rabsagod elvesztese

elertel egy pontot. eltevedtel, elfaradtal. mar nem jo, faj, gyotor: itt mar nem szabad megallni! tovabb kel menni! mar csak keves van hatra! nem allhatsz meg! nem veszithetsz! karba vesz az ido! Karba a penz! Karba a remenyek! Elszurkul a jovo! Megszunsz letezni! Te mar nem szamitasz! Veszitettel! Az elet megy tovabb nelkuled! Rad mar nincs szukseg! Nem feleltel meg! Utadra bocsatanak! Vege mindennek. Mar nem vagy fontos! A szep jelzok lemallanak rolad. Csupasz maradsz. Magadra maradtal, hideg van, fazol. A szinek elrepultek a szurkeseg beszippant. A godor peremen allsz vegtelenul mely, vonz, hivogat, mar mar beszippant. Lehajtod a fejed…megszuntel, elvettek toled mindent amit adtak. Visszavettek! Faj a meztelenseg, a szep szavak nem hallatszanak. A hitelezoid magadra hagytak. Nem felelsz meg! a godor hivogat: utolso lehetoseget nyujt kitart karjaid fele.  Faradt vagy, bele akarsz ugrani. Tehetetlenul zuhanni. Zuhanas kozben elegni mint egy ustokos. Nincs ertelme maradni! Senkinek nem kellesz. Nem voltal jo nem feleltel meg. Haszontalan vagy. Felemeled nehez fejed, torz az arcod. Raaszalodott a fajdalom. Szemed felig nyitva bar vastag az ejszaka. Toled nagyon messze halvanyan pislakol egy arva lang. Megrezzensz. Ez hihetetlen. Nincs itt mar feny! Ez illuzio! Faradt fajo szemek csalnak meg most is kinoznak. Tagra nyitod kenyszerited oket, hadd fajjanak! Tudnod kell az igazsagot! Kepzelet vagy valosag. A tavoli feny szetfolyik a megkinzott vermes szemek konnypatakaban, majd ujra megelesedik. Szived dobban, tompa hangot hallat a nyomaszto csendben. Labad elott a hivogato huvos melyseg. Bizsergest erzel haszontalan izmaidban.  Gorcsosen randulnak  a hideg  izomszallagok, atdobnak a godor folott a feny iranyaba. Lassan remegve gorcsosen hitetlenkedve elindulsz a kis lang fele. Luktet a ver, dorombol a sziv melegseg indul ereidben. A feny kozeledik. Forro konnyek gyulnek szemed kore, a kis lang megn0, lecsokken, kielesedik, elhomalyosodik. Kozeldik elesedik. Egyre hihetetlenebb: a lang el, formaja van, szinek tancolnak benne. Elsz meg? Nem evilagi latvany ez. Felelem hideg szele erinti meg arcod, de az erekben forrosag: ott allsz magad elott. A lang a tukorkeped amit meg soha nem lattal. O az eleted langja aki utolso pillanatban lobbant fel, hogy utat mutasson. Tobbet nem nezel hatra. Menetelsz elore. A hideg leporog rolad, a szurke fatyol elporlik. Langod fenyesen arcodba vilagit. Forro konnypatakocskak indulnak arcodon. Gorcsos izmok fellazulnak, kisimul a borod, luktet az egesz tested. Otthonod fenye egyre jobban tundokol es te tudod, hogy erted tundokol. Tobbet nem akarod elhagyni a fenyt. Koveted ot barmerre is kanyarog az utja.  Tundokolnek a retek amerre jarsz. Dalolnak az erdok. Simogat a szello. Szarnyakot ad a szabad akarat es repulsz a feny nyoman.

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.