Köszöntő
Az öregek lassúk, és a múltban élnek; A fiatalok sietve a jövőbe lendülnek;
Mindkettőnek oda lett a jelen, Minek ára megfizethetetlen.
A múlt nem látja viszont az öreget; És ki tudja, hogy a jövő mit rejteget!
Vessz el az időben, s életed elrepül; Vagy élj a jelenben küzdelem nélkül.
KEDVES LÁTOGATÓ!
KÉRLEK, CSAK AKKOR NYISD MEG EZT AZ AJTÓT,
HA MÁR BIZTOS VAGY BENNE, HOGY SZÍVED ÉS ELMÉD KAPUIT MEGNYITOTTAD,
HA MÁR NEM RAGASZKODSZ AZOKHOZ A KŐBEVÉSETT SZABÁLYOKHOZ, TÁRSADALMI SÉMÁKHOZ, MELYEK HOSSZÚ ÉVEKEN KERESZTÜL FOGVATARTOTTAK,
HA MÁR KÉSZEN ÁLLSZ ARRA, HOGY VALÓS LÉPÉSEKET TÉGY EGY ÚJ, EGY ÁLLANDÓAN VÁLTOZÓ, EGY MINDENNAP MEGÚJULÓ, EGY SOKSZÍNŰ VILÁG FELÉ.
!FONTOS!
NEM HIHETSZ VAKON SEMMIBEN, AMIT ITT LÁTSZ. CSAK AZT RAGADD MEG, ÉS VIDD MAGADDAL, AMIT ÉRTELMEDDEL KÖVETNI TUDTÁL, MERT CSAK AZ SZOLGÁLHATJA LELKI FEJLŐDÉSEDET. MINDEN, AMIBEN VAKON HINNED KELL, MÉG HA IGAZ IS, CSAK GÁTOL, VISSZAHÚZ, KÉSLELTET LELKI FEJLŐDÉSED ÚTJÁN.
BELÉPSZ?
