugodtan menjen haza. Én is megtalálom lassan az utam. Eddig is megtaláltam mindig. Ne aggódjon miattam. Nem akart magamra hagyni. Ezért elvitt harmadjára egy szik templomba, mely egy hatalmas fehér kastély benyomását keltette. Talpig fehérbe öltözött szik testvérek köszöntöttek bennünket. A mosoly a fülükig ért. Ez lassan megszokottá válik minden turbános részéről. Kérdezte a koma, hogy lenne-e hely egy fiatal vándornak. Ezek szinte még mielőtt tudtak volna bármit is rólam, igent mondtak. Elmentek a nagy főnökhöz, és percek alatt megszületett a végleges döntés is, hogy maradhatok. DSC_0397

Hamar megértettem, hogy a templom több magamfajta jöttmentnek is otthont biztosít. Több egyetemista is lakik ott anélkül, hogy kelljen a szállásért fizetniük. Nemcsak szikeknek, hanem más vallásúaknak is otthont biztosítanak a templomot körülvevő lakosztályok. A kérdésemre, hogy milyen vallásúak laknak ott, egy fiatal szik azt válaszolta, hogy az itt senkinek sem számít. Mindenki egyforma, mindenkit egyformán befogadnak anélkül, hogy arra ösztönözzék az illetőt, hogy elhagyja régi hitét, és egy újat adoptáljon helyette. Muzulmánok is laktak ott, de szemmel láthatóan ez senkit nem zavart. Én úgy igazából nem is szikeket meg muszlimokat láttam ott, hanem embereket melyek között nem voltak korlátok, nem voltak klikkesedések. Együtt végezték a templom körüli munkákat, együtt keltek együtt feküdtek, társalogtak, viccelődtek egymással. Éreztem, hogy ezen a helyen az együttlét, az egység, az emberség sokkal fontosabb tényezők, mint a vallási és az etnikai hovatartozás kérdései. Érkezésem után nemsokkal már határozottan éreztem, hogy olyan helyre érkeztem, melyet akár életem végéig otthonnak tudnék mondani. Gyanítom, hogy ez a nagy templom, meg az azt körülvevő hatalmas terület egykoron teljesen más célt szolgált mint ma. Mindenesetre amit most tapasztalhatok ott, arról egy rossz szót sem mondhatok. A „főnök” azt kérdezte meddig szeretnék maradni. Azt mondja maradhatok, ameddig jól esik, de ha egy napnál többet szeretnék ott eltölteni, be kell jelentsen engem a rendőrségen, ugyanis a hatóságok tudta nélkül nem fogadhatnak be annál hosszabb időre. Nem tudtam pontos választ adni a kérdésre. Azt mondtam, legyen egyelőre csak egy nap.

Az udvar végében asszonyok főzték a vacsorát tűz fölött hatalmas réz edényekben. Az ismerkedéssel hamar repült az idő. Sok kérdés érkezett válaszért. Kíváncsiak voltak, hogy „turista” létemre, hogy kerültem hozzájuk, mi szél fújt oda. Érdeklődve hallgatták a történeteimet. Közben a vacsora is elkészült. Az udvaron körbeültünk. Minden párna előtt egy fém tányér meg egy fém pohár. Néhány fiú felvállalta a felszolgáló szerepét. A szokásos indiai menü volt terítéken: lencsefőzelék, chapati, rizs, és zöldségfőzelék. Nagyon jól esett a vacsora az új otthonban. Miután befejeztem, átvettem a felszolgáló szerepet, és ugyanazt tettem mint a többiek az előző körben: körbehordoztam a lencsefőzeléket, és tettem mindenki tányérjába belőle. Vacsora után a fiukkal együtt én is részt vettem a mosogatási ceremóniában. Ez az úgynevezett SEVA (szolgálat), melyről a kalandok elején is tettem már említést. CSC_0411

Miután az ember már érti, hogy az által, hogy harcol felebarátjával, önmagát bünteti, örömére szolgál harc helyett önzetlen szolgálatot teljesíteni felebarátjáért. Ehhez csupán arra az egyszerű felismerésre van szükség, hogy mindannyian egyek vagyunk, az EGY részei vagyunk. Az egy nélkül nem létezhetünk. Minden ami vagyok tőled, tőle, és tőlük származik. Üres kézzel jöttem a világra. Általad váltam azzá ami vagyok, és általad leszek még nagyobb még jobb holnap. Már csupán azzal is, hogy téged figyelhetlek percről percre változok, fejlődök, növekedek. Én veled nem harcolhatok. Téged én nem bánthatlak. Ha bántalak, ha megöllek, azzal fejlődésem, igaz emberrévállásom legfontosabb eszközét semmisítem meg. Ha megöllek, magamat ölöm meg, saját lehetőségeimet számolom fel. Nem azért szeretnék veled békében élni, mert a Kisjézuska meg Buddhabácsi vagy akár a milicistabácsi azt mondták. Nem! Azért szeretnék veled békében élni, mert értem és érzem, hogy te és én egyek vagyunk, összetartozunk. Nélküled én semmi vagyok. Nélkülem te is szegényebb lennél. Ezért kérlek engedd, hogy szolgálhassalak, hogy átadjam neked az ajándékom, amiért nem várok cserében semmit. Érted vagyok, téged éltetlek. És általad én is egészséges vagyok, általad növekszem, általad fejlődöm, általad minden nap egy kicsivel többet ismerek meg a lét rejtelmeiből. Általad közelebb kerülök az igaz forráshoz, melyből az élet vize fakad. Kérlek, fogadd szeretettel a szolgálatomat.

Szeretettel,

„Egy Szabad Gondolat”

Reklámok
Categories: India, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

One thought on “Otthonom a templom

  1. Fulop Csongor

    A legjobb magyarazatot kaptam arra, hogy Jezus miert mosta meg a tanitvanyok labat! Nagyon sok gondolatsort halottam mar predikaciokban, de a legjobb itt olvashato. Szerintem ez valahol osszefugg, ez is mutatja, hogy a sok vallas igazabol EGY, csak mi emberek bonyolitjuk el a dolgainkat! UFF

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.