Elindultam Nepálba

Másnap reggel korábban keltem, mint általában. Utolsó tisztálkodás tetőtől talpig a pompa mellett. Az ingek megszáradtak odakinn a spárgán. Tisztának éreztem magam kívül-belül. Készen álltam az út porára. Vendéglátóim hangulata kicsit olyan volt mint a levegő hosszú nyári nap után a zuhatag előtt. Vajon a szavaim bántják őket? Jobbik esetben az, hogy szétválnak útjaink. Mivel út előtt álltam és már többször elrontottam a hasam a hirtelen sok kajával a sok kevés után, csak kicsit ettem. Vendéglátóimnak rendszeresen nehéz megérteni, és elfogadni, hogy amíg nekik az a jó, hogy szarásig tömik a hasikát, nekem az a jó ha csak egy keveset eszek. Búcsúzáskor megtudtam, hogy a távozásom okozott nekik kényelmetlen pillanatokat. 4-5 napot töltöttünk együtt, osztottunk meg egymással. Még nekem is kicsit rosszul esett úgy búcsúzni ettől a kedves fiatal pártól, hogy talán soha nem látjuk viszont egymást. A kislányuk már egy napja azt mondta szüleinek, hogy igaz-e, hogy nem fog elmenni az uncle (nagybácsi). Megkértek rá, ha még Nepál felé megyek, nehogy elkerüljem a lakásukat. Vagy ha ugyanott megyek ki az országból, ahol bejöttem, mindenképp menjek be hozzuk. Befogtam a lovamat a bőrönd elé. Hikmat kikísért az útra. Azt mondta, nem talál szavakat. Mondtam neki, ne is keresse őket. Engedjen utat a csendes búcsúzásnak. Megöleltem és megszorítottam egy kicsit, hogy érezzük, hogy élünk, hogy egyek vagyunk, és hogy egymásért vagyunk. Hátat fordítottam kedves nepáli barátomnak és nyugatnak. Elindultam kelet irányba. Sokáig nem kellett gyalogolnom. Jött egy teherautó, ami elvitt egy kb 50 kilométerre levő városkába, ahol egyet netteztem volna, ha el nem veszik az áramot Nepáli szokás szerint. Ez még mindig rejtély számomra. Nem értem, miért kell el és visszaadni az áramot oly gyakran. Kiderült nemrég, hogy Nepál a második a világon után Brazília a víz biztosította erőforrások tekintetében. Minden víz Nepálon keresztül pörög le a világ legmagasabb csúcsairól. Annyit kell tenni, hogy eléje teszel egy malomkereket, hogy ha már arra jár dolgozzon is valamit, és loccsan a villanyáram. Utána többször is többtől is érdeklődtem, hogy miért ilyen nehéz fenntartani a villanyáram folytonosságát. Leggyakoribb válasz az volt, hogy eddig harcolt a két oroszlán (mármint a kormány és a maoisták), most meg osztozkodnak. Nincs idő a dolgok javítására mert még mindig az igazukat osztják. Szegény kicsi Nepál! Csoda, hogy még egyáltalán lélegzik. Hihetetlen, mennyire szorongatják a torkát a hatalmasok. A hétköznapi ember tudatában van annak, hogy a háború még nem szűnt meg, hanem csak szundít.

Továbbindultam Északkeletnek. Egy kis Suzuki vett fel, amelyben 2 ember utazott. Jól tudtak angolul. Valami üzletemberek voltak. A sofőr azt javasolta, hogy töltsem velük a szilvesztert, ugyanis épp valamilyen nepáli újévet ünnepeltek az emberek. Az idén ez már harmadik újév nekem. Mielőtt eljöttem volna szép hazámból is ünnepeltünk egy új évet. Dél Indiában a kínai vendégeknek köszöntünk boldog új évet. Most meg a nepáliaknak mondom, hogy Boldog Új Esztendőt. Egy nagyobb nepáli városban váltak szét útjaink, miután kiderült, hogy nem lenne elegendő hely ott, ahova mennek. Úgy igazából arról volt szó, hogy az üzletember elkezdett tűnődni azon, hogy mennyire vagyok jó üzlet én számára. Azt mondja, hogy újabban nem szívesen segít idegeneken, mert azok mindig elmennek, oszt többet soha nem hall róluk. Mondtam neki, hogy jól is teszi, mert ha azért segít, mert cserében vár valamit, akkor jobb ha nem segít többet soha, amíg már nem tud úgy segíteni, hogy közben ne az járjon a fejében, hogy vajon mire lesz majd jó ez a reláció. Mondtam, hogy nekem csak békém van, amit meg tudok osztani másokkal, az meg újabban nem a legjövedelmezőbb biznisz, úgy hogy adjon az úr jó találkozást! Megköszöntem a hozzám valókat, emeltem kalapom, és indultam vissza az országútra, hátha sötétedés előtt még kerül egy jármű. Már sötét volt akkor is amikor felvett egy autó, melynek tulajdonosa, taxis-mentősofőr. Elővettem minden eddig felhalmozott kapaszkodási képességemet, száguldottunk ezerrel és hosszú fénnyel, szembe a forgalommal az országút irányába. Milyen is lenne, ha valaki úgy vezetne itt, mint mi odahaza? Valószínűleg elcsodálkoznék, hogy a srác még milyen félénk és tapasztalatlan. Az országútra érve érkeztem ahhoz a pillanathoz, ahol normális körülmények között el szokás veszíteni a reményt, mert már este van. Ilyenkor senki nem áll meg. Egy rendőr érdeklődött mi járatban. Mondtam neki békét viszek az éjszakába. Épp fuvarra vadászok. Tíz percnél többet nem tölthettem az út szélén amikor megérkezett az éjszakai fuvarom, szállásom. Nem sokáig tartottuk egymást szóval a fiukkal, ugyanis nem volt amivel. Nekem nem volt nepáli, nekik meg az angolból volt kevés. Kényelembe helyeztem magam, előkerült a hálózsák, és belekezdtem a kettős utazásba. Egyformán haladtam térben és az álmok mezején. Éccaka megálltunk még egy kajára, utána még egy szundításra, és mentünk tovább. Reggel egy kőcsorgó mellett a felkelő nap sugarai kíséretében tisztálkodtunk, mostunk fogat. Egy kis reggeli közös út, után elbúcsúztunk. Ők mentek jobbra, én meg egyenesen tovább. Ekkora már jó messze voltam az ország keleti határától. Megtudtam, hogy Butwalnak hívják a várost amibe érkeztem. Ettől a várostól délre van egy kis település, ahol Buddha úr született sok-sok évvel ezelőtt. A város közepén megállítottam a motrot, hogy tankoljak. Nepáli Noodlere esett a választás, amit még szeretek is ráadásul (nem tom, hogy hívják ezt magyarul. Olyan nagyon vékony tészta, amit többek között borsóval, hagymával, sárgarépával főznek össze olajban különböző fűszerekkel ízesítve. Paradicsom szósszal vagy csípős csilivel szokás leönteni tálalás után). Minden kis útszéli gyors étkezdében készítenek ilyent. Öntöttem rá egy kólát is, mert valahogy nagyon talált az ízvilágával. Lakoma után elindultam a város azon vége felé, amely desztinációm, Pokhara felé mutat. Ott úgy döntöttem egy kicsit leülök írni, de hamar rájöttem, hogy csak ülve aludni tudnék, semmi mást. A nap sugarai gondoskodtak arról, hogy a bőrönd súlya megkétszereződjön, és ráadásul a meredek szerpentinek is elém siettek, hogy élvezhetőbb legyen a vándorélet. Hála az égnek, hogy sehová nem sietek. Lehetőségem van lassan közlekedni. Elértem azt, hogy tűző napsütésben szinte verejtékmentesen haladtam felfele a hegyen. Ekkora már megtanultam, hogy érdemesebb mielőbb elfogadni a körülményeket, és velük élni, mintsem a megmaradt energiát belső vívódásra, küszködésre pazarolni. Jött is egy Mahimdra terepjáró, melynek sofőrje olyan kedvesen sietett segítségemre, mintha egész nap engem keresett volna az út szélein. Mesébe illő csoda tájakon kanyarogtunk fölfele a palpai hegyeken. Látványban nem volt hiány az biztos. A helyiek olyan helyekre építettek házakat, hogy én kissé másnaposan ki sem mernék jönni belőle, nehogy beesek a bejárat előtt tátongó hívogató mélységbe. Semmi nem lehetetlen. Amolyan teraszos, lépcsőzetes a földművelés. Nagyon érdekes látványt nyújt felülről a szemnek. Minden terasznak más a formája, néha más a termése is. Érdekes, milyen figyelmesen megformálják ezeket a kis földdarabokat. Az út keskeny, néha elfogy az aszfalt, néha visszajön. Néha jobb nem a szakadék fele nézni, mert a sok Hollywoodi film után hamar bekapcsol az ember fantáziája, hogy nagyon könnyen mi történhetne. Útjaink egy csodálatos kis település aljában váltak szét, ahonnét állítólag szép a kilátás a világ legmagasabb csúcsaira. Valahogy csak a kilátásért nekem nem jött, hogy ott maradjak aznap. Úgy döntöttem, hogy tovább fogyasztom az utat, amíg lehet. Vígan fütyörészve, néha énekelve haladtam a hegyekben. Néha kifogtam egy egy marékkal a hegy oldalából kicsorduló friss vízből. Vettem néhány banánt, melyeken elrágódtam útközben. Egy motoros csapattal találkoztam, akik az egyik motrot vizsgálták. Odaléptem, megkérdeztem, hogy nem-e tudok segíteni. Valamennyire értek a motorokhoz én is. Odaadták a járművet, hogy menet közben vizsgáljam meg lelkiismeretét. Enyhe szabálytalan kattogás hallatszott a motor felől. Az első fogaskerékre gyanakodtam. Nem úgy tűnt nekem, mintha nagyon súlyos lenne a gond. Viszont igazi élmény volt hosszú idő után a motoros szerpentinezés. Csak egy néhány percig tartott, de szerintem az utam végéig nem fogom elfelejteni. Mindenesetre a vér nem válik vízzé. Nem hiába terveztem több éven keresztül a föld körüli motoros utat. Elfogadtam, hogy nem úgy sikerült, hogy motoron vágjak bele a nagy utazásba, és látom ennek előnyét is, de minden alkalommal amikor motorra ülhetek, és becsaphatok a lovak közé, olyan mintha egy másik dimenzióba vágtatnék át egy vasparipán. A sors eddig is gondoskodott arról, hogy ez a földi szenvedélyem is meg legyen ajándékozva néha, és tudom, hogy ezután sem fog elkerülni az alkalom, hogy érezhessem milyen amikor egyszerre több lónak az ereje röpít a széllel szemben. Néha eszembe jut szeretett társam, az öreg Africa Twin, mellyel együtt készültünk az útra, mely most magányosan, talán reménytelenül vár a gazdira otthon a garázsban. Csalódást jelenthetett neki, hogy miután megkapott mindent földi jót, abrakot, hogy végre elindulhassunk, és magunk mögött hagyjunk néhány tíz ezer kilométert, magára hagytam, és elindultam nélküle. Ezért azt fogom tenni, hogy nemsokára bemutatom őt az új gazdájának, aki majd feltehetőleg, ugyanolyan tisztelettel bánik vele mint én. Annak nem sok értelme van, hogy élve eltemessem. Jó lelkű még az öreg paripa, szereti az utat, így hát útjára eresztem.

A motoros kaland után egy másik kis Suzuki, gyorsította fel az utam Pokhara fele, melynek utasai egy fiatal apa és fia voltak. Több tíz kilométert hagytam magam mögött az ők társaságukban. Egy kis településre érkeztünk, ahol számomra már megszokott módon buszra akartak tenni, de közöltem velük, hogy ha nem muszáj nem buszozok. Találtam egy útszéli internetezőt, ahol a weblapon dolgoztam egy kicsit, és családommal is válthattam néhány szót.

Reklámok
Categories: Minden, Nepál | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.