Véletlenül megmérgeztem magam

Kb. egy órás esős buszozás után megérkeztem a városon kívül levő egyetem utcája végéhez. Elindultam az utcán befele azt remélve, hogy még nincs túl késő, és találok valakit az egyetemen, akinek elmondhatom mi járatban vagyok, és tud segíteni nekem a szállásügyben. Felnéztem az égre. Továbbra is elég haragos az ábrázata. Tudtam, hogy bármikor küldhet még egy adag hideg zuhanyt a hátamra. Két fiatal hölgy jött velem szembe akiktől megkérdeztem, hogy biztos arra van-e az egyetem, mert én itt az utca végéről még semmi egyetemi hangulatot nem tapasztalok. Mondták, hogy jó irányba tartok, de ha gondolom, szívesen elkísérnek, hogy megmutassák, hogy merre kell menni. Később kiderült, hogy az egyik lány pont az egyetem főtitkárának a lánya volt, aki az eső elől behívott a házukba. Édesanyja kávéval kínált, közben tudakolóztak, hogy mi járatban vagyok ott. A lány közölte, hogy szól a bátyjának, aki tanár az egyetemen, hogy segítsen megszervezni az előadásokat. A bátyja is a házban termett egy néhány percen belül. Rövid ismerkedés után megkért, hogy másnap reggel menjek be az egyetemre és ő a dékánnal lebeszéli a dolgokat. Szinte hihetetlen volt, ahogy pörögtek az események. Olyan volt, mintha minden egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlana. Miután lebeszéltük a másnapi teendőket, tovább húztam a bőröndömet az utcán, hogy hátha kapnék egy olcsó szállást aznap éjszakára. Elértem egy kis bolthoz, ahol valami kekszet meg főt tojást vásároltam. A boltos felajánlotta, hogy mivel van bőven üres szobája, nyugodtan maradhatok nála. Felvittük a bőröndöt az emeletre, és rövidesen el is indultam az álmok mezején, hogy reggel az egyetemre pihenten érkezzek.

Másnap tíz óra tájt értem be az egyetemre. R.C. Aryal a főtitkár fia bemutatott egy két kollégájának, majd a dékánnak, aki örömmel fogadta érkezésemet. Nemsokára megismerkedhettem Damaruval, aki közegészségügy szakon tanított, és akivel a későbbiekben nagyon jó barátok lettünk. Damaru meg is szervezett még aznapra egy előadást a közegészségügy szakon (public health). Az előadás sikeresnek mutatkozott. Kíváncsian követték a diákok a béke fogalmának ezt a másik fajta megközelítését. Kérdések is voltak, melyek nagy része már korábban is elhangzott más egyetemeken. Az előadás után a tanáriban intézhettem az internetes dolgaimat. Közben teát és falnivalót hoztak be nekem. Damaru és barátja munka után elvittek vacsorázni, ahol még egy darabka csirkét is ellöktem. Vacsora közben Damaru közölte, hogy amíg ott leszek, nála fogok lakni. Aznap este még a boltos házban aludtam. De másnap reggel már bőrönddel mentem iskolába. Valami mérnök növendékek számára volt előadás szervezve aznapra. Az igazság az, hogy velük nem volt túl könnyű dolgom. Sokan is voltak az osztályban, a hangom is kevés volt a nagy teremhez, de valahogy úgy éreztem, hogy őket sem érdekli a téma annyira mint az előző csoportot. Ezért nem is nagyon erőltettem a dolgot. Rövidre és tömörre fogtam a beszédet, és szóltam nekik, hogy akit komolyabban érdekel a téma, azokkal az előadás után szívesen eltöltök még egy kis időt. Volt is egy jó pár jelentkező akik kérdésekkel jöttek, akik még többet szerettek volna hallani arról amiről addig beszéltem. Ez pont így volt jó. Tudatában vagyok, és elfogadom, hogy az ami vagyok, amit képviselek az a környezetemnek csak egy bizonyos részét érdekli. Ez így van rendjén. Van akinek pont arra van szüksége, amit adni tudok, másnak meg kényelmetlen pillanatokat okoznak azok a gondolatok amelyek a létemen keresztül megmutatkoznak a külvilág számára. És vannak olyanok is természetesen, akiknek amiről beszélhetek, az egyenlő a Csipkerózsika történetével.

Előadás után a tanáriban netteztem ameddig a villanyáram szolgáltató engedte. Közben és utána meg beszélgetéseket folytattunk a tanárokkal. Damaru még az azelőtti napon közölte, hogy egy néhány napon belül indulnak egy csoportos kirándulásra az egyetem buszával, amire engem is meghívnak. Egyfajta tanulmányi út a diákoknak, hogy közelebbről is szemügyre vegyék a nepáli egészségügy helyzetét egybekötve kirándulásokkal. Nem nagyon volt akkor még okom visszautasítani az ajánlatot. Annál is inkább, hogy azt mondta Damaru, hogy nem kell semmiért sem fizetnem amíg velük vagyok. Damarunak elég sűrűn akadt dolga aznap. Nekem összesen két előadást kellett tartani. Időm bőven volt a fényképeimmel meg a történeteimmel foglalkozni. A tanári szép csendesen elvoltam. Írogattam, az otthoniakkal beszéltem egy kicsit. Folyamatosan gondoskodtak az ottaniak, hogy jól érezzem magam. Teát, vizet, ételt hoztak nekem. Ekkor történt egy kis baleset aminek napokon keresztül ittam a levét. Evés közben egyik amalgám tömésem elhagyta a fogamat, amit sajnos sikerült is lenyelnem. Tudtam, hogy az amalgám töméseknél vannak finomabb és egészségesebb desszertek is, épp ezért gondolkodtam, hogy hányassam meg magam. Végül lemondtam róla, amit azóta egy párszor meg is bántam. Lement Merkúr koktél a nyelőcsövön igyenesen a gyomromba, majd a vékony bélbe majd nem tudom, hogy hova. Mindenesetre néhány órán belül olyan hatásokat éreztem, mintha villanyárammal üttettek volna meg. Minden erőm elment alig tudtam megmozdulni. Éreztem, hogy a lázam is egyre csak emelkedik, reszkettem mint egy nyárfalevél. Amire megérkeztünk Damaruék házához, akkora én már éreztem, ha a ház kicsivel messzebb lenne, akkor én inkább a szabad ég alatt hálnék, vagy a tehén mellett ha netán esne az eső. Nem jön, hogy elhiggyem, hogy annak idején ilyen cuccal tömték be a fogamat. Az elmúlt hónapokban elég gyakran találkoztam olyan információkkal, melyek az amalgám tömések veszélyességéről számolnak be. Rákos betegeknek is javasolják az amalgám mielőbbi eltávolítását. Rákkeltő hatása nagyon erős, főleg amikor megpiszkálódik, és bekerül a szervezetbe. Állítólag nagy viták folynak a fogorvosok körében és az egészségügy emberei körében a témát illetően. Lényeg az, ha van neked ilyesmi, és tetszik az életed, akkor cseréltesd ki az újfajta tömésre, mert az amalgámon kívül is bőven akad eszköz mely segítségével elrákosodhatnak a sejtjeid. Szerintem ha láttál volna, amikor teljesen kiütött engem, akkor másnap sürgőséggel dupla áron cseréltetted volna ki töméseid. Tetszett nekem a szervezetem válasza, ugyanis tíz percenként a budira kellett mennem. Ezt nem azért mondom mert a kedvenc hobbim a fosás, hanem azért, mert örültem, hogy a szervezetem automatikus tisztításba kezdett. Természetesen ez gyengített engem ezerrel. Étvágyam nem volt, ha lett volna sem láttam volna sok értelmét az evésnek. Egész éjjel dideregtem, mintha valahova az északi sarkra mentem volna vendégségbe nyári öltözetben. Az érdekes az esetben az volt, hogy még abban sem lehettem biztos, hogy az amalgám miatt van, mert malária veszélyes zónából érkeztem, ahol kaptam bőven a nem kért oltásokból szúnyogéktól. Egyik sem jobb a másiknál. Nem mondhattam volna, hogy megkönnyebbülök, ha valaki azt mondja, hogy nem amalgám hanem malária, vagy fordítva nem malária hanem az amalgám. A malária miatt nem kellett volna kőrösi után menjek az örökzöld vadászmezőkre, mert mára már gyógyítható. Nem tudom milyen utóhatásai vannak, de gyógyítható. Az amalgámot meg nem kell gyógyítani, mert előbb utóbb kitakarodik a szervezetből (Gondolom én optimistán:)). De viszont nem tudom, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy teljesen kitakarodjon. Ja és rákkeltő hatása van. Ez nem érint a meglepetés erejével, ugyanis manapság már lassan minden rákkeltő hatású. De viszont ha arra gondolok, hogy szinte az összes elődöm rákban pusztult el, rám nézve nem túl biztató, ami történt. Mindenesetre, ha majd egyszer gazdag leszek, én is kicseréltetem a fém töméseimet. Elég garanciás fogaim vannak, összesen talán csak 3 vagy 4 tömésem van. De ha ebből egyszerre kettő kiesne, valószínűleg hamar befejezném a föld körüli utam. Didergés mellett meg olyan gyengének éreztem magam mint egy újszülött boci, akinek nehéz a lábra állás. Minden porcikám fájt. Szerintem ha hajam lett volna, azt is fájtattam volna az első éjszaka. Na de lassan megviradt. A fájdalmaim kicsit apadtak. Körülnéztem a szobában. Nem láttam sem angyalokat sem ördögöket. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy valahol még a földön hányódik a lelkem. Damaruék is felkeltek. Kérdezték, hogy vagyok. Mondom, hogy érdekesen. Amikor a legnagyobb fájdalmaim voltak, kínomban nevettem. Régebb próbálkoztam a sírással, de nem sok eredménnyel. A sírás nem segített a fájdalom enyhítésében, így úgy döntöttem, hogy inkább nevetek. Lehet a nevetés sem segít, de én akkor is jobban szeretem a humort meg a komédiát mint a búvalbaszott drámát. Mosolyogva meg nevetve, hogy mondhattam volna Damarunak azt, hogy te nagyon lent vagyok. Biztos nem hitte volna el. Mindenesetre neki is feltűnt, hogy nem teljesen az vagyok, akivel két napja megismerkedett. Még azt is fontolgatta, hogy egy barátjával elküld Katmanduba, ha netán valami komolyabb bajom van, tudjanak ott kezelni. Egyébként is abban az állapotban nem lenne túl nagy élmény nekem a négy napos buszos kirándulás.

Elmentünk reggel az egyetemre. Lassan mentem mint egy öreg bácsika, aki hazafelé ballag miután megrendelte koporsóját a temetkezési vállalkozónál. Damarunak a szokásos vizsgára készüléssel teltek az órái. Én meg a tanáriban ültem, és igyekeztem spórolni minden csepp energiámat. Egyszer jön Dámáru, hogy lenne egy csoport, akinek a békéről beszélhetnék. Gondolhatod, hogy nem ugrottam ki a székből örömömben, de nem is ellenkeztem. A jányok akik várták az előadásomat, nővérképzőben jártak. Közöltem velük, hogy nagyon lassú leszek és halk hangon fogok beszélni, mert csak arra futja. Megkértem ha úgy gondolják, hogy érdekli őket a téma, vegyék fel a tempómat. Nem volt egyáltalán baj. Sőt, kifejezetten élveztem, hogy nem kellett kiabálnom, és a csendes szavak is sikeresen célba találtak. Igazi élmény volt halkan és lassan és spórlósan beszélgetni. Csak a nagyon szükséges szavaknak adtam hangot, hogy a töltelékkel ne zavarjam össze a hallgatóság elméjét. Ez volt talán a számomra legélvezetesebb előadás. A halk gondolatok olyannyira gazdákra találtak, hogy még azt sem vettük észre, hogy jól túlléptük a rendelkezésünkre álló időt. Valósággal örvendtem, hogy nem mondtam Damarunak, hogy ne haragudjál, nagyon gyenge vagyok, és nem tudok a békéről meg megértésről beszélni ebben az állapotban. Csuda jó dolog ez a nem ellenkezés. Ajánlom mindenkinek! Az ember ha hagyni tudja, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, és nem ellenkezik, valahogy mindig a legjobb dolgok jönnek. Amint már korábban is írtam, a legtöbb jó dolog amit útam folyamán megtapasztaltam csak úgy felkínálta magát számomra, mint egy könnyelmű örömlány. Nem kellett keressem, meg erőfeszítéseket tegyek annak érdekében, hogy megkapjam őket, utána meg esetleg birtokolni akarjam amit megkaptam. Nincs szükségem rá, tudom, hogy ha túl sokáig akarnék ragaszkodni bizonyos jó dolgokhoz, azzal kizárnám a lehetőségét annak, hogy a többi jó dolog is ami még rám vár az életben megtalálja az utat felém. Ezért nekem már nem kell semmi. Ami jön, az mindig a legjobb. És ez úgy igazából minden ember fiával így van. Minden amit kap az ember az az adott körülmények között a legjobb számára. Az más kérdés, hogy az ember ezt képes-e látni, vagy sem. Én mindenesetre jó látást kívánok neked kedves olvasó. Kívánom, hogy lásd, hogy minden amit kapsz, az a lehető legjobb eszköz számodra, hogy mindig egy lépcsőfokkal feljebb kerülhess, és ne úgy haladj az életben mint a csárdásban, hogy kettőt balra és kettőt jobbra, mert akkor gyakorlatilag egy helyben mozogsz.

Olyan jó érzésekkel töltött el a legutóbbi előadás, hogy egy kicsit gyógyultam is általa. A nap végére már jobban éreztem magam. Damaru is úgy látta, hogy javult az állapotom. Jó lesz ez így. Holnap indulhatunk a kirándulásra. Érdekes ez a szituáció is. Normális esetben az ember az interneten vagy egy utazási irodában megkeresi a kirándulást. Engem meg betegen is megkeres a kirándulás. Őszintén bízom abban, hogy ezek a sorok nem irigységet keltenek benned kedves barátom, hanem inkább elgondolkodtatnak, hogy mi is annak az eszköze, hogy a dolgok így történjenek, mert ha megtudod a választ, és tudod is alkalmazni, nem lesz semmi akadálya számodra sem annak, hogy akár napi rendszerességgel megtapasztald, hogy megkapsz mindent amire szükséged van, ami örömet okoz számodra anélkül, hogy kérnéd azokat. Itt fontos ismételten hangsúlyoznom azt is, hogy teljesen normális dolog, hogy az ember elveszít mindent, amit birtokolni akar. És ez nem átok, hanem áldás. A lét mindig résen van, és segít az embernek, hogy ne vészen el az apró kis részletekben, mert ha elvész, nincs ahogy meglássa a lényeget, a legfontosabbat, a legszebbet, a legértékesebbet. Minden jó dolog, amit az ember megtapasztalhat az életben az csak parányi része annak az ajándéknak, amit megkaphatunk, ami fel van kínálva minden egyes földi halandó számára.

Uzsonnára való

Tetszett, lefordítom! (angol vagy román fordítást a szabadgondolatunk@gmail.com címre lehet küldeni)

Tetszett és megosztom! – az alábbi megosztási lehetőségek közül választhatsz:

Advertisements
Categories: Minden, Nepál | 3 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

3 thoughts on “Véletlenül megmérgeztem magam

  1. Igazi öröm volt számomra felfedezni ezt az oldalt.
    Gratulálok és kérem engedje meg, hogy közölhessek írásaiból az Európai Időben, természetesen a forrás feltüntetésével.
    Tisztelettel,
    Simon Ildikó
    szerkesztő

  2. Kedves Ildikó! Nyugodtan publikálhatnak bármit, ami itt megjelenik. További kellemes időtöltést kívánok az oldalon.

  3. Köszönöm!
    Ha jól értem, Nepálban van.
    Jó utat kívánok és legalább így, olvasgatva Ön mellé szegődök az utazása során!

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.