Találkozás a Dalai Lámával

Az Újrakezdés

DSC_5836e Súlyt éreztem odabent, amit visszacipeltem a váróterembe. Lefeküdtem három egymás melletti ülőkére, hogy reggelig a súly hátha szétoszolna. A váróteremben a légkondi könyörtelenül fújta rám a hideg levegőt. Ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek az épületből, és lefekszem a többiek mellé a meleg padlócsempére. Egyúttal kipróbálhattam az új hálózsákot, melyet Emőtől kaptam. Hihetetlen, de olyan jót aludtam, mint „otthon”. Melegek az éjszakák is Delhiben. Nem állt fenn a megfázás veszélye. Szerintem még hontalannak sem olyan nehéz lenni, itt errefelé. Könnyen találsz mindig olyan éghajlatot, mely alatt bármikor lefeküdhetsz az utcán ha már elég hosszúra nyúlt a nap. Amire megébredtem, az átváltás szinte teljes mértékben bekövetkezett. Hátamra vettem a régi hátizsákom, amit édesanyám elhozott nekem, és elindultam újra az ismeretlenbe. Közben rájöttem, hogy egy emelettel feljebb van a DEPARTURES. Tehát oda olyan autók jönnek, melyek hoznak valakiket, majd üresen távoznak. Felmentem a felső emeletre, és onnét indultam neki az országútnak. Nem is csalódtam a számításaimban. Rengeteg üres autó ment a város irányába. Egy taxi megállt és teljesen ingyen bevitt a központra, oda, ahova már érkeztem, és ahonnét már indultam már többször is. Több dolog arra utalt, hogy jó lenne találkozni a dalai lámával, ezért elhatároztam, hogy elindulok Dhamarshalába, vissza a Himalája lábaihoz. Delhiben elég sok időt töltöttem a messengeren, régi barátokkal beszélve. Későre járt az óra, amikor végeztem, és még mindig a város központjában voltam. Nem nagyon akartam erőltetni a gyaloglást abban a késői órában. Főleg nem egy tizenhatmilliós város zajában és porában. Újra az a döntés született, hogy a szálláspénzt buszra költöm, és elindulok a tibetiek új otthona irányába. Minden tökéletesen ment. Este ültem buszra. Reggel Dharamshalában szálltam le róla. Érkezésemkor már az a hír járta, hogy őszentsége a dalai láma, beszédet fog tartani a napokban. Ennek örvendtem mert már lehetett vagy száz éve is, amikor legutóbb dalai lámát hallottam beszélni. Kettőezer méteren a monszunban mindent felhő burkol. Csak ritkán süt ki a nap. A levegő első kóstolásra pont olyan volt mint otthon. Hidegebb, csípősebb, oxigéndúsabb. Az volt az érzésem, hogy valahol Tusnádfürdő környékén járok. Szimpatikus volt a hely első ránézésre. De többszörire sem volt kellemetlen. Hatalmas hegyek veszik körül a kis dharamshalai falut, ahol a száműzött láma, és a hívei élnek. A neve McleodGanj. Elég könnyen találtam egy viszonylag olcsó szobát, amit egy jó ideig el sem hagytam mert egyfolytában esett az eső.

“Találkozás a Dalai Lámával”

DSC_5514 McleodGanj falvát főleg tibetiek lakják. Vannak Indiai családok is, de úgy lehet elképzelni a helyet mint egy kis zöld Tibetet. A láma beszédét megvártam a központhoz közeli kis vendégházban. Megtudtam, hogy kis rádiót kell venni, mert tibeti nyelven beszél, és azt majd fordítják. A fordítást meg élőben közvetítik a rádióban. A fő templom egyben a láma főrezidenciája is. A meghirdetett két napon nagy volt a nyüzsgés körülötte, és bent is, ahová komoly biztonsági ellenőrzések után lehetett csak bemenni. Volt ott rengeteg buddhista, új buddhista, hindu, turista a világ minden pontjáról. Úgy lehet elképzelni mint egy meghittebb hangulatú vatikáni pápai szónoklatot. Ja és külön kis fényképes engedéllyel lehetett csak bemenni, melyhez útlevélre tíz rúpiára, és két fényképre volt szükség. Az engedélyt nem váltottam ki időben, de kiderült, hogy helyszínen is el lehetett intézni, sokkal kevesebb várakozás árán. Ekép nekem is alkalmam nyílott a dalai lámát élőben meghallgatni. Miután a biztonsági ellenőrzésen túl jutottam, egy kis felfedező körútra indultam, miközben rádión keresztül hallgattam a beszédet. Többször a fő terem bejárata előtt is elhaladtam ahonnét többször is láthattam a láma vigyori arcát :). Előre megírt beszédet mondott, előre meg volt írva a fordítás is. Ez kissé fura volt nekem. Gyakorlatilag olyasmi volt mint egy otthoni előre megírt prédikáció ilyen vonatkozásban. Tartalmát illetően viszont egy kicsit másabb :). Időtartamát illetőleg meg vagy 4 -5 órás volt a „tanítás”. Beszélt sok mindenről. Beszélt a buddhizmusról, beszélt annak más vallásokkal való kapcsolatáról. Össze is hasonlította őket. Ezt viszont inkább csak olyan szemléltető módon tette. Mondott sok érdekes dolgot. Beszélt a buddhizmus lényegéről, talán a reinkarnációról is mondott néhány szót. Érdekes mindenképp. Aki kíváncsi, annak érdemes meghallgatni egy két ilyen beszédet. Volt benne ami tetszett, de nem varázsolt el. A templomban tejes teát, meg tibeti cipót adtak mindenkinek. A hangulat amolyan otthonias, meghittebb vala. A láma közvetlensége, emberközelisége sokakat megfog. Vicceket is mond néha, amolyan favicceket, de a dalai láma szájából hallva, más a hatásuk, mintha valaki más mondaná :). Mond egy vicceset, majd nevet rajta, és a hívek is követik. Majd szünet előtt bejelnteni, hogy lassan tartunk egy kis szünet ami alatt el lehet menni pisikálni. Épp azt nem mondja, hogy bocs fiuk, de most szarnom kell. Számomra szimpatikus egy emberi lény. Természetes, és kevésbé van elveszve a formák világában, mint nagyon sok más spirituális vezető. Másnap már nem is nagyon kívánkoztam a templomig menni. Egy kis teraszra leültem és onnét hallgattam meg egy részt a beszédből a kis rádión. Egy idő után úgy éreztem, hogy elég volt. És kikapcsoltam a rádiót.

DSC_5847 Egy kis tibeti kávézóban minden este filmet vetítettek az emeleten. Egyik alkalommal én is elmentem egy filmvetítésre. Épp a láma Tibet felszabadításáért folytatott „küzdelmeiről” volt szó. Sokat nem tudtam Tibetről eddig. Valami olyasmi lehet a története mint Erdély országé, azzal a különbséggel, hogy nem két ország civakodott egymással fölötte, hanem csak egy ország tört Tibet úgynevezett függetlenségére. Ha jól emlékszem, az ötvenes évek vége felé szállta meg Kína Tibetet, és azóta is fölötte kering. A dalai lámának amolyan kettős szerep jutott Tibet életében. Egy politikai és egy spirituális. Szerintem ennek köszönhető, hogy egyik szerepnek sem tudott teljes mértékben megfelelni. Kicsit furcsának találom, hogy egy személyben, helyet kap a politika meg a spiritualizmus. Eléggé meg is oszlanak a vélemények a személyét illetően. Nagyon sokan haragszanak rá, hogy beleüti az orrát a politikába, és úgy viselkedik mint egy tibeti kiskirály. A dokumentumfilm kicsit olyan volt, mint amikor valamelyik hírcsatornán látom, hogy a nagyok néha találkoznak, kezet fognak, és fényképezkednek egymással, hogy a nép azt higgye, amit neki hinnie kell. A felszínen, nagyon érdekes tárgyalásokat folytat nagyon „hatalmas emberekkel”, a gyakorlatban meg az történik, hogy a tibetiek elhitték, hogy Tibet az övék, és töretlenül, reménykednek, hogy egy szép napon megérkezik valamelyik Amerika, és kitessékeli a Kínaiakat onnét. Ugyanaz a színjáték mint sok más helyen. Külön akarnak ők lenni. Elkülönülnének a kínaiaktól bizonyos okoknál fogva. A láma azt mondja, hogy ő örvend, hogy Tibet része Kínának. A gyakorlatban meg az történik, hogy az őt Istenként tisztelő emberek tüntetnek, és lázadnak Kína ellen. Ez a néhány nap, amely alatt betekintést nyerhettem őszentsége életébe, arra enged engem következtetni, hogy a dalai láma nem szabad. Ő egy olyan ember, akiről már születésekor kiderítették, hogy ő az új dalai láma, majd annak nevelték, és neki ebbe nem volt semmilyen beleszólása. Láma kellett ő legyen. Ő kellett legyen az ikszedik dalai láma. Ha egy ország királyáról lenne szó, ez nem is lenne még olyan nagy baj. De egy olyan emberről van szó, akinek az élete elméletileg arról szól, hogy segít más emberek lelki fejlődését. Azt hiszem kicsit lefutott a vonat a sínekről. A dalai lámának körülbelül akkora esélye és képessége van, hogy spirituális tanító szerepének eleget tegyen, mit a pápának. Az hogy gyakorlatilag mindkettőnek óriási hatalma van, az nem vitatható. Ez következménye a nevük előtt és után található titulusoknak. És mivel az illúziók, a felszíni formák világát éljük, minden ami van, teljesen természetes, és vitathatatlan. A minap találkoztam tibetiekkel. Az egész életük kb. arról szól, hogy FREE TIBET! (Szabadítsuk fel Tibetet). A láma az ők istenük. Mondtam nekik, hogy nem értem, miért istenítitek, hisz ő maga mondta, hogy nem isten. Nem számít, számukra akkor is isten. És istenük segítségével felszabadítják majd Tibetet. Ez amolyan Kasmír kettő. Önmaguk felszabadítása vajon hányadik helyen szerepel a listán? Az istenük vajon soha nem hívja fel a figyelmüket, hogy először önmagukat kéne felszabadítsák, ami tudtommal része is a buddhista filozófiának. Elképzelhető, hogy nem mondta, hisz ő maga nem él szabadon. Rabként hitelesen és meggyőzően beszélni a szabadságról, nem lehet könnyű feladat. A dokumentum film végén azt mondta, hogy szeretne még sokáig élni, mert ha ő meghal, nagyon sok Tibeti meghal vele együtt. Tehát tudatában van, hogy milyen hatással van az emberekre. Ő megoldásnak azt látja, hogy még sokáig éljen, hogy a függőséget, az emberekben levő ragaszkodást a személye iránt még tovább éltesse, valamilyen szinten még jobban akadályozva őket lelki fejlődésükben És miután nagyon sokat él még, és csak eljön számára is a számonkérés ideje, akkor mi lesz a sok Tibetivel? Elképzelhető, hogy keresnek egy másik szent embert, akitől szintén elvárják majd, hogy Tibetet felszabadítsa a kínai rabságból. Itt megjegyzem, hogy nem a láma hibás a tibetiekért, azok balsorsáért. A dalai láma, épp úgy mint a többi isten az emberek szülöttjei. Az emberek, pontosabban az ők alacsony tudatossági szintjük a teremtői az isteneknek. És mindaddig az ilyen istenekre szükség van, amíg az egyén a saját szemeit nem kezdi használni a látásra. A dalai lámát is éppen úgy mint a legtöbb vezetői szerepet betöltő emberi lényt hatalmába kerítette a hatalom élvezete és gyakorlása, ami valamelyest fékezi őt is lelki fejlődésében. A tanulság a történetből számomra az, hogy ha egy kicsit a felszínt megkaparjuk, akkor egy teljesen más valóság tárulkozhat elénk a vezető funkciót betöltő személyek életében. Ha az ember a földi anyagiakkal való beteljesedés útját járja, mindenképp ajánlatos vezetői beosztásba kerülni, ahol elméletileg „nagyobb felelősség” nehezedik vállaidra, amiért viszont földi javakból is több juttatás jár. De ha az ember úgy érzi, hogy az élet többről szól, mint ami anyagi síkon megtapasztalható, akkor a vezetői pozícióját úgy is szemlélhet, mint egy büntetést, mint egy korlátot ami megakadályoz, gátol a beteljesedésed felé vezető úton. A Jézusok nem hiába figyelmeztetnek, hogy annyi esélye van a gazdagnak a mennyországba jutni, mint a ….Tudták ők mit beszélnek anélkül, hogy kelljen az idézzék valahonnan. Azok számára nem jelenthet akadályt, hogy vezetői beosztásnak eleget tegyenek, akik már elérték a földi lét felső határait, akik elméje már nyugodt és csendes, mint egy kis tavacska vize a természet lágy ölén, mely éppen csak hogy megszületett, és még nem állt alkalmában semminek megzavarni nyugalmát. DSC_5503

Még csak azt fűzném hozzá a lámás történethez, hogy az embernek az a tulajdonsága, hogy hajlamos azt hinni, hogy a tömeg igazsága, a nagy igazság, csak annak a bizonyítéka, hogy ő is kellőképpen programozható. Az a tény, hogy a tömeg nem érzi a lét igazságát, talán egyedüli oka annak, hogy itt a földön ebben a formában létezik ember. Az embernek két fajtája lakja a földet: a tömeg ember, és a látó ember. A tömeg ember létének célja a fejlődés. A látó létének egyedüli célja a láttatás, a segítés.

Advertisements
Categories: India, Minden | Címkék: , , , , , | 3 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

3 thoughts on “Találkozás a Dalai Lámával

  1. M

    A tömeg ember létének nem feltétlenül célja a fejlődés. Egyszerűen csak él és a tv, reklámok, szomszédok segitségével könnyen engedi magát eltéríteni belső vágyaitól, nem gondolkozik és elfelejti hogy mi is a létének célja, mik a valódi vágyai, nem veszi észre hogy rabszolgaságban él.

    A látó létének célja a láttatás, segítés, de ez nem lehetséges saját fejlődése, mások fejlődésének segitése nélkül. Bizonyos fejlődési szintet igényel az, hogy “látó” legyél.

    “Akik nem hallják a zenét bolondnak nézik a táncosokat”

  2. Ország Erika

    A fejlődés írányának megállapítása ugyancsak 1 vélemény.A materiaban levés a megtapasztalás miatt jön létre(logikusan hangzik:-))
    Az út annyifélefajta ahányan tapossák…a lényeg a járd végig…
    Parányi létünk amelyik a tv előtt ül ártalmatlannak tűnik…Van az a “távolság”
    Köszönöm a gondolataid az Útról.Jól esik a birka lét húzóerejével szemben.
    Jó Utat Neked és mindenkinek!!:-))

  3. Sziasztok! Nos az lett, hogy megint beleütköztünk a szavak felső korlátaiba 🙂 Nem azt akartam írni, hogy a tömeg tudatos célja a fejlődés, hanem inkább valami olyasmit, hogy mindenki azért jött a földre, hogy fejlődjön. És szinte mindenki tömegbe, tömegként születik…(de szerintem vannak kivételek, olyanok, akik már rég voltak tömeg ) amit előbb vagy utóbb saját szíve útját követve, nem árt elhagynia, és tovább lépnie.
    Erika, ajánlom a “The Awakening” filmet (A filmek között megtalálható). Úgy gondolom, a materializmus a leghitványabb támadás az emberiség ellen. A materializmus elveivel, az embert az állat szintjén elehet tartani, nagyon sokáig.
    Köszi a jókívánságot. Ölelés mindenkinek!

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.