Rishikesh

MorningMarijuana Hosszú forró nap után nem kellett altató, úgy elszaladt az éjszaka mint a cigány a tyúkkal. Reggel egy utolsó kört tettünk Delhiben, és elindultunk a buszállomásra, hogy járatot fogjunk Rishikeshbe. Nem kell azt nagyon tervezni. Minden órában indul egy busz ha nem kettő Rishikesh irányába. Elsőkként ültünk fel a Rishikeshi buszra, amin meg kellett várnunk amíg teljesen megtelik. Amikor megtőtt, elindultunk fel a Gangesz forrása irányába, Rishikeshbe. Hosszú volt az út és a légkondi fogalmát sem ismerte a jegyünk ára. De nem volt ez akadály senki számára. Egyetlen kis bibi az indulásunk időzítése volt, mely egy éjszakai Rishikeshbe való érkezést eredményezett. Fáradtak voltunk érkezéskor. Talán a csomagok súlya is megvastagodott egy kicsit. Beültünk az első záróra előtt lévő vendéglőbe, és megvacsoráztunk. Utána riksával indultunk Lakshman Jhula fele, ahol szállást reméltünk valamelyik vendégházban éjszakára. Sajnos érkezésünkre minden kis vendégház bezárta ajtaját. Így nem maradt más választásunk mint, hogy ismeretséget kössünk az éjszakai Rishikeshel. Megfigyelhettük, hogy sokan nem keserednek el, hogy ajtón kívül maradtak. Helyette inkább lementek a szent folyó partjára és húzták a csendest a meleg éjszakában. Volt amelyik a fejét is betakarta, volt amelyik semmijét nem takarta be. Gondoltam megviccelem a csajokat. Mint aki nagyon ért az itteni szokásokhoz és a kultúrához, kijelentettem, hogy ott az a teljesen letakart, az egy hulla. Nincs kedvünk bebújni melléje éjszakára? Tényleg hulla? – jött a kérdés. Tényleg-tényleg. Holnap égetik el. Élveztem a reakciókat, a komoly kérdéseket…kegyetlenül röhögtem magamban, mígnem egyszer csak a hulla elkezdett mozogni. Na mondom ennyi a tréfából. A hullám lebuktatott. DSC_3847_01

Nem voltunk nagyon elszomorodva, hogy az utcán maradtunk. Átvonszoltuk csomagjainkat a hídon. A túloldalon egy nagy bekerített templommal találkoztunk, melynek udvarán szanaszét, mint a csatatéren pihentek az emberek. Egyébként ez jellemző az egész Indiára. Nagyon sokan ott feküsznek le ahol éppen utoléri az álom. Reggel meg nem kell ágyat vetni. Én gondoltam magamban, ha már Indiát akartunk, hát legyen India a javából. Bementem a templomkertbe, ahol a száduk aludtak. Egyetlen egy volt ébren egy rendőrrel beszélgettek. Odamentem, illedelmesen köszöntem, és megkérdeztem, hogy nem lehetne itt ehelyt nekünk is helyet foglalni. Azt mondják, hogy csak helyeiknek lehet. Fehér embereknek nem. Mondom, mi a baj, ejsze büdös vagyok. Mit csináljak ha az Isten fehérre festette a bőrömet a tiedet meg feketére. Épp olyan ember vagyok mint te, még a szarom sem illatosabb a tiednél. Valamiért megváltozott a magatartásuk, másképp kezdtek beszélni hirtelen, olyan emberibben. Még adtak a marihuánával tömött pipájukból is egy két füstöt nekem is. Szerintem ilyen sem éltem már egy jó ideje, hogy egy pipából szívjam a marihuánát a száduval, meg a rendőrrel. Nagy barátok lettünk. Kimentem, behívtam a lányokat is. Helyet foglaltunk a templom mellett, és leheveredtünk a gondosan és rendszeresen tisztított meleg kövekre. Olyan jót aludtunk, hogy én azt mondtam, ha ennyi csomag nem lenne, nem is kéne szállodába mennünk. Élhetnénk itt Indiában két hétig igazi indiai módra. MomInANewEnvironment

Érdekes volt a reggeli ébredés. Ahogy szinte egyszerre megmozdultak a „halottak”. Meglepődve vették tudomásul, hogy vannak itt náluknál jóval fehérebb indiaiak is. Tán még túl korán van és álmodnak? Visszamentem a csomagokhoz, és kivettem a süteményes dobozt, mellyel végigjártam a tábort. Arcukról ítélve, kellemes kis reggelben volt részük. Nekem is jól esett, megosztani örömem otthoni forrását az itteni testvérekkel. Egy szádu szívélyesen kínált pipájával, melyben tiszta reggeli marihuána parazsai égtek. Egyszer kérdeztem, miért nem szívnak dohányt? Azért, mert az káros az egészségre, mérgező. – Jött a válasz. Jó mi? Egészségük megőrzése érdekében csak marihuánát szívnak dohány helyett. Kéne javasolni ezt odahaza is, hallám, mit szólnak a hatóságok. Mivel túl káros a dohány, ezért lecserélnénk a sokkal egészségesebb marihuánára….:)))

Dublinban egyébként fényképeztem egy olyan tüntetést, ahol az emberek azt kiabálták, hogy legalizálják a füvet. Egyik banerre az volt ráfestve, hogy „don’t panic, it’s organic!” (ne pánikolj, mert teljesen bio termék, tehát természetes, organikus).

Reggeli örömteli ébredésünk után elindultunk új szállást keresni, valami kevésbé indiait a szépséges Rishikesben, a „Himalája könnyeinek” völgyében. ­

Advertisements
Categories: India, Minden | Címkék: , , , , | 2 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

2 thoughts on “Rishikesh

  1. Kavalecz Katalin

    Nagyon, nagyon tetszik az írás, ettől kicsit jobban érzem magam!!

  2. Lengyel Andrásné szül. Mód Piroska 1948.febr.18-án születtem. Sajnos 2 éve daga natos beteg lettem, tehát nagyon nem hiányzik az aggodalom.

    KEdves Katalin
    Fiam, Lengyel Sándor kb 1o napja indult el egyedül Rishikesh városba.
    Akkor írt a facebook-on. Azóta nincs Róla hír.
    SaDhana Mandir Trust
    Én egy aggódó édesanya vagyok, aki özvegyen egyedül nevelt fel 2 fiút.
    Kérem, ha teheti n yugtasson meg.
    Rajta vagyok a faceboo-on Lengyel Andrásné, Mód Piroska
    iwiw-en is vagyok
    email cimem: lenpiri@freemail.hu

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.