A gyász halála

 DSC_7466 copy Reggel az állatdoktornak is be kellett mennie Kullu városába, hogy az új autóját regisztráltassa. El is felejtettem mondani, hogy az előzőt felgyújtották. Egyúttal kislányát bevitte az iskolába, és legújabb barátját is visszavitte az útra, hogy a kalandok folytatódhassanak. Búcsúzás előtt megkért, hogy ha netán ugyanabba az irányba mennék visszafele is, menjek be hozzá még egy két napra. Ígérni nem szeretek. Csak annyit mondtam, hogy ugyanarra a helyre ritkán megyek vissza. Valószínűleg Kasmír államot egy másik úton fogom elhagyni. De ha netán valamiért mégis arra mennék vissza, beugrok még egy szóra. A búcsúzkodásból nem csinálok nagy drámát.

Nem nagyon szeretek búcsúzkodni. Meggyőződésem, hogy ha az emberek szeretik és jól ismerik egymást, a lényegük mindig marad, nem viszik magukkal. Egy számomra kedves személy nem a szép szemei, vagy a göndör haja miatt fontos, hanem azért, ami ő. A gondolatai, az életszemlélete és a vidámsága olyan dolgok, hogy térben és időben akármekkora távolság választ el egymástól, mindig velem lehetnek. Ezért is mondogatom, hogy az olyan emberek számára, akik igazán szeretik egymást, állandóan tiszták és őszinték gondolataik, nincs veszteség. Jöhet a félelmetes kaszás, történhet bármi, ők nem veszítik el egymást, mert a lényeget a fizikai elmúlás nem viszi magával. Természetesen ha az ember egy életen keresztül titokzatos, volt, nem osztotta meg őszintén gondolatait szeretteivel, az utolsó percen rá kell jönnie, hogy egy félelmetes szakadás fog bekövetkezni, ami elválasztja őt mindentől, amit korábban életnek nevezett. Talán az ilyen ember számára a legfélelmetesebb dolog a halál.

A nagy veszítők, akik igazi drámaként élik meg valamelyik hozzátartozójuk halálát, többnyire olyan emberek, akik akkor jönnek rá, hogy volt valakijük, amikor már nincsen. Lehet egész életük alatt csak keresztbe tettek egymásnak, és soha nem tudták őszintén megosztani egymással gondolataikat, hogy azokra közösen építsék a lélek palotáját. Utolsó percen mégis az bántja őket, hogy mi mindent elmulasztottak, és már vége, nem lehet semmit sem pótolni. Az ilyen emberek a gyászolás és a sírás nagy mesterei. Az olyanok számára, akik őszintén, igaz szeretetben élnek, nincs halál, nincs veszteség. Számukra csak a formák változnak váltakoznak, ami egy kis kényelmetlenséget okozhat, amíg hozza nem szoknak.

Gyászra lettünk nevelve, arra lettünk tanítva. És gyászt adunk tovább a gyerekeinknek is. Gyász függőségünk van. Rosszabb ez mindenféle kábítószernél. Csoda, hogy még nem tiltják :).Ha nincsen halottunk, akit gyászoljunk, a történelmünket, őseinket és önmagunkat siratjuk. És olyannyira meg vagyunk győződve a gyász helyességéről, hogy ha valaki netán el tudja fogadni szeretteinek elveszítését, akár ünnepként éli meg azt is, mint a születést, elítéljük, megbélyegezzük. Azt mondjuk, hogy nem volt jó ember, soha nem is szerette hozzátartozóját. Közben lehet, hogy épp az ellenkezője van. Lehet nagyon szerette, és nagyon ismerte, értette létét. Lehet, hogy a halálát nem tragédiaként értelmezi, hanem ünnepként éli meg, ahol az ember lényege a test súlyától, korlátaitól megszabadulva folytatja útját az örökkévalóság végtelen mezején.

Meg kell értenünk, hogy a gyászt földhözragadtságunk,a formák világához való ragaszkodásunk okozza. A gyász, a hisztéria amit véghezviszünk néha nem más, mint a formáktól való hirtelen elszakadás következménye. Sok esetben egy családtag elvesztésekor érzett gyász nem több, mint amikor az embernek ellopják szeretett BMW-jét a ház elől, mely lehetséges, hogy fél élete kétkezi munkájának gyümölcse volt. (Ki a tulajdonos? A BMW vagy a gazdája?) Ha az ember nem lenne ennyire elveszve a formák világában, a gyász fogalmát talán jóformán nem is ismerné. Materialista világunk is csak ennek köszönhetően tud ennyire szépen virágozni. Korunk legnagyobb paradoxonát úgy nevezném én, hogy materialista vallásosság. Ez a humor netovábbja. Ez létünk színdarabjának legerősebb mozgató rugója. Materialisták is vagyunk, és vallásosak is. Tehát senkik mivel, hogy ez a két fogalom, olyan mint a tűz és víz. A materialista vallásosak tudnak a legjobban gyászolni. Talán ez a materialista vallásosság képezi legtöbb félelmünk forrását. Neki köszönhetően vagyunk nagyon jól formálható, irányítható agyag robotocskák. A legnagyobb istenünk a forma, amihez ragaszkodunk, amiért bármire készek vagyunk. Ezért világunkat azok irányítják, akik a formákat adják-veszik, éltetik, és zsarolnak velük. Ha a tudomásodra hozom, hogy a számodra legkedvesebb formát én tőled, bármikor elvehetem, neked véged, legyőzött a félelmed, meghaltál, élő halott lettél. Az enyém vagy! Kérlek, figyelj. Vigyázz a figyelmedre. Vedd észre azt, ami van, láss, érezz, tapasztalj, de ne hazudj! Soha ne hazudj magadnak! Légy értéktelen, légy rossz, ha annak titulálnak, légy bármi, de ne légy hazug, mert a hazugság öl! A hazugságod a saját sírod. Nem a testedé, hanem a lelkedé. Tested gyilkosságánál egyetlen nagyobb bűn van csak, ami nem más, mint lelked meggyilkolása. A tőr a kezedben meg a hazugság.

Nehéz észrevennünk, a hatalmas kettősséget életünkben, a nagy ellentmondást. Keresztény világunk egyik legfontosabb sora az, hogy „legyen meg a te akaratod”. Milliószor elmondjuk, pontosabban eldaráljuk, de lehet, hogy egyszer sem mondjuk ki szívünkből. Mert ha kimondanánk, mert tudjuk, hogy nekünk az a legjobb, és éreznénk a súlyát, akkor soha nem gyászolnánk, hanem ünnepelnénk, hisz beteljesült az Ő akarata, a csodálatos lét, a teremtés akarata. Lassan elérkezik a gyász halálának is az ideje. Örülj mindennek, ami van, mert minden érted van, és ne ragaszkodj a formákhoz, melyek már születésükkor elmúlásra lettek ítélve.

Légy szabad, mert emberi létedet teljes mértékben a szabadságod határozza meg. Annyira értheted csak, hogy mit jelent önfeledten boldognak lenni, mit jelent tökéletes összhangban élni a lét többi formáival, amennyire szabad vagy. Kívánom, hogy szolgálják ezek a sorok is szabadságod növekedését, léted „beteljesedését”!

Szeretettel,

             „egy Szabad Gondolat”

Advertisements
Categories: India, Minden | Címkék: , , , | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.