Különös utazás

Suraz családja még egyszer utoljára kedveskedett nekem azzal, hogy asztalra tette kedvenc eledelemet, a gőzölgő pityókát a hagymát, a házi vajat, és a dahit. Még finom zsemlét is hoztak melléje, ami náluk fele nem túl népszerű eledel. Nekem meg igazi élmény volt újra péksüteményt fogyasztani. Suraz szülei annyira megkedveltek, hogy azt mondták, vigyem magammal fiukat, hogy együtt járjuk a világot a közös ügyért. De lehet, hogy valójában már annyira elegük volt mindkettőnkből, hogy nem bánták volna, ha mindketten elbujdosunk :). A buszra elég sokat kellett várni. Mondtam is barátomnak, hogy értékelem kedvességüket, segítőkészségüket, de nekem ha van busz is annyi mintha nincs busz. Busz nélkül is épp olyan jól haladok mint busszal. Van amikor még egy kicsivel jobban. A nap sugarai már egy jó ideje elköszöntek. A szent János bogarak csapatosan röpködtek körülöttünk. Úgy éreztem magam mint valami diszkóban. Nyugtalan, összevissza röpködésükkel mintha jelezni akartak volna valamit. Az első kövér esőcsepp ami nyakamban landolt, segített megérteni, hogy miért olyan feldúlt szent Jánosék hangulata. Ernyővel várakoztunk tovább a buszra. Az időjárás kicsit bizonytalan volt. Mintha esni is akart volna, meg nem is. Középutat választotta, csak csepergett. Az esőcseppekkel szinte egyszerre buszom is megérkezett. Életemben először nem bántam volna, ha nem jó a látásom, mert a látvány ami a buszon fogadott egy cseppet sem volt biztató. A buszon körülbelül két és félszer többen voltak mint ahány férőhelyes volt. Jött is az utasítás nemsokára, hogy a busz tetején kell utaznom. Emiatt nem is idegeskedtem, mert szeretek a szabad levegőn utazni. Az zavart csak egy picit, hogy Katmandu és Pokhara közötti távolság megtételéhez pont egy teljes éjszakára van szükség, ami az időjárási viszonyokat, és az éjszakai hegyi levegő hőmérsékletét figyelembe véve nem volt túl biztató. Egye a fene, gondoltam magamban. Ha már ezt hozta a sors, ennek próbálok örvendeni. Elbúcsúztam kedves pokharai barátomtól meg a családjától, és felmásztam a buszra. Az utazás kezdetét kifejezetten élveztem. Kellemes volt az esti hegyi levegő, és az eső sem ijesztgetett többet. Egyedüli gond az volt, hogy az éjszakai hegyi levegő nem ugyanaz mint az esti hegyi levegő. Voltunk még egy páran a busz tetőn. Mondhatni, már ott is alig volt hely. Néhányan csak a környező falvakig mentek. Csak egy páran voltunk, akik egész Katmanduig kellett az éjszakai túl friss levegőt élvezzük. Nagyon jól próbára tett ez az utazás. Arra késztetett, hogy minden tudásomat arra használjam, hogy reggelre ne hűljek ki mint egy hóember. Szép lassan a bőröndöm teljes tartalmát magamra vettem. Felhúztam a téli nadrágomat, amit legutóbb Kasmírban használtam. Zoknit húztam, rá bakancsot, felvettem mindkét melegítőmet. Már csak a dzseki és a hálózsák maradt a táskában. Sajnos az első sorban ültem a többiek előtt szélfogónak. Egy cseppet sem izzadtam. Próbáltam vízszintes helyzetbe kerülni, hogy a szél keresztül vágtasson rajtam ahelyett, hogy belém ütközzön. A mellettem levő srác egy kicsit magasabban volt mint én, már a marihuánának is köszönhetően, amit szívott a hideg ellen. Érdekes filozófiája volt a srácnak. Elindult este Katmandu irányába egy szál pólóban. Egy melegítőt nem hozott, de a Marihuánát véletlenül sem felejtette otthon. Gondoltam magamban, hogy nem hagyhatom, hogy ez a hideg szél kifújja belőle a lelket is miközben ő azt gondolja a füstnek köszönhetően, hogy viszonylag szép idő van. Elővettem a dzsekimet, és odaadtam, hogy vegye fel. Egyúttal a hálózsákot is kibontottam, és belebújtam. Innét már csak egy óvintézkedés maradt hátra, éspedig az, hogy a bőröndöt magam elé állítottam, hogy a szél egy részét kifogja előlem. Sikerült annyira elbújnom a hideg elől, hogy még aludni is tudtam egy kicsit. Reggel Katmanduba érkezés előtt egy tíz perccel jutott csak hely nekem is a buszban. Ez körülbelül csak arra volt elegendő, hogy teljesen ellágyuljak a melegben, és tíz perc múlva úgy ébredjek, mintha egy más bolygóról érkeztem volna. A marihuánás srácból is kifújta a szél reggelre a füstöt. Nem győzött hálálkodni, hogy megmentettem az éjszaka hidegétől. Érkezésünk után meghívott teázni egy kis vendéglőbe, ami még csak félig volt nyitva.

__________ Information from ESET NOD32 Antivirus, version of virus signature database 6088 (20110502) __________

The message was checked by ESET NOD32 Antivirus.

http://www.eset.com

Advertisements
Categories: Minden, Nepál | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.