A hegylakó

DSC_6105 McleodGanjban egy érdekes élményem, melyet szívesen megosztok veled, az hogy egyik alkalommal, amikor beszélgettem egy tibeti fiatalemberrel, egy teljesen új nézőpontot ismerhettem meg. Ez a fiatalember nem tragédiaként élte meg Tibet „elveszítését”, hanem lehetőségként. Azt mondta, hogy így legalább lehetőségük nyílik a tibeti szerzeteseknek terjeszteni a tanításokat Kínában. A dalai láma is emlegetett valami olyasmit, hogy Kína hozni fog jó dolgokat is Tibetnek. Ez a fiatalember meg lehetőséget lát arra, hogy olyan értékek is elterjedjenek Kínában, melyek eddig talán nem léteztek ott korábban. Számára Tibet elveszítése nem veszítés, hanem egyesülés, amelyben az emberek találkoznak egymással, és kölcsönösen segítik egymást a felemelkedésben. Annak az elmének, mely birtokolni akar egy darab földet, melyet megbélyegez az „enyém” jelszóval, annak nehéz megérteni ezt, és több mint valószínű el is ítéli ezt a magatartásformát. De az, aki mindenkiben a felebarátját, testvérét, felemelkedésének eszközét látja, annak ez teljesen természetes dolog.

Úgy döntöttem, felmegyek a hegyekbe, kissé távol a turista falú zajától, hogy csendben írogassam a beszámolókat. Közben még tervben volt a Nepálban kiesett fogtömés helyettesítése is. A láma falújától nem túl messze fent a hegyen van egy Dharamkot nevezetű falucska, ahol már elég gyéren vannak a házak, ahol fekete medvék és leopárdok vadásznak éjszakánként. Ebben a faluban találtam egy kis vendégházat, melynek tulajdonosa egy meglehetősen olcsó szálláshelyet ajánlott nekem. Volt egy kis raktárhelyiségük, mely üres volt. Csak egy nagy akkumulátor volt benne mely áramhiány esetén egy darabig életben tartotta az elektromos hálózatot. Tettünk a földre egy rongy matracot, meg valami pokrócokat, és készen is volt az új otthonom, melyért napi egy dollárnál nem sokkal fizettem többet. Az volt ennek a kis raktárhelyiségnek az érdekessége, hogy alatta istálló volt, melyben tehén meg kecskék voltak. Ők lettek az én legújabb szomszédjaim. Állandóan volt a szobácskámban is egy kis tehén szag, de elég hamar hozzászoktam :). Néha éjszakánként, ha rosszat álmodott a Rózsi, felbőgött, de én ezért nem nehezteltem rá.Sunset Over Dharamshala

Érdekes módon egész ottlétem végéig nem igazán jött, hogy az élményekről írjak. Másféle gondolatok jöttek, melyeket rendszeresen közzétettem az elmélkedések nevű kategóriában. Félig még amolyan turista státuszban voltam ott. A tapasztalatok hozama csökkent, és olyan dolgokban mélyültem el, melyek már régebbről keresték az utat, hogy a felszínre kerüljenek.

Egy kellemes meglepetés az volt, amikor több mint hat hónap után először román személlyel találkoztam. A lányt Julianak hívták (nem túl gyakori név a románoknál), aki az indiai barátjával érkezett a vendégházba. Véletlenszerűen fedeztük fel, hogy egy országban születtünk, és nagyon jól talált a szó. Egyébként Julia is hagyott csapot-papot, jó munkahelyet, európai életszínvonalat, és elindult megnézni, mi van odaát. Rendszerint nagyon talál a szó az ilyen emberekkel. Jelen esetben olyannyira talált, hogy már az otthoni ételek is „terítékre” kerültek, mint a szilvás gombóc, töltelékes káposzta és társai. Kicsit nehézkesen ment a román, mert nagyon ritkán volt alkalmam használni, de azt, hogy egyik kedvencem a szilvás gombóc, még el tudtam mondani. Sajnos elköltöztek ők abból a vendégházból egy másikba, de nem felejtettek el egyik este meglepni egy tál szilvás gombóccal. Alig hittem a szememnek, amikor megláttam a nagy tálat tele otthoni ízekkel. Lassan megszokottá válik, hogy a sors mindig gondoskodik, hogy legyen valami jó hazaiban is részem :).CSC_6055

Egyetlen hátránya ennek a kis falúnak az volt, hogy monszunidőszak lévén, állandóan felhőkbe burkolózott, és a nap meglehetősen ritkán mutatta meg az arcát. Szép volt még így is táj, jó képeket lehetett készíteni, de egy idő után eléggé befolyásolták hangulatomat a felhős hétköznapok. A nedves hideg levegő miatt a sebem sem akart gyógyulni. A gyakori esőzések miatt a legtöbb időt a „szobácskámban” töltöttem elmélkedéssel meg írással. Néha lementem a McleodGanjba, a dalai láma falucskájába, hogy vegyek egy szippantást a napsütéses időjárásból. Paradicsomot, sárgarépát, mangót, banánt vásároltam, melyeket nyersen fogyasztva próbáltam szinten tartani a vitalitásomat. Többször éreztem, hogy idegen nekem az a környezet. Az a hónap amit ott töltöttem, valamelyest szakadást jelentett az utazásban. Amolyan félturistaként tengettem napjaimat. Ezt az időszakot sem ítélem haszontalannak, mert mint említettem elég sok gondolat felszínre tört a nehéz monszunfelhők között.

Újabb élmények rendszerint akkor jöttek, amikor kimozdultam fészkemből, hogy fogorvost keressek. McLeodGanjban a turisták miatt több magánrendelő is volt, de az áraik viszonylag magasak voltak. Egy nyugati turistának még mindenképp nagyon megéri náluk javíttatni a fogakat, de egy pénztelen vándornak több heti kaja pénz mehet el egyszeri látogatásra. Úgy döntöttem, hogy megkeresem az állami fogorvosokat, akik jóval olcsóbban dolgoztak. A deleki kórházban két nagyon kedves fiatal fogorvos dolgozott. Úgy gondoltam, hogy néhány napon belül túl leszek a dolgon, és újra útnak indulhatok. Ez a két kedves fogorvos kiderítette, hogy sajnos súlyosabb a helyzet, mint amilyennek látszik, ugyanis a régi amalgám tömések alatt is voltak már bajok születőben. A nepáli fogtömés kaja ez által újabb értelmet nyert. Annak köszönhetően, hogy akkor kiesett egy fogtömésem derülhetett ki, hogy ideje a fogaimat megvizsgáltatni, és rendbe tetetni. Az ég nagyon egészséges fogakkal áldott meg. Legelőször és legutóbb tizenkét évvel ezelőtt voltam fogorvosnál, amikor betömték három fogamat. Azóta sem volt gondom velük. Most meg új fogalommal gazdagodott angol és magyar szókincsem: „gyökérkezelés”. Eddig hál istennek nem tudtam mi az. DSC_6802 copy

Sajnos már korábban rájöttem, hogy ahogy öregedik az ember, újabb nem szívesen hallott fogalmakat kell megtanulnia. Egy évvel ezelőtt kiderítette egy szakorvos, hogy prosztatagyulladásom volt. Az meg mi? Addig még azt sem igazán vágtam, hogy mi a prosztata, akkor meg egyszerre annak egy szépített változatát kellett megismernem: prosztatagyulladás. Mitől? Valószínűleg felfázás okozta. Akkor meg elgondolkodtam, hogy vajon miért pont most? Hisz milliószor fáztam meg, és mégsem kellett megtanulnom, mi a prosztatagyulladás. Akkor értettem meg, hogy a természet körülbelül úgy működik, hogy amíg az ember még fiatal, tudatlan, és zöldfülű, addig ő vigyáz rá. Harminc éves korig, jóformán kórházat sem láttam hacsak nem mentem valakihez látogatóba. Minden betegségemből hamar kigyógyultam, gyógyszerek nélkül. Na de a harmincnál rá kellett jönnöm, hogy a szervezet öngyógyító, megújuló képessége csökkenni fog. Mostantól az eltelt harminc év tapasztalatait, tanulságait kell használnom arra, hogy megőrizzem egészségem, ugyanis a gyeplő egyre inkább visszakerül az én kezembe. Eddig vigyázott rám a természet, most már egyre inkább nekem kell vigyáznom magamra.

Root Canal Treatment (gyökérkezelés). Ez a legújabb fogalom a szótáramban. Az államiak nagyon kedvesek voltak. Tudtomra adták, hogy bár olcsón megúsznám a kezelést, de sokat kell várnom. Többszöri alkalommal kell visszamennem, és nagyon sokan vannak. Így elképzelhető, hogy még egy hónapig is elhúzódhat a dolog. Úgy döntöttem, hogy a két gyökérkezelést magánnál csináltatom. Találtam is egy nagyon ügyes indiai fogorvos nőt. Kedves lány volt. Elmondhatom, hogy szinte élveztem is minden egyes alkalmat. Igaz, hogy én mindig jó kedvel mentem oda, ha kicsit fáradtnak vagy kedvtelennek látszott, egy kis beszélgetéssel változtattunk a hangulatán. Az egyszerű töméseket az állami fogorvosokkal csináltattam, hogy olcsóbb legyen, a két gyökérkezelést meg a magán fogorvosnál.

Új fogaim vannak, és higanymentesek. A higanymentesség külön örömmel tölt el. Na de miért is untattalak téged, kedves olvasó ezzel az unalmas fejezettel, hisz át is ugorhattam volna, hogy kevésbé legyen unalmas a kalandbeszámoló. Az ok nagyon egyszerű. Azért avattalak be ebbe a fejezetbe is, hogy elmondjam, hogy egyesek számára bármennyire is hihetetlen, még a fogorvoshoz járás is lehet egy nagyon kellemes élmény. Minden alkalommal vittem valamit a tarsolyomban amikor a fogorvosokhoz mentem: egy kis kedvességet, egy kis vidámságot, egy kis viccet. Ha hiszed, ha nem, nagyon jó buli volt. A két állami fogorvoshoz is úgy mentem mint a magánhoz, mintha barátokhoz mentem volna. És a fogadtatásom is meglehetősen baráti volt. A gyökérkezelés is olyan volt, hogy éreztem egy picike fájdalmat, amikor beadta a fogorvos zsibbasztót, de sem kezelés közben sem utána, nem fájt sehol. A fogorvosnő is meg volt lepődve. Az első gyökérkezelés után adott nekem valami fájdalomcsillapítót, hogy majd ha a zsibbasztó hatása kimegy, akkor legyen amivel megölni a fájdalmat. Mondtam neki, hogy én szívem szerint ezt majd visszahoznám, hogy használja az, akinek szüksége van rá. Ígéretemhez híven az utolsó napon vissza is vittem. Azt mondta a lány, hogy inkább tartsam meg, hisz soha nem lehet tudni, mikor lesz szükségem rájuk. Azt válaszoltam, hogy inkább figyelmesen élek, hogy ne legyen szükségem a fájdalomra. Egyébként is úgy gondolom, hogy a túlzott elővigyázatosság, meg a bizalom hiánya, hogy majd egyszer nagy fájdalmaim lehetnek, meg is teremti őket. Nagyon nem számigáltam a költségvetést, de úgy észleltem, hogy valamivel olcsóbban végezte a melót, mint amennyiről az elején beszélt. A végén adott egy kis könyvet is ajándékba, mely egyik leghíresebb indiai költő, Rabindranath Tagore gondolatait tartalmazza. Amikor utoljára visszamentem, kérdezte, hogy tetszenek a gondolatok. Mondtam neki, hogy ismerem őket. Ha megnézem mi van írva odabent, némelyikükre rátalálok. És biztonságban vannak ott, onnan nem lehet elveszíteni őket. A könyvek viszont bármikor elveszítődnek, ha a bőrönd a gazdi nélkül utazik tovább. Úgy döntöttem, hogy elfogadom a kedves ajándékot, és majd ha olyan személlyel találkozok kiről úgy gondolom, hogy hasznát veheti, továbbajándékozom. Biztos vagyok benne, hogy ez a könyvecske általam majd a legjobb gazdára fog találni. Sok alkalommal utasítottam vissza már ilyen ajándékokat, mert arra törekedtem, hogy csomagom minél könnyebb legyen, de ezután nem fogom. Ha kevés időre is, de elfogadom, és majd szeretettel átadom legújabb gazdájának.

Advertisements
Categories: India, Minden | Címkék: , , , , , | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.