Különös házasság Nepálban

DSC_0215_21310

            Hosszú zötykölődés és elmélkedés után megérkezett buszom az aszfaltra, amely egyik irányba Mahendranagar felé vezetett, a másik irányba pedig be az ország belsejébe, Pochara és a főváros, Katmandu felé. Én természetesen az ország belseje felé szerettem volna haladni, de miközben a hogyan továbbon gondolkodtam, megáltt egy motoros fiatalember és kíváncsiskodni kezdett, mi járatban errefelé. Én dióhéjban el is meséltem neki, hogy merről, merre tartanék. Mivel látta, hogy nem sietős az utam, azt mondta, ha van kedvem, menjek el az otthonába, és töltsem ott az éjszakát. Mondom neki, ha ilyen kedvesen hívsz, én örömmel elfogadom. Miért is erőltetném tovább az utat? Amúgy a nap lemenőben van lassan. Ekkora már praxisom volt a nagy bőrönddel és hátitáskával a motoron utazásban. Visszafele indultunk, a határ irányába. Megint úgy jártam mint a csárdásban: kettőt balra, kettőt jobbra. Se baj, még rendelkezésemre áll szinte egy hónap. Megérkeztünk szerény kis otthonához, ami az előzőhöz képest egy palota volt. Otthon gyönyörű felesége, 6 éves kislánya és másfél hónapos kisfia fogadtak. Bevittük a csomagjaimat a házba. Közben megtudtam, hogy ő tanárkén dolgozik. Magán iskolákban tanít nepáli irodalmat. Ezen kívül még egy németek által létrehozott alapítványnál is  tevékenykedik, amely a pénzért szolgának adott gyerekeket próbálja kiszabadítani börtönükből, visszavinni a családhoz, és segíteni rajtuk, hogy helyreálljon a helyzetük, hogy ne kelljen a gyerekeiket eladják, vagy odaadják gazdag embereknek. Érdekes dolgok kezdtek kiderülni a békésnek hitt Nepálról. Közben megkérdezték, mit szeretnék vacsorázni. Erre azt mondtam, azt amit ti szeretnétek vacsorázni. Tökéletesen megfelel az nekem. Motorra ültünk, hogy elmenjünk a  közeli piacra vásárolni. A változatosság kedvéért én ültem elől. Egyre szimpatikusabbak ezek a kicsi 125 köbcentis motorok amióta tudom, hogy van köztük olyan is (Honda Hero), mely egy liter benzinnel 80 kilométert is képes megtenni. Tehát fogyasztása 1.25 liter 100 kilométeren. Úgy megszoktam már ezeket a kicsi jószágokat, hogy attól tartok, hogy nem merek majd ráülni az otthoni 750 köbcentis 250 kilós vasparipámra. Bevásárlás után hazamentünk. Amíg készült a vacsora, felmentünk a ház tetejére. Lapos a ház teteje piknikezésre első osztályú. Leültünk és élveztük a naplemente fényeiben a vidéki élet csendjét. Kiderítettük, hogy mindketten a harminckettedik földi életévünket töltjük. Neki is meg kellett indokolnom, hogy 32 évesen még hogyhogy nem vagyok házas. Mélyebb betekintést nyerhettem Hikmat által a nepáli szokásokba, tradíciókba. Ízelítőt kaptam az elmúlt évtizedek történelméből is. Elmondta, hogy nagyon megnehezíti családi életüket a közös bűnük, hogy kaszton kívül házasodtak, ugyanis a felesége, egy magasabb kaszthoz tartozik mint ő. De ők mivel az egymás iránti érzelmeik fontosabbak voltak számukra, mint minden más külső családi és társadalmi elvárás, összemertek házasodni, ezzel egy hatalmas botrányt okozva mindkét fél számára. Hikmat szülei elfogadták idővel a döntésüket, és azóta újból családtagnak tekintik a gyereküket és annak családját. A lány szüleinek még nem sikerült, de nem is nagyon törték magukat. Sőt, egybekelésük idején fenyegették, és folyamatosan nehezíteni próbálták életüket, hogy bűnhődjenek mindketten helytelen döntésükért. Ilyen a szerelem Nepálban. Itt szinte mindenki egy Rómeó és Júlia, akiket nem a szülők adnak össze egymással, hanem szabad döntésük eredményeképpen kelnek egybe. Mint kiderült, a lány szülei már csak azért sem fogadhatják el a helyzetet, mert ha elfogadnák, őket is megvetné, megbélyegezné a társadalom, így szóba sem kerülhet, hogy kockáztassanak.

            Mondtam Hikmatnak, hogy házasodás terén nálunk már nincsenek ilyen súlyos gondok, de azért a társadalom nálunk is előszeretettel hajigálja a bélyegeket annak a hátára, aki nem fogadja el annak íratlan törvényeit, aki önállóan mer gondolkodni, és önálló döntéseket mer hozni, melyek nem mindig vágnak egybe az elvárásokkal. Nálunk is keresnek, és ha nem találnak, festenek fekete bárányt. Nálunk is megvan szinte minden jó és rossz, amit nekem most elmondhatna annyi különbséggel, hogy nálunk zöldre van a zöldre van a rácsos kapu festve…. Mondtam, hogy én is legalább olyan törvényszegő vagyok mint ő, annyi különbséggel, hogy nem roskadozok a bélyegek súlya alatt, mert nincs időm ennyi sok szép dolog mellett rájuk is figyelni. Amióta megláttam, hogy milyen gyönyörű ez az élet, bűnösnek érezném magam, ha siránkoznék, és azon törném magam, hogy minden okos elvárásnak eleget tegyek. Ezt javasoltam neki is. Próbáljon meg saját magára és családjára figyelni a bélyegek helyett, hogy az igazi öröm forrását fellelhesse odabent. Vegye észre, hogy milyen nagy lehetőséget kaptak a sorstól az által, hogy ilyen kitaszítottak lettek. Mostantól elkezdhetnek a külső hangok helyet a belső, isteni hangra figyelni. Ez által esély adódik számukra is, hogy megértsék, hogy az igaz boldogságot, nem anyuka meg apuka meg a szomszédnéni meg annak barátnőjénél kell keresni, hanem odabent.

Uzsonnára való

 

Tetszett, lefordítom! (angol vagy román fordítást a szabadgondolatunk@gmail.com címre lehet küldeni)

Tetszett és megosztom! – az alábbi megosztási lehetőségek közül választhatsz:

Reklámok
Categories: Minden, Nepál | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.